Az Est, 1936. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Szerda, 1936 január 21 Négyezer abesszin halott London, december 31 Az Exchange Telegraph jelenti Aszmarából. Az utóbbi napokban vívott heves harcok során az abesszinek több mint négyezer halottat vesztettek. Ezzel szemben az olaszok vesztesége halottakban tizennégy tiszt, to­­vábbá huszonkilenc fehér és háromszázharmincnyolc benszü­­lött katona volt. M­ég k­iád­ ­. »1935 és 1938 a döntések esz­tendeje lesz az európai né­pek életében.« Idestova egy év­tizeddel ezelőtt mondotta ezt Musso­lini. Akkor senki sem figyelt e szóra. De talán most eszükbe jut az embe­reknek, hogy a D­u­c­e ítélete helyes volt. (Mussolini egy évtizeddel ezelőtt rászámította, hogy az európai nemze­tek között éledő feszültség mikor éri el a »robbanási pontot«. 1935-ben had­seregeket mozgósítottak s hatalmas flottákat vontak össze a tengereken. Fog-e ez folytatódni 1936-ban is? Sza­badosabban szólva, levonják-e 1936- ban a mozgósítások és hadihajóössze­vonások logikus következéseit? Mus­solini az olasz minisztertanács éj­jeli ülésén azt mondotta, hogy »nincs más hátra még, hog­y köny­ö­r­­t­el­enül folytassuk a megkez­dett k­elet afrikai háborút■« .IS 7 . m megk­ezdődött a döntés. Befe­jeződik-e 1936 ban? S mit hoz majd e döntés Európa népeinek? Több bol­dogságot, több szabadságot, több ke­nyeret? Vagy pedig... az ember még ki se meri mondani, olyan szörnyű lehetőségeket rejt magában a döntés szó.) 2. Az ég szerelmére, mi kö­zünk van nekünk ezekhez a dolgokhoz? — csapta össze kezét egy francia képviselő, amikor az éj­szakai ülés során ismét szóbakenilt az sibessziniai ■uszály. (Nemcsak Fran­ciaországban, hanem más országokban is így csapják össze kezüket az embe­re. Mi közünk hozzá? Mi közünk van az amhara-törzsekhez, a Tana-tóhoz, Hararhoz és Tigréhez? Miért nem hagynak békében velük? Mit húzzák­ fülünkbe állandóan Banak­nc, Aga­­dent, Dsidsigát és a jó Isten tudná megmondani, hogy még miféle egzo­tikus nevet? Sajnos, sok közünk van hozzá. Semmit, de semmit a világon nem szabad elhinni Litvinovnak, de azt az egy mondását, hogy az európai béke oszthatatlan, el lehet neki hinni Ha egy európai hadsereget mozgósí­tanak, akkor az mindnyájunkat érde­kel. Mindegy, merrefelé masíroz ez a hadsereg, az amhara vagy a nem­­amhara törzsek felé. A mozgósítás megbontotta az egyensúlyt s ennek hatása szükségszerűen végigrezeg az egész európai szervezeten. Az ame­rikai Egyesült Államok területe bi­­zonyára messze van Abesszíniától. S ilyen hatalmas, nagy, gazdag ország igazán megengedhetné magának, hogy felülről nézze Danakilt és tár­sult. Mégis azt mondotta Roosevelt: ha bárhol háború dúl, nem tőlünk függ, hogy ne vegyünk részt ebben a háborúban. Azt kell tehát monda­nunk, hogy mindnyájunkról van szó s éppen ezért mindent meg kell ten­nünk, hogy eloltsuk a tüzet.) 3. Az orosz Tekhnoexport Trust elnöke bejelentette, hogy 1936-ban nagymennyiségű gépet, szer­számot, villamosfelszerelést és fémet fog külföldre szállítani. Törökország­gal, Perzsiával, a balti országokkal és még néhány nyugateurópai or­szággal már több szállítási tételt le­kötöttek. Főképpen mezőgazdasági gépeket fognak kivinni, mert az orosz gyárak olyan kitűnő gépeket készítenek, amelyek még az amerikai gépekkel is versenyezhetnek. (A T­ekhno export Trust elnökének nem kell minden szavát készpénznek venni. Oroszországban sokat beszél­nek s nagy számokkal dobálóznak, de a tettek nem mindig felelnek meg a szónak és a számnak. Mindamel­lett feltűnő magában véve az a tény is, hogy Oroszország gépek kivitelére gondolhat. Ismeretes, hogy éveken keresztül igazán az utolsó falat kenyeret vonta el az orosz kormány a nép szájától, hogy csak gépeket vásárolhasson kül­földön. Amikor ezer és ezer vagon vitte a legkülönbözőbb gépeket Orosz­országba, az előrelátóbb tőkések figyelmeztették a nyereségre éhes vállalkozókat, hogy ennek igen sajnálatos következményei lehetnek. Oroszországot iparilag is felfegyverezik s néhány esztendő múlva majd »visszalő« az európai tőkére. Úgy látszik, ez most bekövet­kezik, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy azt a Szovjet hirdeti.) 4. Az angol konzervatív kor­mány semmi körülmények között sem fogja elejteni Mussolinit és a fasizmust. Ezt hangoztatja egyre sűrűbben a londoni szabadelvű sajtó. Az állítást azzal bizonyítja, hogy október óta, amióta Olaszország elindította csapa­tait Abesszíniába, semmi olyasmit nem tett az angol kormány, amely komolyan alkalmas lett volna a há­ború gyors befejezésére. A gazdasági megtorlások elrendelése tiszta komé­dia s ugyancsak komédia az, ami a szigorított megtorlás körül folyik. Az olajtilalom elrendelésétől — a szigo­rított megtorlástól — való hazódozás lehetővé tette, hogy az amerikai Egyesült Államok kormánya majd­nem teljesen elállott a Népszövetsé­gen kívüli megtorlások alkalmazásá­tól. Holott Roosevelt eleinte szinte tálcán kínálta Európának ezeket a megtorlásokat. Minthogy Amerika látta, hogy Anglia nem kívánja ko­molyan alkalmazni a megtorlásokat, az amerikai vállalkozók va­lósággal elárasztják Olasz­országot olajjal. Mindez lehe­tővé tette, hogy Olaszország teljes gőzzel belefeküdhessék az abesszíniai háborúba. (Az angol szabadelvű sajtó felfogása szerint azért »szabotálja« a londoni konzervatív kormány a nép­szövetségi megtorlásokat, mert jól tudja, ha Mussolini nem képes sikerrel bevégezni az afrikai hadjára­tot, az olasz fasizmus egyszers min­­denkorra megbukik. A fasizmus bu­kásának pedig végzetes kihatása vol­na Európa egész konzervatív irányza­tát. E kihatások közül a legfontosab­bak a következők: a) A német nemzeti szocia­lizmus meginog­hat. A hitleriz­­mus ellenségei mind felkerekednének s döntő rohamra indulnának a mos­tani rendszer ellen. Ebből belát­hatatlan zavar­ok keletkez­hetnének. b) A középeurópai államokban ural­kodó diktatúrák ellett szintén feltá­madnának az eddig lefogott erők. Fel­kelések és forradalmak gyúlnának ki ezekben az államokban is. c) A francia baloldal szempillantás alatt elseperné La­v­alt és az ő egész jobboldali uralmát. Nekimenne a bal­oldal a francia nehézipari és pénz­ügyi mágnásoknak is s összetörné ha­talmukat. Persze, ez sem mehetne si­mán. Franciaország konzervatív or­szág ugyan, de még ott sem lehet megmondani, hogy az ilyen eldobott kő hol állana meg. Az angol konzervatív kormány el akarja kerülni ezeket a szörnyűsége­ket, mert tudja ilyen megbomlott Európa az angol konzervatív uralmat is veszedelembe sodorná. Ezért tá­mogatja titokban Mussolinit. Ezért vált lehetségessé a Hoarey Laval-féle béketerv nyélbeütése is, amelyet csupán a felriasztott angol közvélemény sepert el. A szabadelvű sajtó szerint az angol kormány inkább meggyilkolja a népszövetségi gondo­latot, semhogy a fasizmus bu­kásával elősegítse a mostani európai kormá­nyok bukását... Nem rémlátás mind­ez?) 5. »Ön megfertőzte gyerme­kem lelkét, ezért a bíróság előtt felelni fog!« — mondotta C­u­r­r­a a párizsi nagykereskedő L­e­­f­o­r­t egyetemi hallgatónak. (Külö­nös előzménye van ennek az erős ki­­fakadásnak. Le­fort a kereskedő ki­lencéves kisfiát tanította. Amikor ka­rácsony után Lefort a gyermekkel találkozott, ez örömmel újságolta el, mit hozott neki Jézuska. — Ugyan, ugyan, — szólt a gyer­mekre szigorúan a házitanító — hogy beszélhetsz ilyent? Kilencéves vagy, neked már tudnod kellene, hogy Jé­zuska nem hoz semmit. A szüleid vá­sárolták ezeket az ajándékokat s ők leptek meg velük. A gyermek azonnal szüleihez sza­ladt s megkérdezte tőlük, igaz-e az, amit Lefort mondott? Az apát vég­telenül megharagította ez a felvilágo­sítás. Az ő véleménye az volt, hogy nem szabad a gyermek illúzióját el­rontani, éppen ezért rátámadt az egye­temi hallgatóra s ügyvédje útján még aznap a bírósághoz fordult, azzal vá­dolván a házitanítót, hogy korrum­pálta gyermekét. Természetesen ki­tiltotta házából is. Minthogy ilyen pa­naszra még nem volt példa a francia bíróságok történetében, érdeklődéssel várják, mi a véleménye a bíróságnak. Lehet-e az illúziórontást »korrumpá­lásnak«­ nevezni?) 6. Az elhunyt Juan Vicente G­o­m­e­z venezuelai diktátor 114 gyermeke kö­zül 95 elmenekült a hollandi Curasso szigetre. (Gom­e­z tábornok 25 eszten­deig volt Venezuela vaskezű diktá­tora. Ezt a hosszú diktátorságot az olaj tette lehetővé. A világháború előtt néhány esztendővel olajmezőket fedeztek fel Venezuelában s ezt Go­mez nagyon ügyesen kiaknázta. Nem követte Mexikó politikáját, mely abban állott, hogy nemzeti tulaj­donnak jelentette ki az alap­­forrásokat s elzavarta on­nan a külföldi tőkéseket. Go­mez éppen ellenkezőleg, odacsalogatta az amerikai és az angol tőkéseket s sűrűn osztogatta a koncessziókat. Per­sze, jó pénzért. Mindenekelőtt az ő magánpénztárá­ba kellett letenni a garast, azután pedig az államnak is tekintélyes ösz­­szegeket juttattak. Ezekből az össze­gekből építettek utakat, vasutakat és középületeket. Ezek az összegek élén­kítették meg Venezuela gazdasági életét s ezek tették lehetővé, hogy nem lehetett forradalmat szervezni a vaskezű diktátor ellen. Halála után kirobbant az addig pénzzel lefojtott elégedetlenség. G­o­­mez valamennyi hívének menekül- í nie kellett. Menekülniök kellett azok­­, mik a hölgyeknek is, ti’." ’­­■1 a 'tor barátságot tartott fenn ralkodá­­sa alatt. Ezekből a barátságokból 11 gyermek született. 95 gyermek elme­,­nekült az anyjával, de hogy a töb­biek miért maradtak otthon, arról nem számol be a rövidlélek­zetű táv­irat.) 7. »Négy japán gyermek született percenkint éveken keresztül.« A ja­pán kormány büszkén hirdette e sza­­poraságot s igen gyakran ezzel okolta meg terjeszkedési politikáját. A »per­­cenkint négy gyermek« mil­liókra rúgott s ezeknek a millióknak földet, gyarmatot és birodalmat kel­lett szerezni. Úgy látszik azonban, a »percenkint négy gyermek« nemsokára a múlté lesz. (A megtar­tott népszámlálás ugyanis kimutatta, hogy a leg­u­­tóbbi esztendő­ben a születések száma csök­kent. Az azelőtt való esztendőben szintén kevesebb volt a születések szá­ma. A japán szakértők ebből azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy Japánt is elérte az egyke rákfenéje. A japán anyák is kezdenek idegenkedő ft/wwwww^vvvwwwwvyvt VARÁZSKEVHRffi NOUDAT-MNMH 3. oldal JWVAWVVWWVWV­TWVVWVVVWI Bort, búzát, békességet, kávépótlót, egészséget B. U. O. K.

Next