Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

36 esti lap szerkesztője, a »Magyarország«-nál is járt vesztegetési szándékkal. Parlamenti bizottság. Az ellenzék 15 tagú parlamenti bizottság kiküldését követelte s ehhez Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök azonnal hozzájárult. éjjeli ülés. Az emlékezetes ülés azonban ezzel nem ért véget. A miniszterelnök ugyanis a másnapi ülés napirendjére nézve akart indítványt tenni, még­pedig azt, hogy a kormánypro­gramja fölötti vita megszakításával az indem­nity tűzessék napirendre. Az ellenzék bor­zasztó viharral akadályozta meg e bejelen­tést, sőt midőn a miniszterelnök, látván, hogy szóhoz nem juthat, írásban küldte fel az elnökhöz indítványát, a függetlenségi képvi­selők közül többen az elnöki emelvényre ro­hantak, kitépték a jegyző kezéből a papirost s azt szétszakították. A miniszterelnök erre új írásbeli indítványt adott be, de időközben zárt ülést kértek, mely fél ötig tartott. A nyílt ülés­ben személyes felszólalásokkal iparkodtak meg­akadályozni a napirend megállapítását, majd ismét zárt ülést kértek, mely egyfolytában éjfé­lig húzódott, a­mikor is az újból nyílttá lett ülé­sen az ellenzék azzal a kijelentéssel, hogy törvénytelennek tekinti a kormányelnök in­dítványa feletti határozatot, mert az ülés tegnapra volt egybehíva, most pedig 12 óra elmúlt, a Szózat éneklése közben kivonult. A Ház ezután rövidesen elfoga­dta a kormány­elnök indítványát s kitűzte július 11-ére az indemnity tárgyalását. Az ülések elnapolása. Erre azonban nem került sor. Időközben ugyanis kiderült, hogy Dienesnek és Singer­­nek Szápáry László gróf fiumei kormányzó adta a pénzt a vesztegetési czélokra. Szápáry gróf, midőn az ügy nyilvánosságra jutott, azonnal lemondott állásáról. A parlament pedig elhatározta, hogy nyomban megválasztja a parlamenti bizottságot, mely a vesztegetési ügyet kideríteni lesz hivatva s erre való te­kintettel üléseit bizonytalan időre elnapolta. Dienes szökése. Dienes Márton a leleplezés éjjelén eluta­zott Budapestről s külföldre szökött. A vizsgálat és eredménye. A parlamenti vizsgáló­bizottság augusz­tus 1-jén kezdte meg kihallgatásait. Kihall­gatta Pap Zoltánt, Szápáry László grófot, Singer Artúrt, Teleki Sándor és Gyula grófot, gróf Bánffy Miklóst, gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt, Sélley Sándort, szá­mos képviselőt, több újságírót s néhány oly egyént, a kik Dienes és Singer ügyével kap­csolatban voltak s végre 10 napi tárgyalás után a bizottság befejezte működését s jelen­tést készített, mely a tettesség kérdésében megállapította, hogy Szapáry László gróf adta Dienesnek a pénzt sajátjából, azonban a leg­határozottabb meggyőződés alapján kijelenti, hogy sem a kormányt, sem a miniszterelnököt az összejátszás vagy részesség vádja, vagy gyanúja ez ügyben abszolúte nem terhelheti. Khuen első lemondása. Ez a jelentés azonban ekkor már nem volt többé sürgős, mert gróf Khuen-Héderváry Károly nyomban a parlamenti bizottság előtt folyt kihallgatások befejeztével Ischlbe uta­zott s benyújtotta ő felségének a kabinet le­mondását, melyet a minisztertanács határozott el, tekintettel arra a körülményre, hogy már az ellenzék azon része is, mely egy párthatáro­zat értelmében megígérte a kormányprogramok támogatását, szintén csatlakozott az obstruk­­c­ióhoz s így nincs kilátás arra, hogy a mos­tani kormányprogramja alapján az obstrukcziót leküzdeni s a kormányprogrammot megvaló­sítani lehetne. Kihallgatások. A kormányválság ezúttal nagyon soká húzódott. Ő felsége augusztus 19-én Budapestre jött s 21-én kezdetét vette a politikusok és államférfiak egész sorának a kihallgatása, a­kiktől ő felsége a helyzetről felvilágosí­tást és a válság megoldására nézve vé­leményt kért. Az első napon gróf Csáky Albint, a főrendiház elnökét, gróf Apponyi Albertet, a képviselőház elnökét, gróf Andrássy Gyulát és gróf Károlyi Sándort hallgatta ki ő felsége. A következő napokon még a kö­vetkezők voltak kihallgatáson: Bánffy Dezső báró, Hieronymi Károly, Zichy János gróf, Széll Kálmán, Tisza István gróf, Lukács László, Fáik Miksa és Darányi Ignácz. Kombinácziók. A válságot azonban e kihallgatások után sem sikerült még megoldani. Ő felsége ugyanis az angol király fogadására visszautazott Wienbe, honnét szeptember 3-ikán újból Budapestre jött s másnap Khuen-Héderváry grófot, majd Andrássy Gyula grófot és Hieronymi Károlyt, szeptember 5-én pedig Tisza István grófot fogadta, a kinek jelöltsége a kormányalakí­tásra már ekkor a legkomolyabban lépett elő­térbe. E kihallgatások benyomása egy ideig az volt, hogy Lukács László fog megbízatást kapni kormányalakításra; ez a kombináczió azonban meghiúsult, mert a pénzügymi­niszter kifejtette ő felsége előtt az okokat, melyek, nézete szerint, a megbízatás elvál­lalását reá nézve nem teszik kívánatossá, s ő felsége, az okokat méltányolva, teljesítette kérését. Teljes egy hónapig tartott már ekkor a kormányválság s a király szeptember 9-én ismét visszautazott Wienbe, a nélkül, hogy a kormányválságban megoldás jött volna létre. A válság tehát továbbra is stagnált, annál is inkább, mert ő felsége elutazott Galicziába, az ottani nagy hadgyakorlatokra. A chlossy-i hadiparan­cs. Új és váratlan lökést kapott a válság, mely azt még inkább kiélesítette a galicziai hadgyakorlatok befejeztével kiadott hadi­­parancs által. Csopoban kelt ez a hadiparancs, melynek hatása a helyzet további alakulására igen súlyos és mélyreható befolyással volt. Ebben a hadiparancsban ő felsége kijelentette, hogy sohasem adja fel azon jogokat, melyek neki mint legfőbb hadúrnak biztosítják; hogy a hadsereg továbbra is közös és egységes marad s hogy a komoly kötelességteljesítés útján fog továbbhaladni, áthatva az egyetértés és összhangzat azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára fordítva. A chlopyi hadiparancs óriási feltűnést és mozgalmat okozott. A felségjogokra s a nép­törzsre vonatkozó passzusokat különösen az ellenzéki sajtó igen éles hangon bírálta s az ellenzéki pártok részéről erélyes agitáczió in­dult meg a Ház egy behívására. Ki is tűzetett az ülés szeptember 24-ikére s óriási feszült­séggel várta az egész ország a bekövetkezendő eseményeket. A királyi kézirat: Kimen újabb megbízatása. Az ülést megelőző napon azonban nagy meglepetés következett be. Megjelent a hiva­talos lapban a király egy kézirata Khuen- Héderváry grófhoz s egyúttal ez utóbbinak újból való megbízatása az uj kormány meg­alakít­ásával. A legfelsőbb kézirat a bevezető sorokban a király atyai szivének mély gyászát fejezi ki a Magyarországon uralkodó sajnálatos álla­potok felett, majd hivatkozással az 1887: XII. t.-cz. 11. §-ára kijelenti, hogy az ebben megállapított jogokat a közös hadsereg egy­séges vezérletére, vezényletére és belszerveze­­tére vonatkozólag csorbítatlanul fentartja s nem járulhatna hozzá oly követelések teljesítéséhez, melyek a kipróbált intézmény oly átalakítását c­élozzák, mely nemcsak Magyarország érdekei­nek nem felel meg, de végső következményeiben az ország integritását is veszélyeztethetné. Más­felől azonban nem zárkózik el ő felsége a közös hadsereg körében királyi hatalmából folyó azon intézkedések megvalósításától, me­lyekre vonatkozólag kormányai az ország­­gyűlés előtt máris nyilatkozatokat tettek, s a melyek a gróf Khuennek ő felsége által meg­jelölt pontokkal együtt azt a keretet alkot­ják, melyeken belül ő felsége ily intézkedése­ket megengedhetőnek tart. AZ ÚJSÁG 1904. január 1( Kimen nyilatkozatai. A királyi kézirat s Khuen kinevezésének publikálása napján a szabadelvű párt értekez­letet tartott, melyen az újból megbízott mi­niszterelnök a királyi kézirattal kapcsolatban, melyet felolvasott, két pontra nézve tett bő­vebb nyilatkozatot. Az egyik a katonai refor­mokra nézve tett nyilatkozatokra vonatkozott, a másik saját személyére. Az előbbire nézve bejelentette, hogy a kormány a legfontosabb­nak tartja a katonai nevelés kérdését; e­vég­ből a kormány az alapítványokat szaporítani akarja s a magyarországi katonai nevelő­intéze­tekben a tantárgyak jelentékeny részét magyar nyelven kívánja előadatni. A személyes ügy pe­dig az, hogy kijelentette, miszerint a megbíza­tást csakis abból a czélból vállalta el, hogy a király és nemzet közötti érintkezés tekinteté­ben legyen az alkotmányos orgánum, egy fe­lelős személy, ki fedezze a királyt s a ki hi­vatva legyen a király szavait tolmácsolni és alkotmányos elbírálásokat lehetővé tenni. Ez tehát nem jelenti azt, mintha ő (Khuen gróf) végleges kormányt szándékoznék alakítani. A leglényegesebb azonban, a­mit a párt az általa hozott határozatba is belefoglalt, a miniszterelnöknek a király felhatalmazása alapján tett ama kijelentése volt, hogy »ő fel­sége fájdalommal és mély sajnálattal vett arról tudomást, hogy az általa kiadott hadi­parancs oly felfogásokkal, félreértésekkel, sőt félremagyarázásokkal találkozott, a­melyek oda konkludáltak, mintha a felséges urnák, mint a hadsereg törvény szerinti legfőbb hadúré­nak ezen megnyilatkozása a magyar alkot­mánynak, vagy a magyar nemzetnek, Magyar­­ország törvényes jogainak, a magyar állami­ságnak sérelmét involválná. Ez ki van zárva, ez nem történhetett meg, ez ő felségének in­­tencziójától távol állott és a hadiparancsnak bármely oldalról ilyen magyarázatot adni he­lyesen és jogosan nem szabad és nem lehet«. A miniszterelnöknek a korona felhatal­mazása alapján tett ezen nyilatkozatát a párt teljesen elégségesnek találta arra, hogy a magyar nemzet kebelében ezen hadiparancs kapcsán támadt izgalmak eloszlattassanak. Az országgyűlési szabadelvű párt, midőn ezt megnyugvással konstatálta, ebből folyólag kijelentette, hogy a hadiparancs további tár­gyalásának szüksége fenn nem forog. Botrányok a Házban. A junius 24-iki ülésen óriási botrány volt megint. Kossuth Ferencz egy felirati javaslatot nyújtott be s annak napirendre tűzését kérte. Midőn gróf Khuen-Héderváry felállt, hogy Kossuth felirati javaslatának elhalasztását kérje, oly viharos és izgalmas jelenetek voltak, hogy több képviselőt részben meg kellett feddni, részben a mentelmi bizottsághoz uta­sítani. A miniszterelnök csak nagy nehezen tehette meg nyilatkozatát s csak délután négy órakor lehetett az ülést bezárni. Folytatása azonban ez ülésnek nem volt. A Kerber-ü­gy. A szabadelvű párt határozata. Ellenben új inczidens merült fel. Körber osztrák miniszterelnöknek a Reichsrath előtt tett nyilatkozatai idézték azt elő, a­melyek a magyar közjog némely sarkalatos tételeinek félremagyarázásában kulmináltak. A szabadelvű párt e kérdésben értekezletet tartott, melyen többen felszólaltak, visszauta­sítván Körber nyilatkozatait s egyúttal abban állapodtak meg, hogy a miniszterelnök be­látására bízzák, mikor és mily formában tegyen nyilatkozatot a Házban. Khuen nyilatkozik a Házban. Szeptember 29-ére a függetlenségi párt kívánságára­­egybegyült a Ház. Az ülésen Andrássy Gyula gróf felolvasta a szabadelvű­­pártnak fentebb ismertetett határozatát, majd Khuen-Héderváry Károly gróf állott fel szó­lásra, hogy a Körber-ügyben nyilatkozzék Kijelentette, hogy nem fogad el semmi ok magyarázatot, mely a magyar alkotmány téte­leivel ellenkeznék; magyar törvény magyará­zatára nincs is más hivatva, mint a magy országgyűlés és a magyar király; egyébirá pedig kijelentette, hogy ő Körberrel katon kérdésekben nem érintkezett s nem tárgy-

Next