Az Est, 1934. október (25. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

c. oldal. Százezrek ünnepelték a jubiláló kormányzót a Nemzeti Munkahét megnyitásán — Az Est tudósítójától — Sugaras vasárnap reggel, zászlóflúszos, muzsikás uccák, hömpölygő ezrek, idén tizenöt éve, hogy a nemzeti hadsereg élén vitéz nagybányai Horthy Miklós bevonult a fovarosba. A Nemzeti Munkahét megnyitásának Ünnepén ezt a jubileumot ünnepelte az ország. • , . Ahol a múlt vasárnap a katolikus nagygyűlés megnyitó ünnepségének káprázatos panorámáját rendezték meg, az itj ügető pályán. 200.60 ember gyülekezett össze a nagy ünnepségre, Benczúrok, Fesztyk ecsetjére méltó kép színesedett, zengett bele a ragyogó vasárnap délelőttbe. A pálya közepén emeletnyi fehér drapárias díszemelvényre aranyozott, árkádokkal, a fehér selymen két hely és kel szám: .............. * 1910. H. M. 1934. És az ünnepség fehér selyemtornya körül zászló- és emberregiment. Küldöttségek, iskolák, egyesületek, testületek ünneplőruhás népe. Már sok-sok ezernyi nép kint a pályán, de jönnek még mindig. A cserkészfiúk, cserkészlányok széles csoportja árvalányhajtenger, remeg agyen a felvonuló rendőrök és csendőrök lépéseialatt, hogy azután mosolyogjon az aprólipta óvodásokra és iskolásokra. Szomorú csoport a rokkantak fekete serege, keményen acélos a díszruhás Vitézek csoportja. Szólnak a zenekarok, énekelnek a dalárdák és a tribünök szinte roskadoznak. A vörösdrapérián, virágos, nagy főtribün előtt a főváros és a törvényhatóságok lobogós nyalka huszárjai, hajdúi, ragyogó díszmagyarok, főpapi violák, csillogó uniformisok és végeláthatatlan cilinder-erdő. Tökéletes rend. A pálya főpavillonjának tornyából rendezik a százezreket. Egynegyed tizenegy órakor többször egymásután felszólítják a megafonok a közönségét, hogy a dohányzástól tartózkodjék. A fehér selyemtorony lépcsőin meseszert kép. Szépséges orcájú és ruhájú lányok virágos fehér csapata, mögöttük az Operaház festői ruhás harsonjai. A főtribünön a legelőkelőbbek. Élükön a fekete díszmagyaros Albrecht ' főherceggel, Gömbös Gyula miniszterelnökkel, a kormánnyal, a felsírház, képviselőház és minden hatóságok vezetőivel. • Háromnegyedtizenkettőkor felhangzott a figyelmeztetés:, — Figyelem! A Főméltóságú úr érkezik. Néma csend támad és befordul a kormányzó autója. Kétezer főnyi zenekar zendített rá a Himnuszra, aztán három ágyúlövés dörren bele az ünnepi csendbe, majd a harsonások kuruc motívumai reszkettették meg a szíveket és a levegőt, örömtüzek, füstgyertyák fekete-vörös füstje csapott az ég felé és felharsant 200.000 ember ajkán az üdvözlés egetverően, még a lassan sétálgató bárányfelhőket is megállítóan: _ Éljen Magyarország kormányzója! Földig hajtották a zászló-rengeteget, lengették a kalapokat, miniszterelnök — hogy ha a múltban tudtuk volna, mit jelent egy nemzet számára a teljes állami függetlenség gondolata, akkor fokozottabb mértékben haladtunk volna azok után a vezéreink után, akik állandóan ennek a gondolatnak jegyében folytattak politikát. A független állameszme, annak igazi megvalósulása az állami és társadalmi életben, ez az egyetlen záloga az egyetlen magyar jövő kifejlődésének. Ha tudtuk volna azt a múltban, hogy mit jelent ez ország lakosának lenni, mit jelent magyarnak lenni, ha nemcsak akkor, amikor díszmagyart kellett öltenünk, de a szürke hétköznapokon és minden órában is valóban magyaroknak, reális magyaroknak éreztük volna magunkat, ha tudtunk volna magyar energiák, vízierők felett rendelkezni, mit jelent elsőrangú mezőgazdasági államnak lenni, mit jelent a kőszén, mit jelent a külkereskedelmi és pénzügyi politikának a kérdéskomplexuma, akkor sokkal, desokkalta öntudatosabb életet éltünk volna. Akkor nem lettük volna, hogy idegenből importáljanak hozzánk idegen eszméket, nem vártuk volna, hogy másutt idegenben hogyan intézik ennek a netzetnek a sorsát, akkor felébredtünk volna és feleszméltünk volna arra, hogy itt a Kárpátok medencéjében csak mi magyarok, egyedül ez a nemzet képes államot alkotni, csak egyedül ez a nemzet hivatott arra, hogy Közép-Európa nyugalmának, békés alkotó munkájának őre és bástyája legyen. Mámoros lelkesedés köszöntötte a miniszterelnök szavait. A miniszterelnök ezután a kormányzó felé fordult és üdvözölte őt. Ezelőtt tizenöt évvel az Szegeden megszervezett kicsiny hadsereg élén méltóztatott bevonulni a fővárosba. A szegedi napok és a szegedi eszmék szellemében kívánta Főméltóságod ezt az országot átalakítani Ezt a nemes igyekezetét a Gondviselés áldása és nemzetünk jó sorsa koronázta. Ma ez a csonka ország Főméltóságod szándékának és intencióinak megfelelően a rend, a béke és a nyugalom országa. A rend, a nyugalom s az alkotó munka honává tette Főméltóságod ezt az országot, amelynek népében annyi erő és tehetsége van, mint amennyit más népekben alig találunk. — Főméltóságod meg akarta erősíteni és új életre képessé tenni ezt a csonka testet, amelynek ősi elhivatása az, hogy minden csonkasága ellenére is történelmi gondolatok és alakulások erőközpontja legyen itt a Kárpátok medencéjében. Főméltóságod ez akarása valósággá lett, mert ínje 15 év után 15 év hitének áldozatos munkájával és kitartásának eredményeként itt áll ez a csonka ország megfogyva bár, de törve nem, készen arra, hogy teljesítse itt Európa közepén továbbra is ősi történelmi hivatását. — Főméltóságod a magyar falut és a magyar falu népét nemzetünk büszkeségének nevezte annak idején és bűnösnek minősítette a fővárost, illetve annak azt a részét, amely a nemzetközi eszmék hódolatában megrontotta ezt a nemzetet. Ez a főváros 15 év alatt teljesen átalakult a keresztény nemzeti gondolat jegyében és erre az átalakult fővárosra büszkék lehetünk mindnyájan magyarok: a bűnös főváros csillaga és ékszere lett a nemzetnek, amely kulturális, gazdasági és társadalmi jelentőség tekintetében nemcsak magyar, hanem nemzetközi szempontból is az első helyet vívta ki magának. — Méltán építette fel Főméltóságod egész államalkotó elgondolását a magyar falura, a magyar vitézség és az ősi erények hordozóira, a verejtékes magyar munka napszámosaira s a magyar polgárságra, városira és falusira egyaránt, amely súlyos gazdasági nehézségei ellenére hősként viseli el a mindennapi élet keserves megpróbáltatásait. Ebben az országban mindenki Főméltóságod nemes és emelkedett szellemének megfelelően tisztában van vele, hogy az a nemzet, amely a mindennapi élet gondjaitól és bajaitól leteperni engedi magát, nem az életre hivatott, hanem a halálra való. Ez a nemzet pedig élni akar és élni fog s hogy ez az akarása nem hiábavaló, bizonyíték erre az elmúlt másfél évtized, amelynek során Főméltóságod vezetése alatt az egész világ előtt bizonyságát adta, hogy törhetetlen életerők lakoznak benne. És ezt vésse szívébe minden magyar testvér, mert nem azért vagyunk mi itt a Kárpátok medencéjében, hogy naponként egyebet se tegyünk, mint panaszkodjunk és búslakodjunk, hanem azért, hogy bizalommal a jövő iránt, történelmet formáljunk. De semmikép sem vagyunk itt azért, hogy ne éljük a magunk életét. Mi járjuk a magyar történelemnek azt az útját, amely a magyar feltámadáshoz vezet. Lelkes éljenzéssel fogadott beszéde végén a miniszterelnök a magyar milliók hódolatteljes tiszteletét és szeretetét tolmácsolta a kormányzónak. Hosszú percekig zúgott mámorosan az ünneplés. Ezután a kormányzó megnyitotta a Nemzeti Munkahetet, a zenekarok eljátszották a Himnuszt, Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház művésze elszavalta ünnepi ódáját, a Budai Dalárda énekelt és megkezdődött a Nemzeti Munkahét ipari felvonulása, mintegy öt kilométer hosszú kocsi, autósor. A nagy ünnep ráütötte bélyegét az ünneplő vasárnap délutánra is. 1 l , L ' l . .. ^ . \J . u ■ • • \. - ' - ■ .... .. A miniszterelnök üdvözli a Kormányzót Percekig tartott az ováció, az énekkarok elénekelték a magyar Hiszekegyet s azután Gömbös Gyula miniszterelnök lépett a kormányzó elé: —. Főméltóságú Kormányzó tér! Magyar Testvéreim! .. . — A nemzetek társaságában, de az egyén életében is fontos, hogy helyes önmegismerés alapján: tudjuk, merre visz az út, tudjuk, milyen erők állanak rendelkezésünkre a célok eléréséhez, nehogy diszharmónia álljon elő. A Kárpátok medencéibenélő magyar nép rendkívül nehéz helyzetben kezdte meg- a forradalmak utáni időben a maga munkáját mind politikai, mind gazdasági, mind társadalmi téren. Ezért ennek a nemzetnek fokozott önmegismerésre volt és van szüksége, mert különben elviszi a fantázia olyan meggyére, amelyen haladva nem ér célhoz, önmegismerésre van szüksége, mert különben megtorpan a feladatok nagysága előtt és összekuszálja a közélet nagy kérdéseit a másod- és° harmadrendű problémákkal, az erők szükséges halmozása helyett széttépődik a nemzet s mint oldott kéve tehetetlenül vergődik a ma és holnap harcai között. Szólt a miniszterelnök arról, hogy a Nemzeti Munkahét célja előbbre vinni a nemzetet, az önmegismerés útján. Atársadalmi osztályok széttagoltsága nem erőt, hanem gyengeséget jelent, a foglalkozási ágak egymással szembe állítása diszharmóniát idéz elő és így újból csak gyengeséget jelent. A NemzetiMunkahétnek az a feladata, hogy az egyes foglalkozási és termelési ágak, a szellemi és fizikai munkások, a vállalkozók és dolgozók, mezőgazdák, iparosok, és kereskedők, mindenki, aki építeni akar a magyar épületen. es :) . A aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, megismerje egymást és megbecsüléssel menjen el egymás mellett. Megbecsülje azt, hogy egy szabad és független államban dolgozhat mindnyájunk jövendőjéért. — Meggyőződésem, — mondta a REMEK MŰSOR! CHAPPY-JAZZ! VI., JÓKAI U. 31. Belépődíj nincs! Kiedd, 1934. október 2. Az Est különvonatára ma délutánig lehet jelentkezni Az Est-lapok különvonata a bukaresti árumintavásár alkalmából októ.ber 1-én indul Aradra, Temesvárra, Brassóba és Bukarestbe. 10-én érkezik vissza. Jelentkezéseket ma délután hat óráig fogad el Az Est-lapok utazási irodája. Erzsébet körút 18, az IBUSz vigadótéri menetjegyirodája és a fiókmenetjegyirodák. Bejelentjük egyben azt is, hogy utazási irodánk novemberben rendkívül olcsó különvonatot indít Párizsba. ISVIKISmOFF! PREJEAN! TURJANSKI!