Az Est, 1929. február (20. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

­?. oldal ről sem, amelyet idegen kéz­ből vetett volna el. Nem lehet most egy bűnperben kísér­letezni a veronálinérgezéss­el kapcso­latban, ('(ifi vádlott nem lehet az or­vosok kezében kísérleti nyúl, a Profid tanár két és félgram vero­nait talált a hullában. Igaz ugyan, hogy az orvostanárok szerint bizo­nyos mennyiségű méreg el is távoz­hatott különböző utakon a hullából, de ez csak feltevés­ért feltevésre ítéle­tet alapítani nem tehet.­­ Eszméletlen állapotban nem mű­­ködik a ítyélőrefk­x, a nyeléshez is agyműködés szükséges. Megmérgezés­­től öntudatlan állapotba került egyén­nél ez nincsen meg. Az egész orvos­­tudomány egységes ab­ban, hogy az ébrenlevő ember a nyálmennyiséget lenyeli. Öntudatlan embernél, aki erre nem képes, annak a nyála a gé­­gefőn és a nyelőcsövön keresztül be­szivárog a tüdőbe. Ha egy orvostan­hallgatót odaállítanak egy ember hullája mellé, akit méreg pusztított el, akkor megbukik­ , ha nem tudja megállapítani, hogy a tüdőbe szivár­gott nyáltól támadt tüdőgyulladás okozta tulajdonképpen a halált. " „A végsőkig bizonnyítom, hogy mérgezés sem­* nem foroghatott** — A bonc. jegyzőkönyv szerint Pieh­­ler orvos vallomása, továbbá Micneh és Kenyeres tanárok megállapítása szerint is — közbevetem, hogy a tüdő elváltozását mérgezés esetében nem lehet felismerni — Forgács Anna­ tü­deje normális volt és a hulla tüdejében tüdőg­yulladási folyamat nyomait nem­ találták. —­ Meg­ kell tehát állapítani, — és itt Gál Jenő védő hangja be­tölti a termet — hogy mérgezés­ben nem foroghatott. Amit mon­dok, azt a végsőkig bizonyítom. Tehát még az elmondottakkal sem elégszem meg. — Az öntudatta­sságnak van egy csalhatatlan mérője. Az eszméletlen embernek felfüggesztődnek fizikai cselekedetei és folyamatai, még azo­kat is, amelyek aluszékonyság eseté­ben megvannak. És most a vád koro­natanújára, Thiemm Hildára hivat­kozom, akiről későbbi vallomásaiból jól­­tudjuk, hogy csak­­rosszat mon­dott Erdélyire. Ez a Thiemm Hilda nevetett Forgács Annának, amikor hétfőn piperézte magát. 23-áról 24-re virradó, éjjelen Erdélyi Béla, miután a felesége kínzó fájdal­makról, álmatlanságról panaszko­dott, egy veronaipart adott, be­ neki. Hát jól van, beadta! Ez azonban még nem lehet egy gyilkossági vád alapja. Ha fel is állítjuk a tényt, hogy annyi veronait adott be a feleségé­nek, amennyi előidézhette a mérge­zést, még akkor sem meg a veronálos bódulat reflexmennyisége. Az ágy rendben volt, gyűrődéstől mentes volt és ahogy a bécsi orvos az első orvos, aki a halált konstatálta,­­megállapította: egyenesen érintetlen volt. — Lehet, hogy egy gyilkos a, tett I elkövetése után rendbe hoz egy ágyat , de nem úgy, ahogyan Forgács Annát I ágyat találták. — Mindebből meg kell állapítani,­­ hogy Forgács Anna életműv­ök­e­­ nem volt felfüggesztve, nem volt­­ mély veronálos bódulatban. " „Nem mint védő, hanemi mint jogtudó beszélek” • • Amikor ostromot intézek a vád el­len, a bíróság' jogászi érzületét' aka­rom kiérlelni. " Védőbeszédének ezt­ a részét most, egye-' neeen a törvényszék tiprigi felé­­fordulva, emelt hangon hangsúlyozva mondja el a védő, szavain mély­­ meghatottság érzik. — Elism­­erem, hogy ez nem volt­ le­hetséges­ a, tárgyalás folyamán, már Erdélyi viselkedése miatt • sem. Elve, remültnek látszott és Mala hűlhetett a bíróság nézete, hogy Erdélyi bűnös. Mint igén­ytelen tényezője a jogszol­gáltatásnak beszélek most. Hetil mint a védő, hanem mint sokkal több, sokkal ■magasabb ennél, mint jogtudó beszé­lek, aki most két nagy gondolkodót szólaltatok meg, először Goethei, aki azt mondta, hogy a jogász egyoldalú ■műveltsége nem műveltség. De­­sze­rencsére van egy élő nagy jogász is, Wlassics Gyula, aki ezt mondta: Nem jogtudó az, aki csak a joghoz ért. — Az vezet engem, hogy nekem kö­telességem más is tudni, mint a jogot. Í h­a meg akarunk oldani olyan rejté­lyeket, amelyek a nagyközönség szi­‘­mára örökre rejtélyek maradnak,, ha ■meg kell oldanunk rejtélyeket, ame­lyeknél szinte röntgensugarakká kell ■válnunk, hogy beleláthassunk az ügy belsejébe és megtalálhassuk azokat a pozitívumokat, akkor nekünk léd kell ■mennünk a száraz jogon. Amíg izzik ennek a nagy munkának, ennek az igazságkeresésnek a kohója, amíg ez a­ munka be nem fejeződik, méltóztat­­,sírnak belemélyedni ennek az ügynek a rejtek­eibe és a ha belemélyednek, akkor meg­ fogják találni a pozitív tényeket. — Ezek a­­pozitívumok sok mindent elmondanak ,és­­soki­indent magya­ráznak.­ A jogtu­­dósok csak köteteket" ‘írlak, ‘könyvekét, "de " a gyakorlati élet: tudósához fordulok, egy nagy .tudóshoz,, egy.­bíróhoz, aki a legma­gasabb tiszteletét, a legmagasabb fo­kot­ érte­­el és aki­ életének utolsó sza­kában útmutatást akar adni bírótár­sainak és­­jogásztársainak, hogyan kutassanak, hogy haladjanak. Ez a tudós dr. Stauer Lajos, kúriai tanács­elnök, aki az egységes bírói gyűlést megnyitó beszédében tárta fel, hogy ő hogyan tanácskozott bíróival. — Azt mondotta Stand kúriai ta­nácselnök olvasta Kit Jenő— »Az első szak az ítélkezésnél a nyers­anyag rendezésé­v­él kezdődik, a­ má­sodik az átáramlás,­ a bírói lélek át­­áramlása a per anyagába, a harma­dik szakasz átélni a per egész anya­gát.« Ami el­sí­r­vaságként jelentkezik, az egy siheder tempó — Népi tárgy a vádlott — kiáltja, a védő— és nem absztrakt fogalom In cselekmények. A­ bírónak bele kell élnie magát, át kell élnie­­ a vádlott életét és cselekményét. Azt mondotta a kúriai tanács­elnök: Szenátusomban nem engedtem egy ügyet határozat alá, amíg nem láttam, hogy én és bíró társaim átéltük az ügyet. — Én azt mondom, én is átéltem ezt az ügyet. Átáramlott a lelkembe a per egész anyaga és az én lelkem is átáramlott a per anyagába. .Érez­tem, hogy ami itt durvaságként je­lentkezik,­ az egy giheder tempó, a Ssínf k@dél­fi huffrór s m PISTA NÉNI Fedak Sári és Rózsah­egy3?1 Kálmán felejthetetlenek KIRÁLY SZÍNHÁZ ■mai fekadt és kor bélije­dik. Mert ma senki sem készül úgy a­­jövőre mint a múltban, amikor az ifjúság a hold­­fénynél tanult. A mai ifjúság többre becsüli kardjának pengéjét, mint a tudományt. És a kardot sem mint sportot, ha­nem mint a nyegleség' 'eszközét kezeli. És ha valaki olyan, mint a kor, ak­kor nem jobb, nem is rosszabb a töb­binél. Ha átéli ezt az­ ügyét, ha bele­mélyed az ügybe az akinek az igaz­ságot megtalálni hivatása, akkor egészen másként látja meg ezeket a dolgokat. A védő most újra visszatér a mi­lstak­i­­ eseményekre ,, és a verőnél mérgezési cím kezeli fejtegetéseit. — A gyógyszerész veronalt és fenla­­cetint adott ki Erdély J. Bélának, amit d­r. Pichler irt fel neki. A veronál receptre rá volt írva n. B. (nach Be­darf.) — Annyit tesz ez, hogy tetszés sze­rint. Szigorú előírás van arra, hogy az orvosnak, amikor ilyen súlyos mérget ír fel, rá kell írni az adagod­­ást és azt, hogy mennyit szabad na­ponta ebből az orvosságból használni. Péntek, 1929. február 1. Két egyforma skatulyában a méreg és a nem méreg . Azt mondja Pichler, hogy Erdé­ly játé­k írta fel ezt a receptet. Tessék nekem, Budapesten, Magyarországon mutatni egy orvost, aki hét és fél gram­ Veronáit felír egy betegnek és­­ ráírja a receptre, hogy nach Bedarf, tetszés szerint. Ha így áll a dolog, akkor ne jöjjön ide­­egy orvos, hogy mentegesse magát. — Két egyforma skatulyában adták ki az ártalmatlan fenacetínt és a mér­gező Veronáit, mind a kettőre rá volt írva, hogy tetszés szerint. A két egy­forma­ skatulya ott feküdt Forgács Anna éjjeliszekrényén. Forgács An­nának fájdalma volt és gyógyszert akart bevenni. Be­vehette a Veronáit is, amelynek dobozára nem volt ráír­va semmi, hogy egy laikus ember tud­ja, melyiket szabad bevenni. Nem volt semmi különbség a fenyősán és a Ve­ronái között. — Hát akkor egy szobaleány hipo­tézise többet ér, mint a logikus gon­dolatmenet, hogy Forgács Anna a két doboz közül, amelyek között semmi különbség nem­ volt, az egyik tartalmát be­vehette? Megdől tehát az az álláspont,­­ hogy Erdélyi Béla veronállal mérgezte meg feleségét és hogy ez a veronális mérgezés előkészületi cselem­énye volt a zsinegelés­ cselekedetnek. — Érzelmileg lehet talán beszélni a ■mérgezésről. — mondja most a védő — haragudni lehet, ellenszenvet is lehet tapasztalni, de jogászi ésszel és logi­kával és tradícióval, amely ebben a teremben van, nem lehet róla beszélni. A bíróság iránti hódolatomban és tiszteletemben elképzelni sem tudom, hogy a mér­gezést bizonyítottnak lássa a tör­vényszék. Maga a védő is kizártnak tartja Fo­rgát­s Anna öngyilkosságát . De még két adat zárja ki a m­ér­­gezést. Az egyik a következő: az ál­lítólagos májusi mérgezés emléke kellett, hogy éljen az okos Forgács Annában. Májusban ha megmérgez­­ték, megszületett benne az, a verzió a­­méreggel szembeni és Pichler azt mondotta itt, hogy m­ár a legenyhébb "gyógyszertől is irtózott Forgács Anna, augusztusban. Tehát öntudat m­ellett­­veronált beadni neki augusztusban lehetetlen lett volna. — Az élnivágyás rettentő nagy volt Forgács Annában, éppen ezért az öngyilkossági lehetőséget bizonyos körülmények között én is kizártnak tartom. Az élnivágyás tehát nagy volt For­gács Annában és az averzió is nagy veti­kenne a­ gyógyszerek iránt, öntudatnál tehát nem adhattak be neki mérget, már­pedig itt arról vallottak tanúk, , hogy vagy öntudatnál volt Forgács Anna vagy pedig félig volt öntudat­nál. Félig öntudatnál lévő, talán nem észlelhette, ha veronábat közelítet­tek hozzá, de megízlelte a veroná­t s a halálos adagot nem lehetett volna­, belegyömöszölni, mert ha belegyömö­szölték volna, akkor a boncolás során a fogsorához, vagy, a szájához tapadt,, veroná­ adagot kellett volna találni De csak két és fél gram­ felszívott 'veroná.k­i talált a'holttestben Présel tanár. Ez az egész tiférgezés nem egyéb, mint egy láncszeme annak a pletykaláncnak, amely a névtelen le­vélből keletkezett. Most áttérek a kokain és egyéb narkotikumok használatára —­mondja a védő. — Ez igen kényes kérdés. Az erre vona­tkozó bizonyítá­som kétirányú volt. Jelentek itt meg tanuk, akik negatívumokról beszél­tek, de voltak tanuk, akik pozitívum mákot mondtak. Jött egy vidéki or­vos, aki azt mondotta, hogy nála meg­fordult egyszer-kétszer egy évben Forgács Anna, de narkotikumos mér­­gezés jeleit sohasem tapiitátta nála. A fehér méreg budapesti bűnbarlangjai Amikor megkérdeztem tőle, hogy kezelt-e már morfiummal, vagy nar­kotikummal megmérgezett egyéneket, azt felelte, hogy nem­ soha. Éppen­ ezért ez az orvos nem is tudja, hogy a morfiummal élők és a narkoti­kummal élőt­ egész külön világba tartoznak. Éppen, most tudták, meg, hogy Bu­dapesten évek óta vannak barlangok, ilyen upon, ilyen szám alatt, ahol a társadalom minden rangú és rendű,­­egyénei összejönnek, kokaint szip­pantanak és áldoznak egy szörnyű méregnek. A város közepén tanyák vannak­­ és egy nagy hadvezér fia pusztult el, úgyhogy Minich' tanár a bon­colás alkalmával kokainra buk­kant. — Én nem akarok paralellitást vonni, '­és' Forgács Anna emlékét tisz­telem. De megállapítom, hogy ütés nyomait nem találták a fiatal báró­nál, aki odajárt, ahol kokaint élvez­nek. És ennek a korn­ak ezeket, a tüne­teit ebben a korhű pörben figyelembe kell venni. — A mérgezés is rejtély, a kokain­­szívás rejtély, mint­ ahogy rejtély a verés,is A verést Nem. A verekedés. MOST JELENT MEG: Ernst Wasmuth kiadásában: ATLANTIS gyönyörű kiállítású havi f­oly­ói ne. első Száma. Prospektust kívánatra ingyen küld »Az Est«Könyvkereskedése

Next