Az Est, 1937. június (28. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Kedd, W37 június 1 vezette azokat az ellentéteket, ame­lyek a magyar politikai életben most már a forrpontig is felhevül­­tek volna. Nyíltan megtagadott minden kö­zösséget a diktatúrával,­­ hitet tett nyíltan és őszintén az al­kotmányosság mellett és ennek bi­zonyítékául személyi változtatásokat is eszközölt a kabinetben, amiket a közönség — mondhatom — megnyug­vással fogadott. Mindenekelőtt a sa­ját többségi pártjának pártalkotmá­nyát állította helyre. Megszüntette a pártszervezésnek általunk kifogásolt módozatait és a parlamentben nem Isten kegyelméből való vezérképpen, hanem mint a nemzet és a közügyek alázatos szolgája mutatkozott be. . Az időközi választások más szel­lemben folytatódtak le. A parlament egyik első tevékenysége volt, hogy megalkossa az ajánlási rendszernek reformját, amely jelölési rendszer a múltban nagy visszaélésekre adott volt alkalmat. A kormány sajtójának a hangja is letompult és végre a dömping kérdés is elintézést nyert. És ha mégis azt mondom, hogy még mindig nincsen teljes mértékben lik­vidálva a múlt, hogy még vannak csökevények hogy ezek a csökevények néha a, régi emberek szervezkedésében je­lentkeznek, társadalmi szervezetek köpönyegében, hogyha jelentkeznek időről-időre felbukkanó éles antisze­mita izgatásban, amely éles anti­szemita izgatás szélső gazdasági és szociális jelszavakkal dobálódzik, a kormány háta mögött ülő párt­ban van még egy láthatatlan front,­­ amely láthatatlan front azonban úgy látszik időről-időre láthatóvá vá­lik, akkor azt is kell mondanom, hogy nincsen meg a régi rendszer az utolsó konzekvenciáig likvidálva. De meggyőződésem az, hogy ezek csak az utolsó szárnypróbálgatásai, utolsó hullámverései egy régen letűnt moz­galomnak. Meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök úr a maga akaratát konzekvensül követve, eze­ket a jövőben lehetetlenné fogja tenni, úgy, hogy nincs okunk ezeket túl tragikusan venni. Ez a kormány új rendszert jelent . Nemcsak ezekben a tekintetekben van új rendszer — mondotta Bethlen. — A miniszterelnök úr az első naptól kezdve felvette az érintkezést az ellen­zékkel. híz bizonyítéka annak, hogy nem az egypárt-rendszert tartja a maga programjának, hanem az összes polgári pártokkal való együttműkö­désben véli a nemzeti egységet és azt az alkotmányos feladatot, — amely a kormányzó úr erdméltósága és a párt­vezérek által felbízatott — megteremt­­hetőnek. Kifogástalanok voltak a mi­niszterelnök úr nyilatkozatai a köz­jogi reformok tekintetében is. Nincs is kétségem abból a szem­pontból, hogy a kormányzói jogkörre vonatkozó reform még most, a tör­vényhozás mostani ülésszakán, tehát a költségvetés után fog a Ház elé ke­rülni és letárgyaltatni. Bírja továbbá a nemzet a miniszterelnök úr ígére­tét arra vonatkozólag is, hogy a titkos szavazásra vonatkozó reform még az ülésszak folyamán fog benyújtatni és hogyha lehetséges, az ősszel, vagy a tél folyamán letárgyaltatok. De tisztelt választó­polgárok, — és ezt örömmel állapítom meg — ez a kor­mány új rendszert jelent azért is, mert minden cselekedetét egy messze­menő szociális érték hatja át.­­ Igenis, új politikai rendszerrel állunk szemben, én azt szeretném, hogy ez az új alkotmányos rendszer, amely megfelelő szociális megalapo­zással akarja a demokratikus fejlő­dést ebben az országban szolgálni, ez kellő mértékben megerősödjön, gyö­kereit leeressze a nép széles rétegeibe, amire most a titkos választójog meg­alkotása előtt kétszeresen van szük­ség, hogyha állandósítani akarjuk a demokratikus alapon való alkotmá­nyos haladást és nem akarunk be­szédülni akár a jobboldali, akár a baloldali szélsőségbe. De ennek van­nak politikai, vannak g­azdasági, van­nak szociális feltételei is. Először a politikai feltételekről kívánok szól­ni. Politikai téren tiszta helyzetet kell teremteni, tiszta helyzetet kell te­remteni elsősorban a pártokban. Szét kell a pártokban válniuk azoknak, akik demokratikus fej­lődést alkotmányos nemzeti ala­pon hirdetnek, azoktól, akik pa­rancsuralmat hirdetnek és a dik­tatúra mellett foglalnak állás. El kell válniok azoktól, akik a pár­tok szabad konkurenciáján akarják felépíteni a magyar közéletet, azok­tól, akik az egy párt mindenkit boldo­gító eszméjét akarják szolgálni. És szét kell válni a mérsékelt, keresztény és nemzeti irány alapján állóktól azoknak, akik egy szélsőséges anti­szemitizmus követelményeit akarják megvalósítani és miután meggyőző­désük, hogy ezt máskép, mint pa­rancsuralmon keresztül elérni nem tudják, ezért ennek a rendszernek hívei. — De én tovább megyek. Ezzel még nincs megteremtve a tiszta légkör a politikai életben, amire szükség van, ha egy alkotmányos demokratikus rendszer ezt a nemzetet titkos válasz­tójog mellett is kormányozni éspe­dig kellő erővel akarja és tudja kor­mányozni. A titkos választójog nagy haladást jelent a demokrácia létrá­ján, de egyúttal egy nagy próbaköve is a politikailag iskolázatlan töme­gek érettségének és nagy próbaköve a vezető osztályok vezetőképességé­nek is. Hogy egy hasonlattal éljek, a magyar politikai élet egy keskeny földnyelven halad előre, amelyet egyik oldalról a Vöröstenger hul­lámai, a másik oldalról egy barna­tenger hullámai csapkodnak.­­ Egy keskeny földnyelven, amelyen eddig a nemzet vezetői a haladást az­zal biztosították, hogy kézen vezették azokat, akik politikailag talán még kevésbé voltak érettek és akiket az a veszély fenyegetett, hogy ha eleresztik a kezüket, vagy a vörös- vagy a barnatengerbe hullanak bele. A veze­tésnek ez a rendszere a titkos válasz­tói jog behozatalával megszűnik. Ezek a széles tömegek a saját eszük, a saját felfogásuk, a saját szenvedé­lyeik, a saját elképzeléseik után fog­nak indulni és csak akkor fogják megtartani a helyes utat, hogyha a nemzeti keresztény ala­pon álló alkotmányos demokráciát megvalósítani akaró polgári pár­tok egymással kezet fogva fog­nak nekik irányt mutatni. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust a mai naptól kezdve, hogy a polgári pártok egymással far­kasszemet nézve, egymásra rálicitálva szembeálljanak egymással mert a rálicitálásból radikalizmus, a­ radika­lizmusból bolsevizmus, vagy pedig parancsuralom következik. 1. Tiszta helyzetet kell teremteni a pártokban! Felvétel Diákotthonba A szeghalmi ref. Péter András reálgimnázium mellett működő diákotthon három tagozattal áll a szülők ren­delkezésére. El­ső tagozatban havi 60 P, másodikban havi 40 és 50 P, a harmadik tagozatban havi 30 P az ellátás díja. Mind a három tagozatban bőséges ellá­tás és tanári ellenőrzés. További kedvezmények-­­ ről és a felvétel részleteiről készséggel küld részle- t­­es tájékoztatót • Diákotthon, Szeghalom, Békés m. /WVWWW/WJWWVWS/tOWWWW Vér-, bőr-, idegbajosok igyanak reggelenként felkeléskor egy pohár természetes Ferenc József keserű­vizet, mert ez mindig­ alaposan ki­tisztítja és méregteleníti a gyomor­­bélcsatornát s ezenkívül az emész­tést és az anyagcserét is jótékonyan befolyásolja. Az orvosok ajánlják. ,5. oldal. „A polgári pártoknak össze kell fogniok a jelenlegi kormány vezetése mellett!” Bethlen István emelt hangon, mon­dotta ezután a következőket: — A polgári pártoknak, amelyek keresztény és nemzeti alapon állanak és mindazoknak az értékeknek, ame­lyek a polgári pártokban ismeretesek, egymással kezet kell fogniok, egymással együtt kell vállalniok ezt a vezetést, igenis, a jelenlegi kormány vezetése mellett, azért, mert különben bekövetkezhetik, hogy ennek a nemzetnek széles töme­gei délibábos álmok után szaladva belesz­állnek vagy az egyik, vagy a másik szélsőségbe. Jusson eszükbe más államok, Németország példája. — Én azt hiszem, hogy elérkezett az ideje, hogy ez a pol­gári összefogás keresztülvitessék. Én úgy érzem, hogy megvan a jó­akarat nemcsak a kormányelnök úr személyében, de saját pártjában, en­nek sok rétegében és megvan min­denekelőtt az ellenzéki oldalon, ahol az ellenzéki és pedig kemény kriti­kát gyakorló pártok, köztük elsősor­ban a független kisgazdapárt a fe­­gyelmezttségnek és annak az öntudat­nak adta jelét, hogy nehéz idők vár­nak erre az országra, amelyben szélső jelszavakkal játszani nem szabad. — Kétségtelen, hogy ilyen összefo­gásnak kell egy programjának lenni és messze vezetne, de nem is tartom magamat hivatottnak arra, hogy ilyen összefogásnak én adjak progra­mot. De ez nem is szükséges. A fő­problémákban a polgári pártok, a nemzeti és keresztény alapon álló polgári pártok között úgyszólván semmi eltérés nincs, legfeljebb rész­letkérdésekben, a haladás gyorsabb, vagy lassúbb tempója tekintetében. De ahogy ezek a pártok e kérdéseket megítélik és azok megoldását kere­sik, az én meggyőződésem szerint annyira kongruens, hogy ez semmi nehézséget ilyen összefogás szempontjából nem okoz. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az állami adminisztrációt,­­ az állam egész gépezetét, a titkos választójog­gal összefüggő demokratikus korszak­ban egészen más alapokra kel állítani és reformálni kell, decentralizálni kell a vízfejeket, több jogot kell adni a vidéknek és az ellenőrzést gyakorló autonómiának.­­ Szociális, népi politikát követel minden pért — Egy demokratikus éra szociális tartalommal telített népies politikát kell, hogy kövessen — jelenti ki Beth­len. — Ezt tudja ma minden polgári párt. Ebben a tekintetben közöttünk nincs különbség. Gazdasági téren mindnyájan tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a megkötött­ségnek az a rendszere, amely ma fenn­áll, örök időkig, a világ végéig fenn nem tartható és mindent el kell kö­vetni, hogy fokozatosan leépüljön és hogy annak nemzetközi előfeltételei is megteremtessenek. Tisztában va­gyunk, hogy a nemzet a krízis foly­tán vállalva rakott terhét nem bírja, hogy egy általános adóreform szük­séges, amely adóreform könnyít a nemzet terhein, fokozatosan, lépésról-lépésre, természetesen abban a mértékben, ahogy ezt a költségvetési egyensúly megengedi. Mindnyájan egyetértünk abban is, hogy azok a tőkék és jöve­delmek, amelyek eddig többé-kevésbé elrejtőzködtek vagy kibújtak az adó­zás alól, valamilyen formában meg­­fogassanak, hogy a nemzet tehervise­­­léséből az őket megillető részt ők is viseljék. Mindezekben a kérdésekben egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy a kinyílt agrárollót megfelelő árpolitikával be kell csukni, mert a mezőgazdasági néprétegünk érdeke, de az ország érdeke is az, hogy a mezőgazdaság rentábilisan tudjon­ termelni. Egyetértünk abban, hogy egy megfelelő szociális programmal meg kell oldani az ifjúság fog­lalkoztatásának kérdését, meg kell oldani a falu szociális és­ higiénikus kérdéseit, meg kell oldani a birtokkérdéseket és mindazokat a­ kérdéseket, amelyek egy demokrata­kcus országban elkerülhetetlenül meg-­ oldandók, mert ha nem oldjuk meg, akkor bekövetkezik a visszahatás. El­­kerülhetetlen az ország további ipar­rosodása. Teljes összhang a külpolitikai kérdésekben Beszéde végén a külpolitikai hely­zetről szólt még Bethlen. — Külpolitikai kérdésekben fejte­getéseimet szerencsére — rövidre fog­hatom, hiszen a külügyminiszter úrnak a parla­mentben elhangzott beszéde tar­talmazta azokat az igazságokat, , amelyeket én vallok Valóban ő békepolitikát hirdetett a legjobb értelemben. Én ebben az ér­telemben hangoztatom, hogy nem szabad lemondanunk a ka­tonai egyenjogúsításunkról. Nem azért követelem ezt, hogy meg­támadjuk valamelyik szomszédun­kat, hanem azért, hogy végre 18 esz­tendő után egyszer nyugalommal hajthassa le fejét ez a nemzet, hogy egyszer végre nyugodtan alhas­­sunk. Sulyok felszólalása Tomboló tapsvihar közben jelentette ki ezután Sulyok, hogy Bethlen most, pályája delelőjén, új feladatok előtt áll. Nem nyugodhatunk meg abban, hogy ötmillió ember proletár sorsban éljen ebben az országban, a magyar közéletet teljesen át kell alakítani. Bethlen István a hatalmas tömeg ünneplése közben indult vissza hat óra tájban Ilikére. W(AAAAA«AAAAWVWW\/VVtfVVW| WRÁNDULÁSOl !r©' / .PÖRKÖLT

Next