Az Est, 1933. június (24. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

<^jjí£*Aly t ?rvn sect &»0 « iiajl Ara 10 fillér Csütörtök XXIV. évfolyam * * junius /, Budapest, 1933 123 . szám. Előfizetési ár i Egy hónapra 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a v időkénéi a pályaudvarokon lO fill. Telefon, 4SS—SO,tSl S7» ig, 464—18, 464—19 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkeszt őségi OH kér., Rákóczi át 54. Kiadó hioatati VII., Erzsébet körűt 18*20, Szerkesztőség Bécsben. !., Kohlmarkt 7. Jobb Jövő — így állt cégérén a kocsmának, amelynek gazdája íme elment ama legbiztosabb és mégis legbizonyta­lanabb jövő felé, amely túl van e földön. Az ismeretlen tartomány­ba, honnan még nem tért meg utas. Németh Lászlónak hívták a »Jobb Jövő« kocsmárost, élt és az életből kimenekült Újpesten. Már nem mér ki többé egyetlen deci bort sem, nem szolgál fel több rántott csirkét és a sör habja sem érdekli. Kétszeresen is lehúzta a redőnyt. Elment, konyhája padlóján, a »Jobb Jövő« konyhapadlóján hol­tan találták a jó öreg kocsmárost. Adót, közterheket már nem tudott fizetni, ki a Jobb Jövő jegyében élt és dolgozott, nem bírta ezt a jó, ezt a legjobb jelent, egy vendéglői konyha padlóján polgári tragédia játszódott le, Németh László hat­vanöt éves vendéglős, Németh Lászlóné hatvanötéves vendéglős- né megmérgezték magukat. És amikor kiemeljük nevét ennek a házaspárnak az élet és a halál mindennapjából, tesszük ezt azért, mert bennük az idők mártírjait látjuk. Senki ne mondja... Mi nem izgatunk az adók ellen. Adót fizetni kell. De legyen is miből. Közterhekre is szükség van, az adófizetésnek is van morálja, de... Adó és közterhek és házbér és tarifák és illetékek mellett és fölött mintha egy kicsit folytatni kellene az életet is, amiből mind­ezek a dolgok lesznek. Azt csak igazán nem lehet mondani, hogy olyan ember, aki a Jobb Jövőt választja élete és ipara jelmonda­tának, csüggedt lélek volt. Ne té­vesszék össze Németh László új­pesti vendéglőst Schopenhauer Artúr frankfurti filozófussal. Németh László élni akart. És élni akarnak a többi Németh Lászlók is innen a Jobb Jövőtől, de harcolva és küzdve, söntésben, műhelyben, boltban, szántókon küzdve a Jobb Jövőért, azért az igazságért, amely életet akar és napsütést, dolgos hétköznapokat, nevetős vasárnapokat, komoly férfi­kor után biztonságos öregséget. Ez olyan nemzedék, amely még ismerte a háború előttet, azt a Jobb Múltat, amelyben a mára biztos volt a holnap, amikor mindenki, aki akart és tudott dolgozni, azt is tudta, hogy miért, miből, minek dolgozik. Ez a Németh László, Isten nyugtassa, még ismert egy olyan világot, amelyben minder élet egyúttal életbiztosítás is volt. A holnap Jobb Jövő és a ma Jobb, Legjobb Jelen. 1 Tíz fegyenc-bandita vakmerő szökése és elmenekülése NewyorTc, május 31 (Az Est külön tudósítójától) Kansas állam központi fegyházában, Lansingben, az életfogytig tartó fegy­házra elítéltek, számszerűit tízen, csupa rablógyilkosok és bankrablók, becsempészett revolverekkel meg­félemlítették őreiket, mind a batot le­fegyverezték, azután megkötözték és (bezárták a cellákba, ők pedig kötele­ken leereszkedtek az uccára, mintán az ablakrostélyokat átfűrészelték. Az uccán több autót megállásra kényszerítettek, utasaikat letették és a sofőrök mellének revolvert szegezve, kény szerit ették őket, hogy a legna­gyobb sebességgel hajtsanak el velük. A magánautók több utasát, köztük két asszonyt és egy fiatal leányt, maguk­kal vitték túszokul, hogyha esetleg rendőrök üldözik őket és lövöldözni akarnak rájuk, védőpajzsul használ­hassák foglyaikat. A fellármázott rendőrség és a mi­licia csapatai később az elmenekült fegyencek üldözésére indultak, de nem tüzelhettek utánuk, mert óriási tömeg oső dűlt össze és félő volt, hogy a go­lyók a kíváncsiak között pusztítani fognak. Mind a, tíz fegyenc elmene­kült. Estefelé visszatértek a városba azok a túszok, akiket a szökevények magukkal hurcoltak, a bárom nő is, akiket a fegyencek letettek az autók­ról, mikor már biztonságban érezték magukat. ÍR. J.) A magyar nép meg­érdemli a nemzetek őszinte megértését- jelentette ki Tessan veit francia miniszter 1— Az Est tudósítójától —• A Magyar Újságírók Egyesülete által a Nemzetközi Újságíró Kon­gresszus tagjainak tiszteletére a Mar­gitszigeten rendezett vacsorán felszó­lalt Francois de Tessan képviselő, volt miniszter is, a francia kamara külügyi bizottságának alelnöke. Beszédében többek között a követ­kezőket mondotta: —i Nem mint képviselő szólalok fel és nem mint volt miniszter. Van valami, ami jókban a szívemhez nőtt, és ez újságírói hivatásom. *— A sajtótól nem lehet elvenni vívmá­nyait és a sajtó szabadsága min­den elnyomatás után ismét visszatér. — Mi, újságírók, ahoz vagyunk szokva, hogy mindig megmondjuk, amit gondo­lunk és mindig eljön a nap. amikor tegnapi kudarcunk diadallá változik. Kívánjuk a sajtó szabadságát és a jogok egyenlőségét és ezt az egyenlőséget üdvözlöm itt, amelyet sike­rült megvalósítanunk. Az újságírók fel­adata, hogy megerősítsékaz össze­tartás érzését. — Itt Budapesten a sajtó hatalom, amely előtt meg kell hajolni. Olyan kartársak között vagyunk, akik levizsgáztak előt­tünk, mert a fajok kereszteződésének kellős közepén- megmutatták szá­munkra a követendő utat. A magyar sajtó a nemzet- közi testvériség kötőjele. A magyar újságírók azt az összhangot keresik, amelyre nagy szükségünk van. Hódolat érte Magyarország­nak, — Budapest egész lakosságának meg akarom mondani, mennyire meghatott bennünket mindaz, amit számunkra nyúj­tott és köszönetét akarok mondani a ma­gyar újságíróknak a részünkre biztosított meleg fogadtatásért. — Nincs jogom, hogy itt politikáról be­széljek. De az a magyar nép, amely büsz­kén, igazsága tudatában, annyira jó szol­gálatokat tud tenni a közös ügynek, megérdemli a többi nemze­tek őszinte megértését. — Hölgyeim és Uraim! Emelem pohara­mat a magyarokra és a magyar asszo­nyokra. Az újságoknak van esztétikai rovatuk is és a magyar nőt ebben a rovat­ban az első hely illeti meg. A magyar asszonyok, a magyar nép és a jelenlevők egészségére!

Next

/
Thumbnails
Contents