Az Est, 1928. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

Kedd, 1926 október 2. Szobrászmű­vész és pap regényes hátterű izgalmas — Az Ént tudósítójától — A büntetőjárásbíróságon Dán .iá­■fásbíró előtt ma eg­y per kereté­ben meglepően fantasztikus re­gény bogozódott ki. Efsy pap és egy művész áll szemben és a re­gény — mint legtöbbször — nő és vagyonok körül forog. A papot dr. Magyari Gyulának hívják, a vádlott pedig Csiszár Já­nos, az ismert szobrászművész. Dr. Magyari­ Gyula főtisztelendő rá­galmazás és becsüld sértés tálalt ■ültette a vádlottak padjára, a szob­rásza­l.­ Ebből a kis rágalmazási perből bontakozott ki ma a háttér: a fantasztikus cselekményt! re­gény. Békéltetés Dán járásbíró, aki ismerte ennek az ügynek minden kényes részle­tét, sokáig próbálta, békés úton elintézni a van és a szobrász hábo­rúságát. — Ha ez az ügy csak abból ál­lana, ami most a járásbíróság elé került. — mondta a pap ügyvédje — akkor talán lehetne szó békéről. De ennek a pernek olyan háttere és annyi rengeteg ágazata, van, hogy ennek a kiragadott ügynek békés elintézéséről beszélni sem le­het.— De éppen a per kényes rész­leteire való tekintettel — próbál­kozik a bíró — talán jobb volna nem szellőztetni ezt a hátteret. — Nekem sem szimpatikus do­log, mint embernek és mint kato­likus hívőnek — áll fel most a vádlott védője — ezt a szennyes ügyet ideteregetni a bíróság elé. Ha a főtisztelendő úr megelég­szik olyan nyilatkozattal, amely szerint Csiszér János úr, mint édesapa, mint kisleányáért ra­jongó apa, csak azt akarta, hogy leányának érdekeit megvédje és ezért érdeklődött leányának tör­vényes gyámja, dr. Magyari Gyula főtisztelendő úr múltja iránt, — ha ezt a nyilatkozatot a főtisztelendő úr elfogadja — mi ezt készséggel felajánljuk. Ha azonban nem fogadja el, akkor kénytelenek leszünk ezt az ügyet egész hátterével együtt idehozni. — Csiszér János úr — mondja most Magyari ügyvédje — a her­cegprímás continencierája előtt is­­megismételte rágalmazó, becsület­­sértő állításait a főtisztelendő úr­ról. Ezért álljon csak ide a művész úr és bizonyítson, nyák, nagyon szeretem és a leány is nagyon szeret engem. Ebből a szeretesből idővel nagy szerelem fakadhat. Őeminenciája is rámu­tatott azonban arra, hogy ilyen veszély nem fenyegethet. — Ne vonjuk be a hercegprímás úr őeminenciájának személyét. — szól közbe a szobrász ügyvédje — őeminenciája nem is törődik Ma­gyari főtisztelendő úrral. Ne ven­jük be az ő magas papi személyét egy ilyen csúnya botrányperbe. Nem sikerült a békéltetés A bíró végül is azzal vetett gá­tat a további szóharcnak, hogy megállapította, hogy békét nem lehetett teremteni és ismertette a pap feljelentését. A feljelentés rágalmazással és becsületsértésel vádolja a­­ szob­rászt azért, mert a feljelentés sze­rint Csiszér János június 16-án és 17-én a Stefánia út egyik házában, ahol Magyari lakik, Farkas József házfelügyelővel és feleségével egy nyilatkozatot akart aláíratni. A nyilatkozat a következőképp hang­zott: ..Mi, m­int a Stefánia úti ház b­án­­felügyelői kijelentjük, hogy dr. Ma­gyari Gúla főtisztelendő úrhoz, laká­sára állandóan járnak serdülő lányok és feslett élelű­ nők. Járnak magá­nyosan, kettesével és többesével és olyan erkölcstelenül viselkednek a főtisztelendő úr lakásán, hogy a ház lakói meg vannak botránkozva és számtalanszor kértek minket,­­hogy vessünk véget a főtisztelendő úr és a nők erkölcstelen életmódjának, mert ez a ház tisztességes életű la­kóinak nagyon kellemetlen.« A plébános a hercegprímásnál Dr. Magyari Gyula, nyilatkozik most a békéltető próbálkozásokkal kapcsolatban: — A hercegprímás úr őeminen­ciája audienciára hivatott fel en­gem, amikor megtudta, hogy Csi­szér művész úr miket állított ró­lam úgy nyilatkozataiban, mint a hercegprímás­ udvarban. Megkérdezte tőlem őeminenciája, hogy mi az igazság ezekben az ál­lításokban? A művész úr ugyanis őeminenciája előtt azt állította ró­lam, hogy én kisleányát, akinek gyámjává neveztek ki, zárdába akarom kényszeríteni, apácának akarom neveltetni és azt akarom, hogy vagyonát az egyházra ru­házza. — A hercegprímás úr őeminen­ciája, mint a világ egyik legki­válóbb egyházjogi tudósa, termé­szetesen nem is vehette komolyan ezeket az állításokat, hiszen na­gyon jól tudta, hogyha valaki erő­szakos úton akar kényszeríteni egy kislányt, hogy apáca legyen, azt kiközösítik a katolikus anyaszent­­egyházból. Őeminenciája azt is nagyon jól tudta, hogy mielőtt valaki zárdába vonul, vagyonát illetőleg szabad elhatározó joga van. — Csiszér művész úr azt is állította őeminenciája előtt, hogy én kislányát, akinek gyámja van— Megértettem a vádat, nem is­merem el bűnösségemet — kezdi el vallomását a szobrászművész. — Nem vagyok bűnös, sőt... Azt a nyilatkozatot, amelyet a bíróság­ itt felolvasott, nem akartam alá­íratni senkivel. Engedje meg bíró úr, hogy röviden elmondjam, mi áll a háta mögött annk a harcnak, amely köztem és a főtisztelendő úr közöt folyik. Ez a harc akkor tere­lődött, ilyen csúnya mederbe, ami­kor őeminenciájától Esztergomból visszatértem. — Feleségem­ édesanyja, kezdik a Jókai-regény tv­-" hátterű elbe­szélést a szobrász — halálos ágyán megigértette leánya keresztszü­lei­­vel, hogy halála után nevelni fog­ják leányát. Feleségem édesapja ekkor még élt és az oldalági roko­noktól nagyon féltette leányát. Ez indokolt is volt, mert ezek az ol­dalági rokonok mindenáron ki akarták forgatni a félárvát vagyo­nából és semmi eszköztől sem riad­tak vissza, hogy vagyonhoz jussa­nak. A kisleány édesapja is meghalt és most már teljesen a kereszt­­szülők nevelték. Külföldön járatták iskolába a jómódú keresztszülők a leányt, akivel közben megismer­kedtem. A keresztszülők most már nemcsak nevelt leányuk vagyonát féltették, hanem mint arról okira­tok tanúskodnak, joggal féltették saját és nevelt leányuk életét is az oldalági rokonoktól. A leány ekkor már menyasszonyom volt. Nemsokára meghalt keresztanyja és csak keresztapja maradt élet­ben, aki rendkívül, szerette gyám­­leányát. Végrendeletében úgy in­tézkedett, hogy egész vagyonát gijámleánya kapja.­­— Közben feleségül vettem a leányt és egy év múlva kisleá­nyunk született. Az öregúr, felesé­gem keresztapja, jippr-­on szerette kis unokáját és új végrendeletet készített, amelyben gyermekünkre hagyta minden vagyonát. Ekkor léptek az oldalági örökösök a kap­zsiság legvadabb harcába. Gyer­mekünk közben növekedett és tíz éves múlt már, viszont feleségem keresztapja egyre szenilisebbé vált, mert már hetvenhárom éves volt. — Halála előtt, két héttel az ol­dalági­ rokonok külön lakásba köl­töztették, körülállták az öreg urat és erőszakos módon a végrendelet megváltoztatására bírták. Az öregúr új végrendeletet készí­tett és eszerint leányom csak ak­kor kaphatja meg az örökséget, ha Magyari főtisztelendő úr lesz a gyámja. Én én feleségem tisztessé­ges, becsületes módon neveltük a gyermeket, de az oldalági rokonok nyomására az öregúr nem bennün­ket, hanem Magyari főtisztelendő urat nevezte meg mint gyámot. A végrendelet szerint a kislány egy krajcárt sem örökölhet, ha nem Magyari főtisztelendő úr lesz a gyámja. A végrendelkezés után két héttel meghalt az öregúr. Felbontották a végrendeletet és nagy megdöbbe­néssel láttam, hogyan végrendel­kezett. Éltem én, az apa, élt az anya és mégis egy fiatal papot ékelt végrendeletében a szülők és gyermekük közé. Kitör a Csiszér—Magyart harc — Az árvaszék a gyermeket az én apai hatalmam alá helyezte, ekkor azonban megjelent az árva­széken Magyari főtisztelendő úr és bejelentette, hogy a vagyon csak akkor lehet a kislányé, ha őt nevezi ki gyámjává az árvaszék. Az árvaszék kivette kezemből leá­nyomat és a főtisztelendő urat ne­vezte ki gyámjává. Ezt a rendel­kezést én megfellebbeztem és az eljárás alatt Magyari főtisztelendő ■úr kiskorú gyámjának érdekei el­len működött az oldalági rokonok javára. Felkerestem a főtisztelendő urat többször és beszéltem vele. Mon­dottam neki, hogy ő pap, az Isten szolgája, akinek szeretetet és bé­kességet kell hirdetnie a földön, nem lehet, tehát a központja ilyen áldatlan állapotnak, lépjen tehát vissza a gyámságtól. A főtiszte­lendő úr megígérte, hogy így lesz, adjunk be kérvényt a hercegprí­más úrhoz és ő is meg fogja kérni őeminenciáját, engedje meg neki, hogy a gyámságtól visszaléphes­sen. — Egy főúri barátom ajánlata folytán — folytatja vallomását a szobrászművész — bejutottam őeminenciájához. Kifejtettem ag­gályaimat a főtisztelendő úr gyám­sága miatt, megmondottam, miért Őeminenciája megnyugtatott, hogy aggoda­lmaskodom, aggályaim alaptalanok, nem kell félnem, én azonban apa vagyok és továbbra is megmarad­tak aggályaim. Ez nagyon ért­hető, aminthogy ebben az ügyben sok minden érthető. Őeminenciája kijelentette, hogy neki nincsen módja leparancsolni Magyari fő­tisztelendő urat a gyámságról. Ek­kor újból a főtisztelendő úrhoz mentem, aki azonban most már kategorikusan kijelentette, hogy a gyámságtól nem lép vissza és a harcot ellenem, az apa el­len felveszi. Amikor láttam, hogy kislányom anyagi érdekei miatt bele kell tö­rődnöm abba, hogy a főtisztelendő úr legyen a gyám, érdeklődni akar­tam, ki ez az ember, aki gyámja kislányomnak, milyen múltja van neki. Magyarus fiatal ember. 25 éves, kisleányom 12 éves és szépen fejlett. Ezért érthető, hogy érdeklődtem a gyám múltja iránt. Elmentem an­nak a háznak a házfelügyelőjéhez, ahol a tisztelendő úr lakott és A vádlott elbeszéli a regényt MODIANO 3. oldal.

Next