Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Vasárnap, 1930. június 1. A detektívfelügyelő visszatért abban a hitben, hogy az ügynek ezt a részét már lenyomozták. A főkapitányságon kiderül a félreértés. Múlik az idő, már éjjel két óra van, mikor a detektívügyelet vezetője Drexler Gyula csoportvezető kiadja az újabb utasítást: kimenni a Remete utcába. Éjfél után elfogják a tettest a Remete uccában Bardócz felügyelővel robogunk ki a sötét Remete uccai ház elé. Felzörgetjük a házfelügyelőt, itthon van-e Kovács János? — Itthon van. Kopogtatunk a földszint hetes számú ajtón. Rémülten, kétségbeesetten csoszog ki Kovács János anyja. A detektív habozás nélkül erélyesen szólítja fel: keltse fel a Jancsit. A szűk kis konyhában ülünk és kezünk ökölbe szorul az izgalomtól. Kovács János soká kászolódik ki az ágyból. —Siess fiam, — unszolja a detektív. Közben ujjai már simogatják az ajtófélfán függő vadonatúj ruha szövetjét. — Jövök, jövök. — feleli a szobából egy vékony kamaszos hang. Néhány pillanat múlva előttünk áll a gyanúsított egy szál ingben, amelynek egyik sarka véres. * Napbarnított arcú, világosbarna hajú, kissé duzzadt szájú, nyugtalan szemű, alig 18—20 évesnek látszó fiatalember áll előttünk. Magához sem tér még a meglepetéstől, mikor Bardócz felügyelő megindítja a kérdések ostromát. — Honnan volt pénzed? — Munkát kaptam és előlegül fizették. — Nem kaptál munkát — válaszolom. — Két év óta munka nélkül vagy. És ha kaptál volna, akkor sem fizetnek 14* pengő előleget egy asztalorsegédnek. Jancsinak remegni kezd a hangja. — Úgysem érnek vele semmit. — Felelj! — A Pali bácsitól kaptam a pénzt. -Ki az a Pali bácsi? - kérdi a detektív. — Egy gazdag űr. — Mi a vezetékneve? — Nem tudom. — Hát akkor honnan ismered? — A Ludovika-kertből. — És hogy lehet, hogy nem tudod a nevét? És hogy lehet, hogy ennyi pénzt adott neked? — Mindig együtt jártunk, elvitt moziba, színházba. — És talán kért tőled valamit érte ? — Kért, de én nem tettem semmit. Jancsi anyja minduntalan kiszól a szobából, hogy segítsen fiának elszámolni. De bezárul mögötte az ajtó. Most a következő kérdések jönnek: ---•■■■»!! .i.'ü-J A.*-* . .4* Ilii: ......1......... Kovács János Bardócz detektívfelügyelő remek keresztkérdései — Mitől véres az inged, Jancsi? — Az orrom vérzett. — Mutasd. Mutatja és csakugyan vérzik az orra. — Most mond meg hamar, hogy hol jártál délelőtt? — Délelőtt? — Sorold fel, egy-kettő! — Reggel elmentem sétálni a Körútra. — Minek? — Szoktam. — Kivel sétáltál? — Egyedül. — S aztán mit csináltál? — Hazajöttem. — Hány órakor jöttél haza? — Féltizenegykor. — Merre jártál? — A Körúton és a Ludovika-kertben. — És mikor jöttél haza? — Tizenkét órakor. Az ellentmondásra felpattan a detektív és megfogja az új ruhát. — Ez honnan van. — Ez ... Ezt vettem. — Mikor? — Ma délelőtt. — Mennyiért? — Száznegyvenért. EIS a revolvert! Egyszerre mint a villámcsapás pattant fel a detektív hangja: — Most pedig hozd ki azt a revolvert! — A revolvert?... s revolvert?... nincs itt e revolver. — Hát hol ven? * — Odaadtam a Pali bácsinak. — Miért adtad oda? — Ő kért, hogy szereznek neki egyet 54 pengőért. — Hogy néz ki az e Pali bácsi? — 44-42 év körüli, kétoldalt Bence halántéka. Ezen mosolyogni kell, mert Kovács pontosan bemondta a bankrablás tettesének téves személyleírását, ami az újságokban is megjelent, hogy félrevezessen bennünket. — Hát hol voltál még délelőtt? Kovácsnak felvillan a szeme. Mint aki izgalmában megérzi, hogy honnan került az egyre szűkebbre szoruló hálóba. — A Fábiánnál is voltam. — Miért voltál? — Megfizettem neki ez 5# pengőt, mert 4 adta el a rételvert. — Csak ezért voltál ott? — Hát miért lettem volna? A detektív kinyitja a szoba ajtaját. Előre küldjük Jancsit s megkezdődik a szekrények, polcok, fiókok, rozzant, öreg bútorok átkutatása. Százasok kerülnek elő. — Mennyit kaptál Jancsi? Hatszázat? — Nem hétszázat. — Mennyit adtál anyádnak? — Háromszázat — Az előbb százötvenet mondtál. — Nem tudtam hirtelenében. A szobában semmi nyom. A fogason függnek Kovács János levetett ruhái, a kopott, piszkos fekete kalap, amelyet szemébe húzott, amikor revolvert szegezett Petrik pénztárosra és Czinóberre. Mikor a divánt kezdjük kutatni, Kovács János idegeskedni kezd. — Vigyázzanak, vigyázzanak! Tompa esést hallani. Elrántjuk a divánt, de csak egy fadarab van mögötte. Míg a Kovács arcán az elégtétel mosolyát látni, Jancsi fiú közben felöltözik. A detektív utasítására, gondosan ölti magára ruháját, köti meg nyakkendőjét, akárcsak egy piperkőc, a bankrablással gyanúsított munkanélküli asztalossegéd. Kiviszem a konyhába. Közben a detektív halkan suttogva beszél Kovácsnéval és az ágyból megtörtén, fáradtan előbújó apával. — Mondják meg őszintén, amíg nem késő, hogy nem dugott-e el valamit a fiú, mert ha nem mondják meg, bajba kerülnek. Hol a barna táska ? Hirtelenül én is Kovácshoz fordulok: — Hol van a barna irattáskád? Kovács ártatlan arccal feleli: — Nekem nem volt olyan. — Ne mondd, a házban látták. Reggel 3. oldal. Elszámolás 600 pengőről — Mennyi pénzt kaptáll — Mi pengőt. — Mit rettál rajtat — Ezt a ruhát Tettem a Rákóczi úton 14* pengőért, mellette a kalapot 12 pengőért, a cipőt IS pengőért, vettem három nyakkendőt darabonként 2 pengőért én vettem néhány gallért is körülbelül 5 pengőért. — Elesek 114 pengő, hol van a többi pénzt — Anyámnak is adtam, 150 pengfőt. — És még mindig csak 324 pengő, hol a többit — Egy pár pengőm még maradt. A szürke ruha zsebéből előkerül egy vadonatúj bőrtárca és benne bankók. Jancsi fiú most már elmondja, hogy kölnivizet, borotvaszappant, ecsetet és sok egyéb apróságot vett délelőtt. Egy, új ezüst óra lánca fityeg ki a nadrágzsebből. Hát ez honnét van? — Ezt, ezt kaptam. — Mutasd a kezedet? — fogom meg két kezét Kovács Jánosnak, akinek személyleírása sebeskézről beszél. A jobb tenyéren apró száradni kezdő seb. Egymásra pillantunk a detektívvel és ebben a pillanatban érezzük, hogy nem a gyanúsított, hanem a tettes áll előttünk. — Mondd csak el, hol jártál délelőtti — kérdi Bardócz felügyelő immár harmadszor. Kotsics mint üldözött vad, nyugtalanul pislog jobbra-balra, az élesre fent konyhakész kalapom alá dugom és újra elkezdődik a hosszas alibidadogás.