Az Est, 1928. október (19. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-02 / 223. szám
Kedd, 1926 október 2. Szobrászművész és pap regényes hátterű izgalmas — Az Ént tudósítójától — A büntetőjárásbíróságon Dán .iá■fásbíró előtt ma egy per keretében meglepően fantasztikus regény bogozódott ki. Efsy pap és egy művész áll szemben és a regény — mint legtöbbször — nő és vagyonok körül forog. A papot dr. Magyari Gyulának hívják, a vádlott pedig Csiszár János, az ismert szobrászművész. Dr. Magyari Gyula főtisztelendő rágalmazás és becsüld sértés tálalt ■ültette a vádlottak padjára, a szobrászal. Ebből a kis rágalmazási perből bontakozott ki ma a háttér: a fantasztikus cselekményt! regény. Békéltetés Dán járásbíró, aki ismerte ennek az ügynek minden kényes részletét, sokáig próbálta, békés úton elintézni a van és a szobrász háborúságát. — Ha ez az ügy csak abból állana, ami most a járásbíróság elé került. — mondta a pap ügyvédje — akkor talán lehetne szó békéről. De ennek a pernek olyan háttere és annyi rengeteg ágazata, van, hogy ennek a kiragadott ügynek békés elintézéséről beszélni sem lehet.— De éppen a per kényes részleteire való tekintettel — próbálkozik a bíró — talán jobb volna nem szellőztetni ezt a hátteret. — Nekem sem szimpatikus dolog, mint embernek és mint katolikus hívőnek — áll fel most a vádlott védője — ezt a szennyes ügyet ideteregetni a bíróság elé. Ha a főtisztelendő úr megelégszik olyan nyilatkozattal, amely szerint Csiszér János úr, mint édesapa, mint kisleányáért rajongó apa, csak azt akarta, hogy leányának érdekeit megvédje és ezért érdeklődött leányának törvényes gyámja, dr. Magyari Gyula főtisztelendő úr múltja iránt, — ha ezt a nyilatkozatot a főtisztelendő úr elfogadja — mi ezt készséggel felajánljuk. Ha azonban nem fogadja el, akkor kénytelenek leszünk ezt az ügyet egész hátterével együtt idehozni. — Csiszér János úr — mondja most Magyari ügyvédje — a hercegprímás continencierája előtt ismegismételte rágalmazó, becsületsértő állításait a főtisztelendő úrról. Ezért álljon csak ide a művész úr és bizonyítson, nyák, nagyon szeretem és a leány is nagyon szeret engem. Ebből a szeretesből idővel nagy szerelem fakadhat. Őeminenciája is rámutatott azonban arra, hogy ilyen veszély nem fenyegethet. — Ne vonjuk be a hercegprímás úr őeminenciájának személyét. — szól közbe a szobrász ügyvédje — őeminenciája nem is törődik Magyari főtisztelendő úrral. Ne venjük be az ő magas papi személyét egy ilyen csúnya botrányperbe. Nem sikerült a békéltetés A bíró végül is azzal vetett gátat a további szóharcnak, hogy megállapította, hogy békét nem lehetett teremteni és ismertette a pap feljelentését. A feljelentés rágalmazással és becsületsértésel vádolja a szobrászt azért, mert a feljelentés szerint Csiszér János június 16-án és 17-én a Stefánia út egyik házában, ahol Magyari lakik, Farkas József házfelügyelővel és feleségével egy nyilatkozatot akart aláíratni. A nyilatkozat a következőképp hangzott: ..Mi, mint a Stefánia úti ház bánfelügyelői kijelentjük, hogy dr. Magyari Gúla főtisztelendő úrhoz, lakására állandóan járnak serdülő lányok és feslett élelű nők. Járnak magányosan, kettesével és többesével és olyan erkölcstelenül viselkednek a főtisztelendő úr lakásán, hogy a ház lakói meg vannak botránkozva és számtalanszor kértek minket,hogy vessünk véget a főtisztelendő úr és a nők erkölcstelen életmódjának, mert ez a ház tisztességes életű lakóinak nagyon kellemetlen.« A plébános a hercegprímásnál Dr. Magyari Gyula, nyilatkozik most a békéltető próbálkozásokkal kapcsolatban: — A hercegprímás úr őeminenciája audienciára hivatott fel engem, amikor megtudta, hogy Csiszér művész úr miket állított rólam úgy nyilatkozataiban, mint a hercegprímás udvarban. Megkérdezte tőlem őeminenciája, hogy mi az igazság ezekben az állításokban? A művész úr ugyanis őeminenciája előtt azt állította rólam, hogy én kisleányát, akinek gyámjává neveztek ki, zárdába akarom kényszeríteni, apácának akarom neveltetni és azt akarom, hogy vagyonát az egyházra ruházza. — A hercegprímás úr őeminenciája, mint a világ egyik legkiválóbb egyházjogi tudósa, természetesen nem is vehette komolyan ezeket az állításokat, hiszen nagyon jól tudta, hogyha valaki erőszakos úton akar kényszeríteni egy kislányt, hogy apáca legyen, azt kiközösítik a katolikus anyaszentegyházból. Őeminenciája azt is nagyon jól tudta, hogy mielőtt valaki zárdába vonul, vagyonát illetőleg szabad elhatározó joga van. — Csiszér művész úr azt is állította őeminenciája előtt, hogy én kislányát, akinek gyámja van— Megértettem a vádat, nem ismerem el bűnösségemet — kezdi el vallomását a szobrászművész. — Nem vagyok bűnös, sőt... Azt a nyilatkozatot, amelyet a bíróság itt felolvasott, nem akartam aláíratni senkivel. Engedje meg bíró úr, hogy röviden elmondjam, mi áll a háta mögött annk a harcnak, amely köztem és a főtisztelendő úr közöt folyik. Ez a harc akkor terelődött, ilyen csúnya mederbe, amikor őeminenciájától Esztergomból visszatértem. — Feleségem édesanyja, kezdik a Jókai-regény tv-" hátterű elbeszélést a szobrász — halálos ágyán megigértette leánya keresztszüleivel, hogy halála után nevelni fogják leányát. Feleségem édesapja ekkor még élt és az oldalági rokonoktól nagyon féltette leányát. Ez indokolt is volt, mert ezek az oldalági rokonok mindenáron ki akarták forgatni a félárvát vagyonából és semmi eszköztől sem riadtak vissza, hogy vagyonhoz jussanak. A kisleány édesapja is meghalt és most már teljesen a keresztszülők nevelték. Külföldön járatták iskolába a jómódú keresztszülők a leányt, akivel közben megismerkedtem. A keresztszülők most már nemcsak nevelt leányuk vagyonát féltették, hanem mint arról okiratok tanúskodnak, joggal féltették saját és nevelt leányuk életét is az oldalági rokonoktól. A leány ekkor már menyasszonyom volt. Nemsokára meghalt keresztanyja és csak keresztapja maradt életben, aki rendkívül, szerette gyámleányát. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy egész vagyonát gijámleánya kapja.— Közben feleségül vettem a leányt és egy év múlva kisleányunk született. Az öregúr, feleségem keresztapja, jippr-on szerette kis unokáját és új végrendeletet készített, amelyben gyermekünkre hagyta minden vagyonát. Ekkor léptek az oldalági örökösök a kapzsiság legvadabb harcába. Gyermekünk közben növekedett és tíz éves múlt már, viszont feleségem keresztapja egyre szenilisebbé vált, mert már hetvenhárom éves volt. — Halála előtt, két héttel az oldalági rokonok külön lakásba költöztették, körülállták az öreg urat és erőszakos módon a végrendelet megváltoztatására bírták. Az öregúr új végrendeletet készített és eszerint leányom csak akkor kaphatja meg az örökséget, ha Magyari főtisztelendő úr lesz a gyámja. Én én feleségem tisztességes, becsületes módon neveltük a gyermeket, de az oldalági rokonok nyomására az öregúr nem bennünket, hanem Magyari főtisztelendő urat nevezte meg mint gyámot. A végrendelet szerint a kislány egy krajcárt sem örökölhet, ha nem Magyari főtisztelendő úr lesz a gyámja. A végrendelkezés után két héttel meghalt az öregúr. Felbontották a végrendeletet és nagy megdöbbenéssel láttam, hogyan végrendelkezett. Éltem én, az apa, élt az anya és mégis egy fiatal papot ékelt végrendeletében a szülők és gyermekük közé. Kitör a Csiszér—Magyart harc — Az árvaszék a gyermeket az én apai hatalmam alá helyezte, ekkor azonban megjelent az árvaszéken Magyari főtisztelendő úr és bejelentette, hogy a vagyon csak akkor lehet a kislányé, ha őt nevezi ki gyámjává az árvaszék. Az árvaszék kivette kezemből leányomat és a főtisztelendő urat nevezte ki gyámjává. Ezt a rendelkezést én megfellebbeztem és az eljárás alatt Magyari főtisztelendő ■úr kiskorú gyámjának érdekei ellen működött az oldalági rokonok javára. Felkerestem a főtisztelendő urat többször és beszéltem vele. Mondottam neki, hogy ő pap, az Isten szolgája, akinek szeretetet és békességet kell hirdetnie a földön, nem lehet, tehát a központja ilyen áldatlan állapotnak, lépjen tehát vissza a gyámságtól. A főtisztelendő úr megígérte, hogy így lesz, adjunk be kérvényt a hercegprímás úrhoz és ő is meg fogja kérni őeminenciáját, engedje meg neki, hogy a gyámságtól visszaléphessen. — Egy főúri barátom ajánlata folytán — folytatja vallomását a szobrászművész — bejutottam őeminenciájához. Kifejtettem aggályaimat a főtisztelendő úr gyámsága miatt, megmondottam, miért Őeminenciája megnyugtatott, hogy aggodalmaskodom, aggályaim alaptalanok, nem kell félnem, én azonban apa vagyok és továbbra is megmaradtak aggályaim. Ez nagyon érthető, aminthogy ebben az ügyben sok minden érthető. Őeminenciája kijelentette, hogy neki nincsen módja leparancsolni Magyari főtisztelendő urat a gyámságról. Ekkor újból a főtisztelendő úrhoz mentem, aki azonban most már kategorikusan kijelentette, hogy a gyámságtól nem lép vissza és a harcot ellenem, az apa ellen felveszi. Amikor láttam, hogy kislányom anyagi érdekei miatt bele kell törődnöm abba, hogy a főtisztelendő úr legyen a gyám, érdeklődni akartam, ki ez az ember, aki gyámja kislányomnak, milyen múltja van neki. Magyarus fiatal ember. 25 éves, kisleányom 12 éves és szépen fejlett. Ezért érthető, hogy érdeklődtem a gyám múltja iránt. Elmentem annak a háznak a házfelügyelőjéhez, ahol a tisztelendő úr lakott és A vádlott elbeszéli a regényt MODIANO 3. oldal.