Az Ujság, 1904. június/2 (2. évfolyam, 166-180. szám)
1904-06-16 / 166. szám
1904. junius 16. ■■■ AZ XTISAG Minden magyar honpolgár, akit ily módon elhódítunk a kivándorlási vállalatoktól, prémium a magyar közgazdaságnak. A mit a viszonyok amúgy is érlelnek, segítsük és siettessük mi is, kiki a maga körében s akkor nemsokára elérjük a legkívánatosabb sikert, hogy a kivándorlást megölte maga a kivándorlás. BELFÖLD. «= A képviselőház holnap folytatja az indemnity-vitát. = Minisztertanács. Tegnap délután a képviselőházban minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. == Összeférhetetlenségi tárgyalás. A képviselőház elmúlt cziklusa végső napjaiban Nész Gyula egy interpellációja kapcsán azzal vádolta Münnich Aurélt és Veszter Imrét, hogy a kormány s Hohenlohe herczeg között kötött egyezmény megkötésében közbenjártak. Az összeférhetetlenségi állandó bizottság ma tárgyalta e két ügyet. Az ülésen résztvettek : Apáthy Péter, Angyal József, Boda Vilmos, Heincz Hugó, László Mihály, Leszkay Gyula és Szentiványi Árpád. A bizottság előbb a Münnich Aurél ellen bejelentett összeférhetetlenségi esetet vette tárgyalás alá s ezen ügy előadójául titkos szavazással egyhangúlag Heincz Hugót választotta meg. Heincz Hugó előadó ismerteti a Nesz Gyula által Münnich Aurél ellen a Ház nyilvános ülésében tett bejelentést s ezzel kapcsolatosan a Szepes Béla várostól történt erdővásárlás ügyét s az e tárgyban nevezett által tett interpellációt s a földmívelésügyi miniszter által erre adott választ , a Hohenlohe herczeggel kötött egyezményt, továbbá a Münnich Aurél által e tárgyban a Ház nyílt ülésében tett felszólalást. Ezekben az anyagot előterjesztve, a bizottság hivatása lesz dönteni, hogy a további vizsgálatot kívánja-e és mily arányban akarja kiterjeszteni azt. Nész Gyula nyilatkozata és Münnich Aurél erre adott válasza után a bizottság határozathozatalra vonult vissza és a következő közbeszóló határozatot hozta: A Szepes Béla város és Hohenlohe herczeg között kötött csere-, illetve adásvételi szerződésnél való közbenjárásra alapított összeférhetetlenségi bejelentésre a bizottság, minthogy abban összeférhetetlenség nem lehet, mert a kormány mint szerződő fél nem szerepel, a további bizonyítási eljárást ki nem terjeszti, ellenben a m. kir. kormány és Hohenlohe herczeg között kötött egyezségnél való közbenjárásra alapított összeférhetetlenségi bejelentési ügyben a vizsgálat folytatását s a Nesz Gyula által bejelentett Scholcz Gyula, Tari Gusztáv és Csáky Zeno gróf tanuk kihallgatását elrendeli. Ezután tárgyalás alá vette a bizottság a Veszter Imre ellen tett összeférhetetlenségi bejelentést. Előadóul Heincz Hugó választatott meg. Nesz Gyula és Veszter Imre nyilatkozata után a bizottság ezen ügyben következőleg határozott : A Veszter Imre ellen tett összeférhetetlenségi bejelentési ügyben a bizottság a bizonyítási eljárást elrendeli. Végül a budapesti királyi büntető törvényszék azon megkeresését, hogy a Györffy Gyula ellen megindított összeférhetetlenségi ügy iratait a nevezett bíróságnak adja ki, a bizottság teljesíthetőnek nem találta, mert a vizsgálat befejezve nincs. Az ülés este 9 óra után ért véget. Az olasz kereskedelmi szerződés Bécsből jelenti tudósítónk. Diplomácziai körökben bizton hírlik, hogy az osztrák-magyar-olasz kereskedelmi szerződés megújítása alkalmából Olaszország részéről támasztott követelésekre nézve annyira egyetértés uralkodik, hogy az osztrákmagyar vámértekezletnek ezek felett külön tanácskoznia alig szükséges. A magyar és az osztrák küldöttek jövő vasárnap térnek vissza Berlinből és néhány napi szünet után a szóbeli tárgyalásokra Rómába utaznak. Úgy osztrák és magyar részről, valamint olasz részről annyira kedvezőknek mondják a kilátásokat, hogy a tárgyalások kedvező lefolyását várják. miatt szegény beteg Korbacsiewics herczeg megneheztelhessen, akinek a czári udvarnál sok összeköttetése van, őt soronkívül ezredessé léptették elő. S ezentúl egy még nagyobb Szent Andrást akaszthatott a nyakába, ha feleségét a párisi operába vitte, mint addig. Tribolszk kormányzója azonban, kinek utóvégre is mind a sok jó köszönhető, a birodalom érdekében tett rendkívüli szolgálatainak elismeréséül a czár valóságos belső titkos tanácsosává neveztetett ki. Előjegyzésbe vétetett egyben a birodalmi miniszterségre, melyet elfoglalhat, mihelyt legközelebb valamelyik aktív miniszter az utczán megbotoztatik, vagy a czár kegyeit elveszti. A csipcsakowlovszki tiszti kaszinóban még sokáig nagyokat nevettek a kitűnően sikerült katonai felülvizsgálaton, mikor az egyetlen meglévő svadront négyszer egymásután, négy különböző helyen, négy svadron gyanánt mutatták be Krakowianka tábornoknak. Persze, míg a tábornok egy-egy svadron megvizsgálásának befejező ünnepélyét ülte és fáradalmait pihente, addig ugyanaz az egy svadron nyakrafőre ügetett a következő állomásra, hogy ott egy-két nap múlva, más tisztek vezetése alatt, megint kivonuljon a tábornok elé. Trindheff e nagy siker után csakugyan eladta háremét a vén halmoknak. De eladta még hozzá slussz alakjában mindazon lovakat is, melyeket a délfelé állomásozó svadronok lóállományának felfrissítésére helyeztek kilátásba Pétervárról. Miután pedig mindent eladott, ő is elutazott Európának Csipcsakovlovszknál mulatságosabb városaiba. A véderő-bizottság tisztelgése. A képviselőház véderő-bizottsága legutóbb azt határozta, hogy báró Podmaniczky Frigyesnek, a bizottság volt elnökének azon alkalomból, hogy elnöki tisztétől megvált, küldöttségileg fejezi ki köszönetét az évek hosszú során át tanúsított önzetlen működéséért. E határozat értelmében Münnich Aurél dr. elnök és Brezovay László előadó ma felkeresték Podmaniczky Frigyes bárót és tudomására hozták a bizottság elhatározását. Az ősz politikus meghatva mondott köszönetét az elismerésért s kérte, hogy tolmácsolják köszönetét a bizottság előtt is. Kombinácziók. E czimen a félhivatalos M. N. a következőket írja: Egyik laptársunk, amely arról híres, hogy a politikai kombinácziók terén merészebb szárnyalású fantázia az övénél egyetlen egy sincs, ma egyszerre két minisztert is meneszt. Plósz Sándor az egyik, Lukács László pedig a másik. Természetesen nyomban szolgál az utódokkal is és hogy jól értesültségének minél több esélye legyen, mind a két tárczára háromhárom, összesen tehát hat parlamenti férfiút is jelöl. Utána jártunk a nagy politikai szenzácziónak és kiderült, mégpedig illetékes helyről kapott információ alapján, hogy nincs abban a hírben semmi igaz. A főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága ma délelőtt Beniczky Ferencz elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság báró Bohus Zsigmond referálásában letárgyalta és észrevétel nélkül elfogadta : a dunai halászat védelme és kihasználása tárgyában Romániával 1903. évi január hó 31-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről, a békéscsaba— békés—vésztői h. érd. vasút engedélyezéséről, a balatonszentgyörgy—keszthelyi h. é. vasút keszthely—tapolczai folytatólagos vonalának engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat, a hódmezővásárhely—makó—nagyszentmiklósi h. é. vasút engedélyezésének megtörténtéről, a felső-eör—tarcsa—felsőlövői gőzmozdonyu h. é. vasút engedélyezéséről és a ruma—klenaki h. é. vasút szávaparti rakodó vágányának meghosszabbításáról szóló engedélyokirati függelék kiadása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter által az országgyűlés elé beterjesztett jelentéseire hozott határozatokat. lét faszád. — A képviselőház ülése. — Ha a Polónyi Gézáét is hozzáveszszük, három beszédet kell mondanunk. Pedig a Polónyiét mégis csak hozzá kell venni, először, mert hosszú volt, másodszor, mert pártvezéri allűrökkel mondódott el. Hogy melyik pártnak a vezére Polónyi Géza, azt már bajosabb megmondani. Mert névleg nem ismeri el egyik ellenzék se, a valóságban követi mindenik. Jogilag nem vezetője egyik baloldali pártnak se, valóságban mindeniknek. Mint ahogy a birkanyájnak is van egy kolomposa, amelyet az egész nyáj buzgón követ, pedig nem is tartozik hozzájuk, sőt még csak nem is birka. Nem pártvezér Polónyi Géza, ennél is több: fővezér. Még a legújabb pártok és pártvezérek is követik: Bánffyék és Apponyiék. Őket is megnyerte, egyfelől rabulisztikával, másfelől szorgalmas utánajárással. Szőrcsuhát öltött a bűnbánó férfiú és engesztelő körútra indult, megfordulván a Bimbó-utczában és megállapodván a nagy töprengő szobránál .. . Hát csak beszélt ma Polónyi Géza, és rabulisztika, köntörfalazás, szó- és gondolatcsavarás lett otthonossá a képviselőházban . . . De mielőtt erre került a sor, még egy nagy beszéd hangzott el: a miniszterelnöké. . . A miniszteri beszédek olyanok az ilyen hosszabb vita rendjén, mint a lecsapolás a vizibetegségnél. Mikor már sok víz gyülemlik össze, le kell csapolni. A miniszteri beszédek rendesen valótlanságokat csapolnak le. Sturm Albert, a nagy kőnyomatos cáfoló egy esztendeig kényelmesen megélne abból, amennyi valótlanságot egyetlen ilyen miniszterelnöki beszéd elhord az útból. Fussunk csak végig a miniszterelnök mai nagy beszédjén ebből a szempontból. A dicséretet és elismerést érdemlő részeket megtalálja, aki akarja, magától is. S a dicséret nem is olyan érdekes olvasmány . . . Először is igazolja a miniszterelnök, hogy valótlanság az ellenzéki szónokoknak az a kedves és minduntalan hangoztatott mondásuk, hogy a katonai kiadások egyre nőnek, gyarapodnak a rendes államháztartási kiadások rovására. Hogy a katonai moloch egyre hízik rajtunk, amíg a véreink koplalnak, nyomorognak, koldus- vagy vándorbotot ragadnak. Az igazság az, hogy 1870-ben a közös költségek az állam kiadásainak 18 5 százalékát tették, 1880-ban 13 százalékát, 1890-ben 83 százalékát, 1900-ban 7 százalékát. Nem igaz az se, hogy a katonai költségeket közegészségi alkotásokon akarja a kormány lespórolni. Igaz ugyan, hogy nyolczszázezer koronát töröltek a költségvetésből, amely fővárosi kórházra volt szánva, de belevettek öt millió koronát, ugyancsak fővárosi kórház építésére. Az se igaz, hogy a kormány szerződést kötött, amelyben kötelezi magát harminczezer kivándorló biztosítására. A kormány csak arra kötelezte volna magát esetleg, hogy anyagi kárpótlást ad a hajóstársaságnak a vonal fentartásáért. S ez egészen más, mint amit belőle kimagyarázni akarnak. Egyébként ez is kimaradt a hajóstársaság szerződéséből. Rátkay László azt mondta, hogy a néptanítók fizetésminimuma 300 forint. Pedig ő maga is ott volt a bizottságban, amikor az új törvényt tárgyalták, amely négyszáz forintos legkisebb fizetést állapít meg. S ez is olyan ritka, hogy a kormány hajlandó abba is belemenni, hogy ötszáz forint legyen a legkisebb évi fizetés. Olay Lajos felpanaszolta, a borvámról beszélvén, hogy most januárban is óriás mennyiségű bort hoztak be Olaszországból. Egy millió mázsáról beszélt. Olay Lajos itt közbekiált: — Tíz millió mázsát! . . . — Alkudjunk egy kicsit. Csak egy millió négyszázezer mázsát mondott. De amit valóban behoztak, csak ötvenkétezer mázsa volt... . . . Egy órán keresztül ment ez így. Néha még czifrábban. Az ember azt hinné, hogy száz meg száz .