Az Est, 1936. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

Vasárnap, 1936 március 1.» AZ ÁCS FIAI Móricz Zsigmond új regénye: Móricz Zsigmond ' ' Móricz Zsigmond új regényt írt régi, kedves és felejthetetlen bará­tunkról, Nyilas Misiről. A debreceni kis mártírdiákról és prófétajelöltről, aki véletlenül egy ács fia, mint Jézus. A másodikos Nyilas Misi a Légy jó mindhalálig óta persze már megnőtt, megjárta Sárospatakot és — mint a Forr a bor­ból tudhatjuk — a század­­forduló táján már nagydiák az egyik alföldi magyar városban. (A Forr a bor első része egy október 6-i, ha­todikos diákforradalom történetét, a vége Nyilas Misi matúráját mondja el; ezt a két részt köti össze az új mű, a Bál, az Ifjúsági Segélyegylet sike­res szabadságharcának regénye, amely ma jelent meg, mint a Pesti Napló Könyvek új kötete.) Egyszerű, hatalmas, nyugodt, ki­egyensúlyozott mű a Bál. A legszebb Móricz-regények közül való, nem lep­ne meg, ha páratlan sikere lenne, tán még a Légy jó mindhalálig -énál is nagyobb. Az életábrázolás és élet­teremtés nagyszerű erején és bőségén kívül súlyossá, hatalmassá és örökké aktuálissá teszi a cselekményből ki­bontakozó gondolati tartalom. Ebben a regényben ismerkedik igazán az ifjú a százrétű, titokzatos társadalom­mal, most eszmél rá igazán a szegény ács megszállott lelkű magyar fia ar­ra, hogy az aranyborjú imádata nem­csak bibliai kép, hanem borzalmas valóság. A közösség, a különböző osz­tályok és csoportok, a pénz és az egyén bonyolult harcának, a kapita­lista világ­szerkezet megsejtésének és folyton tisztuló megítélésének rajzát csodálatos gyermeki­­ egyszerűséggel és igazsággal hívja életre az író. A VIII-os Nyilas Misi lelkét érzelmileg rohamosan érleli az aránylag könnyű teoretizálás és, lassan, de­­annál hatá­­rozottabban a sok taktikával és még több »diktátori« becsülettel talán mégis csak legyőzhető, megfoghatat­lan, megérthetetlen, gonosz és közö­nyös magyar élet. A legfontosabb és legrokonszenve­sebb kor ez az időszak a kivételes értékű fiatalok életében és oly ham­vas, oly sokszínű érzelmi gazdagság megmutatására ad alkalmat, amilyen­re tán egyetlen más életkor sem. Az olvasó persze nem tud megszabadulni attól a (külön jóleső) érzéstől, hogy önéletrajzi regényt olvas, ez a műfaji meghatározás azonban téves: az ács fia már rég elszakadt az élet­rajzi valóságtól s önállóan éli gyö­nyörű fejlődéstörténetét az író egyes ifjúkori reminiscenciáinak keretében. Van életrajz és van jel­képiesség a Bál­­ban, de csak módjával; az »ács fia« meg­jelölés is mindössze alig észrevehető adat; jelképpé akkor válik igazán, ha az olvasó tudja, hogy maga Móricz Zsigmond szintén egy ácsmester fia. Az egész regény Móricz újabb kor­szakának rendkívüli művészi erejét, maga módján való nagy bölcsességét és kiegyensúlyozottságát bizonyítja újra. Tehát (hogy mégegyszer vissza­térjek az önéletrajzi kérdésre) azt is, hogy a Nyilas Misik csak akkor iga­zán Nyilas Misik, amikor már meg­öregednek, amikor már Móricz Zsig­mond a nevük. Főkép a középső, második résztől kezdve éreztem, hogy remekmű a Bál. Ahogy a diák a társadalmi cselekvé­sek küszöbén megállja az első­ próbát, ahogy kiszorítja segélyegyleti elnöki pozíciójából a szenteskedő tanár urat, az valami tökéletes. További érésé­nek, az osztály és a kisváros szocio­­grafizálásának története szintén. Fé­lelmes árnyak kísértenek a­ Misi agyá­ban és körötte a magyar életben, és Misi mégis győz: pénzt szerez társai­nak, önbizalmat, szellemi fegyvere­ket magának a jövőre. A hős ifjúban azonban nincs pátosz és hamisság: érzi, szégyelli a hiúságát, becsvágyait, minden szorongását, de ép ez adja meg szellemi arcának az igazság ve­retét. Az ács fia a magyar nép megvál­tásáért akar dolgozni. Móricz Zsig­mond könyve hatalmas művészi alko­tás és egyúttal hatalmas biztató az ifjúúságnak, az Ácsok Minden Fiainak, hogy mégis, mégis érdemes dolgozni ebben a gyalázatos életben a meg­váltó jövőért. Szabó Lőrinc BAL“ FirmCPOrt február 21-én este a Dohány ucca, Károly Juliusuvil király út,Teréz körút, Szondy u. útvonalon egy csontveveles szemüveg Kérem a becsületes megtalálót szíveskedjék azt illő juta­lom ellen felhozni Vörösmarty ucca 54. félemelet, Sebőn. Pártfogoljuk! »...a legmelegebben pártfogol­juk« fűzi hozzá pártkülönbség nél­kül vagy ötven képviselő a köz­­igazgatásban ideiglenesen alkal­mazott diplomásoknak a kor­mányhoz intézett emlékiratához, de pártkülönbség nélkül és leg­melegebben pártfogolja ezt az em­lékiratot az egész közvélemény. Mit kérnek az ideiglenesen alkal­mazott diplomások? Véglegesíté­süket kérik, képesítésüknek meg­felelő kineveztetésüket kérik, az előmenetelüket gátló rendelkezé­sek méltányos áthidalását kérik. Emlékiratukban, amely valóban megrendítő szívhangja az új nem­zedék egyik legértékesebb rétegé­nek, rámutatnak arra, hogy 700 ideiglenesen alkalmazott diplo­más jelenlegi évi kiadási tétele 672.000 pengőt tesz ki, véglegesíté­sük esetén 520.800 pengővel növe­kedne ez az összeg. Senki se mondja, hogy bagatel, mert manapság minden fillér sok. De mégis aránytalanul eltörpülő ez az összeg — a cél nagyságához képest, amelyet szolgál. Itt már nemcsak a diplomás ifjúságról van szó, hanem diplomás — meg­lett emberekről. Mert az idő mú­lik és a diplomás ifjú túl van a harmincon és sokszor a harminc­ötön is. Életkora a felnőtté, elhe­lyezkedése a kezdőé. Munkaköre: nagy, fizetése kicsi. Ifjúsága las­­sankint véglegesen elmúlik, de hi­vatali véglegesítése még késik. A természet rendje szerint is arra hivatott, hogy az előtte járó nemzedéktől a vezetést átvegye — erre meg is van a képesítése, de még nincs meg­ a hivatala. Meg­van a tehetsége, de nem érvénye­sítheti azt. Igen, ezt az emlékirat­­tot pártkülönbség nélkül pártfo­golja mindenki. Ez nem ideigle­nesen alkalmazott diplomások magánügye, ez fontos közügy. Mostanában gyakran hallunk figyelmeztető szavakat a magán­­gazdaságtól, az új nemzedék al­kalmaztatásáért. De a magángaz­daságra is csak serkentőleg hat, ha nemcsak buzdítást lát, hanem­­ példát is. Ha azt látja, hogy a kormány körében éppolyan lelke­sedéssel karolják fel az új nemze­dék diplomásainak ügyét, mint amekkora lelkesedést reklamál­nak — teljes joggal — a magán­­gazdaságtól. •» BELLEVUE» 5% oldal A mikicsé megkegyelmez a lázadóknak Az utolsó zendülők is visszatértek kaszárnyáikba Tokió, február 29 (Az Est és a United Press rádiótávirata) A lázadók egy része, körülbelül 400 gyalogos, tisztjeivel együtt pénteken még hallani sem akart arról, hogy megadja magát. A kormányépületek városrészében fészkelték be magukat a forradalmárok, megszállva tartották a főpostahivatalt és a hadügyminisz­térium palotájából sem akartak tá­vozni. Szombaton reggel 6 óra 30 perckor (tokiói időszámítás) K­a­s­­­y­i tábor­nok helyőrségi parancsnok a város több pontján hirdetéseket függeszte­tek ki, hogy ma délelőtt a minisztériumok város­részében senki se menjen az utcára, mert ágyúzni fogják a hadügyminisz­tériumot és a főposta­hivatalt, ha a lázadók addig meg nem adják magukat. A helyőrségi parancsnok a lázadókhoz is hírnököt küldött, hogy engedelmeskedjenek a császár parancsának és azonnal tér­jenek vissza a kaszárnyába, mert kü­lönben lövetni fog. Az ultimátumban nem volt időpont megjelölve és az első reggeli órák iz­galmas várakozásban teltek el. Tokiói időszámítás szerint délelőtt 11 óra 35 perckor (középeurópai idő hajnali 3 óra 35 perc) a zendülők utolsó c­s­a­pa­tai, szám szerint körülbe­lül 400 ember, tisztjeik ve­zetésével kivonultak az utcára, sorakoztak és elindultak a keleti vá­rosrészben­­ levő kaszárnyájukba. Az ideiglenes kormányra vár az a nehéz feladat, hogy mérsékletességé­­vel megbékéltesse a hadsereg elégedetlen elemeit és a köz­vélem­én­yt. Arról van szó, hogy a haditörvényszékek eny­hé­n f­o­g­n­ak ítélni és Hiro­­hito császá­r mindenkinek­­ meg fog kegyelmezni. A Nippon Dempo japán távirati ügynökség szombaton 11 óra 35 perc­kor szétküldte a világ minden tájára a hivatalos jelentést, hogy a forra­dalom megszűnt. OkadaJapán miniszterelnök és Tokió, február 59­ (Az Est tudósítójának telefonjelentése) (Reuter-ügynökség) (Reuter.) Hivatalosan jelen­London, február 29 A Morning Post diplomáciai szer­kesztője a következő megjegyzést fűzi a japán eseményekhez: A Tokióból érkező hírek azt látsza­nak igazolni, hogy Japánban a kato­naság uralja a helyzetet. Igen való­színű, hogy­ a házadás részben siker­ü­lt: Okada tengernagyot megtalálták. Okada élet­ben van, jel jár. Tárgyilagos megfigyelők attól tartanak, hogy a mérsékelt ele­meket, a politikai pártokat és a par­lamenti rendszer maradványait rö­videsen teljesen kizárják Japán poli­tikai életéből. Ez pedig úgy Japán­ban, mint a külföldön súlyos követ­kezményekkel járna. Anglia súlyos aggodalmai a japán katonai párt győzelme miatt Köhögés, rekedtség­­ ellen N­EGRO Bárhova mégy el ne feledd, Negro mindig tegyen veled! A torok kémény­­seprője

Next