Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-03 / 3. szám

ft ASS ÚJSÁG 1604. janu­tár 3. Az Ujság húsvéti ajándéka. Alig pár hete, hogy új lapot adtunk a magyar közönség kezébe, becsületes, komoly tartalmú újságot, mely ki akarja elégíteni az elméket és hozzá szeretne férkőzni a szivekhez. Nem bántott bennünket némelyeknek az az aggodalma, hogy csak számot szaporítani jöttünk, nem csü­ggesztett az a kétség, vájjon lehetséges-e az egymást mennél rikítóbb szen­­zácziókkal túlliczitáló lapok mellett tért hó­dítani? És bátorságunknak, a magunk erejé­ben és becsületes szándékában való bizako­dásnak máris megjött az igazolása és jutalma. Megjött abban a ritka lelkesedésben, melylyel a közönség felkarolta pályafutásának még csak legelején álló lapunkat, abban a mostani vi­szonyok között szinte példátlan erkölcsi és anyagi támogatásban, melyben az előfizetők egyre szaporodó ezrei siettek részesíteni vállal­kozásunkat. Ez az őszinte szeretet, ez a meleg biza­lom, melyet eddigi rövid munkásságunk során már­is lépten-nyomon tapasztaltunk a közön­ség részéről, a legnagyobb hálánkra méltó. Meg­ is fogjuk hálálni mindenkor azzal, hogy jó és tartalmas lapot adunk előfizetőink ke­zébe. De igaz örömünk telik abban, hogy mó­dunkban van ezúttal ezt a hálánkat külön is kifejezésre juttatni. Húsvét ünnepére olyan meglepetésben részesítjük Jáváéi nélk­ül előfize­tőinket, mely egyszersmind irodalmi esemény jellegével bir. Mikszáth Kálmánnak, ki annyi értékes szépirodalmi könyvvel gazdagította nemcsak a magyar, de a világirodalmat is, az essay - szerű politikai rajzai, skizzei, tanulmányai, melyeket egyes politikusokról és más kortár­sairól, valamint a képviselői életben előfor­duló dolgokról (udvari ebédekről, klubról, fo­lyosóról, ex-miniszterekről stb.,­ itt, még nin­csenek összegyűjtve és kiadva. A csodálatos szemű író egy negyedszázadon át, mint maga is képviselő, ott van a politikai élet leg­bensőbb kulisszái mögött s e nemű munkái, a mellett, hogy páratlan humorral, mélységes megfigyeléssel és a jellemzés annyira ha­talmas erejével vannak megírva, hogy min­den időkre forrás és minta maradnak, szinte értékesebbek szépirodalmi műveinél is. »Az Újság« Mikszáth e huszonöté­ves munkálko­dásának gazdag, izes gyümölcsét megszerezte, hogy húsvétra egy pomp­ás, ragyogó fényűzéssel kiállított albumban összegyűjtve, »Az én kor­társaim« czím alatt kiadja, a legjobb magyar művészek képeivel gazdagon illusztrálva. Máris megindult a lázas munka az Athenaeum nyom­dájában és a festőművészek atelierjeiben, hogy a minden eddig megjelent ajándék munkát felülmúló album nyomdailag is, képekben kötésben is elkápráztató legyen. Megjegyezzük még, hogy »Az én kor­t­ársaim«-ban nem foglaltatnak Mikszáth a t. Házról szóló híres karczolatai, melyek tár­gyuknál fogva, mint a tiszavirágok, csak egy napig éltek és gyönyörködtették a közönséget. A munka kizárólag »Az Újság« előfize­tőinek készül, könyvkereskedelembe nem megy­­át. Kapja p­edig »Az Újság« minden előfizetője Jáváéi nélkül: a­ki 1904 január hó 1-től legalább fél­évre egyszerre beküldi az előfizetési összeget, a­ki 1904 január hó 1-től negyedévre fizet elő, de kötelezi m­agát a következő negyedre, vagyis 1904 április hó 1-től junius hó 30-ig az előfizetési összeg beküldésére és végül, a­ká 1904 január hó 1-től havonként fizd elő, de k kötelezi magát ugyancsak havon­ként 1904 junius hó 30-ig előfizetni. Uj regényünk. Lapunk január elsei számában uj, eredeti re­gény közlését kezdtük meg. Az a törekvés vezet bennünket, hogy a külföldi belletrisztika re­mekein kivül a hazai szépirodalom nagyobb­­szabású és hosszabb lélekzetű munkáinak leg­javával is megismertessük közönségünket. Új regényünk szerzője új ember, a­ki két-három évvel ezelőtt tűnt fel az irodalomban. Szemere György sohasem tette próbára a közönség türelmét a kezdő bizonytalan szárnypróbálgatásaival. Mint kész ember állott a legszigorúbb bíró, a nagy­­közönség elé, mely azonnal megállapította róla, hogy a magyar szépirodalom friss és minden izében érdekes tehetséggel gazdago­dott benne. Legújabb alkotásának, mely mél­­­tán sorakozik a »Magyar Virtus« kiváló szer­zőjének legjobb munkái mellé, ez a czime: A mi mindsinnél erősebb. Művészies kompozícziója, szélesen felépí­tett regény, mely meseszövésének érdekessé­gével,­­ alakjainak plasztikus voltával, a vidéki kúriák és­ a falu életének vonzó rajzával, nem, utolsó sorban pedig nyelvének zamatosságával elejétől fogva megkapja és lebilincseli az ol­vasót. Meg vagyunk győződve róla, hogy A­mi mindennél erősebb minden tekintetben gyarapítani fogja szerző­jének úgy a népszerűségét, mint az írói te­kintélyét. Bosiagmile Maliid halála. — Saját tudósítónktól. — Páris, január 2. Bonaparte Maliid herczegnő ma este 7 órakor meghalt. Eugenia excsászárné, a­ki szakadatlanul betegágya mellett volt, halálánál nem volt jelen, mert esti 6 órakor, fáradt lévén, eltávozott a palotából. A herczegnő már régebb idő óta súlyosabb betegségben szenvedett. Az utóbbi napokban Eugénia excsászárné és Klotilde, a herczegnő sógornője, folyton betegágya mellett voltak. Napóleon Viktor herczeg Tifliszből már jelentette, hogy Matild herczegnő temetésére Párisba érkezik. Bonaparte Matild herczegnő, mint Jeromos, Vesztfália elűzött királyának leánya, 1820 május 27-én született Triesztben. Édesanyja, Katalin, a württembergi király leánya volt. Bonaparte Matild herczegné 18 éves korában rövid ideig Hortense királyné bodenseei kastélyában tartózkodott. Ekkor Napóleon Lajos herczeg, a későbbi császár halálo­san beleszeretett bájos unokanővérébe s minden áron nőül akarta venni. Hortense királyné azon­ban e tervet meghiúsította, mert Demidor Antal orosz nagyherczeghez akarta a herczegnőt nőül adni. Az eljegyzés meg is történt, de szerencsétlen házasságra vezetett. A herczegnő nagybátyjának, Miklós orosz czárnak oltalmát kérte férje ellen. Egy udvari bálon jelent meg a czár előtt, megmutatva neki a férje ütlegeléseitől eredő véres nyomokkal teli nyakát. A czár nemsokára el is választotta a há­zaspárt s Demidor által negyedmillió frankos évi járadékot fizettetett a herczegnőnek. Midőn Napóleont köztársasági elnökké vá­lasztották, Bonaparte Matild herczegnő már meg­alapította annyira híress vált párisi szalon­ját. Itt találkozott Napóleon először Eugéniával, a­ki később a császár nejévé lett. III. Napóleon császár unokanővérének, Matild herczegnőnek a császári fenség czimét adományozta s három udvarhölgyet osztott melléje. A herczegnő min­den udvari ünnepségen részt vett. Politikába elvből nem avatkozott, de azért gyakran bekitőleg hatott Napoleon császárra s volt rá gondja, hogy Francziaország és Oroszország közt barátságos, jó viszony álljon fenn. Az orosz nagyherczegeket s az akkori walesi herczeget gyakran látta vendégeiül, úgyszintén Francziaország számos hírneves emberét. Az 1870/71-iki hadjárat után szalonját csak oly tömegesen keresték fel, mint azelőtt. Különö­sen számos írót fogadott, a kik nem egyszer ser­kentették arra, adná ki emlékiratait. A herczegnő a csendes jótékonyságot is nagy mértékben gya­korolta ,s a nuissy-i üdülő­telep, a mely három­száz reconvalescens gyermek részére van beren­dezve, neki köszöni létét. ál is A chicagói szinházégés. — Távirati tudósítások. — Most már — négy nappal a rettenetes szerencsétlenség után — látnivaló nemcsak a katasztrófa mértéke, de kihalászhatók a jelen­tések töm­­yéből a borzal­mas szerencsétlenség igaz okai is. S megtanulhatja az egész világ, hogy az emberi élet védelme nem a tűzbiztos, szilárd, tudományos gonddal szerkesztett épü­­­letben van biztosítva, hanem igenis a folyto­­­nos éberségben, gondosságban, a pontos, lelki­ismeretes felügyeletben. A színház, a­melyben hatszáz ember pusztult el, egyike volt a világ legszebb, leg­biztosabb, legjobb színházépületeinek. Csupa vas, csupa márvány és kő,­­ a­minek az a következménye, hogy alig látszik meg az épület külső képén, hogy olyan pusztító veszedelem tanyája volt. De a biztonsági intézkedések kezelése tel­jesen amerikaias volt. Megvolt minden, de nem volt tökéletes semmi. Aszbeszttel bevont vas­függönye volt a színháznak, de sohase szok­ták lebocsátani. S a katasztrófa perczében csakugyan felmondta a szolgálatot. Fölös­­sokaságban voltak vészkijárói a griid vasból, csakhogy erős lakattal voltak elzárva, hogy ne lehessen légvonat a színházban. Minden tíz-húsz lépésre nagy, vasból "Való víztartók, a­mikben rögtön oltó­anyagot tartottak, é­des mind be volt száradva. A színház ablakain kívül mindenütt vaslétra, de az ablakok ki­­nyithatatlanul be voltak rozsdásodva. S a színháznak nem volt összeköttetése a tűzoltó­sággal. Egész közel volt a tüzérség, csak nem tudták idejében értesíteni a veszedelemről . Íme a fő okok, a­mik a katasztrófát ilyen mérhetetlen nagggyá tették. Az újabb jelentések és értesítések egyéb­ként itt következnek. (Chicago gyászban.) Kihalt, csöndes, mélységes gyászba borult város lett Chicago. A­hol máskor a legvidámab­ban ünnepelték az év változását, elhallgatott min­den zene, elnémult minden vigasság. A polgármes­ter rendeletet adott ki, hogy az új év beköszön­tését ne fogadják harangkongatással, mint máskor, s hogy hétfőn, a­mikor a tömeges temetések lesz­nek, gyászünnepe legyen a városnak. Minden üzlet zárva lesz, a házakat feketével vonják be, s meg­kezdődik a nagy temetési nap. Már készülnek rá. A temetőben százszámra ássák a sírokat. Siralmas látvány hatszáz nyitott új sír­igy egy sorjában. A sírásók lázasan dol­goznak, éjjel-nappal, a koporsókat is szögezik, faragják, a temetkező­ vállalatok pedig a nagy al­kalomra kibékültek az éppen sztrájkoló kocsisokkal. Egyelőre a nagy temetkező napra fegyszerszünetet kötöttek. (Hétszáz halott.) Hétszáz már a halottak száma azokkal együtt, a­kik a kórházakban utólag meghaltak. Kétharmad részben asszonyok és gyermekek, a­kik elpusztultak, s jóformán mind az emeleti nézők közül valók. A színpadról és a földszintről majd­nem mindenki megmenekült. A halottak agnoszkálásakor borzalmas jelene­tek játszódtak le. Nagyon sok embert ájultan vit.

Next