Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-04 / 4. szám
4 % mindig az intézkedő szervek nemtörődömségének, vagy a szép iránti érzéketlenségének rovására. Előttem fekszik az »Iparművészet« 1899. évi május havi száma. Két pályázat eredményéről számol be ez a folyóirat. Egyik, amelyet a pénzügyminisztérium felhatalmazása folytán az uj okmánybélyegek tervrajzaira irt ki az Iparművészeti Társulat elnöksége. A juryhez negyvennyolcz pályamű érkezett be és abból tíz rajzot talált díjazásra érdemesnek. Ezek a pályadíjnyertes rajzok láthatók ma a legújabban forgalomba került okmánybélyegeken. A pénzügyminisztérium tehát — mint ebből is látszik — alkalmat nyújtott a művészeknek a versengésre, hogy az aratás erdményével nem lehetünk teljesen megelégedve, talán nem az ő hibája egészen. Igaz ugyan, hogy szerény 300 koronás első és 150 koronás második díjakat osztogatott a pályabíróság a nyerteseknek, de nem akarjuk feltételezni azt, hogy pusztán anyagiakon múlt a nevesebb művészek távolmaradása a pályázattól ? Vagy talán az volt a hiba, hogy az Iparművészeti és nem a Képzőművészeti Társulat kezébe volt letéve a pályázat sorsa? Vagy talán a feladat volt csekély a tehetségesebb művészek szemében? Nyílt kérdések, nehéz volna a helyes választ megadni ezekre. Szó a mi szó: a kísérlet megvolt arra, hogy a művészet a bélyegeinken helyet nyerjen. Nem sikerült. Ennyi az egész. Ma. — Újabb tűz Chicagóban. Mint egy éjjeli távirat jelenti, e hó 2-ára virradó éjjel Chicagóban leégett a Louvre-szálloda. A szálló vendégei közt nagy pánik tört ki. Három ember odaégett, három súlyosan megsebesült. — A posta újévi forgalma. A magyar posta, ez a kifogástalan intézmény, melynek a külföldön is jól megérdemelt híre van, a lefolyt újévi ünnepek alatt is derekasan megtette a magáét, annak daczára, hogy a forgalom nagyobb volt, mint az előző években. Nem becslés alapján mondjuk ezt, mint az előző években, hanem pontos adatok alapján, melyeket a posta az ünnepiek után nyomban összeállított, s rendelkezésünkre bocsátott. Ez adatok szerint Budapesten deczember 31., január 1. és 2. napján feladtak 4,501.790 levélpostai küldeményt, az előző évben 4,800.000 darabot. Átmenőleg kezeltek Budapesten 1,788.400 darabot, az előző évben 2,500.000 darabot, kézbesítettek Budapesten 6,987.150 darab levélpostai küldeményt, az előző évben 5,700.000 darabot, az emelkedés tehát 1,287.150 darab. Az idei újév összes levélposta-forgalma tehát 13,281.340 darab . Volt, vagyis 281.340 darabbal több, mint az előző évben. Daczára az emelkedésnek, a posta úgy a kézbesítéssel, mint a feladott és átmenő küldemények továbbításával teljesen kurrensben maradt, s január 2-án a rendkívüli forgalom lebonyolítására berendezett rendkívüli szolgálatot megszüntette. A gyors lebonyolítást elősegítette főképpen az, hogy a levelek begyűjtését az összes lovasjárműveken és gyalogjáratokon kívül 20 darab motoros tricykli szakadatlan fordulókban végezte, úgy hogy egy tricykli a rendes 17 forduló helyett 30 fordulót tett meg naponta reggel 6-tól este 11 óráig. •— Negyvenéves lelkészi jubileum. Dr. Moody András skót lelkész éppen 40 év előtt érkezett Budapestre, hogy itt a skót lelkészi állást elfoglalja. Ezért hívei január 1-én tiszteletére a hold-utczai skót református iskolában fényes estélyt rendeztek. A nagyérdemű lelkészt dr. Szilassy Aladár közigazgatási bíró üdvözölte az egyház nevében. Azonkívül dr. Verédy Károly kir. tanfelügyelő, Sztronk brit főkonzul, dr. Kiss Áron a Nagypénteki Társaság nevében, Buss Károly a skót iskola tantestülete nevében, Szabadja Béla a Vasárnapi Egyesület nevében, Szente Lajos a Svábhegyi ref. gyülekezet nevében, Hamar István a ref. teológiai akadémia nevében, dr. Szabó Aladár a Bethania-Egylet nevében és még többen intéztek a jubiláló lelkészhez beszédeket. Az ünnepeltet számosan megajándékozták. Az összes ev. ref. és ág. ev. püspökök üdvözlő-levelekkel köszöntötték fel a jubiláns lelkészt. — Orvosok a szabad orvosválasztás ellen. Abba a régen folyó harczba, melyet a Budapesti Kerületi Betegsegítő Pénztár a szabad orvosválasztás dolgában folytat a közvéleménynyel, tegnap az orvosok egy része is beleszólt. Az elfogulatlan orvosok, kik saját érdekeiket pártatlanul össze tudják egyeztetni a közönség érdekeivel, már rég kimondották, hogy a pénztárnak szakítania kell az állandóan alkalmazott orvosok rendszerével és vissza kell térnie a szabad orvosválasztáshoz. Ezt a véleményt, mely egyúttal a pénztár legtöbb tagjának is a felfogását tükrözi vissza, szankcionálta egy igen hivatott fórum, az Országos Közegészségügyi Tanács, amikor igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy nemcsak a betegek megfelelő kezelése, hanem az orvosok érdeke és méltósága is csak a szabad orvosválasztás mellett érhető el. Tegnap nem ily elfogulatlan orvosok szóltak bele a vitába. A betegsegítő-pénztár orvosai tartottak gyűlést és a pénztár igazgatóságának intencziói szerint, mint derék alkalmazottakhoz illik, egyik a másik után kimondotta, hogy a közönségnek, a pénztáron kívül álló kollégáknak, a Közegészségügyi Tanácsnak nincs igaza. Minden úgyvan jól, ahogy most van. Szabad orvosválasztásra nincs szükség, csak maradjon meg a pénztár a ma divó fix orvosi rendszer mellett. Ezt — mint hitüket és meggyőződésüket — egyhangúlag hozott határozatban is kimondották. Erre a határozatra nincs sok megjegyezni valónk. E felfogás ellen felhozható érveket már a múltkor előadtuk, amikor a közegészségügyi tanácsnak ez ügyben a kereskedelmi miniszter elé terjesztett jelentését ismertették. Csak azt jegyezzük meg, hogy ezzel az egyébként az ügy eldöntésére nem fontos határozattal a benn levők a közüelállók ellen próbálnak védekezni. A szabad orvosválasztás rendszere mellett nemcsak betegeiknek, hanem talán nekik is jobb dolguk volna. De ők a biztos rossz jövedelmet többre becsülik a bizonytalanabb, bár esetleg nagyobb jövedelemnél, így hát nem kollegáiknak és a betegeknek, hanem a pénztárnak adnak igazat. Legyen az ő »hitek és meggyőződésök« szerint, de reméljük, hogy a miniszternek más lesz a meggyőződése. — Házasság. Fuchs Lipót fővárosi fakereskedő eljegyezte Weisz Irma kisasszonyt, Weisz Miksa magánzó leányát Budapestről. — Egyenruhás viczeházmesterek. A ki Varsóban jár, azt hiszi, hogy Varsó Európának legjobban őrzött városa, mert minden ház előtt lát ülni vagy ücsörögni egy egyenruhás háziszolgát, viczét, vagy egyébként elnevezett alsórendű házi alkalmazottat, akik megfigyelik, hogy ki megy be a házba, ki jön ki s mi történik belül. A dolog azonban úgy áll, hogy éppen az utóbbi két esztendőben loptak és törtek be Varsóban legtöbbet, mióta ezek az egyenruhás háziszolgák a varsói rendőrség szolgálatában s közvetlen felügyelete alatt állnak. Annyira közvetlen felügyelete alatt, hogy az illető háziúr sem otthon, sem esetleg az üzletében nem alkalmazhatja őket. E közegeknek mindenről kell tudósítani a rendőrséget, ami az illető házban történik, főképp azonban a politikai természetű eseményekről. Miután e közegek előtt csak politikai jelentések a fontosak, képzelhető, hogy e durva és teljesen műveletlen emberek mily inkvizícziókat tartanak a házakban s mennyire molesztálják a lakókat, hogy valami »politikai« természetű eseményről értesíthessék a rendőrséget. Természetes, hogy megfelelő borravaló még a legbuzgóbb egyenruhás viczét is elhallgattatja. — Tiltakozás a póttartalékosok behívása ellen. A szocziáldemokrata párt tegnap délután a Tattersallban tiltakozó gyűlést tartott a póttartalékosok behívása ellen. A gyűlésnek Weltner Jakab volt az egyetlen szónoka. — Bűntettesek kiszolgáltatása az Egyesült Államokban. Eddig az európai államok nem sok hasznát vették azoknak a szerződéseknek, melyeket a bűntettesek kiadása dolgában kötöttek az Egyesült Államokkal. A kiadatás költségei 5000 font sterlinget tettek ki. A kiszolgáltatást kérő államok nem akarták ezt a nagy összeget előlegezni, a panaszos magánfelek sem voltak hajlandók ily rendkívüli kiadásokba bocsátkozni, úgy hogy az Újvilágban partraszálló bűntetteseknek legtöbbször nem esett bántódásuk. Most kedvező változás történt ebben a rendszerben. Az új amerikai kivándorlási törvény módot nyújt arra, hogy minden fajta bűntettesek kiszolgáltatása, úgy a partraszállás alkalmával, mint később, nagy költség nélkül menjen végbe. A törvény huszadik pontja ugyanis így szól: »Minden idegen, aki az Egyesült Államokba jön, miután törvényszegést követett el, vagy a ki a köznek terhére lehetne, — ha ezek az okok már a partraszállás előtt fennállottak — eltávolítandó. Megérkezésétől számított két esztendőn belül annak a személynek a költségén, aki Amerikába hozta, vagy ha ez nem lehetséges, a törvény által létesített bevándorlási alap költségén visszaszállítható abba az országba, ahonnan jött. Ezentúl tehát a New Yorkban partraszálló, szökésben levő bűntettesekre a bevándorlási törvény huszadik szakaszát fogják alkalmazni. A gyanúsnak jelzett bevándorlót a hajó kikötése alkalmával hivatalosan őrizet alá veszik és Elis Island bevándorlási állomására szállítják, ahol a négy tagból álló vizsgálóbizottság gyorsan dönt bebocsáttatása ügyében. Ha az idegenről kimondják, hogy előreláthatóan terhére fog esni a társadalomnak, akkor az a hajótársaság, mely hozta, köteles ingyen Európába visszavinni. A bécsi rendőrség nemrég ily módon szállíttatott vissza egy Bécsből megszökött sikkasztót. — Rejtélyes eset. Tegnap délelőtt 1s 10 órakor Kőbányán az újszászi vasúti vonal mentén a sínek mellett egy férfi holttestét találták, melyben az este folyamán felismerték Berecz Lajos fővárosi bérkocsitulajdonost. A holttest a sínektől három lépésnyire feküdt és olyan sérülések vannak rajta, amelyek bűntényre engednek következtetni. Nincs kizárva, hogy Bereczet valaki fejbevágta és amikor halott volt már, a sínek mellé vitte, hogy azt a bitet keltse, mintha a vonat ütötte volna el. Gyanússá teszi az esetet az a körülmény is, hogy a halott kalapját és keztyüit 25—30 lépésnyi távolságban találták meg. — Aki nem emlékszik semmire. Furcsa dolog történt egy birminghami volt orvossal, akinek esete nagyban foglalkoztatja az angol tudományos köröket. Szerdán este egy jól öltözött úr czéltalanul bolyongott Birmingham utcáin. Oly feltűnően viselkedett, hogy végre megszólították és megkérdezték tőle, hogy mi a baja ? Nem tudott válaszolni, mert nem emlékezett semmire, teljesen megfeledkezett mindenről a világon. Mivel nem ismerték, a rendőrségre vitték, de ott se mentek vele sokra, mert nem voltak igazolódásái, melyekből kilétét megállapíthatták volna. Mindenről tudott, ami körülötte történt, tisztában volt azzal, hogy hol van, csak a múltja esett ki teljesen az emlékezetéből. A kórházba küldték, ahol azzal biztatták az orvosok, hogy pár óra múlva ismét rendben lesz az emlékezőtehetsége. De tévedtek, mert a különös állapot még három napig tartott. A negyedik nap reggelén azután lassan kint visszatért az emlékezete. Az ötvenéves egészséges ember, aki néhány évvel ezelőtt vonult vissza faluhelyen folytatott orvosi praxisától, mindig mértékletes életet folytatott és nem is sejti, hogy mi lehetett az oka agyveleje szeszélyes viselkedésének. — Hajsza egy tolvaj után. Tisztességesen öltözött fiatalember állított be ma este fél 8 óra tájban Friedmann Janka Erzsébet körút 27. szám alatt levő dohánytőzsdéjébe és »rosiza« szivart kért. A trafikosnő oda adta a kívánt szivarokat, de egyúttal levett egy doboz regalitás szivart, hogy azt felnyissa. Az idegen egyszerre felkapta a már kinyitott dobozt és egy ugrással az utczán termett. A megrémült trafikosnő kiáltozására az utczán járók közül többen űzőbe vették a vak AZ ÚJSÁG 1904. január 4.