Az Est, 1932. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Péntek, 1932. január 1.­­fizt­yr Megváltozik­ ez a világ? Írta: dr. Vádnál Béla Gróf Be­thlen István és Benes Ede karácsonyi nyilatkozatai, tudomásul­vétele, elismerése annak a törekvés­nek, amelyet Európa elméleti és gya­korlati tudósai, politikusai és publi­cistái legalább négy éve javasolnak és hirdetnek. Gróf Bethlen István és Benes Ede ma is kétségtelenül a legtekintélye­sebb, a legtöbbre hivatott politikusai Közép-Európának, akiknek megnyi­latkozása új utak kijelölését jelent­heti a dunamenti államok históriájá­ban. Egyáltalán nem veszett tehát kár­ba az az óriási munka, amelyet az érdekelt országok teljesen érdektelen prófétái fejtettek ki azért, hogy az élő s az elkövetkezendő nem­zedékeket megszabadítsák attól a szörnyű szenvedéstől, amelyet a világháború s az utódállamok ön­­ellátási politikája zúdított mind­azokra, akik az egykori Monar­chia területén születtek és élnek. Éppen ezért a nagy megmozdulás­ban, amely a két államférfi karácso­nyi megnyilatkozását­­fogadta, nem is pusztán Magyarországról és Cseh­szlovákiáról van szó, de feltétlenül érdekelve vannak mindazok az álla­mok, amelyek akár aktív, akár pasz­­szív szereplői voltak a világháború­nak. De nem is tagadja többé senki sem a probléma iránt való nagy érdeklő­dését s alig vitatja többé valaki, hogy a kibontakozás útja csak a közép­európai államok együttműködésé­ben képzelhető el , legfeljebb Ausztria hivatalosan dek­larált politikája az, amely egyelőre h­alhatóan nem lelkesedik meg az esz­méért, amint hogy Ausztria, amelyért Magyarország évszázadokon át tö­méntelen áldozatot hozott, az utolsó tíz esztendőben annyi barátságtalan­ságnak, meg nem értésnek és félre­értésnek adta tanú­jelét, hogy magyar szívvel nem is lehet az osztrák men­talitást megérteni. Minden valószínű­ség szerint ez az oka annak is, hogy tíz egyformán bajba sodródott, küzdő dunai államok közül Ausztria az, amely a legnyomorú­­ságosabb helyzetbe jutott s amelynek gondjai, problémái egy­magában is akkorák, mint a többi ér­dekelt államoké együttvéve. Mindez persze egyáltalán nem je­lenti azt, hogy Magyarország, Auszt­ria kiváltságosan rossz helyzetéből e pillanatban előnyöket akar elvinni, vagy a múltak igazságtalanságaiért elégtételt akar venni. Ilyenekről szó sínes. Ellenkezőleg, még csak a jogos káröröm sem él egyetlen magyar lel­kében sem, ellenben igenis mindenki, aki a dolírokkal tárgyilagosan foglal­kozik, világosan látja, hogy az ellen­ségeskedések, a gyűlölködések árán eljutottunk odáig, hogy ma már az összes országoknak egyforma érdeke a becsületes békekötés. Sőt. igen valószínű, hogy éppen ez az állapot, amely állandósítani is fogja a néhány hónap múlva létre­jövő megállapodásokat, hiszen a tár­gyaló­asztalnál nem lesz többé enge­dékenységről, koncessziókról, vagy éppen kegyekről szó. Nem kell majd senkinek sem áldozatot hozni a má­sikért, mert a húrokat mindenki egy­formán addig feszítette, amíg csak lehetett s így többé nem Magyaror­szágról, Ausztriáról, Csehszlovákiá­ról, Szerbiáról vagy Romániáról van szó, de a téma az, vájjon tud-e boldogulni a Duna medencéjében az a 63 millió em­ber, akiket sorsuk megváltozha­­tatlanul ehez a területhez köt, avagy arra vannak kárhoztatva, hogy el kell pusztulniuk. Éppen ezért nem kétséges, hogy a végveszedelem utolsó órájában min­denkinek megjön az esze, a haragos arcok mosolyra derülnek, az összeszo­rított öklökből simogató kezek lesz­nek s a gyűlölködők belátván harag­juk, acsarkodásuk céltalanságát, egy­más nyakába fognak borulni. Hogy igy kellett-e mindennek tör­ténnie, hogy a békének ez-e az ára, az többé nem is érdekes, a lényeg az, hogy megértük és elértük azt a mai lélektani pillanatot, amikor már csak éppen az időpontot kell megjelölni, amikor a döntő tárgyalások felvétele elkezdődik. Ami közben történni fog, az már csak játék, komédia, önigazolás, el­­palástolása az igazi érzelmeknek, s elleplezése a béke fölötti mélységes örömnek. A világháború befejezéséhez köze­ledik s hinni, bízni kell abban, hogy a háborús veszedelmek hosszú időre elmúlnak az emberiség feje felől. A gyűlölködők, a toporzékolók, az egymás életére törők még minden bi­zonnyal dobbantanak is, rikoltanak is majd egyet-egyet, de többé senki sem fog megijedni tőlük s végül az összes haragos arcok a világ moso­lyában fognak felolvadni. Az új korszak, amelyben a tech­nika indul el világhódító útjára, amelyben a villamosság mindent megváltó ereje egekig ható csodá­kat fog kitermelni, az emberiség jólétét hozhatja magával. A villamos gépek térhódítása, a­m­e­lyeknek csak első állomása a rádió, amely a kunyhók lakói számára is olyan földi élvezetek elérését teszi lehetővé, a­m­elyeket néhány évvel­ ez­előtt még királyok sem szerezhettek meg maguknak, elképzelhetetlen olcsóságot és bő­séget fognak kiváltani. Ami pompás, ami érdekes, ami az emberiség gyönyörűségét, a földi élet szépségét és gazdagságát szolgálja, az mind-mind elővarázsolható lesz egy villamos­ gomb megnyomásával ép­­ü­gy, mint ahogy ma az élet zajától legtávolabb eső tanyán is fillérekért mindenki részt vehet a világ legna­gyobb zenei, társadalmi és kulturális produkcióinak élvezetében. Nem lesz­nek elképzelhetetlen dolgok, meg­szűnnek az óriási távolságok s mindaz, ami ma elérhetetlen, lukszus, kimondhatatlan össze­gekbe kerül, néhány esztendő m­úlva szinte mindenki számá­ra kézzelfogható, magától értetődő valósággá válik. Bárminő furcsán hangzik is e pil­lanatban, az emberiség vonata a technika, a villamosság jóvoltából a földi pa­radicsom felé halad. Persze ezt éppen most, éppen ma mondani legalább is annyi, mint örökké rózsaszínű pápaszemmel jár­­ni, de vájjon bűn-e ez; s vájjon nem hiányzik-e a szükséges előrelátás ép­pen azokban, akik ma azt hiszik, hogy tíz—húsz esztendő múlva is gőz­mozdonnyal fogunk utazni s akik kételkednek abban, hogy az élet minden kellemes és szükséges megnyilatkozásai villamos gombok­kal lesznek szabályozhatók... a legideálisabb kávészesítő! Gyártja: Franck Henrik Fiai R.-T. Mosonszentjános Budapest—N­agykanizsa. mWiHWWMWWHWWWWWMW Szívbetegeknek és érelmeszesedés­ben szenvedőknek a természetes Ferenc József keserűvíz használata könnyű és pontos bélműködést bizto­sít. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a Ferenc József-víz különösen agy­vérzésre és gutaütésre hajlamos idő­sebb embereknek kitűnő szolgálatot tesz. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzle­tekben kapható. Vadrózsa megtalálta szilveszteri partnerét Négy szilveszteri muzi­a készül Budapest — ’Az list tudósítójától — Régen nem készült ilyen vidám Szilvesz­terre a főváros. A kávéházakban már na­pokkal ezelőtt csaknem minden asztalt le­foglaltak, a színházak, kabarék, mozik elő­adásaira, elővételben kelnek el a jegyek, cigányzenében, jazz-zenekarban, pin­cérekben óriási a kereslet, sok pesti színész tíz helyen is fellép alkal­mi kabaréelőadásokon, a szmoking-köl­csönzők évek óta nem csináltak ilyen jó üzletet... Rossz volt ez az 1931-es eszten­dő, jólesik elbúcsúzni tőle. Új szín az idei Szilveszterben­ — és ebben mutatkozik meg a gazdasági hely­zet — a házimulatság. A h­ázim­ulatságok váratlan konjunktúrája érdekesen visszatükröződik a lapok »apró­hirdetési« rovatában. »Nívós társaság Szilveszter-estjére úri­hölgyeket, úriembereket szívélyesen meg­hív, mint a kiadóban« — így az egyik apró­­hirdetés. »Szilveszteri házimurihoz, meghívnánk csinos, jóalakú leányokat« — így a másik. Közgazdasági meghatározás szerint ez a kereslet. És ez a kínálat: ■i.Elegáns fiatalemberek szilveszteri házi­­mulatsághoz szórakoztató partnernek ajánlkoznak.« Vagy: »Szilveszteri házimulatságon szívesen résztvenne nyolc fiatal doktor. Meghívást kérnek telefonon ... dohánytőzsdébe.« Kuriózumból álljon most még itt egy néhány tipikus szilveszteri apróhirdetés. »Szilveszteri garszón-murihoz keres csi­nos leányokat két úrifiú.« »Úrifiúl­! Talán még csak akad maguk közül valaki, aki csakis szórakozó partnere lenne két vígkedélyű, intelligens úrilány­nak? Jelige: Szilveszter.« »Szilveszteri murihoz úriasszonyt keres diplomás úriember.« »Két csinos, komoly úrileány izraelita úripartnereket keres Szilveszterre.« A legkedvesebb apróhirdetést egy »csi­nos tanítónő« adta fel. Egyik nap így hir­detett a lapokban: — »Ki lenne szórakoztatója bájos, csinos tanítónőnek Szilveszterre? Leveleket »Vad­rózsa,« jeligére«. A következő nap már így szólt a hirde­tés: »Egy bájos, csinos tanítónő várja azon úriember levelét, ki a Szilveszter-estéket vele akarja tölteni egy életen át. Jelige: Vadrózsa«. Ma már talán jelentkezett azon úriem­ber, akire Vadrózsa várt. Csak azután tényleg »egy életen át«. SZILVESZTERI KABALÁK, TESSÉK VÁLASZTANI ! 6. oldal. BOLDOG ÚJÉVET TUNGSRAM BÁRIUMCSŐ

Next