Az Est, 1936. szeptember (27. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-24 / 218. szám

SPORTCSARNOKOT BUDAPESTNEK! Sztankovits Szilárd: A berlini sikerek után nem lehet a magyar sporttól megtagadni a Nemzeti Sportcsarnokot !Sztankovits Szilárd Az olimpiai válogató bizottság élére Kelemen Kornélnak, az OTT elnökének bizalma Berlin előtt Sztankovits Szilárdot állította. Ez a választás helyesnek bizo­nyult Jövő évben lesz negyven éve, hogy Sztankovits aktív munkája a magyar sportéletnek. 1897-ben alakult meg a Ma­gyar Atlétikai Szövetség, amelynek első titkára Sztankovits Szilárd volt. Titkárból főtitkár, főtitkárból alelnök, alelnökitől társelnök, társelnökből elnök lett de min­dig kitartott az általa alapított szövetség mellett. De nemcsak az atlétikához ért. Talán az utolsó mohikánja annak a sport­generációnak, amely nemcsak egy sport­ággal foglalkozott, he­nem az összes sport­ágakhoz értett. Mint az olimpiai válogató bizottság el­nök­éhez elsősorban azt a kérdést tettük fel, hogy remélték-e hivatalos helyen, hogy ilyen nagyarányú lesz a berlini olimpiai siker. A magyar és a német sikerek az olimpiászon . Dehogy reméltük, nem is álmodtunk olyan ragyogó sikerről, mint amit a magyar sport Berlinben, elért. A magyar sport ilyen kiváló szereplése volt a berlini olimpiász legnagyobb szenzációja. — És a németek? — Kétségtelen, hogy a német sike­reket sem várta senki ilyen nagy mértékben. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy ők otthon voltak, őket segítették az összes körülmé­nyek, természetesen őket buzdította a hazai közönség s amellett őket segítette a szerencse is. Atlétikában három szép győzelmet arattak, de csak a szerencsének lehet betudni, hogy az olyan biztos olim­piai bajnokok, mint Torrance és Jaervinnen éppen az olimpiász idejére törtek le. — Miben látja a berlini olimpiász leg­nagyobb tanulságát ? — Abban, hogy a kis nemzetekben is akadhatnak egyes kivételes tehet­ségek, akik olimpiai győzelmeket arathatnak, bár egyébként országuk abban a sportágban egyáltalában nem játszik nagy szerepet. Ilyen volt például most Lovelock győzelme, amely egyben az egyetlen győzelme is volt New Zeelandnak.­­ Felmerült Berlinnel kapcsolatosan egy olyan elmélet, amely szerint egyes nemzetek különösen alkalmasak bizonyos sportágakra, így például Amerika az atlétikára, a négerek a futásra és ugrásra, Finnország a hosszútávfutásokra, Japán az úszásra, Magyarország például a kard­vívásra, vagy úszásban — és atlétikában is — a rövidebb távokra. — Ilyen megállapítások tényleg fel­merültek. Ez azonban még nem eléggé bebizonyított teória• Ezt nem vizsgál­ták még meg a sport tudósai. Nagyon sok tapasztalatot kellene összegyűjt­­eni, igen sok tényezőt a mérlegre tonni, hogy­ biztos következtetéseket lehessen levonni. Sportcsarnokot! Sportcsarnokot! — A birkózás, vívás és ökölvívás ber­lini nagy sikerei talán azt jelentik, hogy meg tudunk élni Sportcsarnok nélkül is. — Éppen ellenkezőleg. Ezek a sike­rek, melyek mérhetetlen propagandát jelentettek Magyarországnak, csak akkor konzerválhatok a jövőre is, ha most már haladék nélkül meg­alkotjuk a Nemzeti Sportcsarnokot. — Az atlétikának is használna a Nem­zeti Sportcsarnok! —­­Az atlétikai szövetség a maga ré­széről mindig a legmelegebben pár­tolta a Nemzeti Sportcsarnok létesíté­sét célzó mozgalmait. Az atlétikának a többi sportággal szemben annyiban válna hasznára, hogy nem kellene téli szünetet tartania. Télen is rendezhet­nénk az atlétika bizonyos ágaiban versenyeket, úgy hogy meg tudnánk teremteni a kapcsolatot és átmenetet a következő esztendő munkájával. — És miben látja az építendő sportcsar­nok legnagyobb hatását a többi sport­ágra nézve? Óriási jelentősége volna, mert közönséget nevelne ezeknek a nagy sikereket elért magyar sportágaknak, ezáltal az illető sportágak szövetsé­geit is jobb anyagi helyzetbe hozná Ezek­­ azután sokkal több áldozatot tudnának hozni, nagy versenyeket rendeznének, Budapestre el tudnák hozni a külföld legjobbjait, akiktől azután a mi versenyzőink tanulhat­nának, versenyrutint szereznének. A Nemzeti Sportcsarnok fejlesztő hatá­sa megmérhetetlen. " Elegendő volna-e a magyar sportnak egy kis sportcsarnok? "Ha nem lehet másképpen, egy­előre meg kell csinálni a kis sport­csarnokot. Meg vagyok győződve arról, hogy nagy sportcsarnokká ki­bővítése magától fog jönni. Hogyan, hol és miből építsük fel a Sportcsarnokot? — Tehát rentábilisnak tartja a Sport­csarnokot? — Eleinte persze nem lehet számí­tani arra, hogy kifizeti magát. Mind­addig azonban, amíg a sport teljesen le nem foglalja, nagyon jól fel lehet használni a sportcsarnokot más cé­lokra is, gyűlések, hangversenyek, előadások, bemutatók céljaira. — Állami, fővárosi vagy magánkezed­ben kellene-e vezetni?­­— Németországban az olimpiász cél­jaira épített Deutschlandhalle­t külön társaság vezeti. Ez azonban nem tel­jesen független az államtól, hiszen úgy jött létre, hogy az állam szólítot­ta fel a nagyvállalatokat arra, hogy jegyezzék le a Deuterblandhalle rész­ vényeit. A vezetés azonban mégis a külön erre a célra alakított társaság kezében van, ami helyes is, mert a magántőke mindig mozgékony­abb és nagyobb anyagi eredményeket tud elérni, mintha hivatalos úton adnák ki a rendelkezéseket. — Hol volna a helye a Nemzeti Sport­­csarnoknak! — Én nagyon megfelelőnek tar­tom azt a helyet, amit Szendy Ká­roly polgármesterünk szemelt ki erre a célra, a régi lóversenyteret. Ez megfelel annak a követelménynek, ami a siker első feltétele, hogy ne legyen messze a vámostól és akár húszezer ember is meg­közelíthesse gyalogosan. — Együtt oldjuk ezt meg a Nemzeti Stadionnal! — Sehol a világon nem csinálják együtt a szabadtéri sportok céljaira szolgáló versenyteret a fedett sport­­csarnokkal. A németek is teljesen kü­lönválasztották a stadiont a Deutsch­­landhalletól. Az együttes megoldás csak megnehezítené a megvalósítást, de nincs is semmi gyakorlati előnye. Az olimpiai válogatóbizottság elnöke nyilatkozatának végén kijelentette, hogy a legnagyobb mértékben bízik az OTT el­nökének, Kelemen Kornélnak tetterejé­ben él energiájában, hogy ő még 1937-ben keresztülviszi a Nemzeti Sportcsarnok fel­építését.­­ A magyar sport világraszóló si­kerei szinte erkölcsi kötelességet ró­nak úgy az állami, mint a fővárosi hatóságokra, hogy ők maguk vegyék kezükbe a kezdeményezést. A Nem­zeti Sportcsarnokot 1937-ben meg kell nyitni­ Dr. Földes János Miniszterek a válogatott mérkőzésen !-­­Az Est tudósítóidtól • A vasárnapi magyar-osztrák Euró­pa Kupa-mérkőzés iránt tegnap ug­rásszerűen emelkedett az érdeklődés. A futballkapitány névsorából az tűnt ki, hogy nem is állunk olyan rosszul, mint ahogy sokan gondol­ták. A tegnapi nap folyamán a Labda­rúgók Szövetsége értesítést kapott Hóman Bálinttól, Fabinyi Tihamér­­tól és Imrédy Bélától, hogy a mér­kőzésen megjelennek. Bécsből mint­egy ezer nézőt várnak, vidékről is több ezer jegyet foglaltak le. A válogatott csapatot a mai triál­­mérkőzés után állítja össze Dietz Ká­roly. A triál délután fél 2 órakor kez­dődik az üllői úti pályán és háromszor húsz percig tart. A triólra a kapi­tány Az Est által már közölt csapato­kat rendelte ki, de a tartalékok szá­mát kibővítette és kirendelte Csikós és Havas kapusokat, Bélás hátvédet, Kapta fedezetet, Sztancsik és Déri csatárokat is. A triálmérkőzés után a nagyegyesületek kombinált csapata játszik a bukaresti CFR csapatával, amelynek Konrád Kálmán a trénere és játszik benne Avar, az Újpest volt válogatott csatára is. •WWWWWW/VWWVW«WWWVWWVVVWNSrt«AWWWVWWVWVW­AS/Wa A nagycserés elemisták is megünnepelték a tíz magyar olimpiai győzelmet Babérkoszorúkat kötöttek, Kabosnak és Elek Ilonának kiskardokat, Csák Ibolyának kis ugrómércét küldenek Az Est útján . ’Az Est tudósítóidtól -Hatalmas dobozt kézbesített tegnap ne­künk a posta. Kibontottuk, tele volt for­gáccsal, a forgács között babérkoszorú­val. Egy levél is feküdt mellette: »Kedves Az Est." A nagycserei állami elemi iskola (tanyai) tanulói nevében tisztelettel kérem, legyen szíves e cse­kélységeket a berlini olimpiászon oly dicsőségesen szerepelt bajnokainknak át­adni. Nem tudjuk, hol laknak, mi a cí­mük, de mert a szívünk diktálta, hogy így kell cselekednünk, megkérjük a ne­künk oly kedves Az Est-et, segítsen ben­nünket abban, hogy megkapják a di­csők tőlünk is ezt a csekélységet.« Kerbely Zoltán, a kisdiákok tanítója elmondja ezután levelében, hogy most jöttek fel teljes számban az ő kis tanyai vadvirágai és ő­­a hivatalos közlendőkön kívül elmesélte nekik a berlini olimpiász történetét is és­ azt a hallatlan dicsősé­get, amit a magyar versenyzők ott elér­tek. A kis nebulók ragyogó szemmel és tátott szájjal hallgatták az igaz, szép mesét, hát még amikor tanítójuk elő­szedte az olimpiászról szóló lapokat­­, megmutogatta, nekik a képeket... Másnap azután nagy meglepetés érte a­ tanítót. Valamelyik kisdiáknak kipattant a fejéből az a gondolat, hogy ők is ü­nne­­pelték a magyar olimpiai győzteseket. Ki­szaladtak az erdőbe, tölgylevelet szedtek és ebből kis koszorúkat fűztek. Minden­egyes koszorún ott van a felírás: Csik Ferencnek, nemzetünk büszkeségének a nagycseréi áll, elemi iskola tanulóig Ilyen koszorút kapott Zombori Ödön, Kárpáti Károly, Lőrincz Márton, Ha­rangi Imre is, míg Kabos Endrének bil­llé­r le ves­ékből egy kis kardot, Elek Iloná­nak egy kisebb kardot, Csák Ibolyának­ pedig egy kis ugrómércét raktak össze. A magyar olimpiai győztesek ezt a­ kedves emléket bizonyosan odateszik: azok mellé a sokkal értékesebb ajándé­kok mellé, amiket kaptak.

Next