Az Ország Útja, 1937 (1. évfolyam, 7-10. szám)

1937 / 7. szám - Nagy Tibor: Berzeviczy Gergely

AZ ORSZÁG ÚTJA 7. szám 1937 szeptember Berzeviczy Gergely* »Nekem, nem tetszenek a bárgyú régiség és az ostoba újság: a jót ellenben, akár régi, akár új, szeretem.« (De Oeconomia publico-politica) Berzeviczy Gergely reformkori portréjához nem elég nagy keret a XVIII—XIX. századforduló Magyarországa, de nem nagyon kis ke­ret a kis Lomnic sem. Az ő intellektusának indulatnélkülisége valóban az újtestamentumi szelídség, mely elég erős egy választott ország vagy nép helyett az egész földet is örökségül bírni és nincs olyan kis tér és nincs olyan nagy hely planétánkon, amit ezzel a lélekkel meg ne lehetne lelkesíteni. E birtoklás jelentőmódos és mindig­­is jelenidejű időszerűségét és térfölöttiségét sokszor nagyon nehéz korszerűséggé szűkíteni vagy helyhezkötni, aminthogy Berzeviczy a saját korában és saját hazájában sem volt egészen korszerű és környezetéhez­, alkalmaz­ható jelenség. Fantáziájának volt olyan teherbíróképessége, filozofikus emberségének, logikai érzékenységének volt akkora birodalma, hogy lehetőleg világosan és »ad absurdum« végiggondolja a gondolatait benne. Egy ilyen intellektust pedig még nemzeti álmaink reformkor­szakának is nehéz volt nemcsak megemészteni, de egyszerűen be­fogadni is. Különben az értelmi zavar az ő jelrendszerétől éppen any­­nyira távol állt, mint amennyire tudatos ellensége volt az­­emberi zűr­zavarok és ellenségeskedések Bábelének. Igaz, azért ő maga is becsülte oly fegyelmezett öntudattal a maga szellemi gyöngyeit, semhogy meg­ejtette volna a kísértés azokat »a disznók lábai elé vetni«. Hogy az egykori Magyarország, sőt az egykori Monarchia legked­vesebb társasági embere, legfüggetlenebb és legélesebb logikájú férfia, a jogos egyéni és közhaszon tudományának Kautz Gyuláig az egyet­len s ma is legkiválóbb magyar mívelője s mindezek tetejében a leg­­reformerebb magyar reformer nevével miért nem ékeskedik ma egyet­len hivatalos vagy nemhivatalos tudományos intézet, egyetlen alapít­vány, de még csak egy eldugott polgári kaszinó sem? erről nagyon érdemes, bár nagyon hálátlan ügy beszélni. Hogy bárgyú vádként ellene vetett »kozmopolitizmusa« miatt miért tagadhatták meg magyar­ ? Ennek az érdekes tanulm­á­nynak közlése nem jelenti azt, hogy a szerző­nek minden gondolatával, főként aktuális utalásaival egyetértünk. Szerk.

Next