Az Est, 1936. november (27. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

Kedd, 193. november 3 szélt, látni lehetett rajta, hogy a sze­szélyes Marianne csalódást okozott neki. Amikor Ausztria függetlenségé­ről szólt, érezni lehetett, hogy ebben a kérdésben nincs alku. A Magyarországon esett igazságta­lanságok kiküszöbölésére nyújtandó segítségre vonatkozó kijelentése: ünnepélyes fogadalom volt. Néma csendben hallgatott a tö­meg, amikor Magyarországról beszélt a Duce. Amikor azután befejezte Ma­gyarországra vonatkozó szavait, eget reszkettető kiáltásban tört ki a hallgatóság: »Evviva l’Ungheria!« A német—olasz viszonyról tárgyila-gosan, korrektül szólott, de annál iz­zóbb volt mindaz, amit Angliáról mondott. A tömeg figyelmes, feszült csend­jében érezni lehetett: Mussolini na­gyon mérlegeli minden szavát és fé­kezi önmagát, nehogy a szíve többet mondjon annál, amit az esze diktál. Annak, amit mondott, ez a körülmény csak nagyobb súlyt ad. A feladat, amit Mussolini Olaszország gazda­sági fővárosára, Milánóra bízott: az új Imperium felvirágoztatása, nagy és szép kötelesség, de úgy hisszük, nem nagyon tévedünk, ha feltesszük. ez a kijelentés egyértelmű azzal, hogy Felső-Olaszország iparvidéke, ha ál­­dozatot is kell hoznia, még jó sokáig el lesz látva az új gyarmat szükség­éteit fedező megrendelésekkel. Ünnepélyes hitvallás a revízió mellett A beszéd elhangzása után még so­káig tárgyalták az ittlévő politiku­sok és diplomaták Mussolini szavait. A legnagyobb feltűnést kétségkí­vül a beszédnek a magyar reví­zióról szóló része keltette és itteni politikai köröknek az a vé­leményük, hogy a legközelebbi jövő­ben Olaszország ünnepélyes formá­ban is leköti magát a magyar kíván­ságok mellett. Egyesek arról beszél­nek, hogy erre már a bécsi találko­zás folyamán sor kerül, de ezt az ál­lítást egyelőre hivatalosan még nem lehetett megerősíteni. Sokat beszéltek Milánóban tegnap este arról is, hogy Mussolini nem Oroszországot, hanem csak a bolsevizmust támadta és a franciák, meg az angolok keser­nyésen vették tudomásul a feléjük irányuló szavakat. Végeredményben: a beszéd teljesen kielégítette a hozzáfűzött várakozáso­kat. Mussolini mindenről a legőszin­tébben beszélt és elsősorban arról szó­lott nagy nyíltsággal, ami ma min­denki számára a legégetőbb problé­ma: a háborúról és békéről. A világ megtudhatta, hogy Olaszország békét akar és katonai erejét egyedül és ki­zárólag akkor veszi igénybe, ha a többiek kényszerítik rá. Itteni félhivatalos körökben felhív­ják a figyelmünket arra, hogy a beszéd békeajánlat. Szerintünk: béke és hadüzenet a be­széd egyszerre és bizonyos, hogy nem Olaszországon múlik, melyikből lesz valóság: a borzalmas háborúból-e, vagy az áldásos békéből? Barcs Imre Valamennyi német rádió közvetítette a beszédet Berlin, november 2 i Mussolini milánói beszédét Német­ország valamennyi rádióállomása közvetítette. Első ízben történt, hogy külföldi államfő beszédét ilyen ünne­pélyesen vitték a német közönség elé. Ezt a rádióközvetítést, amelynek ma­­gában véve is politikai jelentősége van, a német és az olasz hatóságok határozták el. Kétségtelen, hogy az egyik legelső konkrét megnyilatko­zása annak a politikai összhangnak, amelyen több hónap óta Berlin és Róma dolgozott és amelyet Ciano legutóbbi látogatása tett nyilván­valóvá. Amerika nagy nemzet­közi vitát vár Washington, november 2 Mussolini vasárnapi beszédét az Egyesült Államokban 22 rádióleadó­ Minden Hölgy látogassa meg KLEIN ANTAL divatnagyáruházát Király u.49 (A Teréz-templomnál), ahol divatárukban a legszebbet, a leg­jobbat a legolcsóbban vásárolhatja! állomás közvetítette és nyomban utána tolmácsolta az olaszul nem értő hallgatóság számára. A washingtoni lapok azt írják, hogy a Duce beszéde iránt igen nagy érdeklődés mutatko­zott. Légköri zavarok több ízben ért­hetetlenné tették a milánói beszédet, de az a rész, amely Angliával és a Német Birodalommal foglalkozott, tisz­tán volt érthető. Az az általános véle­mény amerikai illetékes körökben, hogy Mussolini beszéde nagy nemzet­közi vitát fog felidézni. — Folytatjuk a 4. oldalon — ai, p­aai. D­ömpingrágalom — Az Est tudósítójától — Akár a halálra szorongatott mad­ridi csapatok, a dömpingsajtó egyik része úgy látszik, ellentámadásba akar átmenni. Legalább is erre a lélektani­lag rendkívül érdekes helyzetre vall ez a kis levélke, amit a dömping­­konszern egyik reggeli lapja Apok­rif­ia tartományból közöl. A PK-tól a körúti sajtókonszernig kaptuk a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az egész országban nagy érdeklődést keltet az új Magyarság legutóbbi beszámolója a kör­úti sajtókonszern ipari jelzálogkölcsön bonyodalmairól. Amint a tudósítás is megalapította, sajtókonszernnek a konszo­lidációs kormányzat idején sikerült több millió pengő­ipari jelzálogkölcsönt kap­nia. Az akkori sajtófőnök ma az Athe­­naeum vállalatánál ül , igen szép fize­téssel. Ez az eset azonban nem egyedül­álló a körúti sajtókonszernnél, van még egy nagyon érdekes második eset, amire szeretném a szerkesztőség figyelmét fel­hívni. Az ipari jelzálogkölcsön folyósítása ide­jén a Pénzintézeti Központ revizort kül­dött ki a vállalathoz, hogy a kölcsön fede­zetét, felhasználását és általában a válla­la­t vezetését ellenőrizze. Ez a revizor megbízatásának bizonyára a leglelkiis­­meretesebb módon tett eleget, meggyőző­désem, hogy könyörtelen szigorral, vesze­delmes tárgyilagossággal végezte revizori munkáját. Néhány év elteltével azonban általános meglepetésre a könyörtelenül szigorú revizor — ugyancsak elhelyezke­dett az Athenaeum r.-t-nél, illetve a köz­úti sajtókonszernnél is vezető állásban. Talán mondanom sem kell, hogy az ő jö­vedelme is igen tekintélyes, nagyon kielé­gítő egzisztenciát biztosít a számára, a Pénzintézeti Központ kishivatalnokainak gondjaitól-bajaitól mentesen. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Nagyon sokat hallottuk az elmúlt időben a sajtó­morált emlegetni, éppen az érdekelt kör­úti konszern és szövetséges laptársai ré­széről. Nagyon szeretném, ha az érdekelt vállalat megmagyarázná, hogyan illenek bele a legmagasabb sajtóerkölcsi felfo­gásba ezek az alkalm­azások. Őszinte tisztelettel: egy jobboldali olvasó Az aláírás nem lehet hamis. Csak­ugyan jobboldali olvasó írhatta és nem jobboldali író. Mert ha író len­ne, akkor talán írni is tudna és nem­csak vastag valótlanságokat suta mondatokba szedni. Dömpingek na­gyon jól tudják, hogy Az Est-et, amely függetlenségét minden kormánnyal és minden érdekeltséggel szemben mindig megőrizte, még rágalmazni is nehéz feladat. Általában nem szokás ugyan dömpingekkel vitat­kozni, de mivel ebben az esetben nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy dr. Vadnai Bélát, Az Est-lapok és az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. vezérigazgatóját, aki korábban a Pénzintézeti Központ tisztviselője volt, ebben a minőségében rágalmaz­zák meg, itt közöljük dr. Vadnai Béla nyilatkozatát, amely pragmatikusan végez a kúszó-mászó vádaskodással: 1. Nem felel meg a valóságnak a közleményben burkoltan kifejezett az a beállítás, mintha az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. ipari jel­zálogkölcsönének folyósításánál akár kormányzati, vagy hatósági körök­nek általában, akár Szudy Elemér volt sajtófőnöknek különösen bár­milyen szerepe lett volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy a köl­csönt az Országos Magyar Ipari Jel­zálogintézet Rt. folyósította, mely­nek igazgatóságában a magyar ipar és gazdasági élet vezető személyisé­gei ülnek s mely az általa kihelye­zett kölcsöntőkéket nem közpénzek­ből, hanem külföldi magántőkéseknél plaszírozott záloglevélemissziókból szerezte; folyósította pedig az Athe­naeum Rt. számára ugyanazon felté­telek és biztosítékok mellett, mint amelyeket ügyrendje az ipari jelzá­logkölcsönök folyósításánál minden kihelyezésre egyöntetűen előír. 2. Valótlan az az állítás, hogy én, mint a PK revizora, annak megbízá­sából az_ Athenaeumnál vagy Az Est Lapkiadó rt.-nál felülvizsgálatot vé­geztem volna. Ezzel szemben a való­ság az, hogy az Athenaeum rt.nál vagy Az­ Est Lapkiadó rt.-nál sem én mint PK főrevizor, sem más PK revi­zor, vagy főrevizor a PK vagy az Ipari Jelzálogintézet megbízásából soha semmiféle revíziót nem végez­tem, így tehát valótlan az is, mintha én a PK-nak, vagy az Ipari Jelzálog­intézetnek az Athenaeum vagy Az MNI Lapkiadó rt. vagyoni helyzetéről, ügy­menetéről, a kölcsön fedezetének biz­tosításáról bármilyen jelentést tettem volna. 3. Valótlan az, hogy a PK-nál vi­selt tisztemet más állás megszerzé­sére igyekeztem felhasználni, ellen­ben a valóság az, hogy mindaddig, míg a PR-nál viselt tisztemet be­töltöttem, sohasem ambicionáltam, hogy e tisztemet bármely más állás­sal felcseréljem, éppen ezért valóban mindig szigorú tárgyilagossággal vé­geztem azokat a revíziókat, melyekre megbízást kaptam. A közleményben konstruált össze­függésre a soha meg nem történt revízió és Az Est-konszernnél betöl­tött pozícióm között álljanak itt a következő ténybeli adatok: Az ipari jelzálogkölcsön 1929 február 22-én folyósíttatott és Az Est-lapok és az Athenaeum vezérigazgatói tisztét 1934 január 1-én foglaltam el, miután engem néhai Miklós Andor. Az Est­­vállalatok megalapítója és tulajdo­nosa, a­ki 1933 dec­ember 2-án várat­lanul elhunyt, 1931 április 25-én kelt végrendeletével halála esetére válla­latai egyik vezetőjévé és végrende­letének egyik végrehajtójává ki­jelölt, mely végrendeleti intézkedés­ről Miklós Andoron és jogtanácsosán kívül a végrendelet felbontásáig senkinek tudomása nem volt. Budapest, 1936 október 31-Dr. Vadnai Béla, Az Est-lapok és az Athenaeum Iro­dalmi és Nyomdai Rt. vezérigazgatója Legerősebben szűr a Senator Celofilter cigarettahüvely kettős füstszűrővel! EZÜSTSZÍNŰ dobozban ára 46 fillér Senator „RAPID“ cigarettapapír, hosszában hajto­gatva, egyenkint kihúzható lapokkal gumirozott széllel _____14 fillér ugyanaz nem gumirozott........—-—~~------13 fillér Senator 60­ lapos cigarettapapír- --------12 fillér Férfi­átmeneti-és télikabátok, fehérnemű, kalapok, nyakkendők, zoknik, zsebkendők, cipők stb. nagy választékban mi­­­nt CORVIN A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA

Next