Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
18 Jó magyar. Mindenesetre az. A rövid levélben valóságos hajvágás van. Kiparírozzuk valamennyit. 1. A magyar nyelv tisztasága és méltósága dolgában az csak az első szavunk volt. És bizony vagyunk olyan jó gazdák, hogy a magunk háza előtt is söprögetünk. De látja, kérem, most mindenki nagyon »csinálja« a magyar nyelvet. Más helyesírása van az hónak, más a szedőnek, más a korrektornak és más majdnem minden egyes olvasónak. Teszem, ezt a monarchia szót négyféleképpen írják, így is. De így is: monárchia, monárkia és monárkhia. Nem is beszélvén az ékezetekről. . Nehézség van elég. Mi azonban a kritikát nemcsak gyakoroljuk, hanem el is fogadjuk. Egy kis hajbakapás nem árt, hacsak legnagyobb kincsünk, nyelvünk tisztul tőle. 2. Ami az idegen szókat illeti, ezeknek a szenvedélyes kiküszöbölése sokszor nagyobb nyelvrontás, mint a megtartásuk. Mit szólna ahhoz például, ha a politikát, amint egyszer már próbálták, országászatnak, a monarchiát egyeduralomnak, a kritikát Ítészeknek neveznénk és így tovább. Szívesen kilöknénk mi valamennyit, de a rossz, vagy keserves magyar szó még jobban rontja a nyelvet, mint az idegen, táraságod alighanem a M. T. Akadémia körül vagyon, vagy talán éppen benne is. Nos tehát, ott rejtezik az »elégtétel«. 3. Egyébiránt mi a Magyar Tudományos Akadémia szokásait ismerjük el legnagyobb tekintélynek, mivel ott nincs elhamarkodás, nincs fölösleges rajongás és kapkodás. Helyes elv, hogy az olyan idegen szókat, amelyeknek legalább megközelítő egyértékű magyar mása nincs, meg kell tartani, amíg lesz. A rossz és ingadozó értelmű csinált fogalomjelzők csakugyan sokkal jobban rontják a nyelvet, de még a gondolkozást is, mint a határozott értelmű idegen szók. 4. Éppen azért határozottan igazsága van, amikor csak ezeket kifogásolja:portálni, puezolni, zsurnalisztika, malicziózás, tenitenczi, destrukczió stb. Az enerzsia dolgában nem. Ennek csak a magyar írása rossz. Az energia mása: az eréig, nem jó magyar szó, sem születésénél, sem neveltetésénél fogva nem az. 5. Az írásmód dolgában pedig azt véljük, hogy az idegen szókat, ha már használni vagyunk kénytelenek, írjuk lehetőleg idegen helyesírás szerint, mivel a magyaros helyesírás az ilyenekben olykor szörnyű (zsáner, kvázi, konzekvenczia, kvintesszenczia, sovinizmus), de mindig megkönnyíti az idegen szók beolvadását. Az idegen szóknak magyar helyesírása olyan kapu, amelyet az idegen előtt a legjobb szándékú hazafiak zárnak ki. Az ebben való mértéktartás, mint sok másban is, több hasznára van magyarságunknak, mint a mértéktelen rajongás. Tehát csak az egészen meghonosodott idegen szavakat írjuk magyarosan, a jött-menteket nem. 6. Végül pedig azt gondoljuk, hogy a magyar nyelvet a mi honunkban tulajdonképpen nem is annyira az idegen szók, mint inkább az idegen kifejezések, gondolatfordulatok betódulása és a magyar szórend feldúlása ellen kell védelmezni. Aki ma az idegen szók kipusztítására veti minden erejét, az ostromlott vár keleti kapuját védelmezi egy marok ellenség ellen, holott a nyugati kapun az ellenség főereje már be is tódult. Oda kell vetni minden erőnket! Úgy tudjuk, hogy a M. T. Akadémia is a nyugati kapunál koncentrál (összpontosít?). A magyar frazeológia (szójárás ?) megjelenése nagy eseménye lesz. Senki nem néz annyi várakozással és bizalommal tudós intézetünkre ebben a munkájában, mint éppen mi, akik meg vagyunk arról győződve, hogy ebből a keveredésből nyelvünket csakis az Akadémia segítheti ki a maga tudós tekintélyével, amint hogy eddigi könyvei is nagyon sokat segítettek. B. J. Békés: Köszönettel vettük és reméljük is, hogy lesz keze-lába annak, amit csinálunk. AZ ÚJSÁG KÖZGAZDASÁG. A kisipar modernizálása. (Mesterek és segédek továbbképzése.) A kereskedelmi miniszter által eddig az ország különböző részeiben szórványosan létesített mestertanfolyamok kitűnő hatással voltak az illető kézművesiparágak, nevezetesen a szabó-, czipész-, tímár-, lakatos-, asztalos-, fazekas- stb. iparágak fejlődésére. E tanfolyamok czélja a kisipar modernizálása. Megismertetni a kisiparosokat a kézművesipar modern haladásával az illető ipar technikájában (szabás, feldolgozás, alkalmazás stb.) új anyagokkal, segédeszközökkel, gépekkel és így tovább. Az e téren elért sikerek arra indították a kormányt, hogy a kísérletkép meghonosított tanfolyamokat most az egész országban álalánosítsa és lehetőleg az összes legfontosabb kézművesiparágakra kiterjeszsze, így tehát az a javítási munka, ami eddig ötletszerűen történt, jövőre rendszeres folytatást nyer. A m. kir. Technológiai Iparmúzeum a kereskedelmi miniszter felhívására e tárgyban már elkészítette javaslatát, melylyel az illetékes faktorok már legközelebb foglalkoznak. Ez a tervezet meg fogja állapítani, hogy melyik városban, községben, milyen időtájban miféle mesterségekre kiterjedő szaktanfolyamokat kell rendezni úgy a mesternek, mint az erre jelentkező iparossegédek számára. A m. kir. Technológiai Iparmúzeum igazgatósága ugyanis évenként november hóban megkeresi a kereskedelmi és iparkamarákat és az érdekelt ipartestületeket vagy ipartársulatokat, ahol pedig ipartestület vagy ipartársulat nincs, az elsőfokú iparhatóságot oly czélból, hogy körükben szólítsák fel a mestereket és az érdemes segédeket a tanfolyamokra való jelentkezésre s közöljék a múzeum igazgatóságával, hogy hol jelentkezett 15—20 kellő előképzettségű mester és segéd, s igy hol volna megokolt mestertanfolyam rendezése és mely időben. Azok a mesterek és segédek, kik oly helyeken laknak, ahol nincs ipartestület vagy ipartársulat, az elsőfokú iparhatóságnál jelentkezhetnek a tanfolyamokra. A kamarák, ipartestületek, ipartársulatok vagy az elsőfokú iparhatóság értesítése alapján, továbbá a szaktanítók száma és elfoglaltsága szerint a múzeum igazgatósága megállapítja az évenként rendezendő mestertanfolyamok számát, helyét, valamint idejét. A tanfolyamra elsősorban az oly képzettebb és idősebb mestereket veszik föl, kik valamely anyagbevásárló, termelő, értékesítő vagy hitelszövetkezetnek tagjai, a mesterek után pedig ama képzettebb segédeket, kik egy helyen legalább egy évig dolgoztak vagy dolgoznak és akik körülményeiknél fogva rövidebb idő alatt mesterek lehetnek. A tanfolyamra jelentkező mesterektől és segédektől megkívánják, hogy írni, olvasni és számolni tudjanak. Annak a kamarának, ipartestületnek, ipartársulatnak vagy első fokú iparhatóságnak, amelynek területén a tanfolyamot rendezik, a múzeum igazgatósága rovatozott íveket küld, hogy azokra írják fel a jelentkezett mesterek és segédek neveit és a róluk kívánt adatokat. A kamarák, ipartestületek, ipartársulatok vagy az elsőfokú iparhatóság által beküldött névjegyzékek és adatok, valamint az ipartestület és az iparhatóság ajánlása alapján s a jelentkezők kívánságának és érdekének lehető figyelembe vételével a múzeum igazgatósága megállapítja az egyes tanfolyamokra felveendők jegyzékét s a felvételről az illetőket idején értesíti. Egy tanfolyamra legalább 15 s legfeljebb 20 mester és segéd vehető fel. A tanfolyam megtartásának feltétele, hogy az illetékes kereskedelmi és iparkamara, az illetékes ipartestület vagy ipartársulat s amennyiben az illetékes testületek erről nem gondoskodnak, hogy maguk a tanfolyamra beiratkozott mesterek és segédek a létszámuknak megfelelő világos és egészséges helyiségről, valamint annak fűtéséről, világításáról és tisztántartásáról gondoskodjanak. A tanfolyamra felvett mesterek és segédek, amennyiben ezekről az illetékes kereskedelmi és iparkamara, vagy az ipartestületek nem gondoskodtak, maguk kötelesek gondoskodni a tanulmányukhoz szükséges tanszerekről és anyagokról és kézi szerszámokról, a múzeum igazgatósága csak a szemléltetéshez szükséges anyagokat és mintákat, a közösen használt szerszámokat és gépeket adja. Amennyiben a tanítási módszer szerint készített tankönyv rendelkezésre áll, a múzeum igazgatósága abból rendszerint mindegyik mesternek és segédnek ad egy példányt ingyen, hogy előhaladását megkönnyítse. A tervezet megállapítja az egyes tanfolyamok menetét, miről az érdekeltek annak idején kellő tudomást nyernek. A tanfolyam befejeztével nyilvános vizsgát tartanak, amelyen kiállítják a tanfolyamot végzett mesterek és segédek írásbeli dolgozatait, rajzait és munkáit is. Azok, kik a tanfolyamot kellő sikerrel végezték, erről látogatási bizonyítványt kapnak. Az ekképpen szervezett tanfolyamok lassankint az egész ország kisiparosságát felölelik és rövid idő múlva be lesz fejezve az a procresszus, melytől a kereskedelemügyi miniszter méltán várja a magyar kisipar regenerálását és ezzel versenyképességének jelentékeny fokozását. Kereskedelem. Az olasz déligyümölcs-termelés előmozdítása. A közelmúltban megjelent az olaszországi déligyümölcs-termelésnek emelésére hozott törvény végrehajtó rendelkezése. Ezen rendelkezés szerint a déligyümölcsöt terhelő összes községi fogyasztási adók töröltetnek. A kormány lemond a déligyümölcs szállítása után járó szállítási adóról, egyben megtiltja az összes vasúti társaságoknak, hogy az 1903. évi január 1-én életbe lépett díjszabásaikat emeljék. Végre pedig a földmivelésügyi miniszter költségvetésébe állandó összeget állít be a déligyümölcs-termelés emelésére. Az egyes szövetkezetek vezetőinek meg van engedve, hogy a déligyümölcs-raktárak felett állandó felügyeletet gyakoroljanak, továbbá felhatalmaztatnak a bankok arra, hogy a beraktározott készletekre előlegeket adhassanak. Ipar. új gyáralapítások a vidéken. Egyszerre két vidéki mezőgazdasági gépgyár létesítéséről kaptunk hírt. Auber Gyula vaskereskedő Pécsett és Szigeti Sándor peronoszpóra-permetező gyáros Kecskeméten mezőgazdasági gépgyárakat létesítettek, melyek már a legközelebbi jövőben kezdik meg üzemüket. Mindkét gyár a kisebb fajta, a vaskereskedők üzletkörébe tartozó mezőgazdasági gépeket fog gyártani. Russ Adolf vágújhelyi vaskereskedő Vágújhelyen aczélvillagyárat épített. Amint értesülünk, az új vállalat nemcsak az üzemet vette föl, hanem már a szállításokat is megkezdte. Tőzsde. Budapesti értéktőzsde. Január 1. Ma, új év napján a tőzsde csarnokai zárva voltak. A magánforgalomban csak jelentéktelen üzlet fejlődött ki, de az irányzat szilárd volt köttetett: Osztrák hitelrészvény 685—685.25, Magyar hitelrészvény 777.50, Osztrák-magyar államvasut 674.25, 1904. január 2. Biztosításügy. Első Leánykiházasitási Egylet mint szövetkezet. Gyermek- és életbiztosító intézet. (Budapesten, VI. Teréz-körut 40—42 szám. Alapittatott 1863. évben.) Múlt év deczember havában 1,664.300 korona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 1,443.600 korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 49.178 korona 79 fillér fizettetett ki. 1903. január 1-től 1903 deczember 31-ig 19,072.400 korona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 15.009.200 korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki és biztosított összegek fejében 810.130 korona 52 fillér fizettetett ki. Az intézet fennállása óta biztosított összegek fejében 8.303.630 korona 92 fillér fizettetett ki. A felügyelőbizottság, úgy mint az előbbi években is, december 31-én tartott ülésében az intézet pénztár- és vagyonállapotának fővizsgálatát megejtette és megállapította, hogy az