Az Est, 1939. július (30. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

Szombat, 1939. július­­. Igen sok szó esik Budapest fürdővárosról, most végre Budapest világvárossal is fog­lalkozunk egy keveset. A természet példátlanul bőkezű, volt ezzel a város­sal, fekvése, hegyei, a közepén ka­nyargó folyam, a szigetek, a város­képnek az a része, amit a természet­től kapott, gyönyörű, és elsősorban ennek köszönheti ez a város, hogy Európa és a világ egyik nevezetessé­ge. A fürdőváros a rengeteg életet és gyógyulást adó forrásával, a sziget szépségeivel, a Dunapart pompájá­val és a hegyek lankáival már szinte itt van készen. De közben ez a fiatal város nem fejlődött olyan rohamo­san, mint Európa más, idősebb váro­sai. Az elmúlt tíz-tizenöt év alatt Pá­­ris és London, Berlin és Róma való­sággal újjászületett, grandiózus ter­vek váltak valóra, új városrészek ke­letkeztek, míg Budapest arculatán éppen csak a legszükségesebb kendő­­zéseket hajtották végre. Hazánkat, Budapestet kissé kényelmesebbé, kis­sé használhatóbbá tettük, itt egy hi­dat szélesítettünk ki, amott néhány forgalmi nehézséget küszöböltünk ki, felépült egy új híd, keletkezőben egy új városnegyed, de a grandiózus ter­vek még csak éppen kibontakozóban. A Madách Imre sugárút első épüle­tei állnak csak, de a városháza még a régi, több fontos intézmény, rend­őrség és kórház ósdi, egészségtelen épületekben végzi a munkát. A pol­gármester most bejelentette, hogy a következő munkafélévben több mint százmillió pengőnyi közmunkát fog­nak kiadni és ennek a százmillió pen­gőnek minden fillére arra fog szol­gálni, hogy Budapest szebb, moder­nebb város legyen. Ezen a héten ke­rül nyilvánosságra a tervpályázat az új városháza terveire, magyar építé­szek százezer pengőt fognak kapni díjakban azért, hogy minél szebb, mi­nél gigászibb álmokat varázsoljanak papírra a jövő Budapest szívének leg­fontosabb épületéről, az új városhá­záról. A Tabán helyén most már fel fog épülni a gyógyszálló, amely Bu­dapest fürdővárosnak egyik előfelté­tele, de Budapest világváros még messze van attól az időtől, amikor elmondhatjuk majd, hogy az ember kihasználta mindazt, amit a termé­szet adott és hogy itt a Duna partján s a budai hegyek alján a megnagyob­bodott Magyarország modern és szép fővárosa, tökéletes világváros. Re­méljük, hogy az új városháza méltó lesz ehhez az új Budapesthez, mint ahogy az új Budapest méltó lesz az új városházához. Néhány évtizede csak, hogy ezeken az utcákon lóvona­tok közlekedtek, hogy a fejlődés Európa első földalatti vasútjának felépítése után megállt, hogy később nagy lassan meginduljon. A lóvona­­tos Budapestre ma már nem lehet rá­ismerni és a városok életében tör­vényszerűség, hogy a holnap buda­pestijei ne ismerjenek rá a maira, amely most lát hozzá öntudatosan, hogy elindítsa újjászületése roppant munkáját. wi AwmaMsweaMWWwiww Maaiw Télre gyűjt egészséget, aki a SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM SUBALPIN STRANDFÜRDŐJÉN tölti a nyarat. Nyilvános étterem, —■ii 11Ш1И—mr——— Halifax határozott hangú figyelmeztetése a világhoz „Anglia nem enged" London, június 10 (Magyar Távirati Iroda) Lord Halifax külügyminiszter a királyi külügyi társaság lakomáján mondott beszédében áttekintette Anglia legújabb nemzetközi kötele­zettségeit. Hangoztatta, hogy Anglia kész volna további hasonló kötele­zettségeket vállalni, jól tudva, hogy ha más országok biztonsága és függetlensége eltűnik, saját biz­tonsága és függetlensége is sú­lyos veszélybe kerül. — Tudjuk, — folytatta — hogy készeknek kell lennünk harcolni a nemzetközi jog és rend védelméért. Mindig szembeszálltunk az olyan tö­rekvésekkel, amelyekkel egyes hatal­mak azt célozzák, hogy az Európa fölötti uralmat megszerezzék más nemzetek szabadságának rovására. Az angol politika a maga történeté­nek szükségszerű irányát követné, ha ilyen kísérletek megismétlődné­nek. — Hatalmas haderőt teremtettünk úgy a magunk, mint más népek sza­badságának védelmére, de csak a támadás elhárítására használnék azt. Külföldön talán még nem látják teljesen be, hogy szilárdul el vagyunk tökélve, hogy újabb táma­dás esetén minden erőnket kötelezettségeink teljesítésé­­re és a támadás leküzdé­sére használjuk. — Anglia nem hátrál meg sem a rágalom, sem az erőszak elől. Akik nemzetünket elkor­csosultnak állítják, maguk nyújtják ennek leg­hatékonyabb ellenszerét: népünk minden sértegetése, érzéseink min­den kigúnyolása csak növeli belső egységünket, elszántságunkat és hű­ségünket azokhoz, akik érzéseinkben és törekvéseinkben osztoznak. — A támadás leküzdését célzó in­tézkedéseinket — fejtegette lord Ha­lifax — elszigetelési törekvéseknek minősítik. Azt állítják, hogy be akar­juk keríteni Németországot és Olasz­országot, hogy megfosszuk őket a nemzeti létükhöz szükséges élettértől, hogy ellenséges államok gyűrűjével vesszük körül Németországot és egy nagy nemzet életét akarjuk megfoj­tani. Tény ezzel szemben az, hogy Németország önmaga szigeteli el magát más országoktól gazdasági­lag önellátási politikájával, poli­tikailag azzal a politikával, amely állandóan aggodalmat okoz más nemzeteknek, kultur­szem­­pontból faji politikájával. *— Gondosan meg kell vizsgálnunk az élettér problémáját, amit új területek szerzése nem old meg, sőt még jobban kiélez. Ez a probléma csak az ország belügyeinek bölcs rendezésével és külső viszo­nyainak módosításával és javításá­val oldható meg. A nemzetek szom­szédaik bizalmának megnyerésével növelik saját jólétüket, emelik lét­színvonalukat, fejlesztik külkereske­delmüket. — A világ gazdaságilag szorosan ösz­­szefügik — fejtette ki lord Halifax. — Egyetlen ország sem nyerészkedhetik másnak a rovására. Németország sem oldhatja meg gazdasági problémáit elszigeteltségben. Nem tudjuk, mikor lerá minden kereskedelem teljesen szabad, de kellő alkalommal egyez­mények útján lehetne nagyobbítani a kereskedelmi szabadság területét. Együttműködés útján — és mi haj­landók vagyunk együttműködni — kiterjeszthetjük valamennyi nemzetre a nagyobb gazdasági élet valamennyi előnyét, amit az élettér kifejezés vol­taképpen jelent. — Csakhogy a nemzetek ilyen tár­saságát nem lehet erőszakra alapítani. Hiába kiabálunk békét, ha nincs béke és hiába gondoljuk, hogy egyezmé­­­nyeket kötöttünk, ha nem szavatolja­­ azokat a fegyverkezések csökkentése , és minden nemzet ama jogának elis-­ merése, hogy szabadon élvezheti füg­­ getlenségét. Ha azokat az erőfeszíté­seket, amelyek most az esztelen fegy­­verkezést szolgálják, az erőforrások közös békés fejlesztésének szentelnék, a népek könnyen felismernék, hogy érdekeik nem ellentétesek és siker kilátásával tárgyalhatnánk a politikai sérelmekről és gazdasági nehézségekről, mind nemzetközi, mind gyarmati téren. Halifax itt hosszasan fejtegette az angol birodalmi vezéreszme fejlődé­sét afelé a legújabb elgondolás felé, amely szerint a gyarmatok birtoklása a civilizációval szemben vállalt szent kötelezettség s célja az önkormány­zásra még képtelen nemzetek fejlődé­sének biztosítása. — Gyarmati politikánk végcélja —­ mondta — a népek önkormányzata. Ami a gyarmati birtokokkal járó ol­csóbb nyersanyag-ellátást illeti, a mostani külkereskedelmi korlátozá­sokat megszüntető­ nemzetközi rend­szer lehetővé tenné, hogy ezekben az előnyökben más nem­zetek is részesedjenek. Szabaddá válnék minden oldalról a hozzáférés a világ piacaihoz és nyersanyagaihoz és fellendülne az árucsere a világ kimélyített keres­kedelmi csatornáiban. A sáfárkodás elvét, amelyet az angol birodalom az elmúlt 30 év alatt alkalmazott, az emberiség tágabb körű javára is fel lehetne használni. 3. oldal Sem a tengerpartról, sem Pomerániáról nem mond le Lengyelország, ezt üzente a világnak Moscicki összeütközések veszélye tűnik fel. — Fenn akarjuk tartani és meg akarjuk erősíteni a békét a balti partokon, de ez a szándék azt a kötelességet rója ránk, hogy növeljük Lengyelország tengeri had­erejét. Erősek vagyunk szárazföldön és levegőben, most pedig erősek akarunk lenni a tengeren is, hogy biztosíthassuk tengeri munkásságunk állandó fejlődését és hogy tökéletesen be­­tölhessük nemzetünk hivatását a tengeren. Mintegy 50.000 főnyi tömeg gyüle­kezett a Pilsudski-téren, ahol nagy lelkesedéssel tett hitet amellett, hogy megvédik Lengyelország szabad út­ját a tengerhez. A »lengyel tenger hete« ünnepségei csütörtökön Gdyniában érték el te­tőpontjukat. Az ünnepségeken Kwi­­atkowski helyettes miniszterelnök is részt vett. Negyven különvonaton több mint százezer vendég érkezett ez alkalomból Gdyniába. A »Polska Zbrojna«, a hadsereg lapja, Pilsudski tábornagy szavait idézi: -Egy állam hatalmának fejlő­dését és a nemzet jólétét, a haditen­gerészet biztosítja.« (MTI) Varsó, június 30 (Lengyel Távirati Iroda) A »tenger hete« keretében csütör­tökön itt nagyszabású ünnepséget rendeztek. Moscicki köztársasági el­nök hosszabb beszédet mondott. — Gdynia és Danzig Lengyelország nyi­tott kapui a nagyvilág felé — mondotta az elnök. — Pomeránia és a tengerpart bir­toka alapja gazdasági függetlenségünknek és felbecsülhetetlen érték számunkra: a levegőt és a napfényt jelenti, amely elen­gedhetetlen szükséglete államunk létének. Minél több nehézségre találunk és minél ellenségesebbek a külső körülmények, annál hajlíthatatlanabb az az akaratunk, hogy a legnagyobb áldozatok árán is biztosítsuk és szilárdan fentartsuk Lengyelország útját a tengerhez. — Lengyelország, amikor újra elfoglal­ta helyét a Balti-tengeren, a békét és a teremtő munka áldását hozta. Ennek a békés munkának akarjuk magunkat szen­telni a jövőben is. Most azonban olyan időket élünk, amikor a világ ismét a fegy­verkezés útjára lépett, olyan időket,, ami­kor — különösen a tengerpartokon — \ЛЛЛЛЛЛЧЛЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛЛЛЛ^^/ЧЛЛ^\ЛЛЛЛАЛЛЛЛЛ^ЛЯЛЛАЛЛЛАЛЛаа szép minta között válogathat hatalmas választékunkból üvegosztályunk teljesítő­képességéről győződjék meg személyesen kompót-vagy desszerttől préselt üvegből ízléses szép kivitelben, darabja............... ........... P 20h A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA

Next