Az Est, 1939. március (30. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
Szerda, 1939 március 1. a lehet igazságtalansággal repüni, em az fogja megmenteni ezt a igét és ezt az emberiséget, aki gyűlölet vágtató paripáján jön, anem az, aki újra megtanítja ez a világot és ezt az emberiséget a szeretetre kell fejtenünk magunkról az elultságot, fel kell emelkednünk az magasságokba. Fel kell mennünk lemzet egyetemes érdekeinek malátára. Nem hagyhatjuk magunkat bemásolni sem a jobb-, sem a balali tábornak, a napisajtónak génitől. Nem hagyhatjuk magunkat sejteni a népszerűség varázsától a. Nagyon könnyű volna fölemelni a népszerűség hullámaira és adatni vele magunkat. Nem a népszerűség, hanem az igazság a fontos, s a népszerűséget keresi, egészen onyosan elveszti az igazságot, s ha az igazságot keressük, lehet, hogy a népszerűséget is megtaláljuk. Ezután áttért a törvényjavasat részletes bírálatára. Makray Lajos kijelentette, hogy szerinte van zsidókérdés és miután van ,meg kell oldani. Majd így folytatta: el Téves lenne az az álláspont, amely szemet huny az előtt, hogy a zsidókérdés megoldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában, amely veszedelmek következményeit végeredményben elsősorban a zsidóság szenvedné el. Nagy tévedés volna, ha valaki azt gondolná, hogy ez a kérdés azért tér minduntalan vissza, mert a keresztény társadalomban valami megfejthetelen gonoszság, irigység dolgozik... Fábián Béla: Ezt senki sem képzeli! Makray Lajos: ...Vagy pedig azért, mert a mai helyzetben a keresztény társadalom azért szorult háttérbe a gazdasági pályákon, mert tudatlan, vagy nem akar dolgozni és amikor látja a másik oldalon a felhalmozott javakat, akkor a pogrom eszközeivel akarja magát kárpótolni. Ezek felszínes értékítéleteknek nyomában olyan súlyos gazdasági depresszió, amelynek következményei beláthatatlanok? Makray ezután kijelentette, hogy az emberiesség szempontjából is foglalkozni kell ezzel a problémával. — Humanitárius szempontból azért kell foglalkozni a problémával, — folytatta — mert elvégre keresztény, civilizált és kulturált államban élünk és itt a vandalizmus stílusa és eszközei nem alkalmasak. Miután azonban ez a javaslat egészen más alapból indul ki és olyan szempontokból, amelyek mélyen belenyúlnak a keresztény alapigazság elba, foglalkoznom kell ezzel a kérdésel a keresztény hitelvi álláspont szemszögéből. Itt felvetődik két kérdés: az egyik a keresztyén, a másik a fajiság problémája. Ez a törvényjavaslat nem azonos azzal a törvénnyel, amely törvény ellen született meg voltaképpen a mi pártunk. Ezalatt értem a polgári házasságról szóló törvényt. Az frontális támadás volt a katolikus vallás dogmái ellen, mert az egyházi forma helyébe a világi formát állította, mint a házasélet egyenértékű megteremtőjét. — Aki megkeresztelkedett, beletartozik az egyház közösségébe és élheti a keresztény egyház kegyelmi életét teljesen és csorbítatlanul. De ez a javaslat disztingvál keresztség és keresztség között. Az egyik esetben elfogadja a keresztséget az asszimiláció jegyének, a másik esetben nem. A dédszülőket illetőleg elfogadja, a nagyszülőket illetőleg nem. Ön önmagában nem fogadja el, de ha összevegyül a vérségi leszármazással, akkor elfogadja, vagyis bizonyos mértékben határt szab a keresztény kegyelmi hatásának. Emberi mértékkel méri le a keresztség kegyelmi hatását. Ez sért egy elvet, mert vallási és teológiai dolgokat csak vallási törvényekkel lehet elbírálni. „Szerencsétlen konstrukció, évetkezetlenségek, abszurdumok hínárja“ Szakray Lajos ezután a keresztény zsidó szellem közötti különbséget tegette. Kijelentette, hogy nem ar általánosítani, de szerinte a zsiságnak van egy része, amely elhüríti magát, idegen test a keresztény iadalomban. — A zsidókérdés felvetésének olyana is van, amely speciálisan mi magyar viszonyainkra vonatzik. Ez az, hogy a liberális korik recepciós politikája nyakló nélt asszimilálta vagy akarta asszimlálni a gettós zsidóságot, és a gálás inváziót. Valami álliberalizmus áldemokrácia bűvöletében megnyitta előttük a határokat. A történelmi zsidóságnak éppen az a tragédiája, hogy szemet húnyt ezek felett a dolgok felett, pen ezért most katasztrofálisan is ennek a történelmi zsidóságnak égbűnhödnie. — A zsidóság mohón vetette rá agát a közgazdasági pályára. Ez megbontotta az egyensúlyt —lytatta Makray. — Nem akarok most filippikákat ondani a zsidóság ellen. Akkor forultunk szembe ezzel a problémával, mikor a zsidóság hatalmon volt.osz, amikor a zsidóság össze van rve, akkor igazán könnyű harc és főzelem volna ellenük filippikát ondani, de ez nem volna magyar ésvagias eljárás-A kereszténypárt ezzel a törvényjavaslattal elvileg egyetért, de a magam részéről konstrukcióját nem tartom szerencsésnek.ppen azért, mert téves alapból inult ki. Ha a honpolgárságot vette olna kiindulási alapul, akkor nem amplikálta volna ezt a kérdést sem keresztséggel, sem a faji kérdéssel s ennek következtében nem idézett olna elő igen súlyos lelki konfliktusokat éppen az igazi keresztény lelkekben. Ha nem erről az alapról indul el, akkor nem került, volna a következetlenségek, abszurdumok hínárjába. Hogy a következetlenségre egy példát említsek: egyszer vallási alapon zsidónak minősít ez a javaslat olyan egyént, aki leszármazás szerint nem zsidó; tehát aki árja vagy turáni, de áttért a zsidó felekezetre, ennek következtében zsidónak minősíttetik; másrészt pedig, noha leszármazást vesz alapul, azokat, akik vallásilag és lelkileg kereszténnyé lettek, és ennek a törvénynek erejével vissza akarja zsidósítani. Előfordulhat az a képtelenség, hogy évszázadok óta itt lakó zsidók, akiknek ősei ki voltak téve a magyar géniusz és a keresztény gondolat hatásának, nem asszimilátaknak minősülnek, míg ellenben ha valaki 1936-ban bevándorolt, megkeresztelkedett, megkapta a magyar honpolgárságot, elvett egy keresztény nőialmak leszármazottját már asszimiláltnak minősítik. Ezek a következetlenségek ebben a javaslatban. De vannak egyéb okok is, amelyek miatt a törvényjavaslat kiindulását nem tartom szerencsésnek. Ha nem komplikálták volna a kereszténység és a fajiság kérdésével, akkor politikai szempontból is kellene ezzel a javaslattal foglalkozni. Például felvetődhetnék a kérdés: vájjon szerencsés-e, opportunus-e kiemelni a magyar társadalom egy kontingensét a magyar nemzet közösségéből és opportunus-e ezt a réteget szembeállítani az egységes magyar állammal? Napfény Diéta Vízkúra! fii!p Pengő 18.— Ekrítika a gazdasági hatásról, az emberiességről és a disztingváló kereszténységről ! — Van egy másik kérdés is, ez az, milyen hatalmi politikai erőt jelent az öntiszta, egységes, nemzeti közszelem és közvélemény! — A kérdéssel számolni kell. Mi át akarjuk majd állítani a raszgazdasági életet, azok vezetőit, de akkor meg kell gondolni azt: nem keletkeznek-e olyan gazdasági visszahatások, nem jár-e en- kell foglalkozni. Meggondolás tárgyává kellene tenni azt, váljon az az iségváltás, amely a javaslat folytánkövetkezik, keresztülvihető e 1943-ig nélkül, hogy súlyosan megrkódtatná a magyar közgazdasági életet? — Közgazdasági életünk átvan tőve a zsidó tőkével és annak képvisőivel. Ez a liberális gazdasági ■endszer vétke, de adottság, amivel gazdasági vonatkozásban 1 1 „Tagadom a vér misztériumát“ — A nemzetben sem látok csupán gazdasági, vagy pedig védelmi célokra való célszerűségi tömörülést. Tagadom, hogy a fajiságnak fő alkotóeleme a vér. Tagadom a vér misztériumát, amely sivár és meddő történelmi materializmusra vezet, a faj istenítésére, új pogányságra, az emberi szolidaritást szétmaró faji elzárkózásra és határtalan faji gőgre. Én a lélek primátusát és misztériumát hirdetem. A fajok egyedekből, emberekből állanak. Az embert pedigszellemi mivolta, a lelke különbözteti meg a többi élőlénytől. Lelkével lesz emberré az ember. A faj alkotó és éltető eleme elsősorban és mindenek fölött a lélek. A fajnak, ennek a nyers emberanyagnak nemzetté tömörülése és acélosodása is a lélek munkája. A közös leszármazás, a geográfiai adottság, a közös történelem, a kultúra, a nyelv, mind csak előfeltételek. A lényeg és a döntő: a lélek, vagyis az az akarat, hogy én öntudatosan nemzetté akarok tömörülni. Az elhatározás és akarat a lényeges és döntő, hogy én bele akarok olvadni a nemzet szellemébe, géniuszába, lelkébe. Erre pedig csak a lélek képes. A nemzetnek, a fajnak összefogó, alkotó eleme tehát a lélek. (Taps a kereszténypárton.) — És ha ez áll minden nemzetre, akkor áll legelsősorban a magyarra. Mert nincs az Úr Istennek még egy nemzete, amely annyira a lélek nemzete volna, mint a magyar. Ezt a nemzetet nem a szerencséje, nem a hadi erényei, nem a gazdagsága tartotta fenn ezer éven át, hanem egyedül a lelke, amely beleszivódott ennek a földnek minden rögébe, hantjába és sziklájába. Felvetődik most az a kérdés, hogy ennek a magyar nemzeti és faji léleknek mik az alkotóelemei, mik a konstruktív tényezői, mik a formálói, nevelői. Nos, elsősorban az áldott magyar föld, mert ennek a nemzetnek ez az adott magyar föld volt a szülője, dajkája, legjobb barátja. Nótáinkban, beszédünkben a magyar föld illata érzik. Szokásaink, gondolkozásunk maga a magyar föld. — A másik alakító a kereszténység. Átalakultunk lelkünkben és karakterükben, átitatódva a kereszténységtől. Erkölcsi életünk, hitünk, jogunk és alkotmányérzésünk, mind ami fentartó erő és érték, az önállóság, a függetlenség megőrzése, mind-mind a keresztény gondolatból fejlődött. E kettőből logikusan következik, hogy akiben benne élt a keresztény gondolat, az asszimilálódott. A kereszténységben egészen új ember keletkezik. Nem változtatja meg a kereszténység a testi konstrukciót, de megváltoztatja a lelket és felvetődik a kérdés: nem elég-e, ha valaki lelkileg tartozik a magyar nemzethez, szükséges-e, hogy testileg is tartozzék? Nem lehet-e egyenértékű tagja az, aki lelkileg a nemzethez tartozik, ennek a nemzetnek? — A felelősség kérdésével foglalt BOLÍVIÁM LEGELŐNYÖSEBB HAJÓJEGYEK AZ ÖSSZES BEUTAZÁSI ENGEDÉLYEKKEL | PLANISPHERE I 16, RUE DE L’ARCADE, PARIS 8- I MAGYAR LEVELEZÉS Hfff 3. oldal Nincsenek magasabb és alacsonyabbrendű fajok A továbbiakban a fajisággal foglalkozott. — Most foglalkoznom kell — mondotta — a fajiság kérdésével, .imelőleg nemcsak a fajiság kérdésével, hanem a nemzet kérdésével is, mert Európában általában, de különösen nálunk, a magyarsággal kapcsolatban, inkább nemzetről, mint fajról lehet beszélni. A fajiság kérdése ma, a legszenvedélyesebb harcok első vonalában áll és sűrű köd üli meg. — Én tárgyilagosan és megértéssel állok szemben a faj kérdésével és problémájával. Állítom, hogy igenis vannak fajok. Isten bölcs gondolatát látom abban, hogy az egységes emberiség fajokra tagozódik és nemzetekké jegecesedik. Isten vezette bele az elindított életáramba azokat az erőket, amelyek azután csodálatos és pazar változatossággal bontották szét ezt az egy tőből sarjadt emberiséget. Minden faj, gondolat és terv az isteni bölcsességs minden hatóság végtelen skáláján. — Tagadom azonban, nem tartom tudományosan megalapozóinak a fajoknak olyan felosztását, amelynek alapján vannak magasabbrendű, értékes fajok és alacsonyabbrendű, silány fajok. Hogy vannak fajok, amelyek uralkodásra, parancsolásra, fajok, amelyek történelmileg szolgálatra vannak rendelve. Az Úristen egynek teremtette az emberiséget, az emberi méltóságban és örök hivatásban egyenlő értéknek. Minden nép, faj Isten nagy családjához tartozik. Egészen nyilvánvaló, hogy én nem láttok a fajban pusztán biológiai egységet.