Az Est, 1937. december (28. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

Szerda, t'/o/ december l. A hercegprímás jubileuma Ma tíz esztendeje annak, amikor híre jött, hogy XI. Pius pápa a római San An­­selmo kolostor egyik fiatal magyar szer­zetesét küldi az esztergomi érseki székba olyan fiatalon, amely valóban ritkaság az egyház hierarchiájának történetében. Róma akarata a hierarchia legalsó lép­csőjéről a legmagasabbra emelte az egy­szerű Padre Justinianot, akiről már előbb köztudomású volt, hogy kitűnő egyház­jogászi munkásságánál fogva épúgy ott­hona a fényes pápai udvar, mint az Aven­­tinus hegyének egyszerű fehérre meszelt cellája. Róma a legnehezebb esztendőkben ajándékul küldte Justinianus prímást Magyarországnak. A fiatal prímásra ne­héz, nagy feladatok vártak. És Serédi Justinián, ha az elmúlt tíz év alatt szavát hallatta, a krisztusi élet mellett mindig a magyar életről beszélt. Azokról az aktuális, társadalmi kérdésekről, szociális problémákról, amelyek megoldása nélkül csak beteg ez a mi födünk is. A lelkiismeret és szellemi szabadság, az emberiesség, a szeretet, az igazi keresz­tény gondolkodás jegyében követelte min­dig ezeknek a szociális gondolatoknak megértését és megoldását. Legutóbbi be­szédeiben, szószékeken és társadalmi gyü­lekezetekben az ezeréves magyar lét vé­delmére kell, hogy aggódva védekezzen az új pogány veszedelmek ellen, amely ve­szedelmek nemcsak a magyar történelmi egyházak, de nemzeti létünk veszedel­mei is. Az ünneplést elhárította magától a hercegprímás és ma csak papjai, hívei az oltárok előtt emlékeztek meg a tízéves jubileumról. De ez a jubileum mégis ün­­nepe az egész magyar világnak. SERÉDI JUSZTINIÁN bíboros hercegprímás A halálba indult egy szerelmes pár, a börtönbe jutott — Az Est tudósítójától — Ez év szeptember 20-án a kispesti erdőben véres szerelmi dráma játszó­dott le. Eszméletlen állapotban, fel­vágott erekkel találták Risztercz Vilmos 25 éves látszerészt és Ráth Jo­lán 20 éves fodrásznőt, akik együtt követtek el öngyilkosságot. Ma ál­lott a pár a büntető törvényszék Clártow­ tanácsa előtt szándékos em­berölés bűntettének kísérletével vá­dolva. Az ügyészség ugyanis mind­kettőjük ellen vádiratot adott ki, mert a nyomozás adatai szerint előbb a nő vágta el a férfi csuk­­lyáján az ereket, azután a férfi tette ugyanezt a nővel. — Szerelmesek voltunk egymásba — védekezett a fiatalember. — En­gem a kecskeméti törvényszék el­ítélt és be kellett volna vonulnom a börtönbe, de inkább Budapestre szöktem és itt elhatároztuk, hogy in­kább a halálba megyünk, semhogy nekem börtönben kelljen ülnöm. A leány azzal védekezett, hogy nem úgy történt a dolog, ahogy a vádirat állítja, ő hozzá sem nyúlt a fiúhoz, hanem az vágta el mindkettőjük kar­ján az ereket. A törvényszék megállapította mind­kettőjük bűnösségét és Riszterer Vil­most egyhónapi, Ráth Jolánt kétheti fogházra ítélte, a lány büntetését azonban próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. 5. oldal. „Lewna Untou-foély mancs a­z A*a is a ttfgnap közt!" Beszélgetés a nyolcvanéves # Angyal Dávid professzorral Angyal Dávid — Az Est tudósítójától — A magyar tudományos világ teg­nap ünnepelte Angyal Dávid történet­­tudósit, aki ma tölti be nyolcvanadik életévét. Az Akadémia zárt ülésen József főherceg elnök meleg szavak­kal köszöntötte a magyar történet­írók nesztorát, majd a tudomány­­egyetem bölcsészeti kara az Akadé­mia főtitkári szobájában tisztelgett a nyolcvanéves tudós előtt. Több üdvöz­lés hangzott el, köztük a Hóman Bá­lint kultuszminiszteré, aki egyik leg­régibb tanítványa Angyal Dávidnak. A miniszter tanítvány meghatott sza­vakkal Isten áldását kérte tudós ta­nárára ... Ma kora reggel beszélgettünk An­gyal Dáviddal. Arca piros, szeme fiatalosan csillog. Az ember kedvesen fogad, a tudós szabadkozik. — Nem szeretek beszélni, hiszen a köny­veimben mindent elmondok, ami a szíve­men fekszik ... — Aztán mégis enged. — De nem interjú, csak beszélgetés!... — mondja.­­ 1929 óta Bécsben lakik, 1935 végéig a magyar történelmi intézet élén állt, azóta mint magánember él az osztrák fővárosban.­­ — Mivel tölti idejét, tanár úr? — Dolgozom ... búvárkodom ... kutatok a levéltárakban... — mondja a tudós. — Ferenc József élete már régen fog­lalkoztat, róla írok könyvet. Meg akarom világítani, hogy milyen befolyással volt a kor eseményeire és azok őrá. Régi munkáiról beszélgetünk. — Úgy hallom, most állították össze könyveim biblográfiáját. De semmi köze­lebbit nem árulnak el, valami meglepe­tésre készülnek ... Most jelent meg az új könyvem, amelyben egyes összegyűjtött tanulmányaim vannak, köztük olyan is, amilyet 1882-ben írtam. Egyik tanulmá­nyom Széchenyi, és Kossuth örökké idő­szerű vitájával foglalkozik. — Professzor úrnak hosszú tanári pályája során bizonyára sok tanítvá­nya volt... — A tanítványaim?... Annyi kiváló diákom volt a középiskolában és az egye­temen, hogy még töredéküket sem tudnám felsorolni... A Barcsay uccai gimná­ziumban éveken át tanítottam magyar iroda­lomra Hóman Bálintot, aki 1902-ben érettségizett. Kitűnő diák volt, már akkor komolyan foglalkozott történelmi tanulmányokkal. Darányi miniszterelnök úr is diákom volt egy évig a Markó uccai iskolában. Szintén magyar irodalmat tanult tőlem. Azután Erődi- Harrach Tihamér, Cserna Andor, Galamb Sándor, Benedek Marcell, Fábián Béla... és ki tudja, még hányan?! Sokan meg­haltak, sokan a fronton estek el közülük. A történeti regények divatja kerül szóba. — Ha az író alaposan utánajár a tár­gyának és az ítélőképesség fantáziával párosul nála, akkor fontos a történelmi regény. Én azonban beszéltem sok német és egy amerikai történetíróval is; egyál­talán nem voltak elragadtatva a törté­neti regényektől. Még egy kérdésünk van a történet­­tudóshoz: — Mi a véleménye a mai időkről, az életről, a történelemről és a maga nyolcvan évéről? Egy mondat a felelet: — Semmi különbség nincs a tegnap és a ma között. (B. I.) be (XaAxifv^oSt^ a vcJlfftU S­c&xUl&bi^A’ ynjiAviy&tyikl

Next