Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-02 / 2. szám

18 Jó magyar. Mindenesetre az. A rövid levélben valóságos hajvágás van. Kiparírozzuk valamennyit. 1. A magyar nyelv tisztasága és méltó­sága dolgában az csak az első szavunk volt. És bizony vagyunk olyan jó gazdák, hogy a magunk háza előtt is söprögetünk. De látja, kérem, most mindenki nagyon »csinálja« a magyar nyelvet. Más helyesírása van az hónak, más a szedőnek, más a kor­rektornak és más majdnem minden egyes olvasónak. Teszem, ezt a monarchia szót négyfélekép­­pen írják, így is. De így is: monárchia, monárkia és monárkhia. Nem is beszélvén az ékezetekről. . Nehézség van elég. Mi azonban a kriti­kát nemcsak gyakoroljuk, hanem el is fogad­juk. Egy kis hajbakapás nem árt, hacsak legnagyobb kincsünk, nyelvünk tisztul tőle. 2. A­mi az idegen szókat illeti, ezeknek a szenvedélyes kiküszöbölése sokszor nagyobb nyelvrontás, mint a megtartásuk. Mit szólna ahhoz például, ha a politikát, a­mint egyszer már próbálták, országászatnak, a monarchiát egyeduralomnak, a kritikát Íté­szeknek neveznénk és így tovább. Szívesen kilöknénk mi valamennyit, de a rossz, vagy keserves magyar szó még jobban rontja a nyelvet, mint az idegen, táraságod alighanem a M. T. Akadémia körül vagyon, vagy talán éppen benne is. Nos tehát, ott rejtezik az »elégtétel«. 3. Egyébiránt mi a Magyar Tudományos Akadémia szokásait ismerjük el legnagyobb tekintélynek, mivel ott nincs elha­markodás, nincs fölösleges rajongás és kapkodás. Helyes elv, hogy az olyan idegen szókat, a­melyeknek legalább megközelítő egy­értékű magyar mása nincs, meg kell tartani, a­míg lesz. A rossz és ingadozó értelmű csinált fo­galomjelzők csakugyan sokkal jobban rontják a nyelvet, de még a gondolkozást is, mint a határozott értelmű idegen szók. 4. Éppen azért határozottan igazsága van, a­mikor csak ezeket kifogásolja:­­por­tálni, puezolni, zsurnalisztika,­ malicziózás, ten­­itenczi, destrukczió stb. Az enerzsia dolgában nem. Ennek csak a magyar írása rossz. Az energia mása: az eréig, nem jó magyar szó, sem születésénél, sem neveltetésénél fogva nem az. 5. Az írásmód dolgában pedig azt véljük, hogy az idegen szókat, ha már használni vagyunk kénytelenek, írjuk lehetőleg idegen helyesírás szerint, mivel a magyaros helyes­írás az ilyenekben olykor szörnyű (zsáner, kvázi, konzekvenczia, kvintesszenczia, sovi­nizmus), de mindig megkönnyíti az idegen szók beolvadását. Az idegen szóknak magyar helyesírása olyan kapu, a­melyet az idegen előtt a leg­jobb szándékú hazafiak zárnak ki. Az ebben való mértéktartás, mint sok másban is, több hasznára van magyarságunk­nak, mint a mértéktelen rajongás. Tehát csak az egészen meghonosodott idegen szavakat írjuk magyarosan, a jött-menteket nem. 6. Végül pedig azt gondoljuk, hogy a magyar nyelvet a mi honunkban tulajdonkép­pen nem is annyira az idegen szók, mint in­kább az idegen kifejezések, gondolatfordulatok betódulása és a magyar szórend feldúlása el­len kell védelmezni. A­ki ma az idegen szók kipusztítására veti minden erejét, az ostromlott vár keleti kapuját védelmezi egy marok ellenség ellen, holott a nyugati kapun az ellenség főereje már be is tódult. Oda kell vetni minden erőnket! Úgy tudjuk, hogy a M. T. Akadémia is a nyugati kapunál konc­entrál (összpontosít?). A magyar frazeológia (szójárás ?) megjelenése nagy eseménye lesz. Senki nem néz annyi várakozással és bi­zalommal tudós intézetünkre ebben a munká­­jában, mint éppen mi, a­kik meg vagyunk arról győződve, hogy ebből a keveredésből nyelvünket csakis az Akadémia segítheti ki a maga tudós tekintélyével, a­mint hogy ed­digi könyvei is nagyon sokat segítettek. B. J. Békés: Köszönettel vettük és remél­jük is, hogy lesz keze-lába annak, a­mit csi­nálunk. AZ ÚJSÁG KÖZGAZDASÁG. A kisipar modernizálása. (Mesterek és segédek továbbképzése.) A kereskedelmi miniszter által eddig az ország különböző részeiben szórványosan léte­sített mestertanfolyamok kitűnő hatással vol­tak az illető kézművesiparágak, nevezetesen a szabó-, czipész-, tímár-, lakatos-, asztalos-, fazekas- stb. iparágak fejlődésére. E tanfolya­mok czélja a kisipar modernizálása. Megismer­tetni a kisiparosokat a kézművesipar modern haladásával az illető ipar technikájában (sza­bás, feldolgozás, alkalmazás stb.) új anyagok­kal, segédeszközökkel, gépekkel és így tovább. Az e téren elért sikerek arra indították a kormányt, hogy a kísérletkép meghonosí­tott tanfolyamokat most az egész országban álalánosítsa és lehetőleg az összes legfontosabb kézművesiparágak­ra kiterjeszsze, így tehát az a javítási munka, a­mi eddig ötletszerűen történt, jövőre rendszeres folytatást nyer. A m. kir. Technológiai Iparmúzeum a ke­reskedelmi miniszter felhívására e tárgyban már elkészítette javaslatát, melylyel az ille­tékes faktorok már legközelebb foglalkoznak. Ez a tervezet meg fogja állapítani, hogy melyik városban, községben, milyen időtájban miféle mesterségekre kiterjedő szaktanfolya­mokat kell rendezni úgy a mesternek, mint az erre jelentkező iparossegédek számára. A m. kir. Technológiai Iparmúzeum igazgatósága ugyanis évenként november hó­ban megkeresi a kereskedelmi és iparkama­rákat és az érdekelt ipartestületeket vagy ipartársulatokat, a­hol pedig ipartestület vagy ipartársulat nincs, az elsőfokú iparhatóságot oly czélból, hogy körükben szólítsák fel a mestereket és az érdemes segédeket a tanfo­lyamokra való jelentkezésre s közöljék a mú­zeum igazgatóságával, hogy hol jelentkezett 15—20 kellő előképzettségű mester és segéd, s igy hol volna megokolt mestertanfolyam rendezése és mely időben. Azok a mesterek és segédek, kik oly helyeken laknak, a­hol nincs ipartestület vagy ipartársulat, az elsőfokú iparhatóságnál jelentkezhetnek a tanfolyamokra. A kamarák, ipartestületek, ipartársulatok vagy az elsőfokú iparhatóság értesítése alap­ján,­ továbbá a szaktanítók száma és elfoglalt­sága szerint a múzeum igazgatósága meg­állapítja az évenként rendezendő mester­tanfolyamok számát, helyét, valamint idejét. A tanfolyamra első­sorban az oly képzet­tebb és idősebb mestereket veszik föl, kik valamely anyagbevásárló, termelő, értékesítő vagy hitelszövetkezetnek tagjai, a mesterek után pedig ama képzettebb segédeket, kik egy helyen legalább egy évig dolgoztak vagy dolgoznak és a­kik körülményeiknél fogva rö­­videbb idő alatt mesterek lehetnek. A tanfolyamra jelentkező mesterektől és segédektől megkívánják, hogy írni, olvasni és számolni tudjanak. Annak a kamarának, ipartestületnek, ipartársulatnak vagy első fokú iparhatóság­nak, a­melynek területén a tanfolyamot ren­dezik, a múzeum igazgatósága rovatozott íve­ket küld, hogy azokra írják fel a jelentkezett mesterek és segédek neveit és a róluk kívánt adatokat. A kamarák, ipartestületek, ipartársulatok vagy az elsőfokú iparhatóság által beküldött névjegyzékek és adatok, valamint az ipartes­tület és az iparhatóság ajánlása alapján s a jelentkezők kívánságának és érdekének lehető figyelembe vételével a múzeum igazgatósága megállapítja az egyes tanfolyamokra felveen­dők jegyzékét s a felvételről az illetőket ide­jén értesíti. Egy tanfolyamra legalább 15 s legfeljebb 20 mester és segéd vehető fel. A tanfolyam megtartásának feltétele, hogy az illetékes kereskedelmi és iparkamara, az illetékes ipartestület vagy ipartársulat s a­mennyiben az illetékes testületek erről nem gondoskodnak, hogy maguk a tanfolyamra beiratkozott mesterek és segédek a létszámuk­nak megfelelő világos és egészséges helyiség­ről, valamint annak fűtéséről, világításáról és tisztántartásáról gondoskodj­anak. A tanfolyamra felvett mesterek és segé­dek, a­mennyiben ezekről az illetékes keres­kedelmi és iparkamara, vagy az ipartestületek nem gondoskodtak, maguk kötelesek gondos­kodni a tanulmányukhoz szükséges tanszerek­ről és anyagokról és kézi szerszámokról, a múzeum igazgatósága csak a szemléltetéshez szükséges anyagokat és mintákat, a közösen használt szerszámokat és gépeket adja. A­mennyiben a tanítási módszer szerint készített tankönyv rendelkezésre áll, a múzeum igazgatósága abból rendszerint mindegyik mes­ternek és segédnek ad egy példányt ingyen, hogy előhaladását megkönnyítse. A tervezet megállapítja az egyes tanfo­lyamok menetét, miről az érdekeltek annak idején kellő tudomást nyernek. A tanfolyam befejeztével nyilvános vizs­gát tartanak, a­melyen kiállítják a tanfolya­mot végzett mesterek és segédek írásbeli dol­gozatait, rajzait és munkáit is. Azok, kik a tanfolyamot kellő sikerrel végezték, erről lá­togatási bizonyítványt kapnak. Az ekképpen szervezett tanfolyamok las­­sankint az egész ország kisiparosságát felöle­lik és rövid idő múlva be lesz fejezve az a procresszus, melytől a kereskedelemügyi mi­niszter méltán várja a magyar kisipar rege­nerálását és ezzel versenyképességének jelen­tékeny fokozását. Kereskedelem. Az olasz déligyümölcs-termelés előmozdítása. A közelmúltban megjelent az olaszországi déli­­gyümölcs-termelésnek emelésére hozott törvény végrehajtó rendelkezése. Ezen rendelkezés szerint a déligyümölcsöt terhelő összes községi fogyasz­tási adók töröltetnek. A kormány lemond a déli­gyümölcs szállítása után járó szállítási adóról, egy­ben megtiltja az összes vasúti társaságoknak, hogy az 1903. évi január 1-én életbe lépett díjszabá­saikat emeljék. Végre pedig a földmivelésügyi mi­niszter költségvetésébe állandó összeget állít be a déligyümölcs-termelés emelésére. Az egyes szövet­kezetek vezetőinek meg van engedve, hogy a déli­­gyümölcs-raktárak felett állandó felügyeletet gya­koroljanak, továbbá felhatalmaztatnak a bankok arra, hogy a beraktározott készletekre előlegeket adhassanak. Ipar. új gyáralapítások a vidéken. Egyszerre két vidéki mezőgazdasági gépgyár létesítéséről kaptunk hírt. Auber Gyula vaskereskedő Pécsett és Szigeti Sándor peronoszpóra-permetező gyáros Kecskemé­ten mezőgazdasági gépgyárakat létesítettek, melyek már a legközelebbi jövőben kezdik meg üzemüket. Mindkét gyár a kisebb fajta, a vaskereskedők üzletkörébe tartozó mezőgazdasági gépeket fog gyártani. Ru­ss Adolf vágújhelyi vaskereskedő Vágúj­­helyen aczélvillagyárat épített. A­mint értesülünk, az új vállalat nemcsak az üzemet vette föl, hanem már a szállításokat is megkezdte. Tőzsde. Budapesti értéktőzsde. Január 1. Ma, új év napján a tőzsde csarnokai zárva voltak. A ma­gánforgalomban csak jelentéktelen üzlet fejlődött ki, de az irányzat szilárd volt köttetett: Osztrák hitelrészvény 685—685.25, Magyar hitelrészvény 777.50, Osztrák-magyar államvasut 674.25, 1904. január 2. Biztosításügy. Első Leánykiházasitási Egylet mint szövetkezet. Gyermek- és életbiztosító intézet. (Budapesten, VI. Teréz-körut 40—42 szám. Alapittatott 1863. év­ben.) Múlt év deczember havában 1,664.300 ko­­rona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 1,443.600 korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében 49.178 korona 79 fillér fizettetett ki. 1903. január 1-től 1903 deczember 31-ig 19,072.400 korona értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 15.009.200 korona értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki és biztosított összegek fejében 810.130 korona 52 fillér fizettetett ki. Az intézet fennállása óta biz­tosított összegek fejében 8.303.630 korona 92 fillér fizettetett ki. A felügyelő­bizottság, úgy mint az előbbi években is, dec­ember 31-én tartott ülésében az intézet pénztár- és vagyonállapotának fővizsgálatát megejtette és megállapította, hogy az

Next