Az Est, 1937. december (28. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
Szerda, t'/o/ december l. A hercegprímás jubileuma Ma tíz esztendeje annak, amikor híre jött, hogy XI. Pius pápa a római San Anselmo kolostor egyik fiatal magyar szerzetesét küldi az esztergomi érseki székba olyan fiatalon, amely valóban ritkaság az egyház hierarchiájának történetében. Róma akarata a hierarchia legalsó lépcsőjéről a legmagasabbra emelte az egyszerű Padre Justinianot, akiről már előbb köztudomású volt, hogy kitűnő egyházjogászi munkásságánál fogva épúgy otthona a fényes pápai udvar, mint az Aventinus hegyének egyszerű fehérre meszelt cellája. Róma a legnehezebb esztendőkben ajándékul küldte Justinianus prímást Magyarországnak. A fiatal prímásra nehéz, nagy feladatok vártak. És Serédi Justinián, ha az elmúlt tíz év alatt szavát hallatta, a krisztusi élet mellett mindig a magyar életről beszélt. Azokról az aktuális, társadalmi kérdésekről, szociális problémákról, amelyek megoldása nélkül csak beteg ez a mi födünk is. A lelkiismeret és szellemi szabadság, az emberiesség, a szeretet, az igazi keresztény gondolkodás jegyében követelte mindig ezeknek a szociális gondolatoknak megértését és megoldását. Legutóbbi beszédeiben, szószékeken és társadalmi gyülekezetekben az ezeréves magyar lét védelmére kell, hogy aggódva védekezzen az új pogány veszedelmek ellen, amely veszedelmek nemcsak a magyar történelmi egyházak, de nemzeti létünk veszedelmei is. Az ünneplést elhárította magától a hercegprímás és ma csak papjai, hívei az oltárok előtt emlékeztek meg a tízéves jubileumról. De ez a jubileum mégis ünnepe az egész magyar világnak. SERÉDI JUSZTINIÁN bíboros hercegprímás A halálba indult egy szerelmes pár, a börtönbe jutott — Az Est tudósítójától — Ez év szeptember 20-án a kispesti erdőben véres szerelmi dráma játszódott le. Eszméletlen állapotban, felvágott erekkel találták Risztercz Vilmos 25 éves látszerészt és Ráth Jolán 20 éves fodrásznőt, akik együtt követtek el öngyilkosságot. Ma állott a pár a büntető törvényszék Clártow tanácsa előtt szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolva. Az ügyészség ugyanis mindkettőjük ellen vádiratot adott ki, mert a nyomozás adatai szerint előbb a nő vágta el a férfi csuklyáján az ereket, azután a férfi tette ugyanezt a nővel. — Szerelmesek voltunk egymásba — védekezett a fiatalember. — Engem a kecskeméti törvényszék elítélt és be kellett volna vonulnom a börtönbe, de inkább Budapestre szöktem és itt elhatároztuk, hogy inkább a halálba megyünk, semhogy nekem börtönben kelljen ülnöm. A leány azzal védekezett, hogy nem úgy történt a dolog, ahogy a vádirat állítja, ő hozzá sem nyúlt a fiúhoz, hanem az vágta el mindkettőjük karján az ereket. A törvényszék megállapította mindkettőjük bűnösségét és Riszterer Vilmost egyhónapi, Ráth Jolánt kétheti fogházra ítélte, a lány büntetését azonban próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. 5. oldal. „Lewna Untou-foély mancs az A*a is a ttfgnap közt!" Beszélgetés a nyolcvanéves # Angyal Dávid professzorral Angyal Dávid — Az Est tudósítójától — A magyar tudományos világ tegnap ünnepelte Angyal Dávid történettudósit, aki ma tölti be nyolcvanadik életévét. Az Akadémia zárt ülésen József főherceg elnök meleg szavakkal köszöntötte a magyar történetírók nesztorát, majd a tudományegyetem bölcsészeti kara az Akadémia főtitkári szobájában tisztelgett a nyolcvanéves tudós előtt. Több üdvözlés hangzott el, köztük a Hóman Bálint kultuszminiszteré, aki egyik legrégibb tanítványa Angyal Dávidnak. A miniszter tanítvány meghatott szavakkal Isten áldását kérte tudós tanárára ... Ma kora reggel beszélgettünk Angyal Dáviddal. Arca piros, szeme fiatalosan csillog. Az ember kedvesen fogad, a tudós szabadkozik. — Nem szeretek beszélni, hiszen a könyveimben mindent elmondok, ami a szívemen fekszik ... — Aztán mégis enged. — De nem interjú, csak beszélgetés!... — mondja. 1929 óta Bécsben lakik, 1935 végéig a magyar történelmi intézet élén állt, azóta mint magánember él az osztrák fővárosban. — Mivel tölti idejét, tanár úr? — Dolgozom ... búvárkodom ... kutatok a levéltárakban... — mondja a tudós. — Ferenc József élete már régen foglalkoztat, róla írok könyvet. Meg akarom világítani, hogy milyen befolyással volt a kor eseményeire és azok őrá. Régi munkáiról beszélgetünk. — Úgy hallom, most állították össze könyveim biblográfiáját. De semmi közelebbit nem árulnak el, valami meglepetésre készülnek ... Most jelent meg az új könyvem, amelyben egyes összegyűjtött tanulmányaim vannak, köztük olyan is, amilyet 1882-ben írtam. Egyik tanulmányom Széchenyi, és Kossuth örökké időszerű vitájával foglalkozik. — Professzor úrnak hosszú tanári pályája során bizonyára sok tanítványa volt... — A tanítványaim?... Annyi kiváló diákom volt a középiskolában és az egyetemen, hogy még töredéküket sem tudnám felsorolni... A Barcsay uccai gimnáziumban éveken át tanítottam magyar irodalomra Hóman Bálintot, aki 1902-ben érettségizett. Kitűnő diák volt, már akkor komolyan foglalkozott történelmi tanulmányokkal. Darányi miniszterelnök úr is diákom volt egy évig a Markó uccai iskolában. Szintén magyar irodalmat tanult tőlem. Azután Erődi- Harrach Tihamér, Cserna Andor, Galamb Sándor, Benedek Marcell, Fábián Béla... és ki tudja, még hányan?! Sokan meghaltak, sokan a fronton estek el közülük. A történeti regények divatja kerül szóba. — Ha az író alaposan utánajár a tárgyának és az ítélőképesség fantáziával párosul nála, akkor fontos a történelmi regény. Én azonban beszéltem sok német és egy amerikai történetíróval is; egyáltalán nem voltak elragadtatva a történeti regényektől. Még egy kérdésünk van a történettudóshoz: — Mi a véleménye a mai időkről, az életről, a történelemről és a maga nyolcvan évéről? Egy mondat a felelet: — Semmi különbség nincs a tegnap és a ma között. (B. I.) be (XaAxifv^oSt^ a vcJlfftU Sc&xUl&bi^A’ ynjiAviy&tyikl