Az Est, 1937. december (28. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

Szerda, 1937. december /. dén biztosíthatják nemcsak a békét, hanem a Balkánon és a Dunamedencében fennálló helyzet tisztulását is. Sztojadinovics szeretné, ha a de­cember 15-e táján megkezdődő olasz-jugoszláv gazdasági tárgya­lások alapvonalait legalább nagyjából megállapítanák Mussolinival és Ciano külügyminisz­terrel. Természetesen — mint azt ilyen alkalmakkor már megszokhattuk — felbukkan majd az a hír, hogy szó van a római paktumok kiterjeszté­séről, az osztrák kérdésről, a dunai pro­blémák megoldásáról, esetleg a Habsburg-restaurációról s az anti­­bolsevista frontról is tárgyalnak majd. Sztojadinovics miniszterelnök mostani utazása nem annyira a két ország külpolitikai kapcsolatainak mai vonatkozásaiban, mint inkább a távolabbi jövő szempontjából nagy jel­entőségű. A budapesti hármas találkozó Diano Sztojadinovics látogatása kapcsán felmerült az a hír, hogy december 8-a után olasz-osztrák­­magyar találkozó lesz Rómában. Jól­informált körökben ezt a hírt merő ki­találásnak mond­ják, jól értesült he­lyeken azonban va­lószínűnek tartják, hogy 1938 elején — előreláthatólag már január első napjai­ban — Budapestre utazik gróf Ciano külügyminiszter, valamint az osztrák kormány képviselője, hogy Kánya Kálmán külügyminiszterrel a római paktum intézkedéseinek megfelelően megbeszéljék az időszerű politikai kérdéseket. Az itteni diplomáciai köröket nagymértékben foglalkoztatja Mand­­sukno elismerése. Az olasz elisme­résben az antikommunista front további kiépítését látják. Illetékes olasz helyen hangoz­tatják, hogy Mandsukno elismerése ismét egyik bizonyítéka Itália reális külpolitikájának, amely csak a való­ságokra épít és nem szalad ködképek után. Az idegen, diplomaták világá­ban azt mondják, hogy ez az újabb barátságos lépés Japán felé nem javítja majd meg az angol­olasz viszonyt. De ugyanígy nem számolhatunk be jelen pillanatban az olasz-francia kapcsolatok javulásáról sem. Az olasz sajtó ugyanis még mindig foglalkozik az ismeretes Campinchi­­üggyel. Az olasz lapok — minden hi­vatalos francia cáfolattal szemben — fentartják, hogy a francia tengeré­szeti miniszter megfenyegette Olaszországot és a fasizmust. Gauda, a Giornale di Itália főszer­kesztője, állandóan napirenden tart­ja az ügyet. Ez az ügy szintén nem javítja a Róma és Párizs között amúgy sem kifogástalan viszonyt. Japán nagy előnyöket biztosított Rómának és Berlinnek Kínában A nyugati demokráciáktól való újabb eltávolodással szemben szem­­bnel láthatóan szorosabbá és egyre jobban fentartásnélkülivé válnak Olaszország kapcsolatai Japánnal, amely hír szerint komoly gazdasági előnyöket biz­tosított nemcsak Olaszországnak, hanem Németországnak is a meg­hódított kínai területeken. Ezeknek a koncesszióknak méretei­ről ma még lehetetlen részleteket megtudni, az itteni gazdasági körök­ben elterjedt nézetek szerint azonban igen nagyszabású­­ dolgokról van szó. Az antikommunista olasz-német­­japán front megszilárdulása egyik jelének veszik diplomáciai körökben azokat a hivatalos kijelentéseket is, amelyek szerint a Róma és Berlin kö­zötti kapcsolatokat semmiféle kísér­let, nem lazíthat­ja meg. Valamennyi lap közli a hivatalos német kijelentéseket a tengely szi­lárdságáról és széttörhetetlenségéről. Az ehhez fűzött kommentárok pedig semmi kétséget sem engednek afelől, hogy az olasz külpolitika továbbra is ennek a tengelynek az irányában fog mozogni. Barcs Imre Nem ölték meg, a villamos sebezte halálra Mari nénit — Az Est tudósítójától — Gyilkossági izgalom futott végig ma délelőtt a főkapitányság épületén. A budakeszi úti rendőrőrszem jelentette, hogy a villamos mellett húzódó árok­ban egy nynkáskülsejű nő fekszik holtan, fején szörnyű sebek. Amikor azonban a rendőrorvos tü­zetesebben megvizsgálta a­ holttestet, az a vélemény alakult ki, hogy a villamos ütötte el a szerencsét­len nőt, aki holtan zuhant be az árokba. Alátámasztotta ezt a feltevést Bo­­dolák József­né munkásasszony, aki a közeli építkezésnél dolgozik. Jelent­kezett a rendőri bizottság vezetőjé­nél és elmondotta, hogy ismeri a ha­lott asszonyt, akiről azonban csak annyit tud, hogy Mari néninek hív­ják. Ez a Mari néni is az építkezésnél dolgozott.­ ­­ Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat zsűrije által kidolgoztatott magyar mintázatú szőnyeg-különlegességek elkészültek és a HORVÁTH MIKSA SZŐNYEGIPAR RT V.9 Bálvány utca 17. szám alatti kirakatában megtekinthetők Valószínű, hogy a munkásasszonyt egy arra robogó villamos ütötte el. A villamoskocsi vezetője nyilván nem vette észre, hogy mi történt és to­vábbrobogott. A rendőrség most vé­gigvizsgálja az ott közlekedő villa­mosokat. Keresi valamelyiken az ál­dozat vérét. Ne kísérletezzen! DOXA megbízható, tökéletes svájci óra Az új DOXA órák ólom­plombával jönnek forga­lomba, ami biztosítja a ve­vőt, hogy valóban új és nem javított vagy felújított órát kap. Saját érdekében tehát mindenki ügyeljen arra, hogy a DOXA órán az ólom­­plomba, amelyen a DOXA szó olvasható, rajta legyen Gyári jótállás! Vitéz Sübek István titka Az ismeretlen férfi személyazonos­ságát végül is egy fegyverviselési engedély adatai alapján állapította meg a bizottság. Az engedélyt a fő­­kapitányság közigazgatási osztálya 1936-ban állította ki vitéz Sübek István 42 éves kézdi­­vásárhelyi születésű, belügymi­nisztériumi tisztviselő, emlék­lapos főhadnagy számára. A halott tehát vitéz Sübek István. Két golyó hiányzott a revolveréből, de csak az egyik golyó nyomát talál­ták meg. Ez volt a halálos lövés, amely a száján hatolt be vitéz Sübek Istvánnak. A második revolverlövés TÖRLEY RESERVE AMERICAIN « 3. oldal Agyonlőtte magát ma éjlel a Kútvölgyi úton vitéz Sübek István belügyi tisztviselő — Az Est tudósítójától — Elegáns férfi ugrott ki tegnap éj­szaka két óra tájban a Budakeszi úton egy taxiból. Kifizette a sofőrt, azután télikabátja gallérját felhúzva gyalog folytatta útját. Lassan, le­­f­orgasztott fővel bandukolt a Kút­völgyi ú­t felé... Ma reggel néhány perccel nyolc óra előtt Kovács János javadalmi őr diáklánya a Kútvölgyi út 73. szám alatti üres telek szélén a bokrok között egy férfiholttes­tet fedezett fel. Sikoltozva szaladt a sarkon álló rendőrhöz. — Valaki meghalt, rend­őr bácsi! — mondta ijedten. Az elegáns halott A rendőr az üres telekre sietett, majd a következőket írta noteszába és­­jelentette később a főkapitány­ság­nak: — A székesfőváros kútvölgyi úti telkén hulla fekszik. Beretvált arcú, 40—42 év körüli, ariai külsejű férfi. Ruházata: szürke kalap, fekete téli­kabát, szürke selyem sál, fekete csíkos ruha, lakk cipő, szivarzsebében feketesze­gélyes fehér selyem zsebkendő. A halott, bal kezében kiskaliberű forgópisztoly. Illető öngyilkos lett, szájába lőtt. Ennyit tudott a rendőrség reggel nyolc órakor, amikor a főkapitány­ságról rendőri bizottság robogott ki autón a Kútvölgyi útra. A székesfő­város telkének szélén egy bokor al­ján frissen borotvált, elegáns férfi holtteste feküdt a fü­vön. Vadonatúj lakkcipőjének talpa tűnt fel először a rendőrtisztek előtt, azután elegáns ruhája fölött vérrel borított arca. A revolver, amellyel végzett magával, a bal kezében volt. Emiatt az első percekben az a gyanú merült fel, hogy nem öngyilkosság történt, de ahogy megvizsgálták az ismeretlen férfi kezét, a tenyerén lő­por szemcsédet, lőporfüst nyomait fe­dezték fel. Ebből kétségtelenné vált, hogy a revol­vert az ismeretlen férfi sütötte el. Annak pedig, hogy a revolvert a bal­kezében szorongatta, egyszerű a ma­gyarázata: balkezes volt. De ki maga a férfi? A bizottság egy­ik tagja letérdelt a halott mellé és átkutatta ruhájának zsebeit. Elő­ször egy pénztárca, került elő. Hat­vanöt fillér volt benne. Azután leve­lek, majd egy orvosi recept. Dr. Ve­res Mihály főorvos állította ki, torok­­öblítő orvosságot rendelt, körülményei tisztázatlanok maradtak. A főkapitányság telefonon jelentést kapott a helyszínen dolgozó rendőri bizottságtól. A jelentés adatai nyo­mán érintkezésbe léptek dr. Veress Mihály főorvossal, aki közölte, hogy a receptet valóban ő állította ki. Vitéz Sebek Istvánt diákkora óta ismerte, az egyetemen igen sokat vol­tak eg­­ütt. Sebek szintén orvosnak készült, tanulmányait azonban félben­­hagyta. Rendkívül zárkózott ember volt. Az orvos utoljára két-három héttel ezelőtt látta Sübeket, aki akkor egy ismerősével kereste fel és ismerőse számára íratott vele orvosságot. Vitéz Sübek István a belügymi­nisztérium tisztviselője volt. Bizal­mas természetű munkát végzett. Is­merősei előtt titokzatos arcai gyakran tett ho­mályos célzásokat megbízatásáról. Nem látszik lehetet­lenné, hogy hivatali munkájával kap­csolatos ez a dráma, amely nyilván izgalmas előzmények után követke­zett be. Baleset éri a fekete autót Az öngyilkosság színhely­ére ki­röhögött a rendőrség hullaszállító fekete autója. Ezt az autót súlyos baleset érte. Amikor felkapaszkodott a meredek úton és befordulni ké­szült, az egyik kanyarodóban, alig néhány lépésnyire a dráma színhe­lyétől, az autó egyik első kereke de­fekt­et kapott. A rendőrsofőr elvesz­tette uralmát a volán fölött és a nehéz, fekete autó nekirohant egy útszéli fának és felborult. Hárman ültek az autóban, szerencsé­re nagyobb baj nem történt. Mind­össze Dobos József rendőrségi altiszt szenvedett vállficamot. Az öngyilkos­sághoz kihívott mentők még ott vol­tak a helyszínen, ők kötözték be Dobos József sérüléseit és vitték az altisztet a IX-es számú helyőrségi kórházba.

Next