Az Ujság, 1904. augusztus/1 (2. évfolyam, 212-225. szám)
1904-08-01 / 212. szám
n nek műveit több ízben el lehet olvasni. Egészen új irodalmi formákat alkotott, amelyekhez hasonlókra sehol sem akadtam. Csehov halála nagy veszteség reánk nézve, nemcsak mivel páratlan művészt siratunk benne, hanem mert kedves, őszinte és becsületes embert is veszítettünk vele. — Halálos fürdés. Salamon Ödön 16 éves tanuló vasárnap délután Ernő nevű öcscsével Újpesten a Dunában fürdött. Mind a ketten árba kerültek. Salamon Ödön nem tudott menekülni és öcscse szeme láttára a vízbe fulladt. — Az ál-Bonaparte. Mecheln belga városkában él egy furcsa ember, akinek gondolatai mindig a körül járnak, hogyan lehetne helyreállítani Francziaországban a napóleoni császárságot. Barátai, akik jól ismerték ezt a bogarat, egy napon azt a gondolatot keltették benne, hogy a Napoleon-család mostani fejének, Bonaparte Viktor herczegnek táviratban fejezze ki hódolatát. A táviratra nem késett a válasz. Ő császári fenségének titkára azt telegrafálta, hogy a herczeg másnap tisztelőjét személyesen fel fogja keresni. A Napóleon-imádó majd megbolondult örömében. Nagy embertömeget hozott össze, mely a herczeget a pályaudvaron való megérkezése alkalmával hódolattal üdvözölte. Ő maga fenséges vendégét landauerban a legelső szállóba vitte, ahol lakomát adott tiszteletére. Másnap kiderült, hogy az egész dolog barátainak tréfája volt. Brüsszelből hozattak egy embert, aki eljátszotta Viktor herczeg szerepét. De a tréfálkozók is pórul jártak. Az ál-Bonaparte mechelni megbízói számlájára renaissancestílusú ebédlőt, íróasztalt, fürdőszoba-berendezést, három öltözetet, két pár czipőt és tizenkét láda havannát szállíttatott magának. Mindezt gyorsan eladta és eltűnt Brüsszelből. — Tüzek. Zólyom-Mezőköz (Borosznó fürdő mellett) lángokban van. Szombaton éjfélkor húsz ház, gazdasági épületek, a kis takarmány- s a gabonakészlettel együtt pusztult már el. Két gyermek, egy asszony és több állat elégett. Az amúgy is szegény nép nyomora leírhatatlan. Felsőbőrön szombaton tűz támadt, melynek csakhamar 18 lakóház s számos melléképület esett áldozatul. A lakóházak nagyobb része biztosítva volt. A krassószörény megyei Poganyesten július 28-án éjjeli fél 12 órakor ismeretlen tettesek felgyújtották báró Ambrózy Gyula 52 holdnyi területről learatott zabtermését. A kár 7000 korona. Székelyhidon a várva-várt eső vált nagy pusztulásnak okává. Az eső ugyanis zivatar alakjában köszöntött be julius 28-án s a villám délután fél 5 órakor lecsapott Stubenberg József gróf tanyájától három kilométerre a buzaasztagok közé, éppen oda, a merről 14 munkás menekült a zápor elöl. Egy embert agyonsujtott, a többi sértetlen maradt. Az asztag csakhamar lángot vetett és hogy a kár nagyobb nem lett, csakis a székelyhídi tűzoltóság gyors kivonulásának és a munkásnép önfeláldozó segítségének köszönhető. Egy osztag leégett, a többit megmentették. A mentést megnehezítette a szél. A tűz még nincs lokalizálva. A szabad Palizzolo, Szicilia diktátora már napok óta a szabad levegőt élvezi. Az érdekes ember, akit száz kéz igyekezett éveken át alámenteni, kissé megtörve került ki a vizsgálati fogságból. De igen hamar föléledt, Szicziliai honfitársainak, temérdek barátjának lelkesedése meg is mámoritotta s most már azt hiszi, hogy megint az, a ki volt, miniszterek barátja, kis és nagy exisztencziák ura. Tegnap Rómába érkezett s az a szándéka, hogy legközelebb kihallgatásra jelentkezik a királynál és Giolitti miniszterelnöknél, így akarja végleges rehabilitáczióját előkészíteni. Rómába érkeztének csakhamar hire jutott a városban , de Palizzolo is megtett mindent az érdeklődés felszítására. Többek között a lapokban jelezte, hogy tárva az ajtaja mindenki számára. Csakugyan tódul is hozzá a kiváncsiak tömege. Palizzolo mindenkivel szóba áll, az újságíróknak elmondja terveit és véleményét a perében ellene szerepeltekről. Ki-kifakad az olasz börtönök ellen, a melynek foglyai közül legalább 60 százalék ártatlanul került, úgymond, lakat alá. Bízik benne, hogy Palermo ismét megválasztja képviselőnek s akkor ő elfoglalja régi helyét a Montecitorión. A szoczialisták támadták leghevesebben, amíg fogságban ült, — velük fog legelsőbben leszámolni. A »Tribuna« egyik munkatársának ilyenféle kijelentést tett: — Azt akarom, hogy harmincz év múlva szó ne essék Sziciliában szoczializmusról. A Zanardelli- és Giolitti-kormányról tisztelettel beszél, mivel azok, szerinte, semlegesen viselkedtek ügyében. Annál hevesebben kel ki azonban látogatói előtt a Pelloux-minisztérium ellen, amelynek működése alatt tartóztatták le Palermo despotáját, Notarbartolo állítólagos gyilkosát. Az a szándéka, hogy könyvet ír börtönben töltött éveiről s könyvében a börtönrendszer kérdésével is foglalkozni fog. Egyebekben kétségtelen, hogy Palizzolo idegrendszere meg van támadva s állapota súlyosságát csak fokozza a sok interviu, amit meg nem tagad senkitől. A kényszermunkától szabadult ember kibivó viselkedésekínos hatást kelt a közönség körében. Ennek a hatásnak tanúsága az a nyílt levél, melyet Palizzolnak egyik védőügyvéde, Trapanese, szocziálista ügyvéd, tett közzé a minap a Tribunában. Trapanese, jóllehet szocziálista és Palizzolo amíg hatalmon volt, kíméletlenül üldözte a szoczialistákat, egész tehetségével azon volt, hogy védence ügyét diadalra vigye. Levelében igen érthetően hangsúlyozza, hogy a firenzei esküdtek ítélete még nem jogosítja fel Palizzolót a vértanú szerepének a játszására. Kéri, hogy mondjon le nagyzó terveiről, mondjon le arról, hogy visszatérjen a politikához. Nyilt levelét így fejezi be: »Ha beéri annyival, hogy nyugodtan, csöndesen éljen szerető honfitársai között, az esküdtek verdiktje elégséges. De ha arra gondol, hogy visszatér a közéletbe, akkor nem fogja fedni önt az esküdtszék ítélete. Ahhoz elégtelen az a verdikt, mert nem sikerült gyökeresen megtisztítania az ön nevét.« Palermóban különben óriási a lelkesedés. Egy csomó polgár azt követelte tegnap monsignore Pizzolitól, hogy Palizzolo tiszteletére mondasson ünnepi Te Deumot. A főpap persze megtagadta ennek a túlzott kívánságnak teljesítését. A palermóiak most ünnepélyesen készülnek fogadni a hazatérő Palizzolót. — Egy szerelmi dráma epilógusa, Tóth Teréz varróleány, akit a napokban Kandorf Károly asztaloslegény fejbelőtt, már teljesen jól érzi magát. A golyót eltávolították a fejéből s hamarosan visszamehet Czeglédre, a honnan a vőlegénye fölhozta. — Bordighera rémes napja. Az olasz Riviera e legszebb fürdőjének rémes napja volt az elmúlt héten. Egy Maida nevű szicziliai rendőr hirtelen megőrült s egy társát, aki valami rendeletet közölt vele, puskája tusával fejbevágta. A megtámadott az őrültre rohant, de ennek sikerült kijutnia a szobából, a maga szobájába rohant, ott bezárkózott s az ablakból lövöldözni kezdett a járókelőkre. Első áldozata egy tiz esztendős leányka volt, a ki menten meghalt. Második áldozata Valden báró, franczia fürdővendég lett, aki lakásának erkélyére lépett, hogy megnézze, ki lövöldöz. Azután egy gyógyszerész-segédet terített le Maida, aki ekkor a háztetőre kapaszkodott fel és valóságos gyorstüzelést kezdett. Eltelt belé egy óra, mire Bordighera polgármestere a sanremói alprefektussal, egy szakasz rendőrrel és egy szakasz katonával megjelent a helyszínen. A katonák megszállották a szomszédos házakat és kerteket s onnan lövöldöztek az őrültre. Ez azonban olyan ügyesen helyezkedett, hogy golyó nem tudott hozzája férni, holott jó maga így is több támadóján ejtett sebet. Ekkor olyanformán igyekeztek ártalmatlanná tenni, hogy az alatta való szobából lődöztek reá vaktában a padlón által. De Maidat így sem találta golyó. Éjszakára abbanhagyták az ostromot. Hajnalhasadtakor sikerült a katonáknak megszállaniuk a háztetőt, az őrült azonban derékaljakkal elsánczolta az ablaknyílást és így is megsebesített egy rendőrt. Ekkor arra a furcsa gondolatra jutottak a támadók, hogy petróleummal locsolják végig a háztetőt és meggyújtsák azután a petróleumot. Az őrült azonban rendületlenül folytatta a küzdelmet, a mignum végre egy kósza golyó leterítette. De egy helybeli orvos szerint önmaga oltotta ki életét revolverlövéssel. A küzdelem, amely teljes tizenhét óra hosszant tartott, nagy izgatottságot okozott a fürdővendégek között. Az idegenek kivált azon botránkoztak meg, hogy a rendőrök az őrültre akarták gyújtani a házat. — Egy kardnyelő kókler vége. Pospischil Venczel kócz, kardnyelő s kigyóbüvölő kókler, tegnapelőtt szerencsétlenül járt Lindauban. Szétvetett lábbal két székre állt és egy 3 és fél centiméter széles, 47 centiméter hosszú kardot dugott a nyelőcsövébe. Egyszerre elvesztette azonban az egyensúlyt és lebukott a székekről. A közönséget akkora rémület fogta el, hogy első perczben senki sem sietett a szerencsétlen ember segítségére. Amikor végre egy néző kihúzta a kardot, vérsugár szökött ki Pospischil száján. A kard átjárta a kókler beleit. Felgyógyulásához kevés a remény. — Párbaj az őrültek házában. A Varsó melletti Tvorki város tébolydájában tartózkodik több hónapja Dombski Vladimir gróf, ugyanaz a megháborodott elméjű fiatal orosz arisztokrata, a ki varsói lakásának erkélyéről majd féltuczat embert agyonlőtt s kétszer annyit megsebesített. A biróság szakértői megállapították, hogy a gróf örült, mire börtön helyett a tvorkii bolondok házába szállították. Egy Offenberg Frigyes báró nevű húszéves fiatal arisztokratával került itt össze, aki Siedlicében és Varsóban ugyanazt cselekedte, amit Dombski gróf: az utczán járókelőkre lövöldözött ész nélkül. A két bolond összebarátkozott a tébolydában, ahol előkelő rangjukra való tekintettel meglehetős szabadságot élveztek. A nagy barátságot egy nő feltűnése zavarta meg, akibe mind a ketten beleszerettek. Egy fiatal, elegáns és nagyon szép varsói leány volt ez, aki hogy, hogynem, kijárta az engedőlmet, hogy a két beteget meg-meglátogathassa. Offenberg báró csakhamar féltékenykedni kezdett, feltűnően hidegen kezdett viselkedni barátjával szemben s egy szép napon tizenkét tébolydás bennlakó jelenlétében Dombski elé lépett s igy szólt: — Én Önt párbajra szólítom ! Dombski meglepő logikusan ezt felelte: — Az őrültek háza nem becsületbeli ügyek elintézésére való hely. Azt akarja, hogy örökre ide legyünk zárva? Ha kiszabadulunk ebből a házból, elintézzük majd a dolgot, de itt én nem párbajozom. Offfenberg báró tanukul szólította erre a jelenlevőket, hogy a gróf gyáván meghátrált. Ettől fogva Offenberg báró mindenképpen ellenséges és fenyegető magatartást kezdett tanúsítani. E hó elején engedelmet kapott a tébolyda igazgatójától, hogy egy ápoló felügyeletével Varsóba mehessen a fogorvosához. Az ápolónak meg volt hagyva, hogy egy pillanatra se téveszsze szem elől a bárót. Délután visszatért Offenberg Tvorkiba. Mikor Dombski gróf este 9 óra tájt egy lépcsőn lefelé haladt, a báró lesbe állt a lépcső alján s közvetlen közelből a grófra sütötte revolverét. Bár alig néhány lépésnyire állt tőle, golyója mégis ezért tévesztett s mikor másodszor is lőni akart, a gróf hirtelen reávetette magát és kicsavarta kezéből a fegyvert. Az ápolók előrohantak és az esetnek az lett a vége, hogy Offenberget elkülönített zárkába helyezték. Az az ápoló, aki Varsóba kisérte, több napi börtönt kapott hanyagsága miatt. Dombski gróf látogatóinak elbeszélte, hogy a hasonló merényletektől való aggodalom nem hagy neki nyugtát, mert a bolond báró kijelentette, hogy legközelebb meg- AZ ÚJSÁG Hétfő, augusztus 1.