Az Ujság, 1904. szeptember/1 (2. évfolyam, 241-255. szám)

1904-09-01 / 241. szám

A török lapoknak meghagyták, hogy Murad haláláról négy sornál többet ne közöljenek. Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Vossische Zeitungnak jelentik Konstan­tinápolyból, hogy Murad exszultán kilencz esz­tendővel azelőtt, hogy trónra lépett volna, szabad­­kőműves-páholynak volt tagja. Apróbb hírek a portáról. Konstantinápoly­ból teljesen alaptalannak jelentik ki a külföldön elterjedt azt a hírt, mintha a palotaőrség közt zendülés tört volna ki. Tevfik basa hadosztálytábornokot, eddig diar­­bekiri hadosztályparancsnokot a jemeni 7. hadtest parancsnokává nevezték ki. A legutóbbi napokban, mint évenként a trónralépés évfordulójának ünnepe előtt, mely jövő csütörtökön lesz, számos örményt, bolgárt és más gyanús egyént letartóztattak. Mint az ipeki váli jelenti, Andranik örmény bandafőnök a musi angol konzulhoz levelet inté­zett, a­melyben a maga részéről a legközelebbi időre erélyes akc­iót helyez kilátásba. Itteni angol körökben azonban kétségbe vonják, hogy a kon­zulnak ily levelet küldtek volna. A vani váli táv­irata szerint Van vilajetben új örmény banda bukkant fel. A párisi Temps jelentését, mely szerint az itteni laptudósítóknak eltiltották, hogy híreket közöljenek a fegyverkezésekről és az ágyú- és lőszermegrendelésekről, helyre kell igazítani, miután ily tilalmat nem bocsátot­tak ki és az szükségtelen is volna, mert tény­leg nem történik rendkívüli fegyverkezés. Egy huszas számú nizamhadosztálynak a 2. hadtest területén és négy vadászzászlóaljnak a drinápolyi és szalonikai hadtestterületen való szervezése általánosan ismeretes és ezeken kívül semmi sem történt, a­mi fegyverkezésnek vagy Törökország katonai harczképességé­­nek fokozásaként volna tekinthető. Sok hónap óta hadiszereket sem rendeltek. A két év előtt Kruppnál megrendelt 180 gyorstüzelő ágyú közül eddig 30 érkezett meg. A Németországban megrendelt 15 had­osztály hadihídkészlet legközelebb fog szál­­líttatni. 50.000 shrapnel megrendelése iránt két év óta eredménytelenül folynak a tár­gyalások, épp úgy hónapok óta egy fregatta és egy ágyúnaszád építéséről és négy régi hadihajó rekonstruálásáról. A fent említett szállításokról, illetőleg a tervezett megrende­lésekről a török helyi lapok jóformán naponta hoznak híreket, a­melyek laikus módon kü­lönböző variácziókban mindig ugyanazt je­lentik és a tájékozatlanokat félrevezethetik. A boxer-mozgalom feléledése. Kínának pecsib­i tartományából, Taningfuból a boxer­mozgalom újrafeléledését jelentik. Midőn né­hány amerikai hittérítő Taningfuban meg­tudta, hogy az ottani box­erek, a­kik cayu­­noknak nevezik magukat, meg akarják gyil­kolni őket, arra törekedtek, hogy a pekingi amerikai követnek táviratot küldhessenek. A helyi hatóság vonakodott a táviratot továbbí­tani, de egy honáni angol elvállalta a jelentés továbbítását. Juansikkai alkirály nyomban megtette a szükséges intézkedéseket a hitté­rítők oltalmára, de tekintettel a helyi hatósá­gok tétlenségére és mert elvesztették remé­nyüket, hogy működésüket folytathatják, a hittérítők elhagyták Tüningiát. Bizonyos, hogy mindnyájan megmenekültek. Olasz izgatások monarchiánk ellen. Várható volt, hogy az illetékes körök nem fogják tovább hallgatással mellőzni az Ausz­­tria-Magyarország és a hármas­ szövetség ellen való olasz izgatásokat, mert különben az európai közvélemény azt hihette volna, hogy a monarchia és Olaszország közti viszony immár tarthatatlan. A mi illetékes köreink megtették a magukét s a »Pol. Corr.« révén kijelentették, a­mit kijelenteni jónak láttak, s most már csak azt várjuk, hogy Róma is hasonló nyilatkozattal enyhítse az olasz izga­tások hatását, illetőleg ezeket simítsa el. Nem azért, mintha ezek háborút lennének képesek fölidézni Ausztria-Magyarország és Olasz­ország közt (az irredentisták is sokkal oko­­ s keletázsiai háborúi Félmillió ember áll harc­ban Liaojang körül, de hogy az elhatározó döntő ütközetet vívják-e, még mindig nem bizonyos. A múlt heti háromnapos öldöklő küzdelemről is azt röpítették világgá a távírók, hogy a döntő ütközet megkezdődött, pedig nem volt az, hanem tetemes orosz és japán haderők össze­csapása. Most újra dúl a harcz Liaojang kö­rül, oly elkeseredéssel, oly ádáz dühvel, a­mire példa alig van a modern hadtörténelem­­ben, s ismét azt mondják róla, hogy ez a döntő ütközet. Az orosz-japán háborút azonban nem Liaojang eleste dönti el, mert Mukdenben és Karbinban hatalmasan gyülekeznek az Orosz­ország belsejéből érkezett új segédcsapatok, már pedig a most folyó harczot Liaojang birto­káért vívják. Úgy látszik, a legújabb orosz haditerv Liaojangot is föladta s a Mukdenbe való visszavonulás nemcsak elhatározott do­log, hanem már folyamatban is van s a Liao­­jangtól délre már öt napja folyó makacs, véres harczoknak csak az a czélja, hogy az észak felé konc­entrálódó orosz hadseregnek a hátát fedezzék. Ebben a háborúban nem az első eset, hogy az oroszok, hogy időt és teret nyerjenek a visszavonulásra, igen tetemes haderőket küldenek a küzdelembe. A leg­utóbbi táviratok szerint azonban, ha a most folyó küzdelem nem is döntő a háború vég­eredményére nézve, de mégis kritikus jelen­tőségű a hadjárat mostani stádiumára. Liao­­jangnak a japánok által való megszállásával a szárazföldi harczoknak első szakasza körül­belül bezárul. A múlt heti homokról, az ancsancsani háromnapos véres küzdelemről előttünk fek­szik egy rövid orosz s egy igen kimerítő, látszólag teljesen őszinte japán jelentés Tokióból. Érdemes őket összehasonlítani. Port-Arthur ostroma szakadatlanul folyik tovább. Tokiói jelentés szerint a japánoknak sikerült megszállani Port-Arthur vízvezetékét, a­mi nagy bajt okozhat a várban. Más jelen­tés szerint a japánok nagy erősítéseket kap­tak s újabb támadásra készülnek a vár ellen. (Zubovics szárazföldi torpedói.) Katonai körökben azt hiszik, hogy az az aknarendszer, melylyel Port­ Arthur védői a szá­razföld felől védekeznek, legalább lényegére nézve megfelel azoknak a szárazföldi torpedóknak, melye­ket Zubovics Fedor magyar honvédhuszár száza­dos a nyolc­vanas években talált föl, s melyeken azóta szakadatlanul dolgozott. Zubovics szerint ezek a szárazföldi torpedók, melyeket ő önműködő védetteknek nevez, nemcsak a modern haditudomány minden követelményének, de még a humanizmus törvényeinek is megfelelnek. A Zubovics által föltalált aknák ugyanis nem azonnal robbannak föl a vezeték érintésére, hanem előbb színes fény­sugarat bocsátanak ki magukból, mely 10 — 30 másodperczig tart. Ha ez a jelző rakéta elaludt, csak azután robban föl az akna. Ez a készülék tehát nemcsak a csapatoknak mutatja meg, hogy az ellenség közeledik, hanem egyszersmind az ellenséget is figyelmezteti, hogy ott akna van s még 10—30 másodpercznyi időt is ad neki a menekülésre. Kérdés azonban, hogy a most folyó háborúban ily előzékenyek-e az el­lenfelek egymás iránt. Ezekkel az aknákkal bár­mily terepet, minden ásócsapás nélkül pár óra alatt hatalmas várrá lehet változtatni. Az aknák lerakása nagyon egyszerű s gyorsan történik. Zubovics egyszer egy szakasz honvédgyalogsággal 26 perez alatt 1000 méter szélességben nyolcz-nyolcz soros aknákat rakott le, máskor pedig a szerb hadseregben nagy hó mellett 18 perez alatt 144 aknát raktak le emberei, pedig akkor még a régi rendszerű torpedókkal dolgoztak, melyeket egészen el kellett ásni. Az új rendszerű torpedók elhelye­zése sokkal könnyebb, mert ezeket csak a föld fel­színén erősítik meg s kövekkel, fűvel vagy gályákkal maszkírozzák. A nyolc­vanas években feltalált szá­razföldi torpedókat Ausztria-Magyarország, Svájc­, Svéd-és Norvégország, Dánia, Szerbia, Törökország és Kína fogadták el és vásárolták meg. Mikor az­után Zubovics a fent említett automata jelzőkészü­léket is feltalálta, a közös hadsereg részére ezt is megszerezték. Azóta Zubovics kapitány mint aknatiszt van beosztva a hadsereghez s mint ilyen Felixdorfban tartózkodik. Néhány hónappal ezelőtt az orosz kormány is tárgyalásokat kezdett a kapitánynyal a torpedók megszerzése ügyében, a­ki be is terjesztette találmányának részletes leírá­sát és rajzait. A tárgyalások azonban megszakad­tak, mert Zubovics némely kívánságára nem nyert kielégítő választ, mindamellett úgy látszik, hogy Zubovics aknái fölkeltették a magasabb orosz katonai körök figyelmét, mert tény az, hogy a jelenlegi háborúban az oroszok csak a legutóbbi idő óta használnak ilyenféle aknákat. Előbb sem Port-Arthurnál, sem Kincsunál, vagy a Napsav­­magaslatokon vívott harczoknál nem volt szó aknákról, holott ezek például a Yalu-folyónál is nagy szolgálatot tehettek volna az oroszoknak. AZ ÚJSÁG Csütörtök, szeptember 1. sabbak, semhogy ezt higgyék­, hanem azért, hogy az irredentista izgatók ne kompromit­tálhassák a végletekig a hármas­ szövetséget. A mandzsuriai harcztér. (A múlt heti harczok.) A múlt heti háromnapos harczról a kö­vetkező orosz és japán (hivatalos) jelentést közöljük: Pétervár, augusztus 31. A Novoje Vremja pétervári távirata szerint augusztus 26-án éjjel a keleti hadsereg váratlanul azt a parancsot kapta, hogy hagyja el a pozíc­ióit és vonuljon vissza Liaojangba. Ez a parancs annál váratla­nabbá tött, mert 26-án az oroszok a japánok összes támadásait visszaverték és öt órakor dél­után már ők léptek föl támadóan, sőt a támadást másnap reggel minden erejükből meg akarták úyítani. A visszahívásnak oka az, hogy Herschel­­mann hadosztályát, a­mely északra van, a japá­nok túlnyomó erővel megtámadták és óriás vesz­teségeket okoztak neki. London, augusztus 31. Tokióban tegnap tet­ték közzé a hivatalos jelentést a múlt héten há­rom napon át, csütörtöktől vasárnapig Liaojangtól délre és keletre lefolyt harczokról, a­melyek azzal végződtek, hogy a japánok kényszerítették az oroszokat, hogy Ancsancsant és Anpingot ki­ürítsék. A jelentés a következő: Első hadseregünk három hadoszlopban nyo­mult előre Anping ellen, a­hol az oroszok mere­dek magaslatokon rendkívül megerősített hadállá­sokban voltak. Az oroszook hónapokig dolgoztak, hogy ezeket a hadállásokat bevehetetlenekké te­gyék. Az Anpingtól keletre és délre lévő orosz védelmi állások Taisukutól Hanpolin és Tatiencsu falukon át Hungtalingig terjedő dombsort foglal­ták el. Az oroszok tüzérségük részére rendkívül kedvező állásokkal bírtak, míg a japánok a Liao­jang felé vivő országúinak néhány pontját kivéve, tüzérségüket nem tudták megfelelően elhelyezni. Az előnyomulás kedden kezdődött és a japánok az orosz előcsapatokat visszahajtották. Csütörtökön az Ertakotól északra és Delincsutól délre lévő fensikot foglalták el a japánok és előkészületeket tettek arra, hogy másnap reggel megkezdjék az általános támadást. Ugyancsak a csütörtök folya­mán a japán czentrum és a jobbszárny is valami­vel előrenyomult. Éjfélkor azután a japán czen­trum egész váratlanul támadást intézett az orosz c­entrum ellen és ennek a támadásnak rend­kívül sikere volt, mert a japánok a védelmi vo­nalak első sorát elfoglalták. Az oroszok erre a második és harmadik védelmi vonalba húzódtak vissza, a­honnan minden további előnyomulással szemben makacs ellentállást fejtettek ki. Puska-

Next