Az Ujság, 1904. augusztus/2 (2. évfolyam, 226-239. szám)
1904-08-16 / 226. szám
z ezimális lomposság kezében nem lett azzá, a mivé fejlődnie kellett volna. Nagy szerencse még, hogy József kir. herczegünk nemes hajlandóságból a lelket valahogyan megtartotta a tűzoltó testületekben, mivel különben merő vasárnapi parádé és egyenruhadisz lett volna az egészből. Sokfelé úgy sem más. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy több város, rendezett tanácsú város, sőt nagyközség is jól rendezett tűzoltóságot tart fönn, amit tisztelettel említünk föl. Maga a főváros is modern lábon tartja a maga kitűnő tűzoltóságát. De ott, ahol legjobban kellene, a nádfedelű vagy zsindelyes földművelő falvakban a tűzoltást még ma is csak egy berozsdásodott vizipuska, néhány lukas csöbör és egy-két kád poshadt víz képviseli. Legfeljebb még egy végre nem hajtott vármegyei vagy városi cserepezési szabályrendelet. A kár, amit a tűztől gabnában, épületben, állatban, sőt emberéletben is szenved az ország, még mindig nagyon jelentékeny. Milliókról van szó. Az idei száraz és forró nyáron meg éppen óriási tűzkárok fordultak elő. Bizonyos hibás hangulat is van elterjedve az országban. Sokfelé megállapodott közhit, hogy a tűzoltás szervezése és föntartása a biztosító társaságok érdeke, tehát áldozzanak érette azok. Ez részben igaz és a biztosító társaságok áldoznak is. De ez a fél vagy negyedrész igazság is inkább csak a nagy városokra áll, ahol sok a biztosított vagyon. De itt is többnyire nagyobb a nem biztosított vagyon, a falvakról pedig ne is beszéljünk. Arról se, hogy biztosítási ügyünk maga is gyönge lábakon áll még, az úgynevezett »önbiztosítás« pedig nálunk, ahol oly igen kevés gazda dolgozik kész tartalékpénzzel, vagy rendszeres káralappal, nálunk ez a jövő század zenéje, más mindenben is. Az a közhit tehát, hogy a tűzkár egyedül a biztosítótársaságok fejfájása legyen, nyers előítélet. De különben is a legjobb biztosítási szervezet mellett is még mindig tengersok olyan készlet, fundus instructus, bútornemű és más vagyon szokott lenni, ami tűzbiztosítás alá nem kerül. Nem is szólva az emberi életről és testépségről, valamint a gazdasági állatok nagy számáról. Szóval a tűzoltás ügye még akkor is nagy közigazgatási és társadalmi feladat, ha máskülönben a tűzbiztosítás szervezve volna is. Kivált nagy feladat a földmivelő országban, ahol a nyári tűzkárok járványosan szoktak föllépni s az ember vagyoni biztossága nagyon ki van téve még a szomszéd gyerekei játékának is. A figyelmeztető véletlenség hozta most magával, hogy a hetek óta pusztító rendkívüli tűzkárok idejében ül össze Budapesten a nemzetközi tűzoltó kongresszus. És ezzel kapcsolatban tegnap megnyílt a budapesti tűzoltó-kiállítás is, mely mint kultúrtörténeti gyűjtemény azokra is érdekes és tanulságos, akik nem szakemberek. Ámbár ki ne volna szakember a tűzkárok dolgában. A tűzoltóknak ez a nemzetközi gyűlése kétféleképpen is figyelemreméltó. Elsőbben a külföldiekre nézve azért, mivel Magyarországon megtapasztalhatják, hogy milyen egy olyan ország, amelynek tűzoltási ügye rosszul van szervezve, vagy sehogy. Rájuk nézve ez olyanforma tanulság, mint amikor az orvosok elmennek messze Keletre, hogy a kolerát a maga fészkében tanulmányozzák. Másodsorban azonban reánk nézve hasznos ez a kongresszus és ez a kiállítás. Mi ezekből és a tárgyalások folyásából megtanulhatjuk, hogy tűzoltási ügyünket miképpen lehetne legtökéletesebb lábon szervezni és az újkori technika milyen készülékeivel felszerelni? Most ezt készen láthatjuk magunk előtt e kiállítás tárgyaiban és a külföldi szakemberek kipróbált tapasztalataiban. Az állami vagy nem állami biztosítási szervezetről most ne beszéljünk. Nem erről van szó. Máskülönben is bevégzett dolognak tekintjük, hogy a herkulesi feladatokkal túlterhelt állam a társadalom elmaradt állapotai mellett ekkora újabb terhet a nyakába nem vehet. Ellenben a tűz ellen való profilaxis és a tűzoltás egyképpen közigazgatási és társadalmi feladat. Az országos szervezést állami felügyelettel és támogatással mostani autonóm szervezetünk is jól elvégezheti. Ha csak komolyan vétetik a dolog, Magyarország általában véve most a gazdasági élet szervezésének korszakába jutott bele. Elvben nem utolsó dolog a tűzkárok ellen való együttes védekezés. Föl kell tennünk, hogy az állam, a vármegye, a város, a község és az egész társadalom megragadja az intő alkalmat és az országos szervezkedés erélyesen meg fog indulni a tűz ellen is, filológiai módszerrel űzi és kevés az érzéke a történeti fölfogás iránt. A francziák, megdöbbenve a német részről egyre fölhangzó vádaktól, szintén közelednek az aprólékos, kis részletkérdésekben elvesző kutatás felé, szakítva a régi merész, divinatórius, néha felületes metódussal. Az angol látóköre széles, szeme biztos és éles, érzéke kiválóképp gyakorlati és majdnem csalhatatlan a dolgok lényeges jegyeinek megismerésében. És tudományos gondolkodása világosan tükrözik nemcsak roppant könyvtárában, hanem a könytár berendezésében és kezelésében is. A történeti fölfogás magától érződik oly nemzetnél, mely több mint kétezer éves múltra tekint vissza, s melynek históriája gazdagabb és tanulságosabb bármely más nemzeténél. Önérzete oly fejlett, hogy csaknem bántóvá lesz a más származásuakkal való érintkezésében, de benne folytonos és megszakítatlan annak a tudata, mi é s mik voltak elei. Mert ez a nép állott ellen a legmerészebben arómai hódításnak, ez veszélyeztette Agricola büszke csapatait; ez állott ellen a népvándorlás nemzetgyilkos viharainak; ez maradt rendületlen az emésztő polgárháborúk, a piros és fehér rózsa füzében és ez vívta meg a feledhetetlen azincourti csatát. És ez győzte le a legyőzhetetlen armadát és ez vetett határt Napóleon világbiró hatalmának. Voltak veszteségei is, szégyenletes békéi, alattomos bérgyilkosságai, véres polgárháborúi, mint minden nemzetnek. De tudott győzni s élni a győzelemmel, tudott tanulni és feledni. És a balsors és viszontagságok, forradalmak és királygyilkolás ezernyi fordulatai között éppen maradt mind e mai napig polgárainak alkotmányos szabadsága. Egy pillanat alatt, míg végigméri az idegent, végigszáguld elméjén a gondolatoknak az egész sorozata. Azért az önérzet, a büszkeség e férfias szívekben. De éppen mivel tettek edzették őket s emelték a jelen nagyság s erő magaslatára, azért nem volt soha ideje kettőre : a teljesen elméleti, metafizikai szemlélődésre egyfelől s. a. kis, lélekölő részletek kutatására, a szövegkritikai nyomozásokra másfelől. Anglia filozófusai vagy erős logikusok, mint Stuart Mill, vagy a folytonos fejlődés törvényeinek kutatói, mint Herbert Spencer, vagy egyenesen gyakorlati bölcselkedők, az erkölcstan, a politika, a nemzetgazdaság művelői. Míg Németország elméinek legjavát a spekulatív gondolkodás foglalkoztatta s teljesen lenyűgözte, az angol földön dolgoztak és fáradtak, új találmányokkal gazdagították az emberi életet és törvényeket hoztak az emberi együttélés politikai és gazdasági szabályozására. Gyakorta kipróbált dolog, hogy a magyar elme nem vall rokonságot az elvont német elméletekkel; annyira idegenkedik tőlük, hogy mindezideig csak meddő kísérletmaradt a meghonosításukra való törekvés. Másrészt büszkén vallottuk sokszor, hogy alkotmányos érzés és politikai képességek tekintetében az angolokkal közel rokonságot érzünk. Ha mi e rokonságot a nemzeti lélek egész komplikált szövedékére ki tudnék terjeszteni! Mily hamar megváltoznék sorsunk, mennyire megfordulna a hangulat irányunkban Európaszerte, hol most voly kevés az igaz jóbarátunk!... És az első alkotás, mely a szorgos, tehetős, gazdag nép műhelyéből kikerülne, egy középpont volna, melybe a világ minden népei találkoznának csöndes, termékeny, áldásos munkára. Kerek, kupolás, fölülről világított, roppant reading-hall, gyülekező helye nemcsak a szaktudósoknak, hanem mindazoknak, a kik vágyódnak a műveltségre és itt, e dús forrásnál bőven és könnyen megtalálják. Álomképek . ■ . méltatlanok a helyhez, melyen születtek, a városhoz, melyben fogantattak, a nemzethez, melynek földén szövi-gette őket egy rajongó, hazája nagyságáért epedve lelkesedő szegény ember. Fogjunk munkához : asztalunkon újabb becses és ritka könyvek egész halmaza fekszik, várva a földolgozásra. Erős igazságaik, hatalmas tényeik, megdöbbentő világosságok elől szégyenkezve menekülnek el a misztikus, ábrándozó gondolatok a könyvtárban. AZ ÚJSÁG Kedd, augusztus 16. BELFÖLD. — A képviselőház folyó évi augusztus hó 19-én, pénteken déli 12 órakor ülést tart. KÜLFÖLD. Az örmény zavargások. Erzerumi konzuli hírek részben megerősítik a djadini kerületben (bajazidi szandsák) előfordult eseményekre vonatkozólag közzétett laphíreket, de megállapítják, hogy néhány tiszt, hivatalnok és kurd igyekezett a zavargást megakadályozni és az örményeket megvédeni. A porta részletes jelentést kért be a kormányzótól és a zavargások megakadályozására szigorú parancsot adott. Az örmény pátriárka ma válaszolva a porta egy jegyzékére, melyben azzal vádolják a patriarkátust, hogy ez nem tanúsított kellő tiszteletet a trón és az ország iránt, a múltkor a bitliszi vilajeti hatóságok ellen a legutóbbi "események miatt beadott panaszló iratában jegyzéket nyújtott át, amelyben a pátriárka a porta e felfogása ellen tiltakozik és kifejti, hogy az ama hivatalnokok ellen tett panasz, kik kötelességüket elmulasztják, ilyen helytelen érzületet nem involválhat. Egyszersmind a pátriárka fenn is tartja panaszait. Harcz a komitácsikkal. A periepei kerületben (monasztiri vilajet) lévő Szelzénél ütközet volt egy 25 tagú, Karamidov bandafőnök vezetése alatt álló bandával, mely előbb a Murihova vidékén folytatta üzelmeit. Elesett egy hadnagy és egy