Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-03 / 3. szám
ft ASS ÚJSÁG 1604. janutár 3. Az Ujság húsvéti ajándéka. Alig pár hete, hogy új lapot adtunk a magyar közönség kezébe, becsületes, komoly tartalmú újságot, mely ki akarja elégíteni az elméket és hozzá szeretne férkőzni a szivekhez. Nem bántott bennünket némelyeknek az az aggodalma, hogy csak számot szaporítani jöttünk, nem csüggesztett az a kétség, vájjon lehetséges-e az egymást mennél rikítóbb szenzácziókkal túlliczitáló lapok mellett tért hódítani? És bátorságunknak, a magunk erejében és becsületes szándékában való bizakodásnak máris megjött az igazolása és jutalma. Megjött abban a ritka lelkesedésben, melylyel a közönség felkarolta pályafutásának még csak legelején álló lapunkat, abban a mostani viszonyok között szinte példátlan erkölcsi és anyagi támogatásban, melyben az előfizetők egyre szaporodó ezrei siettek részesíteni vállalkozásunkat. Ez az őszinte szeretet, ez a meleg bizalom, melyet eddigi rövid munkásságunk során máris lépten-nyomon tapasztaltunk a közönség részéről, a legnagyobb hálánkra méltó. Meg is fogjuk hálálni mindenkor azzal, hogy jó és tartalmas lapot adunk előfizetőink kezébe. De igaz örömünk telik abban, hogy módunkban van ezúttal ezt a hálánkat külön is kifejezésre juttatni. Húsvét ünnepére olyan meglepetésben részesítjük Jáváéi nélkül előfizetőinket, mely egyszersmind irodalmi esemény jellegével bir. Mikszáth Kálmánnak, ki annyi értékes szépirodalmi könyvvel gazdagította nemcsak a magyar, de a világirodalmat is, az essay - szerű politikai rajzai, skizzei, tanulmányai, melyeket egyes politikusokról és más kortársairól, valamint a képviselői életben előforduló dolgokról (udvari ebédekről, klubról, folyosóról, ex-miniszterekről stb., itt, még nincsenek összegyűjtve és kiadva. A csodálatos szemű író egy negyedszázadon át, mint maga is képviselő, ott van a politikai élet legbensőbb kulisszái mögött s e nemű munkái, a mellett, hogy páratlan humorral, mélységes megfigyeléssel és a jellemzés annyira hatalmas erejével vannak megírva, hogy minden időkre forrás és minta maradnak, szinte értékesebbek szépirodalmi műveinél is. »Az Újság« Mikszáth e huszonötéves munkálkodásának gazdag, izes gyümölcsét megszerezte, hogy húsvétra egy pompás, ragyogó fényűzéssel kiállított albumban összegyűjtve, »Az én kortársaim« czím alatt kiadja, a legjobb magyar művészek képeivel gazdagon illusztrálva. Máris megindult a lázas munka az Athenaeum nyomdájában és a festőművészek atelierjeiben, hogy a minden eddig megjelent ajándék munkát felülmúló album nyomdailag is, képekben kötésben is elkápráztató legyen. Megjegyezzük még, hogy »Az én kortársaim«-ban nem foglaltatnak Mikszáth a t. Házról szóló híres karczolatai, melyek tárgyuknál fogva, mint a tiszavirágok, csak egy napig éltek és gyönyörködtették a közönséget. A munka kizárólag »Az Újság« előfizetőinek készül, könyvkereskedelembe nem megyát. Kapja pedig »Az Újság« minden előfizetője Jáváéi nélkül: aki 1904 január hó 1-től legalább félévre egyszerre beküldi az előfizetési összeget, aki 1904 január hó 1-től negyedévre fizet elő, de kötelezi magát a következő negyedre, vagyis 1904 április hó 1-től junius hó 30-ig az előfizetési összeg beküldésére és végül, aká 1904 január hó 1-től havonként fizd elő, de k kötelezi magát ugyancsak havonként 1904 junius hó 30-ig előfizetni. Uj regényünk. Lapunk január elsei számában uj, eredeti regény közlését kezdtük meg. Az a törekvés vezet bennünket, hogy a külföldi belletrisztika remekein kivül a hazai szépirodalom nagyobbszabású és hosszabb lélekzetű munkáinak legjavával is megismertessük közönségünket. Új regényünk szerzője új ember, aki két-három évvel ezelőtt tűnt fel az irodalomban. Szemere György sohasem tette próbára a közönség türelmét a kezdő bizonytalan szárnypróbálgatásaival. Mint kész ember állott a legszigorúbb bíró, a nagyközönség elé, mely azonnal megállapította róla, hogy a magyar szépirodalom friss és minden izében érdekes tehetséggel gazdagodott benne. Legújabb alkotásának, mely méltán sorakozik a »Magyar Virtus« kiváló szerzőjének legjobb munkái mellé, ez a czime: A mi mindsinnél erősebb. Művészies kompozícziója, szélesen felépített regény, mely meseszövésének érdekességével, alakjainak plasztikus voltával, a vidéki kúriák és a falu életének vonzó rajzával, nem, utolsó sorban pedig nyelvének zamatosságával elejétől fogva megkapja és lebilincseli az olvasót. Meg vagyunk győződve róla, hogy Ami mindennél erősebb minden tekintetben gyarapítani fogja szerzőjének úgy a népszerűségét, mint az írói tekintélyét. Bosiagmile Maliid halála. — Saját tudósítónktól. — Páris, január 2. Bonaparte Maliid herczegnő ma este 7 órakor meghalt. Eugenia excsászárné, aki szakadatlanul betegágya mellett volt, halálánál nem volt jelen, mert esti 6 órakor, fáradt lévén, eltávozott a palotából. A herczegnő már régebb idő óta súlyosabb betegségben szenvedett. Az utóbbi napokban Eugénia excsászárné és Klotilde, a herczegnő sógornője, folyton betegágya mellett voltak. Napóleon Viktor herczeg Tifliszből már jelentette, hogy Matild herczegnő temetésére Párisba érkezik. Bonaparte Matild herczegnő, mint Jeromos, Vesztfália elűzött királyának leánya, 1820 május 27-én született Triesztben. Édesanyja, Katalin, a württembergi király leánya volt. Bonaparte Matild herczegné 18 éves korában rövid ideig Hortense királyné bodenseei kastélyában tartózkodott. Ekkor Napóleon Lajos herczeg, a későbbi császár halálosan beleszeretett bájos unokanővérébe s minden áron nőül akarta venni. Hortense királyné azonban e tervet meghiúsította, mert Demidor Antal orosz nagyherczeghez akarta a herczegnőt nőül adni. Az eljegyzés meg is történt, de szerencsétlen házasságra vezetett. A herczegnő nagybátyjának, Miklós orosz czárnak oltalmát kérte férje ellen. Egy udvari bálon jelent meg a czár előtt, megmutatva neki a férje ütlegeléseitől eredő véres nyomokkal teli nyakát. A czár nemsokára el is választotta a házaspárt s Demidor által negyedmillió frankos évi járadékot fizettetett a herczegnőnek. Midőn Napóleont köztársasági elnökké választották, Bonaparte Matild herczegnő már megalapította annyira híress vált párisi szalonját. Itt találkozott Napóleon először Eugéniával, aki később a császár nejévé lett. III. Napóleon császár unokanővérének, Matild herczegnőnek a császári fenség czimét adományozta s három udvarhölgyet osztott melléje. A herczegnő minden udvari ünnepségen részt vett. Politikába elvből nem avatkozott, de azért gyakran bekitőleg hatott Napoleon császárra s volt rá gondja, hogy Francziaország és Oroszország közt barátságos, jó viszony álljon fenn. Az orosz nagyherczegeket s az akkori walesi herczeget gyakran látta vendégeiül, úgyszintén Francziaország számos hírneves emberét. Az 1870/71-iki hadjárat után szalonját csak oly tömegesen keresték fel, mint azelőtt. Különösen számos írót fogadott, a kik nem egyszer serkentették arra, adná ki emlékiratait. A herczegnő a csendes jótékonyságot is nagy mértékben gyakorolta ,s a nuissy-i üdülőtelep, a mely háromszáz reconvalescens gyermek részére van berendezve, neki köszöni létét. ál is A chicagói szinházégés. — Távirati tudósítások. — Most már — négy nappal a rettenetes szerencsétlenség után — látnivaló nemcsak a katasztrófa mértéke, de kihalászhatók a jelentések tömyéből a borzalmas szerencsétlenség igaz okai is. S megtanulhatja az egész világ, hogy az emberi élet védelme nem a tűzbiztos, szilárd, tudományos gonddal szerkesztett épületben van biztosítva, hanem igenis a folytonos éberségben, gondosságban, a pontos, lelkiismeretes felügyeletben. A színház, amelyben hatszáz ember pusztult el, egyike volt a világ legszebb, legbiztosabb, legjobb színházépületeinek. Csupa vas, csupa márvány és kő, aminek az a következménye, hogy alig látszik meg az épület külső képén, hogy olyan pusztító veszedelem tanyája volt. De a biztonsági intézkedések kezelése teljesen amerikaias volt. Megvolt minden, de nem volt tökéletes semmi. Aszbeszttel bevont vasfüggönye volt a színháznak, de sohase szokták lebocsátani. S a katasztrófa perczében csakugyan felmondta a szolgálatot. Fölössokaságban voltak vészkijárói a griid vasból, csakhogy erős lakattal voltak elzárva, hogy ne lehessen légvonat a színházban. Minden tíz-húsz lépésre nagy, vasból "Való víztartók, amikben rögtön oltóanyagot tartottak, édes mind be volt száradva. A színház ablakain kívül mindenütt vaslétra, de az ablakok kinyithatatlanul be voltak rozsdásodva. S a színháznak nem volt összeköttetése a tűzoltósággal. Egész közel volt a tüzérség, csak nem tudták idejében értesíteni a veszedelemről . Íme a fő okok, amik a katasztrófát ilyen mérhetetlen nagggyá tették. Az újabb jelentések és értesítések egyébként itt következnek. (Chicago gyászban.) Kihalt, csöndes, mélységes gyászba borult város lett Chicago. Ahol máskor a legvidámabban ünnepelték az év változását, elhallgatott minden zene, elnémult minden vigasság. A polgármester rendeletet adott ki, hogy az új év beköszöntését ne fogadják harangkongatással, mint máskor, s hogy hétfőn, amikor a tömeges temetések lesznek, gyászünnepe legyen a városnak. Minden üzlet zárva lesz, a házakat feketével vonják be, s megkezdődik a nagy temetési nap. Már készülnek rá. A temetőben százszámra ássák a sírokat. Siralmas látvány hatszáz nyitott új sírigy egy sorjában. A sírásók lázasan dolgoznak, éjjel-nappal, a koporsókat is szögezik, faragják, a temetkező vállalatok pedig a nagy alkalomra kibékültek az éppen sztrájkoló kocsisokkal. Egyelőre a nagy temetkező napra fegyszerszünetet kötöttek. (Hétszáz halott.) Hétszáz már a halottak száma azokkal együtt, akik a kórházakban utólag meghaltak. Kétharmad részben asszonyok és gyermekek, akik elpusztultak, s jóformán mind az emeleti nézők közül valók. A színpadról és a földszintről majdnem mindenki megmenekült. A halottak agnoszkálásakor borzalmas jelenetek játszódtak le. Nagyon sok embert ájultan vit.