Az Est, 1936. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
Vasárnap, 1936 március 1.» AZ ÁCS FIAI Móricz Zsigmond új regénye: Móricz Zsigmond ' ' Móricz Zsigmond új regényt írt régi, kedves és felejthetetlen barátunkról, Nyilas Misiről. A debreceni kis mártírdiákról és prófétajelöltről, aki véletlenül egy ács fia, mint Jézus. A másodikos Nyilas Misi a Légy jó mindhalálig óta persze már megnőtt, megjárta Sárospatakot és — mint a Forr a borból tudhatjuk — a századforduló táján már nagydiák az egyik alföldi magyar városban. (A Forr a bor első része egy október 6-i, hatodikos diákforradalom történetét, a vége Nyilas Misi matúráját mondja el; ezt a két részt köti össze az új mű, a Bál, az Ifjúsági Segélyegylet sikeres szabadságharcának regénye, amely ma jelent meg, mint a Pesti Napló Könyvek új kötete.) Egyszerű, hatalmas, nyugodt, kiegyensúlyozott mű a Bál. A legszebb Móricz-regények közül való, nem lepne meg, ha páratlan sikere lenne, tán még a Légy jó mindhalálig -énál is nagyobb. Az életábrázolás és életteremtés nagyszerű erején és bőségén kívül súlyossá, hatalmassá és örökké aktuálissá teszi a cselekményből kibontakozó gondolati tartalom. Ebben a regényben ismerkedik igazán az ifjú a százrétű, titokzatos társadalommal, most eszmél rá igazán a szegény ács megszállott lelkű magyar fia arra, hogy az aranyborjú imádata nemcsak bibliai kép, hanem borzalmas valóság. A közösség, a különböző osztályok és csoportok, a pénz és az egyén bonyolult harcának, a kapitalista világszerkezet megsejtésének és folyton tisztuló megítélésének rajzát csodálatos gyermeki egyszerűséggel és igazsággal hívja életre az író. A VIII-os Nyilas Misi lelkét érzelmileg rohamosan érleli az aránylag könnyű teoretizálás és, lassan, deannál határozottabban a sok taktikával és még több »diktátori« becsülettel talán mégis csak legyőzhető, megfoghatatlan, megérthetetlen, gonosz és közönyös magyar élet. A legfontosabb és legrokonszenvesebb kor ez az időszak a kivételes értékű fiatalok életében és oly hamvas, oly sokszínű érzelmi gazdagság megmutatására ad alkalmat, amilyenre tán egyetlen más életkor sem. Az olvasó persze nem tud megszabadulni attól a (külön jóleső) érzéstől, hogy önéletrajzi regényt olvas, ez a műfaji meghatározás azonban téves: az ács fia már rég elszakadt az életrajzi valóságtól s önállóan éli gyönyörű fejlődéstörténetét az író egyes ifjúkori reminiscenciáinak keretében. Van életrajz és van jelképiesség a Bálban, de csak módjával; az »ács fia« megjelölés is mindössze alig észrevehető adat; jelképpé akkor válik igazán, ha az olvasó tudja, hogy maga Móricz Zsigmond szintén egy ácsmester fia. Az egész regény Móricz újabb korszakának rendkívüli művészi erejét, maga módján való nagy bölcsességét és kiegyensúlyozottságát bizonyítja újra. Tehát (hogy mégegyszer visszatérjek az önéletrajzi kérdésre) azt is, hogy a Nyilas Misik csak akkor igazán Nyilas Misik, amikor már megöregednek, amikor már Móricz Zsigmond a nevük. Főkép a középső, második résztől kezdve éreztem, hogy remekmű a Bál. Ahogy a diák a társadalmi cselekvések küszöbén megállja az első próbát, ahogy kiszorítja segélyegyleti elnöki pozíciójából a szenteskedő tanár urat, az valami tökéletes. További érésének, az osztály és a kisváros szociografizálásának története szintén. Félelmes árnyak kísértenek a Misi agyában és körötte a magyar életben, és Misi mégis győz: pénzt szerez társainak, önbizalmat, szellemi fegyvereket magának a jövőre. A hős ifjúban azonban nincs pátosz és hamisság: érzi, szégyelli a hiúságát, becsvágyait, minden szorongását, de ép ez adja meg szellemi arcának az igazság veretét. Az ács fia a magyar nép megváltásáért akar dolgozni. Móricz Zsigmond könyve hatalmas művészi alkotás és egyúttal hatalmas biztató az ifjúúságnak, az Ácsok Minden Fiainak, hogy mégis, mégis érdemes dolgozni ebben a gyalázatos életben a megváltó jövőért. Szabó Lőrinc BAL“ FirmCPOrt február 21-én este a Dohány ucca, Károly Juliusuvil király út,Teréz körút, Szondy u. útvonalon egy csontveveles szemüveg Kérem a becsületes megtalálót szíveskedjék azt illő jutalom ellen felhozni Vörösmarty ucca 54. félemelet, Sebőn. Pártfogoljuk! »...a legmelegebben pártfogoljuk« fűzi hozzá pártkülönbség nélkül vagy ötven képviselő a közigazgatásban ideiglenesen alkalmazott diplomásoknak a kormányhoz intézett emlékiratához, de pártkülönbség nélkül és legmelegebben pártfogolja ezt az emlékiratot az egész közvélemény. Mit kérnek az ideiglenesen alkalmazott diplomások? Véglegesítésüket kérik, képesítésüknek megfelelő kineveztetésüket kérik, az előmenetelüket gátló rendelkezések méltányos áthidalását kérik. Emlékiratukban, amely valóban megrendítő szívhangja az új nemzedék egyik legértékesebb rétegének, rámutatnak arra, hogy 700 ideiglenesen alkalmazott diplomás jelenlegi évi kiadási tétele 672.000 pengőt tesz ki, véglegesítésük esetén 520.800 pengővel növekedne ez az összeg. Senki se mondja, hogy bagatel, mert manapság minden fillér sok. De mégis aránytalanul eltörpülő ez az összeg — a cél nagyságához képest, amelyet szolgál. Itt már nemcsak a diplomás ifjúságról van szó, hanem diplomás — meglett emberekről. Mert az idő múlik és a diplomás ifjú túl van a harmincon és sokszor a harmincötön is. Életkora a felnőtté, elhelyezkedése a kezdőé. Munkaköre: nagy, fizetése kicsi. Ifjúsága lassankint véglegesen elmúlik, de hivatali véglegesítése még késik. A természet rendje szerint is arra hivatott, hogy az előtte járó nemzedéktől a vezetést átvegye — erre meg is van a képesítése, de még nincs meg a hivatala. Megvan a tehetsége, de nem érvényesítheti azt. Igen, ezt az emlékirattot pártkülönbség nélkül pártfogolja mindenki. Ez nem ideiglenesen alkalmazott diplomások magánügye, ez fontos közügy. Mostanában gyakran hallunk figyelmeztető szavakat a magángazdaságtól, az új nemzedék alkalmaztatásáért. De a magángazdaságra is csak serkentőleg hat, ha nemcsak buzdítást lát, hanem példát is. Ha azt látja, hogy a kormány körében éppolyan lelkesedéssel karolják fel az új nemzedék diplomásainak ügyét, mint amekkora lelkesedést reklamálnak — teljes joggal — a magángazdaságtól. •» BELLEVUE» 5% oldal A mikicsé megkegyelmez a lázadóknak Az utolsó zendülők is visszatértek kaszárnyáikba Tokió, február 29 (Az Est és a United Press rádiótávirata) A lázadók egy része, körülbelül 400 gyalogos, tisztjeivel együtt pénteken még hallani sem akart arról, hogy megadja magát. A kormányépületek városrészében fészkelték be magukat a forradalmárok, megszállva tartották a főpostahivatalt és a hadügyminisztérium palotájából sem akartak távozni. Szombaton reggel 6 óra 30 perckor (tokiói időszámítás) Kasyi tábornok helyőrségi parancsnok a város több pontján hirdetéseket függesztetek ki, hogy ma délelőtt a minisztériumok városrészében senki se menjen az utcára, mert ágyúzni fogják a hadügyminisztériumot és a főpostahivatalt, ha a lázadók addig meg nem adják magukat. A helyőrségi parancsnok a lázadókhoz is hírnököt küldött, hogy engedelmeskedjenek a császár parancsának és azonnal térjenek vissza a kaszárnyába, mert különben lövetni fog. Az ultimátumban nem volt időpont megjelölve és az első reggeli órák izgalmas várakozásban teltek el. Tokiói időszámítás szerint délelőtt 11 óra 35 perckor (középeurópai idő hajnali 3 óra 35 perc) a zendülők utolsó csapatai, szám szerint körülbelül 400 ember, tisztjeik vezetésével kivonultak az utcára, sorakoztak és elindultak a keleti városrészben levő kaszárnyájukba. Az ideiglenes kormányra vár az a nehéz feladat, hogy mérsékletességével megbékéltesse a hadsereg elégedetlen elemeit és a közvéleményt. Arról van szó, hogy a haditörvényszékek enyhén fognak ítélni és Hirohito császár mindenkinek meg fog kegyelmezni. A Nippon Dempo japán távirati ügynökség szombaton 11 óra 35 perckor szétküldte a világ minden tájára a hivatalos jelentést, hogy a forradalom megszűnt. OkadaJapán miniszterelnök és Tokió, február 59 (Az Est tudósítójának telefonjelentése) (Reuter-ügynökség) (Reuter.) Hivatalosan jelenLondon, február 29 A Morning Post diplomáciai szerkesztője a következő megjegyzést fűzi a japán eseményekhez: A Tokióból érkező hírek azt látszanak igazolni, hogy Japánban a katonaság uralja a helyzetet. Igen valószínű, hogy a házadás részben sikerült: Okada tengernagyot megtalálták. Okada életben van, jel jár. Tárgyilagos megfigyelők attól tartanak, hogy a mérsékelt elemeket, a politikai pártokat és a parlamenti rendszer maradványait rövidesen teljesen kizárják Japán politikai életéből. Ez pedig úgy Japánban, mint a külföldön súlyos következményekkel járna. Anglia súlyos aggodalmai a japán katonai párt győzelme miatt Köhögés, rekedtség ellen NEGRO Bárhova mégy el ne feledd, Negro mindig tegyen veled! A torok kéményseprője