Az Est, 1937. május (28. évfolyam, 98-119. szám)

1937-05-01 / 98. szám

oldal FEJTSE MEG A SORSZÁMÁT ÉS AZ ÖNÉI 02DDDO NÉV 19 CÍM A kockákba írja be a százas bankjegy négy hiányzó számát. A fel­adatot azzal tesszük könnyebbé és még érdekesebbé, hogy az utolsó, vastag kerettel jelölt számra vonatkozólag egy újabb rejtvényt közlünk. Aki meg­fejti, tudni fogja, hogy az utolsó szám páros-e vagy páratlan. A rejtvény a következő: Az 1938-as évszámban az az érdekes, hogy az utolsó két szám az első kettőnek a kétszerese (38 · 2­019). A leg­közelebbi ilyen évszám 2010. Melyik az ezután következő évszám, amelyben az utolsó két szám az első kettőnek a kétszerese? Ennek a kikeresendő évszámnak utolsó száma megmutatja, hogy mai szelvényünk utolsó, vastagkeretes kockájába páros vagy páratlan szám h­aildó-e. , -r 1 -r:.:- ;; ■ ■ A négy kocka kitöltése után az egész szelvényt vágja ki és írja rá a nevét és címét, majd levelezőlapra ragasztva, vagy nyílt borítékban 2 fillé­res bélyeggel nyomtatványként küldje be kiadóhivatalu­­kba (VII., Rákóczi út 54.), vagy dobja be ugyanitt levélszekrényünkbe. twwwwvrtoiwwvvi/iwwwwewwwwwiwiiiiuwwwiwm van még igazság. (A baloldalon él­jenzik a közigazgatási bíróságot.) Angliában 24 óráig sem maradhatott volna az a kormány uralmon, amely­nek ilyen módon megválasztott kép­viselői vannak. De az a kormány nyugodtan tűrte, hogy a közigazga­tási bíróság kimondja, hogy képvi­selőjük nem igazságos úton jutot­tak mandátumhoz és nem mondott le. Ellenben mi történt? A kormány térdre akarta kényszeríteni a köz­­igazgatási bíróságot azzal, hogy az igazságü­gyminisztérium hatásköre alá helyezze. Jbndar Andor igazságügyminiszter (felháborodva): Hallatlan! Hogy le­het ilyet mondani! Giiger Miklós: Az a kormányrend­­szert nem sértette, hogy halottak jut­tatták képviselőit mandáumhoz. A bí­róság ebben a zord korszakban vissza­adta a nemzetnek az igazságban való hitét. Az egységes párt jo­bbszárnyán több képviselő felállott és kiment az ülés­teremből. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nincs szükség a bíróság védelmére. Giiger Miklós: Meg kell állapítani, hogy ugyanekkor a bírói f­üggetlen­ség nincs eléggé körülbástyázva. Lázár Andor igazságügyminiszter: Sehol a világon nincs úgy körülbás­tyázva a bírói függetlenség, mint ná­lunk. Ne tessék ilyet mondani! (A jobboldal éljenzi az igazságügymi­nisztert.) Giiger Miklós: Nem teljesen füg­getlen a bíróság akkor, amikor a bí­rák előmenetele, karrierje az igazság­ügyminisztertől függ és azt, aki kel­lemetlen ítéleteket hoz, karrierjében megakadályozhatják. — Ami a választás előtt még tűzön-vizén keeresztül elérendő cél volt, azt a diadalmas választás után fagyos elutasítás fogadta. Azt mon­dották itt, — én, sajnos nem hallot­tam, szívesen hallottam volna — a választójog nem is olyan fontos, nem is olyan sürgős, bár a képviselő­háznak egy óráját is igénybe vennie, hogy a kenyér fontosabb, mint a vá­lasztójog. És hogy a választójognak egykor felesküdött bajnokai a vá­lasztójog elparentálásakor tapsoltak, azt felesleges is mondani. —­ Én most nem kívánok azzal az alternatívával foglalkozni, hogy mi fontosabb; a választójog vagy a­ ke­nyér. Nem kívánok arról beszélni, hogy miből terem több kenyér, a tit­kos vagy nyílt választásból. Nem vál­lalkozom annak a tételnek beigazolá­­sára, hogy a titkos választójog csak látszó­lag politika, tényleg azonban ke­nyér, azt azonban állítom, hogy az előző kormány uralma nem jelentett több kenyeret, csak több szolgaságot és több bilin­cset. A túloldalon váltig azt hangoz­tatták, hogy nevetséges a diktatúrá­ról még beszélni is. Mintha a dik­tatúra gondolata még képzeletben, sem fogamzott volna meg, mintha bizonyos körökben még elvben sem foglalkoztak volna vele. Ha az előző kormány olyan komolyan vette vol­na a demokráciát, mint amilyen ne­vetségesnek tartotta a diktatúrára vonatkozó híreket, akkor ezt az állí­tást tényleg komolyan lehetett volna venni. Ernszt Sándor szerint minden lépés megtörtént a dikta­túra érdekében. Esterházy Móric gróf pedig azt mondotta, hogy a kormány minden intézkedése a diktatúra előkészülete. Már a választójogi irtó hadjárat egy diktatúrához hasonló helyzetet terem­tett, mert abban a helyzetben a kor­mány azt tehette, amit akart. Nincs ember, aki a hatalom korlátlanságát és ennek következtében a felcsigázott dicsvágynak, a hatalom tudatának ostromát egyensúlyának veszélyezte­tése nélkül el tudná bírni. Szegény Gömbös Gyula sem volt kivétel, annál is inkább, mert akadtak mel­lette alvezérek, akik ezt csak még jobban elősegítették. A parlament szerepét a NÉP intézőbizottsága, ifjúsági deputációk, népgyűlések, rádióstúdiók vették át. A külpoliti­ka tekintetében eltérő felfogások tisztázására nem a parlament adott alkalmat és birtokpolitikai reformok komoly kérdése nem a parlamenti tárgyalások tüzében érett meg, ha­nem 40 éves álifjak ütőkártyájává változott. nyább választása. Gróf Sigray Antal: Tatárjárás. (Ivády Béla helyeslését bólint.) Griger Miklós: Azután összeült a Ház. Felállott Kozma Miklós akkori belügyminiszter és azt mondotta, hogy a választás tiszta volt. Felállott Jászberényben Antal István és kije­lentette, hogy a nép Gömbös mögé állott és letörte az ellenzéket.­­ Azt mondották a kormánypár­ton, hogy nem az a szerencsétlen gőz­henger, hanem a reformmunka ered­ményezte a Gömbös-kormány válasz­tási győzelmét. Azt mondják, hogy választási atrocitások voltak a Beth­­len-kormá­ny alatt is. Ez csak kifogás. Bethlen sohasem mondotta, hogy el­törli a nyílt szavazást, ellenben kije­lentette, hogy ellenzi az általános tit­kos választói jogot.­­ A Gömbös-kormány ellenben az­zal jött, hogy nem lesz több nyílt szavazás az országban és mégis, anél­kül, hogy erre bárki kényszerítette volna, mégis nyíltan választatott. Hiába dicsekedett a kormánypárt az­zal, hogy a nemzet önkéntes lelkese­déssel állott mellé, a közigazgatási bíróság ítéletei nem fedték ezt a kijelentést. Hogy azok a brutális mandátum-ha­­rácsolások nem döntötték a magyar népet letargiába, az ennek a fenkölt szellemű bíróságnak köszönhető. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps és helyeslés az ellenzéken.) Hogy a magyar nép egy gyászos korszakban nem tudott beletörni az egypárt sivár gondolatá­ba, az ennek kiváló testületnek kö­szönhető. „Aligilá­sam 24 óráig sem maradhatott volna az a kormány“* — Pedig — folytatta Grigor — nagy volt a veszedelem. A magyar ember már kezdte azt hinni, hogy nincs is már igazság és emlékeztet arra a ró­mai korszakra, amikor a patríciusok tudták, hogy a lantot pengető cézár nem arra a polcra érdemes férfiú, de nem­ mertek ellene nyilatkozni. A nép ujjongott. Látta, hogy hála Isten, nincs veszve az ország, amikor a köz­­igazgatási bíróság ítéletei nyilvános­ságra kerültek. Azt mondották, hogy nehéz, de érdemes magyarnak lenni. N­VWVA/VWA^AAA^^WVWVVVVVVWVVVVVVVVVVVVVVVVWV/VVVV Természetesen I Wimnassína-Reithoffertől VI., Andrássy út 8. szám Minden diktatórikus ábrándnak befellegzett ú !A nyilt abszolutizmus, a nyílt diktatúra nem­ olyan veszedelmes, mint a burkod, mert a nyílt diktatúra ébrentartja a nemzet lelkiismeretét, ellenben az alkotmányos formába buj­tatott diktatúra — mint Eckhardt Tibor mondotta — a nemzet elaljaso­­dásához vezet. A letiport nemzet fel­emelkedik, az elaljasodott nemzet meghal. Hogy ez nem következett be, azoknak a bátor férfiaknak köszön­hető, akik felemelték intő és figyel­meztető szavukat, továbbá azoknak a sajtóorgánumoknak, amelyek nem ad­ták bérbe lelkiismeretüket a hatalom­nak. — Itt elsősorban Eckhardt Tiborra gondolok (nagy taps),_ aki _ az első vonalban, az ellenfél állandó pergő­tüzében imponáló bátorsággal és te­hetséggel védelmezte meg az ősi ma­gyar alkotmányt; gondolok Bethlen Istvánra, akinek valamikor politikai ellenfele voltam és akivel ma sem ér­tek minden tekintetben egyet. — Gondolok Ernszt Sándorra, gróf Zichy Jánosra, néhai Széchenyi Ala­dárra, Szontagh Jenőre, Pethő Sán­dorra, a most is számkivetésben élő Zsilinszky Endrére, Molnár Kálmán és Moór Gyula professzorokra, Rassay Károlyra, akik beszédeikkel és cik­­keikkel hitet és bizalmat öntöttek a nemzetbe. Meg kell mondani ennek a parancsuralmi kísérlet levitézlett rok­kant katonáinak azt is, hogy minden diktatórikus ábrándnak befellegzett. — Jött Darányi Kálmán. Dacára annak, hogy a kormány összetételé­ben alig tér el az előző kormányétól, megnyugvás érzése lett úrrá a lelke­ken. Megváltozott az atmoszféra. A miniszterelnök első kormánynyilat­kozata szimpatikus volt, mert nem mutatkozott be, mint próféta, mint vezér, hanem mint egy szürke poli­tikus és miniszterelnök.­­ Első miniszterelnöki ténykedése, amellyel érintkezést keresett az ellen­zék vezéreivel, rokonszenvet keltett. Nem lehet ezt másként magyarázni, minthogy megértette azt a régi, al­kotmányos országokban bevált gya­korlatot és igazságot, hogy a legnagyobb pártszövetség támo­gatása sem menti fel a kormányt attól, hogy az ellenzék vezéreivel a kérdéseket megbeszélje. >AAAAAAA/SAAA»WVA^W\AAA/WWi> városligeti Royal Pavilionja megnyílt pénteken, április 30-án Szombat, 1937. május 1. Annai Ignácné a maga és gyermekei Alice és dr. JV­r­ai József, vele dr. Czitrosn Oszkár, az elhunyt öccse Aflairoan W©r-I mami (New-York), unokái J hárcos és IS«a&3e»r,­­ valamint az egész rokonság nevében a nagy fáj­dalomtól lesújtva jelenti, hogy a legjobb férj, apa, nagyapa és testvér Algar Ignác nyug­­államvasúti főfelügyelő, a vitézségi érem szalagján viselendő koro­nás arany érdemkereszt és Vöröskereszt érdemérem tulajdonosa e hő 29-én 78 éves korában örökre itthagyta övéit. Drága halottunkat vasárnap, május hó 2-án dél­előtt 11 órakor fogjuk utolsó útjára kísérni a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. Minden kill­in értesítés helyett

Next