Az Ország Útja, 1942 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1942 / 1. szám - Bóka László: Igazság és élet

1942 január AZ ORSZÁG ÚTJA I­GAZSÁG ÉS ÉLET (Újesztendei gondolatok) BÓKA LÁSZLÓ Nincs a világnak olyan hatalmassága, mely úgy bilincsbe verhetné az emberi gondolkodást, mint amilyen rabságot önként vállal a lélek. Az emberiség egyetemes szellemi erőfeszítéséről eddigi története folyamán nem lehetett szó s egyelőre azt sem tudjuk, hogy lehet-e valaha is, mert csak egy minden földrészre kiterjedő, egyöntetű s tárgyilagos vizsgálat dönthetné el, hogy váljon az a siket szellemi közöny és az a tevékeny butaság, mely ma az emberiség átlagát jellemzi, visszavezethető-e csu­pán történeti és társadalmi okokra, vagy pedig lélektani okai vannak. Eddig csak magános elmélkedőkről tud­ az emberiség története, szórvá­nyosan, nagy időközökben jelentkező lángelméjű egyedekről. Nyomuk­ban kevésszámú, lelkes és kicsinyes dogmatikus tárés­a­­ teljes félre­értés. Az, amit a nagy szellemek földi örökkévalóságának szoktunk nevezni, nem egyéb, mint annak a szomorú ténynek beismerése, hogy egy-egy kiváló gondolkodó eszméinek teljes megértéséhez évszázadok sem elegendők az emberiség számára. A gondolat sorsa silány. A »tanít­ványok« lelkes csoportja legfennebb rögzítésükről s időálló megmereví­tésükről, elrejtésükről gondoskodik. A nagy tömeg pedig félig-meddig megértve, saját falánk szája-íze szerint eltorzítva lezülleszti a gondola­tot. Egy-egy eszme megértésével, ellenőrzésével, továbbfűzésével senki sem hajlandó idejét tölteni. Ezért oly lassú az emberiség fejlődése, annyira lassú, hogy néha kétkedni kell a fejlődés lehetőségében is. És ezért van tele az emberiség fejlődés­története olyan szörnyű zökkenők­kel, miket a leggondosabb szellemtörténeti nivelláló munkával sem lehet eltüntetni utólag. Korántsem csak egy Sokrates, egy Erasmus gondo­latainak teljes hatástalanságára vagy egyetemes félreértésére gondolunk. A legegyszerűbb technikai ötletek sorsa is ez: szemünk előtt játszódik le ez a komédia, hogyan válnak a gépek, a munka meggyorsításának s megkönnyítésének eszközei az emberiség átkaivá, ha egyáltalán megva­lósítják őket, mert sok gép csak ötlet, tervrajz, szabadalom marad s páncélszekrények őrzik. A minőségi munka pedig lassan eltűnik: az a minőségi munka, amit a gépek tehettek volna lehetővé, felszabadítva az emberi erőt s az ember idejét. Ma, amikor egy gép egyetlen óra alatt embertömegek többnapi munkáját el tudja végezni, törvényben kell biztosítani azt, hogy a munkás megfelelő szabadidőhöz jusson. Csak a gyermeki ártatlanság keresheti ennek okát rosszindulatban, csak a buta nem ismeri fel a butaságot. Ám, ha lemondunk eleve arról, hogy az emberiség egyetemének alacsony gondolatvilágával foglalkozzunk, ha minden figyelmünket ama kevesekre összpontosítjuk, kik hivatásszerűen gondolkoznak, kik szent szolgálatként vállalják azt, hogy bamba embertársaik helyett is keresik az emberhez méltó lét egyetlen feltételét, az igazság ismeretét, akkor sem tárul elénk valamely szívvidító panoráma. Ha sikerül egy-egy pil­lanatra kitekintenünk abból a börtönből, amiben önnön korlátoltságunk VI. évf. 1. szám 1

Next