Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-04 / 4. szám

4 % mindig az intézkedő szervek nemtörődömségének, vagy a szép iránti érzéketlenségének rovására. Előttem fekszik az »Iparművészet« 1899. évi május havi száma. Két pályázat eredményéről számol be ez a folyóirat. Egyik, a­melyet a pénz­ügyminisztérium felhatalmazása folytán az uj okmánybélyegek tervrajzaira irt ki az Iparművé­szeti Társulat elnöksége. A juryhez negyvennyolcz pályamű érkezett be és abból tíz rajzot talált díjazásra érdemesnek. Ezek a pályadíjnyertes raj­zok láthatók ma a legújabban forgalomba került okmánybélyegeken. A pénzügyminisztérium tehát — mint ebből is látszik — alkalmat nyújtott a művészeknek a versengésre, hogy az aratás erdményével nem lehetünk teljesen megelégedve, talán nem az ő hibája egészen. Igaz ugyan, hogy szerény 300 koronás első és 150 koronás második díjakat osz­togatott a pályabíróság a nyerteseknek, de nem akarjuk feltételezni azt, hogy pusztán anyagiakon múlt a nevesebb művészek távolmaradása a pályá­zattól ? Vagy talán az volt a hiba, hogy az Iparmű­vészeti és nem a Képzőművészeti Társulat kezébe volt letéve a pályázat sorsa? Vagy talán a fel­adat volt csekély a tehetségesebb művészek sze­mében? Nyílt kérdések, nehéz volna a helyes vá­laszt megadni ezekre. Szó a mi szó: a kísérlet megvolt arra, hogy a művészet a bélyegeinken helyet nyerjen. Nem sikerült. Ennyi az egész. Ma. — Újabb tűz Chicagóban. Mint egy éjjeli távirat jelenti, e hó 2-ára virradó éjjel Chicagóban leégett a Louvre-szálloda. A szálló vendégei közt nagy pánik tört ki. Három ember odaégett, három súlyosan megsebesült. — A posta újévi forgalma. A magyar posta, ez a kifogástalan intézmény, melynek a külföldön is jól megérdemelt híre van, a lefolyt újévi ün­­nepek alatt is derekasan megtette a magáét, an­nak­ daczára, hogy a forgalom nagyobb volt, mint az előző években. Nem becslés alapján mondjuk ezt, mint az előző években, hanem pontos adatok alapján, melyeket a posta az ünnepiek után nyomban összeállított, s rendelkezésünkre bocsátott. Ez adatok szerint Budapesten deczember 31., január 1. és 2. napján feladtak 4,50­1.790 levélpostai külde­ményt, az előző évben 4,800.000 darabot. Átme­­nőleg kezeltek Budapesten 1,788.400 darabot, az előző évben 2,500.000 darabot, kézbesítettek Budapesten 6,987.150 darab levélpostai külde­ményt, az előző évben 5,700.000 darabot, az emelkedés tehát 1,287.150 darab. Az idei újév összes levélp­osta-forgalma tehát 13,281.340 darab . Volt, vagyis 281.340 darabbal több, mint az előző évben. Daczára az emelkedésnek, a posta úgy a kézbesítéssel, mint a feladott és átmenő külde­mények továbbításával teljesen kurrensben maradt, s január 2-án a rendkívüli forgalom lebonyolítá­sára berendezett rendkívüli szolgálatot megszün­tette. A gyors lebonyolítást elősegítette főképp­en az, hogy a levelek begyűjtését az összes lovas­­járműveken és gyalogjáratokon kívül 20 darab motoros tricykli szakadatlan fordulókban végezte, úgy hogy egy tricykli a rendes 1­7 forduló helyett 30 fordulót tett meg naponta reggel 6-tól este 11 óráig. •— Negyvenéves lelkészi jubileum. Dr. Moody András skót lelkész éppen 40 év előtt érkezett Budapestre, hogy itt a skót lelkészi állást el­foglalja. Ezért hívei január 1-én tiszteletére a hold-utczai skót református iskolában fényes estélyt rendeztek. A nagyérdemű lelkészt dr. Szi­­lassy Aladár közigazgatási bíró üdvözölte az egy­ház nevében. Azonkívül dr. Verédy Károly kir. tanfelügyelő, Sztronk brit főkonzul, dr. Kiss Áron a Nagypénteki Társaság nevében, Buss Károly a skót iskola tantestülete nevében, Szabadja Béla a Vasárnapi Egyesület nevében, Szente Lajos a Svábhegyi ref. gyülekezet nevében, Hamar István a ref. teológiai akadémia nevében, dr. Szabó Aladár a Bethania-Egylet nevében és még többen intéz­tek a jubiláló lelkészhez beszédeket. Az ünne­peltet számosan megajándékozták. Az összes ev. ref. és ág. ev. püspökök üdvözlő-levelekkel kö­szöntötték fel a jubiláns lelkészt. — Orvosok a szabad orvosválasztás ellen. Abba a régen folyó harczba, melyet a Budapesti Kerületi Beteg­segítő Pénztár a szabad orvosválasztás dolgában folytat a köz­véleménynyel, tegnap az orvosok egy része is beleszólt. Az elfogulatlan orvosok, kik saját érdekeiket pártatlanul össze tudják egyez­tetni a közönség érdekeivel, már rég kimon­dották, hogy a pénztárnak szakítania kell az állandóan alkalmazott orvosok rendszerével és vissza kell térnie a szabad orvosválasztás­hoz. Ezt a véleményt, mely egyúttal a pénztár legtöbb tagjának is a felfogását tükrözi vissza, szankc­ionálta egy igen hiva­tott fórum, az Országos Közegészségügyi Ta­nács, a­mikor igen helyesen arra az állás­pontra helyezkedett, hogy nemcsak a betegek megfelelő kezelése, hanem az orvosok érdeke és méltósága is csak a szabad orvosvá­lasztás mellett érhető el. Tegnap nem ily elfogulatlan orvosok szóltak bele a vi­tába. A betegsegítő-pénztár orvosai tar­tottak gyűlést és a pénztár igazgatóságának intencziói szerint, mint derék alkalmazottak­hoz illik, egyik a másik után kimondotta, hogy a közönségnek, a pénztáron kívül álló kollégáknak, a Közegészségügyi Tanácsnak nincs igaza. Minden úgy­­van jól, a­hogy most van. Szabad orvosválasztásra nincs szük­ség, csak maradjon meg a pénztár a ma divó fix orvosi rendszer mellett. Ezt — mint hitüket és meggyőződésüket — egyhangúlag hozott határozatban is kimondották. Erre a határozatra nincs sok megjegyezni valónk. E felfogás ellen felhozható érveket már a múltkor előadtuk, a­mikor a közegészség­­ügyi tanácsnak ez­­ ügyben a kereske­delmi miniszter elé terjesztett jelentését ismertették. Csak azt jegyezzük meg, hogy ezzel az egyébként az ügy eldöntésére nem fontos határozattal a benn levők a kö­­züelállók ellen próbálnak védekezni. A szabad orvosválasztás rendszere mellett nemcsak be­tegeiknek, hanem talán nekik is jobb dolguk volna. De ők a biztos rossz jövedelmet többre becsülik a bizonytalanabb, bár esetleg nagyobb jövedelemnél, így hát nem kollegáiknak és a betegeknek, hanem a pénztárnak adnak iga­zat. Legyen az ő »hitek és meggyőződésök« szerint, de reméljük, hogy a miniszternek más lesz a meggyőződése. — Házasság. Fuchs Lipót fővárosi fakeres­kedő eljegyezte Weisz Irma kisasszonyt, Weisz Miksa magánzó leányát Budapestről. — Egyenruhás viczeházmesterek. A ki Varsóban jár, azt hiszi, hogy Varsó Európá­nak legjobban őrzött városa, mert minden ház előtt lát ülni vagy ücsörögni egy egyenruhás háziszolgát, viczét, vagy egyébként elnevezett alsórendű házi alkalmazottat, a­kik megfigye­lik, hogy ki megy be a házba, ki jön ki s mi történik belül. A dolog azonban úgy áll, hogy éppen az utóbbi két esztendőben loptak és törtek be Varsóban legtöbbet, mióta ezek az egyenruhás h­áziszolgák a varsói rendőrség szolgálatában s közvetlen felügyelete alatt áll­nak. Annyira közvetlen felügyelete alatt, hogy az illető háziúr sem otthon, sem esetleg az üz­letében nem alkalmazhatja őket. E közegek­nek mindenről kell tudósítani a rendőrséget, a­mi az illető házban történik, főképp azon­ban a politikai természetű eseményekről. Mi­után e közegek előtt csak politikai jelenté­sek a fontosak, képzelhető, hogy e durva és teljesen műveletlen emberek mily inkvizíczió­­kat tartanak a házakban s mennyire molesz­tálják a lakókat, hogy valami »politikai« ter­mészetű eseményről értesíthessék a rendőrsé­get. Természetes, hogy megfelelő borravaló még a legbuzgóbb egyenruhás viczét is el­hallgattatj­a. — Tiltakozás a póttartalékosok behívása ellen. A szocziáldemokrata párt tegnap délután a Tatter­­sallban tiltakozó­ gyűlést tartott a póttartalékosok behívása ellen. A gyűlésnek Weltner Jakab volt az egyetlen szónoka. — Bűntettesek kiszolgáltatása az Egyesült­ Államokban. Eddig az európai államok nem sok hasznát vették azoknak a szerződéseknek, melye­ket a bűntettesek kiadása dolgában kötöttek az Egyesült­ Államokkal. A kiadatás költségei 5000 font sterlinget tettek ki. A kiszolgáltatást kérő államok nem akarták ezt a nagy összeget előlegezni, a panaszos magánfelek sem voltak hajlandók ily rendkívüli kiadásokba bocsát­kozni, úgy hogy az Újvilágban partraszálló bűntetteseknek legtöbbször nem esett bántódásuk. Most kedvező változás történt ebben a rendszer­ben. Az új amerikai kivándorlási törvény módot nyújt arra, hogy minden fajta bűntettesek ki­szolgáltatása, úgy a partraszállás alkalmával, mint később, nagy költség nélkül menjen végbe. A törvény huszadik pontja ugyanis így szól: »Minden idegen, a­ki az Egyesült­ Államokba jön, miután törvényszegést követett el, vagy a ki a köznek terhére lehetne, — ha ezek az okok már a partraszállás előtt fennállottak — eltávolítandó. Megérkezésétől számított két esztendőn belül annak a személynek a költségén, a­ki Amerikába hozta, vagy ha ez nem lehetséges, a törvény által létesített be­vándorlási alap költségén visszaszállítható abba az országba, a­honnan jött­. Ezentúl tehát a New­ Yorkban partraszálló, szökésben levő bűntettesekre a bevándorlási törvény huszadik szakaszát fogják alkalmazni. A gyanúsnak jelzett bevándorlót a hajó kikötése alkalmával hivatalosan őrizet alá veszik és Elis­ Island bevándorlási állomására szállítják, a­hol a négy tagból álló vizsgálóbizottság gyorsan dönt bebocsáttatása ügyében. Ha az idegenről kimond­ják, hogy előreláthatóan terhére fog esni a tár­sadalomnak, akkor az a hajótársaság, mely hozta, köteles ingyen Európába visszavinni. A bécsi rendőrség nemrég ily módon szállíttatott vissza egy Bécsből megszökött sikkasztót. — Rejtélyes eset. Tegnap délelőtt 1­s 10 órakor Kőbányán az újszászi vasúti vonal mentén a sínek mellett egy férfi holttestét találták, melyben az este folyamán felismerték Berecz Lajos fővárosi bérkocsitulajdonost. A holttest a sínektől három lépésnyire feküdt és olyan sérülések vannak rajta, a­melyek bűntényre engednek következtetni. Nincs kizárva, hogy Bereczet valaki fejbevágta és a­mi­kor halott volt már, a sínek mellé vitte, hogy azt a bitet keltse, mintha a vonat ütötte volna el. Gyanússá teszi az esetet az a körülmény is, hogy a halott kalapját és keztyüit 25—30 lépésnyi távolságban találták­ meg. — A­ki nem emlékszik semmire. Furcsa do­log történt egy birminghami volt orvossal, a­kinek esete nagyban foglalkoztatja az angol tudományos köröket. Szerdán este egy jól öltözött úr czélta­­lanul bolyongott Birmingham utc­áin. Oly feltű­nően viselkedett, hogy végre megszólították és megkérdezték tőle, hogy mi a baja ? Nem tudott válaszolni, mert nem emlékezett semmire, tel­jesen megfeledkezett mindenről a világon. Mivel nem ismerték, a rendőrségre vitték, de ott se mentek vele sokra, mert nem voltak igazoló­dá­sái, melyekből kilétét megállapíthatták volna. Mindenről tudott, a­mi körülötte történt, tisztá­ban volt azzal, hogy hol van, csak a múltja esett ki teljesen az emlékezetéből. A kórházba küldték, a­hol azzal biztatták az orvosok, hogy pár óra múlva ismét rendben lesz az emlékezőtehetsége. De tévedtek, mert a különös állapot még három napig tartott. A negyedik nap reggelén azután lassan kint visszatért az emlékezete. Az ötvenéves egészséges ember, a­ki néhány évvel ezelőtt vo­nult vissza faluhelyen folytatott orvosi praxisától, mindig mértékletes életet folytatott és nem is sejti, hogy mi lehetett az oka agy­veleje szeszélyes viselkedésének. — Hajsza egy tolvaj után. Tisztességesen öltözött fiatal­ember állított be ma este fél 8 óra tájban Friedmann Janka Erzsébet­ körút 27. szám alatt levő dohánytőzsdéjébe és »rosiza« szivart kért. A trafikosnő oda adta a kívánt szivarokat, de egyúttal levett egy doboz regalitás szivart, hogy azt felnyissa. Az idegen egyszerre felkapta a már kinyitott dobozt és egy ugrással az utczán termett. A megrémült trafikosnő kiáltozására az utczán járók közül többen űzőbe vették a vak­ AZ ÚJSÁG 1904. január 4.

Next