Az Est, 1932. március (23. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

Kedd, 1932. március 1. Eperjessy tanácsjegyzőt agyonlőtte a sógora egy telefonbeszélgetés miatt „Meghalok... hívjanak orvost a feleségemhez“ — Az Est tudósítójától — A szombatról vasárnapra virradó éjszakán halálos dráma játszódott le a Vaskapu, ucca 7. szá­mú házban. Doross István gépész­mérnök-hallgató, volt leventeoktató hasbalőtte sógorát, bánóczi és pál­­földi dr. Eperjessy István szé­kesfővárosi tanácsjegyzőt. A golyó keresztülfúrta a tanács­jegyző hasát, átszakította a gyomrot és a beleket. Eperjessy délután négy órakor a Bajor-szanatóriumban meghalt. A tanácsjegyző gyilkos sógorát va­sárnap este őrizetbe vette a főkapitányság. A bűnügyi osztály tegnap délután óta szakadatlanul folytatja a kihall­gatásokat, hogy világosságot derítsen a megdöbbentő ügy megmagyarázha­tatlan hátterére. A rendőrségnek nem lesz könnyű a munkája, ha meg akarja fejteni a lélektani dráma rejtélyeit. A szörnyű eset szereplőinek legközelebbi hozzá­tartozói sem tudják elképzelni, hogy ölni akart-e Boross István, hogy józan szándék, vagy váratlan idegroham indította-e útnak a gyilkos revolvergolyót. A Vaskapu ucca 7. számú házban a legzavartalanabb családi egyetértés­ben élt a gyilkos az áldozattal. A négyemeletes házat Boross Ferenc bádogos és szerelő vállalkozótól örö­költe özvegye, két leánya és fia, Bo­ross István. Az egyik leány dr. Éb­­ner Ferenchez ment feleségül és fér­jével az Üllői úton lakik, a másik leány, Boross Vilma férjével, Eper­­jessyvel a ház első emeletén három­­szobás lakásban lakott. A földszinten az özvegyasszony lakott fiával, Ist­vánnal ötszobás lakásban.­­ Boross Ferenc halála után özvegye betegeskedni kezdett. Egy évvel ez­előtt meghalt az özvegyasszony. Bo­ross István magára maradt az ötszo­bás földszinti lakásban. A 28 éves fia­talembernek Eperjessy és Eperjessy­né viselte gondját. Boross, mint gé­­pészmérnök-hallgató, leventeoktató volt a Tompa uccában és az Ipar uccában, Eperjessy tanácsjegyző, a VII. kerületi elöljáróságon főként testedzési és leventeügyekkel fog­lalkozott. Hónapokkal ezelőtt Boros István vesemedencegyulladást kapott s az­óta betegeskedett. Nem is folytathat­ta leventeoktató működését. Eperjes­syné, aki a mester tuccai leányiskola tanárnője, úgy ápolta öccsét, mint­hogyha anyja lenne, Eperjessy is sza­bad idejét sógora betegágya mellett töltötte. Boros később felépült beteg­ségéből, de néhány héttel ezelőtt ismét ágyra­ dőlt, kiújult vesebaja, sógora és nővére ezóta még nagyobb gyön­gédséggel ápolta. A múlt héten Eperjessyné is meg­betegedett. Szombaton éjjel tizenegy óra tájban Eperjessy aggódva kereste fel sógorát s arra kérte, hogy öltözzék fel, jöjjön fel hozzájuk, mert felesége ismét rosszul érzi m­­agát. De Boross semmi áron sem akart felmenni­ nővé­réhez, azt mondta, hogy nem akarja folytonosan zavarni a beteget. Eper­jessy ekkor hazatért, Boross pedig el­oltotta a villanyt és elaludt. Férj és sógor véres verekedése A tanácsjegyző éjjel két órak­or barna házikabátjában, kabát, kalap nélkül lélekszakadva rohant le a földszintre és szokás szerint álkulccsal nyitva ki sógorának ajtaját, berohant a la­kásba. Boross István felébredt és meglepetten kérdezte Eperjessytől, hogy mit akar ott. — Vilma nagyon rosszul van, 39,5 fokos láza van, azonnal telefonálok az orvosért. Boross István felkönyökölt az ágy­ban és haragosan kiáltott sógorára. — Nem engedem, hogy telefonálj, attól beteg a Vilma, hogy folyton orvosok vizsgálják. Eperjessy nem sokat adott sógo­rára, hanem felemelte a kagylót és tárcsázni kezdte a számot. Boross ek­kor kiugrott az ágyból, rácsapva a készülékre, megszakította az ösz­­szeköttetést. Eperjessy haragosan emelte fel a készüléket és a hálószoba egy távo­labbi sarkába vitte, letette egy kis asztalra s újra telefonálni próbált. Boross ekkor kirántotta a telefon dugóját. A feleségéért aggódó Eperjessy ma­gából kikelve kiáltotta: Nem tűröm, hogy magzavart engem, azonnal or­vost kell hívni Vilmához. — Én nem tűröm, hogy orvost hív­jál — kiáltotta Boross. — Ehez nincsen semmi közöd — fe­lelte a tanácsjegyző és, úgy látszik, ez robbantotta ki a tragikus eseménye­ket. Boross a haragtól vérpirosan or­dította: — Igenis, közöm van a nővéremhez. Eperjessy a telefonhoz ugrott, hogy a dugót visszaigazítsa helyére, Bo­ross pedig elébe állt és miközben Eperjessyné lázasan várta az orvost férje és öccse du­lakodott a földszinti lakás háló­szobájában. Véresre karmolták egymást. Verekedés közben Boross István felkapta revolverét Eperjessy nem sejtette, hogy a fegy­ver el is fog sülni és az ágy felé lök­te sógorát. Ebben a pillanatban Boross Ist­Eperjessy elhaló hangon suttogta: — Azonnal fektessenek le, telefonáljanak a mentőkért mert meg fogok halni. Hívják fel dr. Török Sándor orvöst is, hogy azon­nal jöjjön a feleségemhez, mert nagyon rosszul van. Eperjessyt lefektették az egyik albérlő ágyába és csak ekkor látták, hogy a barna házikabátot golyó lyukasztotta át és a kicsiny nyilasból vér szivárog. — Telefonálni akartam, — magya­rázkodott egyre sápadtabban a ta­nácsjegyző — de Pista nem engedett hasbajött Tudom, hogy a lövés halálos... Szegény Vilma . . . Szegény kis anyám... de fáj a szívem... Nem tudsz majd nélkülem élni, te is utá­nam jössz — ezeket mondotta a ta­nácsjegyző. Közben megérkeztek a mentők és a Fasor szanatóriumba szállították. Teltek az órák, közben megérkezett Eperjessynéhez a kezelőorvos, nem mondták meg neki, hogy mi történt, a lázas Eperjessyné sem tudta, hogy hová lett férje. Boross István pedig ki sem mozdult a lakásból, amikor elsütötte revolverét és sógora elment ágya szélére ült és ott töprengett. A házfelügyelő értesítette Ebner ügyvédeket a megdöbbentő esetről s a hajnali órákban Ebner felhívta te­lefonon Borosst. Sógorától tudta meg Boross Ist­ván, hogy pisztolyának golyója Eperjessy hasába fúródott. Ezután játszódtak le a dráma leg­furcsább jelenetei. A gyilkos felöltö­zött és már a hajnali szürkületkor nővére betegágya mellett ült. Ápolta, babusgatta nővérét, aztán rokonok érkeztek és titokban megmondták Borossnak, hogy sógora halálán van. Boross erre magára kapta kabátját és a Fasor-szanatóriumba rohant de az orvosok nem engedték be, Eperjessy már a halállal vivő­dött Eperjessy meghalt Szobájában az orvosokon kívül dr. Engedi Róbert vizsgálóbíró és dr. Zimmermann Endre rendőrkapitány állt. Eperjessy folytonosan feleségé­ről beszélt és mikor vallomásra akar­ták bírni, ezt mondotta: — Boross Istvánnak rokona var gyök, nem kívánok vallomást tenni. Megtagadta a vallomástételt, hogy mentse sógorát. Délután négy órakor Eperjessy meghalt halálának közvetlen oka hashártyagyulladás volt. Boross István a rendőrtisztviselők felszólítására a főkapitányságra ment, ahol megkezdték kihallgatását. A sűrű, feketehajú fiatalember mé­­lyen ülő, fekete szemeivel kifejezéste­lenül pislogott és idegesen babrálta ajkára lógó, fekete bajuszát, mikor a rendőr a főkapitányság lépcsőjén a bűnügyi osztályra kísérte. Hebegve, dadogva, nyöszörögve tette meg vallomását. A kérdésekre csak alig hallható dünnyögéssel válaszolt. Ő maga fo­gadta a legnagyobb megrázkódtatás­sal sógora halálának hírét. Azt mond­ja, hogy Talán nem is akarta elsütni a fegy­vert, de ha elsütötte, csak azért tette, hogy Eperjessy menjen már ki a szo­bájából. Értelmetlenül beszél, különös kife­jezéseket használ, lehet hogy beteg az idegrendszere és talán ez a magyarázata a meg­rendítő esetnek. Mikor kihallgatták, rémülten, réve­dező pillantással kérdezte, hogy letar­tóztatják-e. Tegnap este Zimmermann rendőr­kapitány he­lszíni szemlét tartott a Vaskapu utcai lakásban, Borosst is magával vitte. A gyilkos megmutatta, hogy hol folyt le a halálos dulakodás, de ahoz nem volt lelkiereje, hogy lejátssza a dulakodás jelenetet. A házbeliek némán kísérték a rendőrautóhoz a fiatal háziurat, ahol arcát zsebkendő mögé rejtette a ki­váncsi tekintetek elől. Az özvegységre jutott Eperjessynét tegnap délután az Irgalmasok kórhá­zába szállították. Ekkor még nem mondták meg neki, hogy mi történt, de a lázas asszonyt nyugtalanság gyötörte. Nem tudták a kórházban tartani, nővérének, Édnérnének laká­sára vitték, itt közölték a szörnyű hírt. A szerencsétlen asszonyban csak injekciókkal tudják tartani az életet. Boross István sorsáról ma délelőtt döntenek. Csak az mentheti meg a statáriumtól, ha bebizonyul, hogy ön­kívületi állapotban követte el tettét, vagy hogy egyáltalában idegbeteg. Ez lehetséges is, a gyilkosból még mindig nem lehet értelmes vallomézt kivenni. Csak dünnyög, morog, sut­tog és beesett szemeivel hunyorítva bámulja a főkapitányság fogdájának fehérre meszelt falait. Révész György A Kreutzer szonáta... Fényes művészi és társadalmi esemény volt Kreisler hangversenye — Az Est tudósítójától — Kreisler Vasárnap este zsúfolásig megtelt a Vi­gadó kis- és nagyterme. A szezon kiemel­kedő eseménye, Kreisler hegedű­estje zajlott le, amely előkelő közönséget von­zott. Kreisler­ Puccini-feje van. A haja, ba­jusza erősen szürkül. Szubjektív, jóságos jelenség a pódiumon. Beethoven Kreutzer-szonátájával kezdte. Az estélyiruhás, ékszeres hallgatóság egy jobb világnak a képét tükrözte vissza. Az emberek elfelejtették Kreisler játéka alatt, mi minden történik a külső élet­ben és elmerültek Beethoven, Mozart cső­nem akart ölni,­dálatos műveinek élvezésében. DR. EPERJESSY ISTVÁN Járványos időben naponta többször, de étkezések előtt okvetlenül fertőtlenítse kezeit oldattal ván elsütötte előreszegezett fegy­verét A golyó Eperjessy hasába fúródott A tanácsjegyző sarkon fordult és hasában a Browning-pisztoly golyó­j­ával, egyenesen Kocsis László ház­­felügyelő lakásához sietett. Nem is tántorgott. Felkeltette a házmestert, aki csak annyit látott, hogy a tanácsjegyző arca krétafehér. 5. oldal. l/itta UUaidaMh sok nyaralásnál magukkal vihetik az 5+1 lámpás dinamikus hangszóróval egybeépített 7050-as Orion rádiót, mert antenna és földvezeték nélkül működik, csupán a háló­zati konnektorba kell kapcsolni. Kezelése egy tárcsás ■Sydrtja: Qnon izzólámpa.gyó*

Next