Az Ujság, 1904. augusztus/1 (2. évfolyam, 212-225. szám)

1904-08-01 / 212. szám

­n nek műveit több ízben el lehet olvasni. Egészen új irodalmi formákat alkotott, a­melyekhez ha­sonlókra sehol sem akadtam. Csehov halála nagy veszteség reánk nézve, nemcsak mivel páratlan művészt siratunk benne, hanem mert kedves, őszinte és becsületes embert is veszítettünk vele. — Halálos fürdés. Salamon Ödön 16 éves tanuló vasárnap délután Ernő nevű öcscsével Új­pesten a Dunában fürdött. Mind a ketten árba kerültek. Salamon Ödön nem tudott menekülni és öcscse szeme láttára a vízbe fulladt. — Az ál-Bonaparte. Mecheln belga városká­ban él egy furcsa ember, a­kinek gondolatai min­dig a körül járnak, hogyan lehetne helyreállítani Francziaországban a napóleoni császárságot. Ba­rátai, a­kik jól ismerték ezt a bogarat, egy na­pon azt a gondolatot keltették benne, hogy a Napoleon-család mostani fejének, Bonaparte Vik­tor herczegnek táviratban fejezze ki hódolatát. A táviratra nem késett a válasz. Ő császári fenségé­nek titkára azt telegrafálta, hogy a herczeg más­nap tisztelőjét személyesen fel fogja keresni. A Napóleon-imádó majd megbolondult örömében. Nagy embertömeget hozott össze, mely a herczeget a pályaudvaron való megérkezése alkalmával hódolattal üdvözölte. Ő maga fenséges vendégét lan­­dauerban a legelső szállóba vitte, a­hol lakomát adott tiszteletére. Másnap kiderült, hogy az egész dolog barátainak tréfája volt. Brüsszelből hozattak egy embert, a­ki eljátszotta Viktor herczeg szere­pét. De a tréfálkozók is pórul jártak. Az ál-Bona­parte mechelni megbízói számlájára renaissance­­stílusú ebédlőt, íróasztalt, fürdőszoba-berendezést, három öltözetet, két pár czipőt és tizenkét láda havannát szállíttatott magának. Mindezt gyorsan eladta és eltűnt Brüsszelből. — Tüzek. Zólyom-Mezők­öz (Borosznó fürdő mellett) lángokban van. Szombaton éjfélkor húsz ház, gazdasági épületek, a kis takarmány- s a gabona­készlettel együtt pusztult már el. Két gyermek, egy asszony és több állat elégett. Az amúgy is szegény nép nyomora leírhatatlan. Felsőbőrön szombaton­ tűz támadt, melynek csakhamar 18 lakóház s számos melléképület esett áldozatul. A lakóházak nagyobb része bizto­sítva volt. A krassószörény megyei Poganyest­en július 28-án éjjeli fél 12 órakor ismeretlen tettesek felgyújtották báró Ambrózy Gyula 52 holdnyi területről learatott zabtermését. A kár 7000 korona. Székelyhidon a várva-várt eső vált nagy pusztulásnak okává. Az eső ugyanis zivatar alak­jában köszöntött be julius 28-án s a villám dél­után fél 5 órakor lecsapott Stubenberg József gróf tanyájától három kilométerre a buzaasztagok közé, éppen oda, a merről 14 munkás menekült a zápor elöl. Egy embert agyonsujtott, a többi sértetlen maradt. Az asztag csakhamar lángot ve­tett és hogy a kár nagyobb nem lett, csakis a székelyhídi tűzoltóság gyors kivonulásának és a munkásnép önfeláldozó segítségének köszönhető. Egy osztag leégett, a többit megmentették. A mentést megnehezítette a szél. A tűz még nincs lokalizálva. A szabad Palizzolo, Szic­ilia diktátora már napok óta a szabad levegőt élvezi. Az érdekes ember, a­kit száz kéz igyekezett éveken át alá­menteni, kissé megtörve került ki a vizsgálati fogságból. De igen hamar föléledt, Szicziliai honfi­társainak, temérdek barátjának lelkesedése meg is mámoritotta s most már azt hiszi, hogy megint az, a ki volt, miniszterek barátja, kis és nagy exisztencziák ura. Tegnap Rómába érkezett s az a szándéka, hogy legközelebb kihallgatásra jelent­kezik a királynál és Giolitti miniszterelnöknél, így akarja végleges rehabilitáczióját előkészíteni. Rómába érkeztének csakhamar hire jutott a város­ban , de Palizzolo is megtett mindent az érdek­lődés felszítására. Többek között a lapokban jelezte, hogy tárva az ajtaja mindenki szá­mára. Csakugyan tódul is hozzá a kiváncsiak tömege. Palizzolo mindenkivel szóba áll, az újság­íróknak elmondja terveit és véleményét a perében ellene szerepeltekről. Ki-kifakad az olasz börtönök ellen, a melynek foglyai közül legalább 60 száza­lék ártatlanul került, úgymond, lakat alá. Bízik benne, hogy Palermo ismét megválasztja kép­viselőnek s akkor ő elfoglalja régi helyét a Monte­­citorión. A szoczialisták támadták leghevesebben, a­míg fogságban ült, — velük fog legelsőbben leszámolni. A »Tribuna« egyik munkatársának ilyenféle kijelentést tett: — Azt akarom, hogy harmincz év múlva szó ne essék Szic­iliában szoczializmusról. A Zanardelli- és Giolitti-kormányról tiszte­lettel beszél, mivel azok, szerinte, semlegesen visel­kedtek ügyében. Annál hevesebben kel ki azonban látogatói előtt a Pelloux-minisztérium ellen, amely­nek működése alatt tartóztatták le Palermo despo­­táját, Notarbartolo állítólagos gyilkosát. Az a szán­déka, hogy könyvet ír börtönben töltött éveiről s könyvében a börtön­rendszer kérdésével is foglalkozni fog. Egyebekben kétségtelen, hogy Palizzolo idegrendszere meg van támadva s álla­pota súlyosságát csak fokozza a sok interviu, a­mit meg nem tagad senkitől. A kényszer­­munkától szabadult ember kibivó viselkedése­­kínos hatást kelt a közönség körében. Ennek a hatás­nak tanúsága az a nyílt levél, melyet Palizzo­l­­nak egyik védőügyvéde, Trapanese, szocziálista ügyvéd, tett közzé a minap a Tribunában. Trapa­nese, jóllehet szocziálista és Palizzolo a­míg ha­talmon volt, kíméletlenül üldözte a szoczialistákat, egész tehetségével azon volt, hogy védenc­e ügyét diadalra vigye. Levelében igen érthetően hangsú­lyozza, hogy a firenzei esküdtek ítélete még nem jogosítja fel Palizzolót a vértanú szerepének a játszására. Kéri, hogy mondjon le nagyzó tervei­ről, mondjon le arról, hogy visszatérjen a politiká­hoz. Nyilt levelét így fejezi be: »Ha beéri annyival, hogy nyugodtan, csöndesen éljen szerető honfi­társai között, az esküdtek verdiktje elégséges. De ha arra gondol, hogy visszatér a közéletbe, akkor nem fogja fedni önt az esküdtszék ítélete. Ahhoz elégtelen az a verdikt, mert nem sikerült gyöke­resen megtisztítania az ön nevét.« Palermóban különben óriási a lelkesedés. Egy csomó polgár azt követelte tegnap monsignore Pizzolitól, hogy Palizzolo tiszteletére mondasson ünnepi Te Deum­ot. A főpap persze megtagadta ennek a túlzott kí­vánságnak teljesítését. A palermóiak most ünne­pélyesen készülnek fogadni a hazatérő Palizzolót. — Egy szerelmi dráma epilógusa, Tóth Teréz varróleány, a­kit a napokban Kandorf Ká­roly asztaloslegény fejbelőtt, már teljesen jól érzi magát. A golyót eltávolították a fejéből s hama­rosan visszamehet Czeglédre, a honnan a vőlegé­nye fölhozta. — Bordighera rémes napja. Az olasz Riviera e legszebb fürdőjének rémes napja volt az elmúlt héten. Egy Maida nevű szicziliai rendőr hirtelen megőrült s egy társát, a­ki valami rendeletet közölt vele, puskája tusával fejbevágta. A meg­támadott az őrültre rohant, de ennek sikerült kijutnia a szobából, a maga szobájába rohant, ott bezárkózott s az ablakból lövöldözni kezdett a járó­kelőkre. Első áldozata egy tiz esztendős leányka volt, a ki menten meghalt. Második áldo­zata Valden báró, franczia fürdővendég lett, a­ki lakásának erkélyére lépett, hogy megnézze, ki lövöldöz. Azután egy gyógyszerész-segédet terített le Maida, a­ki ekkor a háztetőre kapaszkodott fel és valóságos gyorstüzelést kezdett. Eltelt belé egy óra, mire Bordighera polgármestere a san­remói alprefektussal, egy szakasz rendőrrel és egy sza­kasz katonával megjelent a helyszínen. A katonák megszállották a szomszédos házakat és kerteket s onnan lövöldöztek az őrültre. Ez azonban olyan ügyesen helyezkedett, hogy golyó nem tudott hozzája férni, holott jó maga így is több támadó­ján ejtett sebet. Ekkor olyanformán igyekeztek ártalmatlanná tenni, hogy az alatta való szobából lődöztek reá vaktában a padlón által. De Maidat így sem találta golyó. Éjszakára abbanhagyták az ostromot. Hajnalh­asadtakor sikerült a katonáknak megszállaniuk a háztetőt, az őrült azonban derék­­aljakkal elsánczolta az ablaknyílást és így is meg­sebesített egy rendőrt. Ekkor arra a furcsa gon­dolatra jutottak a támadók, hogy petróleummal locsolják végig a háztetőt és meggyújtsák azután a petróleumot. Az őrült azonban rendületlenül folytatta a küzdelmet, a mignum végre egy kósza golyó leterítette. De egy helybeli orvos szerint önmaga oltotta ki életét revolverlövéssel. A küz­delem, a­mely teljes tizenhét óra hosszant tartott, nagy izgatottságot okozott a fürdővendégek között. Az idegenek kivált azon botránkoztak meg, hogy a rendőrök az őrültre akarták gyújtani a házat. — Egy kardnyelő kókler vége. Pospischil Venczel kócz­, kardnyelő s kigyóbüvölő kókler, tegnapelőtt szerencsétlenül járt Lindauban. Szét­vetett lábbal két székre állt és egy 3 és fél c­enti­­méter széles, 47 c­entiméter hosszú kardot dugott a nyelőcsövébe. Egyszerre elvesztette azonban az egyensúlyt és lebukott a székekről. A közönséget akkora rémület fogta el, hogy első perczben senki sem sietett a szerencsétlen ember segítségére. A­mikor végre egy néző kihúzta a kardot, vér­­sugár szökött ki Pospischil száján. A kard át­járta a kókler beleit. Felgyógyulásához kevés a remény.­­­ — Párbaj az őrültek házában. A Varsó melletti Tvorki város tébolydájában tartózkodik több hónapja Dombski Vladimir gróf, ugyanaz a megháborodott elméjű fiatal orosz arisztokrata, a ki varsói lakásának erkélyéről majd féltuczat em­bert agyonlőtt s kétszer annyit megsebesített. A biróság szakértői megállapították, hogy a gróf örült, mire börtön helyett a tvorkii bolondok há­zába szállították. Egy Offenb­erg Frigyes báró nevű húszéves fiatal arisztokratával került itt össze, a­ki Siedlicében és Varsóban ugyanazt cse­lekedte, a­mit Dombski gróf: az utczán járó­kelőkre lövöldözött ész nélkül. A két bolond összebarátkozott a tébolydában, a­hol előkelő rang­jukra való tekintettel meglehetős szabadságot él­veztek. A nagy barátságot egy nő feltűnése zavarta meg, a­kibe mind a ketten beleszerettek. Egy fiatal, elegáns és nagyon szép varsói leány volt ez, a­ki hogy, hogynem, kijárta az engedőlmet, hogy a két beteget meg-meglátogathassa. Offenberg báró csakhamar féltékenykedni kezdett, feltűnően hidegen kezdett viselkedni barátjával szemben s egy szép napon tizenkét tébolydás bennlakó jelen­létében Dombski elé lépett s igy szólt: — Én Önt párbajra szólítom ! Dombski meglepő logikusan ezt felelte: — Az őrültek háza nem becsületbeli ügyek elintézésére való hely. Azt akarja, hogy örökre ide legyünk zárva? Ha kiszabadulunk ebből a házból, elintézzük majd a dolgot, de itt én nem párbajozom. Offfenberg báró tanukul szólította erre a jelenlevőket, hogy a gróf gyáván meghátrált. Ettől fogva Offenberg báró mindenképpen el­lenséges és fenyegető magatartást kezdett tanúsí­tani. E hó elején engedelmet kapott a tébolyda igazgatójától, hogy egy ápoló felügyeletével Var­sóba mehessen a fogorvosához. Az ápolónak meg volt hagyva, hogy egy pillanatra se téveszsze szem elől a bárót. Délután visszatért Offenberg Tvorkiba. Mikor Dombski gróf este 9 óra tájt egy lépcsőn lefelé haladt, a báró lesbe állt a lépcső alján s közvetlen közelből a grófra sütötte revolverét. Bár alig néhány lépésnyire állt tőle, golyója mégis ezért tévesztett s mikor má­sodszor is lőni akart, a gróf hirtelen reávetette magát és kicsavarta kezéből a fegyvert. Az ápolók előrohantak és az esetnek az lett a vége, hogy Offenberget elkülönített zárkába helyezték. Az az ápoló, a­ki Varsóba kisérte, több napi bör­tönt kapott hanyagsága miatt. Dombski gróf láto­gatóinak elbeszélte, hogy a hasonló merényletek­től való aggodalom nem hagy neki nyugtát, mert a bolond báró kijelentette, hogy legközelebb meg-­ ­AZ ÚJSÁG Hétfő, augusztus 1.

Next