Az Ujság, 1904. szeptember/1 (2. évfolyam, 241-255. szám)
1904-09-01 / 241. szám
A török lapoknak meghagyták, hogy Murad haláláról négy sornál többet ne közöljenek. Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Vossische Zeitungnak jelentik Konstantinápolyból, hogy Murad exszultán kilencz esztendővel azelőtt, hogy trónra lépett volna, szabadkőműves-páholynak volt tagja. Apróbb hírek a portáról. Konstantinápolyból teljesen alaptalannak jelentik ki a külföldön elterjedt azt a hírt, mintha a palotaőrség közt zendülés tört volna ki. Tevfik basa hadosztálytábornokot, eddig diarbekiri hadosztályparancsnokot a jemeni 7. hadtest parancsnokává nevezték ki. A legutóbbi napokban, mint évenként a trónralépés évfordulójának ünnepe előtt, mely jövő csütörtökön lesz, számos örményt, bolgárt és más gyanús egyént letartóztattak. Mint az ipeki váli jelenti, Andranik örmény bandafőnök a musi angol konzulhoz levelet intézett, amelyben a maga részéről a legközelebbi időre erélyes akciót helyez kilátásba. Itteni angol körökben azonban kétségbe vonják, hogy a konzulnak ily levelet küldtek volna. A vani váli távirata szerint Van vilajetben új örmény banda bukkant fel. A párisi Temps jelentését, mely szerint az itteni laptudósítóknak eltiltották, hogy híreket közöljenek a fegyverkezésekről és az ágyú- és lőszermegrendelésekről, helyre kell igazítani, miután ily tilalmat nem bocsátottak ki és az szükségtelen is volna, mert tényleg nem történik rendkívüli fegyverkezés. Egy huszas számú nizamhadosztálynak a 2. hadtest területén és négy vadászzászlóaljnak a drinápolyi és szalonikai hadtestterületen való szervezése általánosan ismeretes és ezeken kívül semmi sem történt, ami fegyverkezésnek vagy Törökország katonai harczképességének fokozásaként volna tekinthető. Sok hónap óta hadiszereket sem rendeltek. A két év előtt Kruppnál megrendelt 180 gyorstüzelő ágyú közül eddig 30 érkezett meg. A Németországban megrendelt 15 hadosztály hadihídkészlet legközelebb fog szállíttatni. 50.000 shrapnel megrendelése iránt két év óta eredménytelenül folynak a tárgyalások, épp úgy hónapok óta egy fregatta és egy ágyúnaszád építéséről és négy régi hadihajó rekonstruálásáról. A fent említett szállításokról, illetőleg a tervezett megrendelésekről a török helyi lapok jóformán naponta hoznak híreket, amelyek laikus módon különböző variácziókban mindig ugyanazt jelentik és a tájékozatlanokat félrevezethetik. A boxer-mozgalom feléledése. Kínának pecsibi tartományából, Taningfuból a boxermozgalom újrafeléledését jelentik. Midőn néhány amerikai hittérítő Taningfuban megtudta, hogy az ottani boxerek, akik cayunoknak nevezik magukat, meg akarják gyilkolni őket, arra törekedtek, hogy a pekingi amerikai követnek táviratot küldhessenek. A helyi hatóság vonakodott a táviratot továbbítani, de egy honáni angol elvállalta a jelentés továbbítását. Juansikkai alkirály nyomban megtette a szükséges intézkedéseket a hittérítők oltalmára, de tekintettel a helyi hatóságok tétlenségére és mert elvesztették reményüket, hogy működésüket folytathatják, a hittérítők elhagyták Tüningiát. Bizonyos, hogy mindnyájan megmenekültek. Olasz izgatások monarchiánk ellen. Várható volt, hogy az illetékes körök nem fogják tovább hallgatással mellőzni az Ausztria-Magyarország és a hármas szövetség ellen való olasz izgatásokat, mert különben az európai közvélemény azt hihette volna, hogy a monarchia és Olaszország közti viszony immár tarthatatlan. A mi illetékes köreink megtették a magukét s a »Pol. Corr.« révén kijelentették, amit kijelenteni jónak láttak, s most már csak azt várjuk, hogy Róma is hasonló nyilatkozattal enyhítse az olasz izgatások hatását, illetőleg ezeket simítsa el. Nem azért, mintha ezek háborút lennének képesek fölidézni Ausztria-Magyarország és Olaszország közt (az irredentisták is sokkal oko s keletázsiai háborúi Félmillió ember áll harcban Liaojang körül, de hogy az elhatározó döntő ütközetet vívják-e, még mindig nem bizonyos. A múlt heti háromnapos öldöklő küzdelemről is azt röpítették világgá a távírók, hogy a döntő ütközet megkezdődött, pedig nem volt az, hanem tetemes orosz és japán haderők összecsapása. Most újra dúl a harcz Liaojang körül, oly elkeseredéssel, oly ádáz dühvel, amire példa alig van a modern hadtörténelemben, s ismét azt mondják róla, hogy ez a döntő ütközet. Az orosz-japán háborút azonban nem Liaojang eleste dönti el, mert Mukdenben és Karbinban hatalmasan gyülekeznek az Oroszország belsejéből érkezett új segédcsapatok, már pedig a most folyó harczot Liaojang birtokáért vívják. Úgy látszik, a legújabb orosz haditerv Liaojangot is föladta s a Mukdenbe való visszavonulás nemcsak elhatározott dolog, hanem már folyamatban is van s a Liaojangtól délre már öt napja folyó makacs, véres harczoknak csak az a czélja, hogy az észak felé koncentrálódó orosz hadseregnek a hátát fedezzék. Ebben a háborúban nem az első eset, hogy az oroszok, hogy időt és teret nyerjenek a visszavonulásra, igen tetemes haderőket küldenek a küzdelembe. A legutóbbi táviratok szerint azonban, ha a most folyó küzdelem nem is döntő a háború végeredményére nézve, de mégis kritikus jelentőségű a hadjárat mostani stádiumára. Liaojangnak a japánok által való megszállásával a szárazföldi harczoknak első szakasza körülbelül bezárul. A múlt heti homokról, az ancsancsani háromnapos véres küzdelemről előttünk fekszik egy rövid orosz s egy igen kimerítő, látszólag teljesen őszinte japán jelentés Tokióból. Érdemes őket összehasonlítani. Port-Arthur ostroma szakadatlanul folyik tovább. Tokiói jelentés szerint a japánoknak sikerült megszállani Port-Arthur vízvezetékét, ami nagy bajt okozhat a várban. Más jelentés szerint a japánok nagy erősítéseket kaptak s újabb támadásra készülnek a vár ellen. (Zubovics szárazföldi torpedói.) Katonai körökben azt hiszik, hogy az az aknarendszer, melylyel Port Arthur védői a szárazföld felől védekeznek, legalább lényegére nézve megfelel azoknak a szárazföldi torpedóknak, melyeket Zubovics Fedor magyar honvédhuszár százados a nyolcvanas években talált föl, s melyeken azóta szakadatlanul dolgozott. Zubovics szerint ezek a szárazföldi torpedók, melyeket ő önműködő védetteknek nevez, nemcsak a modern haditudomány minden követelményének, de még a humanizmus törvényeinek is megfelelnek. A Zubovics által föltalált aknák ugyanis nem azonnal robbannak föl a vezeték érintésére, hanem előbb színes fénysugarat bocsátanak ki magukból, mely 10 — 30 másodperczig tart. Ha ez a jelző rakéta elaludt, csak azután robban föl az akna. Ez a készülék tehát nemcsak a csapatoknak mutatja meg, hogy az ellenség közeledik, hanem egyszersmind az ellenséget is figyelmezteti, hogy ott akna van s még 10—30 másodpercznyi időt is ad neki a menekülésre. Kérdés azonban, hogy a most folyó háborúban ily előzékenyek-e az ellenfelek egymás iránt. Ezekkel az aknákkal bármily terepet, minden ásócsapás nélkül pár óra alatt hatalmas várrá lehet változtatni. Az aknák lerakása nagyon egyszerű s gyorsan történik. Zubovics egyszer egy szakasz honvédgyalogsággal 26 perez alatt 1000 méter szélességben nyolcz-nyolcz soros aknákat rakott le, máskor pedig a szerb hadseregben nagy hó mellett 18 perez alatt 144 aknát raktak le emberei, pedig akkor még a régi rendszerű torpedókkal dolgoztak, melyeket egészen el kellett ásni. Az új rendszerű torpedók elhelyezése sokkal könnyebb, mert ezeket csak a föld felszínén erősítik meg s kövekkel, fűvel vagy gályákkal maszkírozzák. A nyolcvanas években feltalált szárazföldi torpedókat Ausztria-Magyarország, Svájc, Svéd-és Norvégország, Dánia, Szerbia, Törökország és Kína fogadták el és vásárolták meg. Mikor azután Zubovics a fent említett automata jelzőkészüléket is feltalálta, a közös hadsereg részére ezt is megszerezték. Azóta Zubovics kapitány mint aknatiszt van beosztva a hadsereghez s mint ilyen Felixdorfban tartózkodik. Néhány hónappal ezelőtt az orosz kormány is tárgyalásokat kezdett a kapitánynyal a torpedók megszerzése ügyében, aki be is terjesztette találmányának részletes leírását és rajzait. A tárgyalások azonban megszakadtak, mert Zubovics némely kívánságára nem nyert kielégítő választ, mindamellett úgy látszik, hogy Zubovics aknái fölkeltették a magasabb orosz katonai körök figyelmét, mert tény az, hogy a jelenlegi háborúban az oroszok csak a legutóbbi idő óta használnak ilyenféle aknákat. Előbb sem Port-Arthurnál, sem Kincsunál, vagy a Napsavmagaslatokon vívott harczoknál nem volt szó aknákról, holott ezek például a Yalu-folyónál is nagy szolgálatot tehettek volna az oroszoknak. AZ ÚJSÁG Csütörtök, szeptember 1. sabbak, semhogy ezt higgyék, hanem azért, hogy az irredentista izgatók ne kompromittálhassák a végletekig a hármas szövetséget. A mandzsuriai harcztér. (A múlt heti harczok.) A múlt heti háromnapos harczról a következő orosz és japán (hivatalos) jelentést közöljük: Pétervár, augusztus 31. A Novoje Vremja pétervári távirata szerint augusztus 26-án éjjel a keleti hadsereg váratlanul azt a parancsot kapta, hogy hagyja el a pozícióit és vonuljon vissza Liaojangba. Ez a parancs annál váratlanabbá tött, mert 26-án az oroszok a japánok összes támadásait visszaverték és öt órakor délután már ők léptek föl támadóan, sőt a támadást másnap reggel minden erejükből meg akarták úyítani. A visszahívásnak oka az, hogy Herschelmann hadosztályát, amely északra van, a japánok túlnyomó erővel megtámadták és óriás veszteségeket okoztak neki. London, augusztus 31. Tokióban tegnap tették közzé a hivatalos jelentést a múlt héten három napon át, csütörtöktől vasárnapig Liaojangtól délre és keletre lefolyt harczokról, amelyek azzal végződtek, hogy a japánok kényszerítették az oroszokat, hogy Ancsancsant és Anpingot kiürítsék. A jelentés a következő: Első hadseregünk három hadoszlopban nyomult előre Anping ellen, ahol az oroszok meredek magaslatokon rendkívül megerősített hadállásokban voltak. Az oroszook hónapokig dolgoztak, hogy ezeket a hadállásokat bevehetetlenekké tegyék. Az Anpingtól keletre és délre lévő orosz védelmi állások Taisukutól Hanpolin és Tatiencsu falukon át Hungtalingig terjedő dombsort foglalták el. Az oroszok tüzérségük részére rendkívül kedvező állásokkal bírtak, míg a japánok a Liaojang felé vivő országúinak néhány pontját kivéve, tüzérségüket nem tudták megfelelően elhelyezni. Az előnyomulás kedden kezdődött és a japánok az orosz előcsapatokat visszahajtották. Csütörtökön az Ertakotól északra és Delincsutól délre lévő fensikot foglalták el a japánok és előkészületeket tettek arra, hogy másnap reggel megkezdjék az általános támadást. Ugyancsak a csütörtök folyamán a japán czentrum és a jobbszárny is valamivel előrenyomult. Éjfélkor azután a japán czentrum egész váratlanul támadást intézett az orosz centrum ellen és ennek a támadásnak rendkívül sikere volt, mert a japánok a védelmi vonalak első sorát elfoglalták. Az oroszok erre a második és harmadik védelmi vonalba húzódtak vissza, ahonnan minden további előnyomulással szemben makacs ellentállást fejtettek ki. Puska-