Az Ujság, 1904. június/2 (2. évfolyam, 166-180. szám)

1904-06-16 / 166. szám

1904. junius 16. ■■■ AZ XTISAG Minden magyar honpolgár, a­kit ily módon elhódítunk a kivándorlási válla­latoktól, prémium a magyar közgazda­ságnak. A mit a viszonyok amúgy is érlelnek, segítsük és siettessük mi is, kiki a maga körében s akkor nemso­kára elérjük a legkívánatosabb sikert, hogy a kivándorlást megölte maga a ki­vándorlás. BELFÖLD. «= A képviselő­ház holnap folytatja az indemnity-vitát. = Minisztertanács. Tegnap délután a kép­viselőházban minisztertanács volt, a­melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. == Összeférhetetlenségi tárgyalás. A kép­viselőház elmúlt cziklusa végső napjaiban Nész Gyula egy interpellác­iója kapcsán azzal vádolta Münnich Aurélt és Veszter Imrét, hogy a kor­mány s Hohenlohe herczeg között kötött egyez­mény megkötésében közbenjártak. Az összeférhetetlenségi állandó bizottság ma tárgyalta e két ügyet. Az ülésen résztvettek : Apáthy Péter, Angyal József, Boda Vilmos, Heincz Hugó, László Mihály, Leszkay Gyula és Szentiványi Árpád. A bizottság előbb a Münnich Aurél ellen be­jelentett összeférhetetlenségi esetet vette tárgyalás alá s ezen ügy előadójául titkos szavazással egy­hangúlag Heincz Hugót választotta meg. Heincz Hugó előadó ismerteti a Nesz Gyula által Münnich Aurél ellen a Ház nyilvános ülésé­ben tett bejelentést s ezzel kapcsolatosan a Szepes­ Béla várostól történt erdővásárlás ügyét s az e tárgyban nevezett által tett interpellác­iót s a földmívelésügyi miniszter által erre adott választ , a Hohenlohe herczeggel kötött egyezményt, továbbá a Münnich Aurél által e tárgyban a Ház nyílt ülésében tett felszólalást. Ezekben az anyagot előterjesztve, a bizottság hivatása lesz dönteni, hogy a további vizsgálatot kívánja-e és mily arányban akarja kiterjeszteni azt. Nész Gyula nyilatkozata és Münnich Aurél erre adott válasza után a bizottság határozat­­hozatalra vonult vissza és a következő közbeszóló határozatot hozta: A Szepes­ Béla város és Hohenlohe herczeg között kötött csere-, illetve adásvételi szerződésnél való közbenjárásra alapított összeférhetetlenségi be­jelentésre a bizottság, minthogy abban összefér­hetetlenség nem lehet, mert a kormány mint szer­ződő fél nem szerepel, a további bizonyítási eljá­rást ki nem terjeszti, ellenben a m. kir. kormány és Hohenlohe herczeg között kötött egyezségnél való közbenjárásra alapított összeférhetetlenségi be­jelentési ügyben a vizsgálat folytatását s a Nesz Gyula által bejelentett Scholcz Gyula, Tari Gusz­táv és Csáky Zeno gróf tanuk kihallgatását el­rendeli. Ezután tárgyalás alá vette a bizottság a Veszter Imre ellen tett összeférhetetlenségi beje­lentést. Előadóul Heincz Hugó választatott meg. Nesz Gyula és Veszter Imre nyilatkozata után a bizottság ezen ügyben következőleg hatá­rozott : A Veszter Imre ellen tett összeférhetetlenségi bejelentési ügyben a bizottság a bizonyítási el­járást elrendeli. Végül a budapesti királyi büntető törvény­szék azon megkeresését, hogy a Györffy Gyula ellen megindított összeférhetetlenségi ügy iratait a ne­vezett bíróságnak adja ki, a bizottság teljesíthe­tőnek nem találta, mert a vizsgálat befejezve nincs. Az ülés este 9 óra után ért véget.­­ Az olasz kereskedelmi szerződés­ Bécs­­ből jelenti tudósítónk. Diplomácziai körökben bizton hírlik, hogy az osztrák-magyar-olasz keres­kedelmi szerződés megújítása alkalmából Olasz­ország részéről támasztott követelésekre nézve annyira egyetértés uralkodik, hogy az osztrák­magyar vámértekezletnek ezek felett külön tanács­koznia alig szükséges. A magyar és az osztrák küldöttek jövő vasárnap térnek vissza Berlinből és néhány napi szünet után a szóbeli tárgyalá­sokra Rómába utaznak. Úgy osztrák és magyar részről, valamint olasz részről annyira kedvezők­nek mondják a kilátásokat, hogy a tárgyalások kedvező lefolyását várják. miatt szegény beteg Korbacsiewics herczeg megneheztelhessen, a­kinek a czári udvarnál sok összeköttetése van, őt soronkívül ezredessé léptették elő. S ezentúl egy még nagyobb Szent Andrást akaszthatott a nyakába, ha feleségét a párisi operába vitte, mint addig. Tribolszk kormányzója azonban, kinek utó­­végre is mind a sok jó köszönhető, a biroda­lom érdekében tett rendkívüli szolgálatainak elismeréséül a czár valóságos belső titkos ta­nácsosává neveztetett ki. Előjegyzésbe véte­tett egyben a birodalmi miniszterségre, melyet elfoglalhat, mihelyt legközelebb valamelyik aktív miniszter az utczán megbotoztatik, vagy a czár kegyeit elveszti. A csipcsakowlovszki tiszti kaszinóban még sokáig nagyokat nevettek a kitűnően sikerült katonai felülvizsgálaton, mikor az egyetlen meglévő svadront négyszer egymásután, négy különböző helyen, négy svadron gyanánt mu­tatták be Krakowianka tábornoknak. Persze, míg a tábornok egy-egy svadron megvizsgá­lásának befejező ünnepélyét ülte és fáradalmait pihente, addig ugyanaz az egy svadron nyakra­­főre ügetett a következő állomásra, hogy ott egy-két nap múlva, más tisztek vezetése alatt, megint kivonuljon a tábornok elé. Trindh­eff e nagy siker után csakugyan eladta háremét a vén halmoknak. De eladta még hozzá slussz alakjában mindazon lovakat is, melyeket a délfelé állomásozó svadronok lóállományának felfrissítésére helyeztek kilá­tásba Pétervárról. Miután pedig mindent el­adott, ő is elutazott Európának Csipcsakov­­lovszknál mulatságosabb városaiba.­­ A véderő-bizottság tisztelgése. A képvi­selőház véderő-bizottsága legutóbb azt határozta, hogy báró Podmaniczky Frigyesnek, a bizottság volt elnökének azon alkalomból, hogy elnöki tisz­tétől megvált, küldöttségileg fejezi ki köszönetét az évek hosszú során át tanúsított önzetlen mű­ködéséért. E határozat értelmében Münnich Aurél dr. elnök és Brezovay László előadó ma felkeres­ték Podmaniczky Frigyes bárót és tudomására hozták a bizottság elhatározását. Az ősz politikus meghatva mondott köszönetét az elismerésért s kérte, hogy tolmácsolják köszönetét a bizottság előtt is.­­ Kombinácziók. E czimen a félhivatalos M. N. a következőket írja: Egyik laptársunk, a­mely arról híres, hogy a politikai kombinácziók terén merészebb szárnyalású fantázia az övénél egyetlen egy sincs, ma egyszerre két minisztert is meneszt. Plósz Sándor az egyik, Lukács László pedig a másik. Természetesen nyomban szolgál az utódokkal is és hogy jól értesültségének minél több esélye legyen, mind a két tárczára három­három, összesen tehát hat parlamenti férfiút is jelöl. Utána jártunk a nagy politikai szenzácziónak és kiderült, még­pedig illetékes helyről kapott informác­ió alapján, hogy nincs abban a hírben semmi igaz.­­ A főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága ma délelőtt Beniczky Ferencz elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság báró Bohus Zsigmond referálásában letárgyalta és észrevétel nélkül el­fogadta : a dunai halászat védelme és kihasználása tárgyában Romániával 1903. évi január hó 31-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről, a békéscsaba— békés—vésztői h. érd. vasút engedélyezéséről, a balatonszentgyörgy—keszthelyi h. é. vasút keszt­­hely—tapolczai folytatólagos vonalának engedélyezé­séről szóló törvényjavaslatokat, a hódmezővásár­­hely—makó—nagyszentmiklósi h. é. vasút engedélye­zésének megtörténtéről, a felső-eör—tarcsa—felső­­lövői gőzmozdonyu h. é. vasút engedélyezéséről és a ruma—klenaki h. é. vasút szávaparti rakodó vágá­nyának meghosszabbításáról szóló engedélyokirati függelék kiadása tárgyában a kereskedelemügyi mi­niszter által az országgyűlés elé beterjesztett jelen­téseire hozott határozatokat. lét faszád. — A képviselőház ülése. — Ha a Polónyi Gézáét is hozzáveszszük, három beszédet kell mondanunk. Pedig a Polónyiét mégis csak hozzá kell venni, elő­ször, mert hosszú volt, másodszor, mert párt­­vezéri allűrökkel mondódott el. Hogy melyik pártnak a vezére Polónyi Géza, azt már ba­josabb megmondani. Mert névleg nem ismeri el egyik ellenzék se, a valóságban követi mindenik. Jogilag nem vezetője egyik bal­oldali pártnak se, valóságban mindeniknek. Mint a­hogy a birkanyájnak is van egy ko­­lomposa, a­melyet az egész nyáj buzgón kö­vet, pedig nem is tartozik hozzájuk, sőt még csak nem is birka. Nem pár­tvezér Polónyi Géza, ennél is több: fővezér. Még a legújabb pártok és pártvezérek is követik: Bánffyék és Appo­­nyiék. Őket is megnyerte, egyfelől rabuliszti­­kával, másfelől szorgalmas utánajárással. Szőr­csuhát öltött a bűnbánó férfiú és engesztelő körútra indult, megfordulván a Bimbó-utczá­­ban és megállapodván a nagy töprengő szobránál .. . Hát csak beszélt ma Polónyi Géza, és rabulisztika, köntörfalazás, szó- és gondolat­csavarás lett otthonossá a képviselőházban . . . De mielőtt erre került a sor, még egy nagy beszéd hangzott el: a miniszterelnöké. . . A miniszteri beszédek olyanok az ilyen hosszabb vita rendjén, mint a lecsapolás a vizibetegségnél. Mikor már sok víz gyülemlik össze, le kell csapolni. A miniszteri beszédek rendesen valótlan­ságokat csapolnak le. Sturm Albert, a nagy kőnyomatos c­áfoló egy esztendeig kényelme­sen megélne abból, a­mennyi valótlanságot egyetlen ilyen miniszterelnöki beszéd elhord az útból. Fussunk csak végig a miniszterelnök mai nagy beszédjén ebből a szempontból. A dicsé­retet és elismerést érdemlő részeket meg­találja, a­ki akarja, magától is. S a dicséret nem is olyan érdekes olvasmány . . . Először is igazolja a miniszterelnök, hogy valótlanság az ellenzéki szónokoknak az a kedves és minduntalan hangoztatott mondásuk, hogy a katonai kiadások egyre nőnek, gyara­podnak a rendes államháztartási kiadások rovására. Hogy a katonai moloch egyre hízik rajtunk, a­míg a véreink koplalnak, nyomo­rognak, koldus- vagy vándorbotot ragadnak. Az igazság az, hogy 1870-ben a közös költségek az állam kiadásainak 18­ 5 százalé­kát tették, 1880-ban 13 százalékát, 1890-ben 8­3 százalékát, 1900-ban 7 százalékát. Nem igaz az se, hogy a katonai költsé­geket közegészségi alkotásokon akarja a kor­mány lespórolni. Igaz ugyan, hogy nyolcz­­százezer koronát töröltek a költségvetésből, a­mely fővárosi kórházra volt szánva, de bele­vettek öt millió koronát, ugyancsak fővárosi kórház építésére. Az se igaz, hogy a kormány szerződést kötött, a­melyben kötelezi magát harmincz­­ezer kivándorló biztosítására. A kormány csak arra kötelezte volna magát esetleg, hogy anyagi kárpótlást ad a hajóstársaságnak a vonal fentartásáért. S ez egészen más, mint a­mit belőle kimagyarázni akarnak. Egyéb­ként ez is kimaradt a hajóstársaság szerző­déséből. Rátkay László azt mondta, hogy a nép­tanítók fizetésminimuma 300 forint. Pedig ő maga is ott volt a bizottságban, a­mikor az új törvényt tárgyalták, a­mely négyszáz forintos legkisebb fizetést állapít meg. S ez is olyan ritka, hogy a kormány hajlandó abba is belemenni, hogy ötszáz forint legyen a leg­kisebb évi fizetés. Olay Lajos felpanaszolta, a borvámról be­szélvén, hogy most januárban is óriás mennyi­ségű bort hoztak be Olaszországból. Egy millió mázsáról beszélt. Olay Lajos itt közbekiált: — Tíz millió mázsát! . . . — Alkudjunk egy kicsit. Csak egy millió négyszázezer mázsát mondott. De a­mit való­ban behoztak, csak ötvenkétezer mázsa volt... . . . Egy órán keresztül ment ez így. Néha még czifrábban. Az ember azt hinné, hogy száz meg száz .

Next