Az Est, 1930. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Szombat, 1930. február . Palásthy Irén ezüst lamezruhája és tízcentiméteres kutyája Rendőri igazoltatás a Városi Színház tegnap esti premierjén Palásthy­ Irén, a kiváló magyar Imm­indonra, akinek nevét egyfor­mán ismerik Newyorkban, Párizs­ban, Berlinben, Bécsben, Hollywood­ban és mindenütt a világ nagyváro­saiba, amerikai állampolgár felesége. Férje Hans Bartsch, amerkiai szín­padi kiadó, aki gyakran megfordult Budapesten is. Hans Bartsch volt az, aki Amerikába vitte ki Molnár Fe­renc : Vörös malom és Herczeg Fe­renc : Kék róka című színművét is.­­Palásthy Irén most Budapestre jött, ahol körülbelül már egy esztendeje nem járt. Eljött Budapestre, hogy meglátogassa 72 éves édesanyját és 60 éves édesapját. Visszajött Budapestre, hogy eltölt­­söt­ itt néhány napot. Elhozta magá­val Pestre legszebb ruháit. A sok ruha között volt f­ag­ozitsflamé is, amelyet Párizs­ban készíttetett és amellyel a bé­csi operabálon díjat nyert. Ez az ezüstruha estélyi ruha New­yorkban és Hollywoodban elegáns és előkelő ruhaviselet. V 2.­­ Palásthy Irén férjével együtt érke­zett Amerikából Európába. Legutóbb Hollywoodban a Fox Filmgyárban egy hangosfilm főszerepét játszotta el. Egy magyar táncsnőt alakít, egy Amerikába kivándorolt magyar lányt, akiből odakint híres táncosnő lesz. Előttem van néhány felvétel erről az amerikai filmről. Magyar parasztház, búbos kemence. Ezer színben ragyogó magyar csupor ál közöttük egy ma­gyar lány, Palásthy Irén. Kaláris­sal a nyakában, szattyán Csizmásban. Azt mondja Palásthy Irén: — Boldog voltam, hogy ezzel a sze­reppel­­is szolgálhattam hazámat, •ahonnan elindultam utamra. 3. Egy hét óta van Budapesten, ille­tőleg­ Kük­összentmihályon. Ott vásá­rolt szülei számára néhány évvel ez­előtt egy kis házak Rákosszentmihá­­lyon lakik szüleivel mert Palásthy Irén egyszer, visszavonultan élő asz­­szony. Művésznő. Idejének legna­gyobb részét otthon tölti. Villamoson szokott Pestre bejárni és villamoson jött be egy évvel ezelőtt is Buda­pestre. Vele volt tíz centiméteres ku­tyája. Ezt a kis kutyát magával szokta vinni mindenüvé, Newyork­ban, Párizsban, Berlinben, Bécsben. ^cc^vvvncc^vvvvvvvwvvvvv Soha sehol sem volt vele baja. Ami­kor Rákosszentmihályról egyszer még a múlt évben Pestre jött, egy nagyon lelkiismeretes kalauz felszólította, hogy szálljon le a kutyával együtt. Esett az eső, kellemetlen rossz idő volt és Palásthy Irén nem akart le­­szállni. A kalauz rendőrt hívott. A rendőr mosolyogva szalutált: — Ezért a kis kutyáért nem szállí­tom önt le a villamosról. Leszállt a rendőr és Cinkotáig nem történt semmi baj. Cinkotán a ka­lauz egy másik rendőrt hívott fel 11 villamosra és ez a másik rendőr fel­szólította Palásthy Irént, hogy azon­nal szálljon le a villamosról. Elmon­dotta, hogy ezzel a kutyával volt mindenütt a világon, sehol nem érte emiatt kellemetlenség. És amióta Ma­gyarországon van, egyszer sem mo­lesztálták emiatt. A rendőr felírta Palásthy Irén nevét és néhány nap múlva idézést kapott. Becitálták a rendőrségre. Palástn­y Irén azonban már nem jelent meg a tárgyaláson. Időközben visszautazott Amerikába. A bíróság a rendőr val­lomása alapján, Palásthy Irén meg­hallgatása nélkül hatósági közeg el­leni kihágás címén 20 pengő pénz­büntetésre ítélte. A család több ízben meg akarta fizetni ezt a 20 pengős büntetést, mert­ Palásthy Irén nem tartózkodott Budapesten. A rendőr­ség azonban ebbe nem ment bele. Nem fogadta el a pénzt, mert min­den esetben ragaszkodott ahoz, hogy Palásthy Irén személyesen jelenjen meg, személyesen fizesse ki a 20 pen­gős büntetést. 4. Palásthy Irént, aki Rákosszentmi­­hályon lakik, Budára, a Fe u­ccai rendőrségre idézték meg, hogy jelen­jen meg ma január 31-én, délelőtt ki­lenc órakor­­ a kutya-ügyben. 5. Most térjünk vissza néhány pilla­natra az ezüst laméruha történetére: Palásthy Irén csütörtökön este meg­jelent a­ Városi Színház nézőterén, hogy végignézze A biarritzi Vénusz bemutatóját. Nem volt egyedül Pa­lásthy Irén. Vele jött az édesanyja és a nővére. Hárman ültek, a földszint első sorában. Palásthy Irén ezüst la­­méruhát viselt, azt az ezüstruhát, amelyet Párizsban készíttetett és amellyel díjat nyert a bécsi opera­bálon. Gyönyörű ruha volt, Dekoltált ruha. Persze, hogy dekoltált ruha, hiszen a világ minden nagyobb városában dekoltált estélyi ruhát viselnek a hölgyek. Dekoltált ezüst laméruha volt, de nem volt dekoltáltabb, mint amennyire dekoltáltn­ak kell lennie egy dekoltált ruhának. A nézőtéren feltűnést keltett ez a ruha, mert egy dekoltált ruhánál az is fontos, hogyan tudja viselni az, aki viseli. És Palásthy Irén nagyszerűen tudja viselni ezt a dekoltált ezüst lamé­ruhát. is. És ezután már gyors iramban kö­vették egymást az események. Pa­lásthy Irén az ezüst laméruhát az első felvonás elejétől kezdve viselte. Ebben a ruhában jelent meg az első felvo­nás után a színház folyosóján és a második felvonás után ugyancsak a színház folyosóján és az öltözőkben, ahol gratulált Honthy Hannának, Zita­ffy Irénnek és Bárkainak. A har­madik felvonás után a ruhatárhoz sietett, felvette a bundáját és indulni akart a színházból. A többit már ma­ga Palásthy Irén meséli most el ne­künk: — Most, így, ebben a reggelben, már egy kissé nyugodt­abb és józanabb vagyok. De ez az éjszakai történet rettenetes volt. Marinovich fogalmazó urat feltétlenül be­panaszolom a főkapitányságon. Amit ő velem szemben elkövetett, azt megérteni nem­ tudom. De semmiképpen sem tudom megérteni azt sem, hogy mi­képpen lehetséges az Budapesten, hogy egy rendőr fogal­mazó úrihölgyekkel szem­ben olyan hangot használjon, amilyen hangot a rendőrfogalmazó úr használt. A ruhatár előtt szólított meg és szólított fel arra, hogy menjek vele a második emeleti rendőr­szobára. Nem értettem meg ezt a felszólítást. És­­amikor megkérdeztem, hogy miért kell a rendőrszobára mennem, nem adott választ, ellenben újra felszólí­tott, hogy azonnal kövessem őt a rendőr­­szobára. . Ott állt előttem a rendőrfogalmazó. Mögötte rendőrök sorakoztak. És kö­rülöttünk huszonöt-harminc ember a nézők sorából. Most már körülbelül meg tudom mondani, mit éreztem abban a pil­lanatban. Azt éreztem, hogy valami ször­nyű szerencsétlenség történhetett a fér­jemmel és ez a rendőrtisztviselő azért hív fel a rendőrőrszobába, hogy ezt a borzal­mas hírt tapintatosan közölje velem. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy Uram Isten, várjon mit gondolhat a ko­rám gyülekezett közönség, miért hívnak fel engem a rendőrszobába. Jogosan hi­hetik az emberek azt, hogy valami főben­járó bűnt követtem el. De én mentem a rendőrfogalmazó után. Mellettem jött két­­ségbeesve a 73 esztendős anyám és a nő­vérem. Mentünk a lépcsőkön. Már bizony, sírtam. És sírt az anyám is és sírt a nő­vérem is. Előttünk a fogalmazó,­ mögöt­tünk a rendőrök és a rendőrök mögött a közönség. Végre felérkeztünk a második emeletre. A rendőrfogalmazó bevezetett egy szobába. És ugyanoda belépett az édesanyám és a nővérem is. A rendőrfo­galmazó rájuk szólt: — Azonnal hagyják el ezt a szobát! Én kétségbeesetten szóltam közbe­. — Az édesanyám és a nővérem! Nekik mellettem a helyük! Azok nem akartak kimenni a szobából. A rendőrogalmazó rájuk kiáltott: —■ Azonnal takarodjanak! Takarodjanak! Ezt kiáltotta az én 72 esztendős édesanyámra és nővéremre a rendőrfogalmazó úr. De ők nem mentek. Ott maradtak. Sírtak. Hangosan sírtak. Én is sírtam. Higgyék el, már nem is azért, mert megalázottnak éreztem magam, hanem leg­inkább azért, mert fájt, hogy ez, így, Bu­dapesten megtörténhetik. — Azután megtudtam, hogy az egész eljárásnak az volt ,az oka, hogy túlságo­san kivágott ezüst laméruhát viselek. Ezért igazoltattak le a második emele­ten. Ezért aláztak meg a közönség előtt lent a ruhatár előtt. A többi­re szinte már nem is emlékszem világosan, csak azt tudom, hogy nem volt annyi erőm, hogy visszamehes­sek Rákosszentmihályra. Itt töltöttem az éjszakát Pesten, egy barátnőmnél. Egyik sírógörcsből a másikba estem. Reggel hatkor elaludtam és fél nyolckor felkel­tem. Hideg vízben megmostam a fejemet, hogy magamhoz térhessek. Mert­ 7. kilenc órára vagyok beidézve a rendőrség­re az egy évvel ezelőtt megtörtént kutya­ affér miatt. Most oda indulok, hogy le­fizessem a 20 pengő büntetést és hogy ki­tanítsanak arra, hogyan kell viselkednem a rendőri közegekkel szemben. — Minek engem erre már kitanítani? Kitanított engem erre a­ mai éjszaka ép­pen eléggé. Ma hajnalban még felhívtam az uramat, aki Berlinben van. Beszéltem vele. Megparancsolta, hogy azonnal utaz­zak ki hozzá. Elmegyek a rendőrségre, ki­fizetem a büntetést és holnap elutazom Berlinbe. És azután visszautazom Holly­woodba, hogy tovább játszhassak a fil­men. Magyar leányokat. —■ Hogy újra felépíthessék Hollywoodban, a magyar kapukat, a búboskemencéket, hogy felakaszthassák újra a fehérmeszes falra a kakukórát, hogy magyar dalt éne­kelhessek és hogy magyar táncokat táncol­hassak. Mert mégis csak gyönyörű a­z ám egy magyar leány elszakad a külföldre, és tizennégyezer kilométerre innen, a Csendes-óceán partján hirdetheti, hogy magyar és hogy szép és hogy gyönyörű dolog az : magyarnak lenni. Fazekas Im­re Palásthy Irén 3. oldal. Mit mondanak a főkapitányságon A főkapitányságon illetékes hely­ről a következőkben tájékoztatták Az Est munkatársát a Városi Színház­ban tegnap este történt események­ről: — Ma reggel jelentést kaptunk az el­járó rendőrtisztviselőtől a tegnap este a­­Városi Színházban történt igazoltatásról és az ügy iratait nyomban át is tesszük az illetékes kerületi kapitánysághoz, ebben az esetben a VIIl. kerületi kapitányság­hoz, hogy annak rendje és módja szerint folytassák le a kihágási eljárást. Megállapítottuk a jelentésből, hogy töb­ben tettek panaszt az ügyeletes rendőr­­tisztviselőnek Palásthy Irén feltűnő öltö­zéke, túlzott dekoltázsa miatt és a rendőrtisztviselő a­ legudvariasabban és a legtapintatosabban intézte el az ügyet. Mi­kor az előadásnak vége volt és a közönség mér távozóban volt, polgári ruhás rendőr jelentkezett Palásthy Irénnél és a leg­udvariasabb hangon szólította fel őt, hogy igazolás céljából kövesse őt. Megkérdeztük, hogy miért kísérték fel a nézőtérről az igazolás lefolyta­tása céljából Palásthy Irént az ügye­letes rendőrtiszt szobájába? — Azért, — hangzott a válasz — mert éppen ezzel akarta a rendőrtisztviselő a feltűnést elkerülni. Nem akarta a közön­ség szeme láttára igazolni Palásthy Irént. Az ügyeletes rendőrtisztviselő szobájában a legudvariasabban és legtapintatosabban folytatta, le az igazoltatást. A rendőrtiszt­­viselő a hozzá érkezett panaszok folytán a feltűnő ruhaviselet miatt igazoltatta le Palásthy Irént. Az igazoltatásnak ezt a módját és azt is, hogy szándékosan az előadás végére hagyta az igazoltatást, ki­zárólagosan tapintatosságból tette azért, hogy Palásthy Irént megkímélje és hogy ne okozzon zavart az előadáson. Megmondottuk, hogy Palást­híy Irén kifogásolja az igazoltatás formáját és egyáltalában azt, hogy őt mint ame­rikai állampolgárt ilyen eljárásban részesítették. Erre a következő vá­laszt kaptuk: — Amennyiben Palásthy Irén panaszt tesz, akkor ennek a panasznak a tárgya­ február elsejétől kezdve visszaszerződött régi sikereinek színhelyére NEW YORK ♦ | A teadélutánokon is fátszik !

Next