Az Ojság, 1929 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-06 / 1. szám

1929 január 6. Vegye meg Az ÚJSÁG kiskönyveit 31 Ketted Zoltánnak elállt a lélegzete, ami igen nagy dolog, mert legutóbb csak akkor állt el, ami­kor helyette a Színházi Élet kipattantotta, hogy a nagynevű bankelnök feleségül veszi a még nagyobb­­nevű kiváló színművésznőt. Alighogy ki tudta he­begni : — Hát ez mi? Csak a nagy, végtelen és titokzatos égboltozat tudja azt megcsinálni, hogy a gyászosan gomolygó, sűrű, csúnya felhők közül hirtelen kitör egy fénysáv, így tört ki Lili grófnőből hirtelen a hahota. Halo­­vány arca piros lett, fáradt ajkai egészségesen meg­duzzadtak, a szemei csillogtak, mint az ékszer és ne­vetett, nevetett, csak úgy rengett bele karcsú, töré­keny teste. — Édes Zolikám, — mondta nagy nevetés köz­ben — trükk volt. — De még milyen trükk, — harsogta bele Bozsik Pál is és csodálkozva néztek Ketted Zoltánra, hogy hát ő miért nem nevet ezen a sikerült viccen. De Ketted nem nevetett. Élénk agyában kezdett már derengeni valami, de teljességében nem értette a dolgot. — Hát trükk volt, Zolikám, — ismételte Lili grófnő — trükk volt, hogy Pali még népszerűbb legyen, még többet beszéljenek róla, hogy csak róla beszélje­­nek és ez sikerült is. — Ez sikerült, — mondta Zoltán fanyar és ked­vetlen hangon, mintha az egész tréfa egyedül csak az ő rovására ment volna. — Sikerült, Zolikám, mert csak ez kell Pestnek: botrány. Itt az a nagy ember, aki meggyilkolja a fe­leségét, aki megcsalja a hitelezőit, aki elhagyja a ba­báját, aki témát tud adni a színházak öltözőinek, a Newyork - étterem asztalainak, a Gerbeaudnak, az intimpistáknak és mindazoknak, akik a mások meg­­rágalmazásából élnek. Hát mi adtunk témát. — És Etelka? A kántorok Etelkája? — Van, él, lélekzik és itt van. A Bozsik háta mögött egy fiatal, szőke lány kar­csú figurája jelent meg. — Fésűs Etelka, — mutatta be a fiatal leányt Lili grófnő és hozzátette — jól nézd meg Zoltán ezt a fiatal leányt, ez a jövő Márkus Emíliája. — De, Lilikém, — mondta Etelka pirulva és szé­gyenkezve — a szerkesztő úr még tényleg azt hiszi rólam. Zengett a hangja, mint a hárfa és Ketted Zoltán agyában már formálódtak az izzó mondatok, amelye­ket az új csodáról az Éjfélben írni fog. — De hogyan — vetette közbe némi kétkedéssel. — Egyszerűen, simán, biztosan. Majd beadjuk Góthékhoz és egy félév múlva már hallani fogsz róla. — És az a karácsonyi jelenet? A sabin-fiu el­rablása? (12.) Mindnyájan nevettek. — Már mondtam, Zolikám, — csacsogta Lili grófnő — a sabin-fiút nem rabolták el, a sabin-fiuért eljött Etelka, mert a kerületben kezdett rosszul állni, nehezteltek rá, hogy nem mutogatja magát. Ez a jó­ságos gyerek megérezte, hogy itt gyorsan cselekedni kell, eljött érte és levitte a kerületbe. — Lilikém, te tényleg nem tudtad, hogy hova tűnt el akkor Bozsik. — Néhány percig nem tudtam. Dr. Makk insce­­nálta az egészet és engem csak utólag értesített. Félt, hogy nem engedem el Palit egy fiatal leánnyal, akibe valamikor szerelmes volt. — Valóságos kalandorregény. — Több. Karrier-regény. Pali a jövő héten kép­viselő lesz, rajta lesz a trambulinon és csak rajta áll, hogy milyen nagyot akar ugrani. Ketted Zoltán felugrott és összecsapva a bokáját, harsány hangon kiabálta: — Ez szenzációnak több, semhogy elférjen itt a négy fal között, megyek és kihirdetem a népnek. Ajánlom magamat, fésülöm a hajamat. És már rohant is, mintha puskából lőtték volna ki. Lili, Etelka és Pali hármasban maradtak és mintha mi sem történt volna, leültek römizni. Kilencedik fejezet: Az új taxirendszámok. Bozsik Pál lett a békabéraljai kerület egyhangú­lag megválasztott képviselője. Mikor először jelent meg az ülésteremben, megéljenezték. Előlegképen. Fehér lap volt, senki sem tudta, mit hoz, mit akar, hová áll, kinek segít, vagy kitől vár segítséget. Pakots József épp az újabb taxiengedélyek igaz­ságtalan szétosztásáról interpellált. Megesett ismé­telten, hogy további 500 taxiengedélyt kellett kiosz­tani és Mókusházy alpolgármester, aki a „Grófi palo­tákat összevásárló Rt.“ vezérigazgatói állására volt kiszemelve, nem azoknak akarta kiosztani a rendszá­mokat, akiknek ehhez jussuk lett volna, hanem egy újonnan alakult részvénytársaságnak, amelynek igaz­gatóságában csupa alacsonytermetű ember szerepelt. Szóval kisembereknek. Pakots kíméletlen nyíltsággal leplezte le az egész üzletet, a szocialisták és a demokraták állan­dóan helyeseltek, az egységes párton visszautasították a kemény kritikát, Wolffék hallgattak. A miniszte­rek közül csak Herrmann Miksa ült a helyén, Beth­len Genfben volt, a fegyelmezett pártot már nem kellett vezetni, sablon szerint ment minden. Pakots egyre emelkedettebb hangon beszélt az esett exisztenciák védelméről, amikor hirtelen végig­­süvített a termen egy szentori hang: — Ez tűrhetetlen! A Bozsik hangja volt. (Folytatása következik.) A JÖVŐ ESZTENDŐ REGÉNYE Kis beszély több fejezetben Írja: Nagy Imre Új előfizetők a regényt elejétől kezdve ingyen kapják

Next