Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
36 esti lap szerkesztője, a »Magyarország«-nál is járt vesztegetési szándékkal. Parlamenti bizottság. Az ellenzék 15 tagú parlamenti bizottság kiküldését követelte s ehhez Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök azonnal hozzájárult. éjjeli ülés. Az emlékezetes ülés azonban ezzel nem ért véget. A miniszterelnök ugyanis a másnapi ülés napirendjére nézve akart indítványt tenni, mégpedig azt, hogy a kormányprogramja fölötti vita megszakításával az indemnity tűzessék napirendre. Az ellenzék borzasztó viharral akadályozta meg e bejelentést, sőt midőn a miniszterelnök, látván, hogy szóhoz nem juthat, írásban küldte fel az elnökhöz indítványát, a függetlenségi képviselők közül többen az elnöki emelvényre rohantak, kitépték a jegyző kezéből a papirost s azt szétszakították. A miniszterelnök erre új írásbeli indítványt adott be, de időközben zárt ülést kértek, mely fél ötig tartott. A nyílt ülésben személyes felszólalásokkal iparkodtak megakadályozni a napirend megállapítását, majd ismét zárt ülést kértek, mely egyfolytában éjfélig húzódott, amikor is az újból nyílttá lett ülésen az ellenzék azzal a kijelentéssel, hogy törvénytelennek tekinti a kormányelnök indítványa feletti határozatot, mert az ülés tegnapra volt egybehíva, most pedig 12 óra elmúlt, a Szózat éneklése közben kivonult. A Ház ezután rövidesen elfogadta a kormányelnök indítványát s kitűzte július 11-ére az indemnity tárgyalását. Az ülések elnapolása. Erre azonban nem került sor. Időközben ugyanis kiderült, hogy Dienesnek és Singernek Szápáry László gróf fiumei kormányzó adta a pénzt a vesztegetési czélokra. Szápáry gróf, midőn az ügy nyilvánosságra jutott, azonnal lemondott állásáról. A parlament pedig elhatározta, hogy nyomban megválasztja a parlamenti bizottságot, mely a vesztegetési ügyet kideríteni lesz hivatva s erre való tekintettel üléseit bizonytalan időre elnapolta. Dienes szökése. Dienes Márton a leleplezés éjjelén elutazott Budapestről s külföldre szökött. A vizsgálat és eredménye. A parlamenti vizsgálóbizottság augusztus 1-jén kezdte meg kihallgatásait. Kihallgatta Pap Zoltánt, Szápáry László grófot, Singer Artúrt, Teleki Sándor és Gyula grófot, gróf Bánffy Miklóst, gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt, Sélley Sándort, számos képviselőt, több újságírót s néhány oly egyént, a kik Dienes és Singer ügyével kapcsolatban voltak s végre 10 napi tárgyalás után a bizottság befejezte működését s jelentést készített, mely a tettesség kérdésében megállapította, hogy Szapáry László gróf adta Dienesnek a pénzt sajátjából, azonban a leghatározottabb meggyőződés alapján kijelenti, hogy sem a kormányt, sem a miniszterelnököt az összejátszás vagy részesség vádja, vagy gyanúja ez ügyben abszolúte nem terhelheti. Khuen első lemondása. Ez a jelentés azonban ekkor már nem volt többé sürgős, mert gróf Khuen-Héderváry Károly nyomban a parlamenti bizottság előtt folyt kihallgatások befejeztével Ischlbe utazott s benyújtotta ő felségének a kabinet lemondását, melyet a minisztertanács határozott el, tekintettel arra a körülményre, hogy már az ellenzék azon része is, mely egy párthatározat értelmében megígérte a kormányprogramok támogatását, szintén csatlakozott az obstrukcióhoz s így nincs kilátás arra, hogy a mostani kormányprogramja alapján az obstrukcziót leküzdeni s a kormányprogrammot megvalósítani lehetne. Kihallgatások. A kormányválság ezúttal nagyon soká húzódott. Ő felsége augusztus 19-én Budapestre jött s 21-én kezdetét vette a politikusok és államférfiak egész sorának a kihallgatása, akiktől ő felsége a helyzetről felvilágosítást és a válság megoldására nézve véleményt kért. Az első napon gróf Csáky Albint, a főrendiház elnökét, gróf Apponyi Albertet, a képviselőház elnökét, gróf Andrássy Gyulát és gróf Károlyi Sándort hallgatta ki ő felsége. A következő napokon még a következők voltak kihallgatáson: Bánffy Dezső báró, Hieronymi Károly, Zichy János gróf, Széll Kálmán, Tisza István gróf, Lukács László, Fáik Miksa és Darányi Ignácz. Kombinácziók. A válságot azonban e kihallgatások után sem sikerült még megoldani. Ő felsége ugyanis az angol király fogadására visszautazott Wienbe, honnét szeptember 3-ikán újból Budapestre jött s másnap Khuen-Héderváry grófot, majd Andrássy Gyula grófot és Hieronymi Károlyt, szeptember 5-én pedig Tisza István grófot fogadta, a kinek jelöltsége a kormányalakításra már ekkor a legkomolyabban lépett előtérbe. E kihallgatások benyomása egy ideig az volt, hogy Lukács László fog megbízatást kapni kormányalakításra; ez a kombináczió azonban meghiúsult, mert a pénzügyminiszter kifejtette ő felsége előtt az okokat, melyek, nézete szerint, a megbízatás elvállalását reá nézve nem teszik kívánatossá, s ő felsége, az okokat méltányolva, teljesítette kérését. Teljes egy hónapig tartott már ekkor a kormányválság s a király szeptember 9-én ismét visszautazott Wienbe, a nélkül, hogy a kormányválságban megoldás jött volna létre. A válság tehát továbbra is stagnált, annál is inkább, mert ő felsége elutazott Galicziába, az ottani nagy hadgyakorlatokra. A chlossy-i hadiparancs. Új és váratlan lökést kapott a válság, mely azt még inkább kiélesítette a galicziai hadgyakorlatok befejeztével kiadott hadiparancs által. Csopoban kelt ez a hadiparancs, melynek hatása a helyzet további alakulására igen súlyos és mélyreható befolyással volt. Ebben a hadiparancsban ő felsége kijelentette, hogy sohasem adja fel azon jogokat, melyek neki mint legfőbb hadúrnak biztosítják; hogy a hadsereg továbbra is közös és egységes marad s hogy a komoly kötelességteljesítés útján fog továbbhaladni, áthatva az egyetértés és összhangzat azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára fordítva. A chlopyi hadiparancs óriási feltűnést és mozgalmat okozott. A felségjogokra s a néptörzsre vonatkozó passzusokat különösen az ellenzéki sajtó igen éles hangon bírálta s az ellenzéki pártok részéről erélyes agitáczió indult meg a Ház egy behívására. Ki is tűzetett az ülés szeptember 24-ikére s óriási feszültséggel várta az egész ország a bekövetkezendő eseményeket. A királyi kézirat: Kimen újabb megbízatása. Az ülést megelőző napon azonban nagy meglepetés következett be. Megjelent a hivatalos lapban a király egy kézirata Khuen- Héderváry grófhoz s egyúttal ez utóbbinak újból való megbízatása az uj kormány megalakításával. A legfelsőbb kézirat a bevezető sorokban a király atyai szivének mély gyászát fejezi ki a Magyarországon uralkodó sajnálatos állapotok felett, majd hivatkozással az 1887: XII. t.-cz. 11. §-ára kijelenti, hogy az ebben megállapított jogokat a közös hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag csorbítatlanul fentartja s nem járulhatna hozzá oly követelések teljesítéséhez, melyek a kipróbált intézmény oly átalakítását célozzák, mely nemcsak Magyarország érdekeinek nem felel meg, de végső következményeiben az ország integritását is veszélyeztethetné. Másfelől azonban nem zárkózik el ő felsége a közös hadsereg körében királyi hatalmából folyó azon intézkedések megvalósításától, melyekre vonatkozólag kormányai az országgyűlés előtt máris nyilatkozatokat tettek, s a melyek a gróf Khuennek ő felsége által megjelölt pontokkal együtt azt a keretet alkotják, melyeken belül ő felsége ily intézkedéseket megengedhetőnek tart. AZ ÚJSÁG 1904. január 1( Kimen nyilatkozatai. A királyi kézirat s Khuen kinevezésének publikálása napján a szabadelvű párt értekezletet tartott, melyen az újból megbízott miniszterelnök a királyi kézirattal kapcsolatban, melyet felolvasott, két pontra nézve tett bővebb nyilatkozatot. Az egyik a katonai reformokra nézve tett nyilatkozatokra vonatkozott, a másik saját személyére. Az előbbire nézve bejelentette, hogy a kormány a legfontosabbnak tartja a katonai nevelés kérdését; evégből a kormány az alapítványokat szaporítani akarja s a magyarországi katonai nevelőintézetekben a tantárgyak jelentékeny részét magyar nyelven kívánja előadatni. A személyes ügy pedig az, hogy kijelentette, miszerint a megbízatást csakis abból a czélból vállalta el, hogy a király és nemzet közötti érintkezés tekintetében legyen az alkotmányos orgánum, egy felelős személy, ki fedezze a királyt s a ki hivatva legyen a király szavait tolmácsolni és alkotmányos elbírálásokat lehetővé tenni. Ez tehát nem jelenti azt, mintha ő (Khuen gróf) végleges kormányt szándékoznék alakítani. A leglényegesebb azonban, amit a párt az általa hozott határozatba is belefoglalt, a miniszterelnöknek a király felhatalmazása alapján tett ama kijelentése volt, hogy »ő felsége fájdalommal és mély sajnálattal vett arról tudomást, hogy az általa kiadott hadiparancs oly felfogásokkal, félreértésekkel, sőt félremagyarázásokkal találkozott, amelyek oda konkludáltak, mintha a felséges urnák, mint a hadsereg törvény szerinti legfőbb hadúrénak ezen megnyilatkozása a magyar alkotmánynak, vagy a magyar nemzetnek, Magyarország törvényes jogainak, a magyar államiságnak sérelmét involválná. Ez ki van zárva, ez nem történhetett meg, ez ő felségének intencziójától távol állott és a hadiparancsnak bármely oldalról ilyen magyarázatot adni helyesen és jogosan nem szabad és nem lehet«. A miniszterelnöknek a korona felhatalmazása alapján tett ezen nyilatkozatát a párt teljesen elégségesnek találta arra, hogy a magyar nemzet kebelében ezen hadiparancs kapcsán támadt izgalmak eloszlattassanak. Az országgyűlési szabadelvű párt, midőn ezt megnyugvással konstatálta, ebből folyólag kijelentette, hogy a hadiparancs további tárgyalásának szüksége fenn nem forog. Botrányok a Házban. A junius 24-iki ülésen óriási botrány volt megint. Kossuth Ferencz egy felirati javaslatot nyújtott be s annak napirendre tűzését kérte. Midőn gróf Khuen-Héderváry felállt, hogy Kossuth felirati javaslatának elhalasztását kérje, oly viharos és izgalmas jelenetek voltak, hogy több képviselőt részben meg kellett feddni, részben a mentelmi bizottsághoz utasítani. A miniszterelnök csak nagy nehezen tehette meg nyilatkozatát s csak délután négy órakor lehetett az ülést bezárni. Folytatása azonban ez ülésnek nem volt. A Kerber-ügy. A szabadelvű párt határozata. Ellenben új inczidens merült fel. Körber osztrák miniszterelnöknek a Reichsrath előtt tett nyilatkozatai idézték azt elő, amelyek a magyar közjog némely sarkalatos tételeinek félremagyarázásában kulmináltak. A szabadelvű párt e kérdésben értekezletet tartott, melyen többen felszólaltak, visszautasítván Körber nyilatkozatait s egyúttal abban állapodtak meg, hogy a miniszterelnök belátására bízzák, mikor és mily formában tegyen nyilatkozatot a Házban. Khuen nyilatkozik a Házban. Szeptember 29-ére a függetlenségi párt kívánságáraegybegyült a Ház. Az ülésen Andrássy Gyula gróf felolvasta a szabadelvűpártnak fentebb ismertetett határozatát, majd Khuen-Héderváry Károly gróf állott fel szólásra, hogy a Körber-ügyben nyilatkozzék Kijelentette, hogy nem fogad el semmi ok magyarázatot, mely a magyar alkotmány tételeivel ellenkeznék; magyar törvény magyarázatára nincs is más hivatva, mint a magy országgyűlés és a magyar király; egyébirá pedig kijelentette, hogy ő Körberrel katon kérdésekben nem érintkezett s nem tárgy-