Az Ujság, 1905. április/2 (3. évfolyam, 108-121. szám)

1905-04-16 / 108. szám

4 Markos Gyula: A­mi a szinészkedést illeti, nem az ellenzéken vannak, hanem a túloldalon. (Az indítványt elfogadják.) Elnök: Más szónok nem lévén, Eötvös in­dítványának tárgyalását berekeszti s elrendeli a szavazást. A Ház nagy többsége elfogadja a megtorló­ditványt. Öt percz szünet után következnek. (Mentelmi ügyek.) Kálosy József előadó ismerteti Barta Ödön és­­Visontai Soma mentelmi ügyét, a­kiket párbaj miatt kiszabott büntetés végett kérnek ki. A Ház mind a kettőt kiadja. Kálosy József, Nagy Sándor megyaszói képviselőt párviadal miatt kérte ki a bíróság, mivel azonban Nagy Sándor már nem tagja a Háznak, a megkeresést a mentelmi bizottság vé­leménye szerint vissza kell adni a bíróságnak. Ugron Gábor szerint ezt maga a bizottság is megtehette volna. Kálosy József: Lengyel Zoltánt rágalmazás miatt kérette ki a bíróság, a rágalmazást Lengyel a törvényszéknél követte el valaki ellen egy védő­­beszédében, a sztrájkoló vasutasok pere alkalmá­val. A bizottság szerint az iratokat vissza kell küldeni kiegészítés czéljából a bíróságnak. Visontai Soma kérdi, hogy váljon a rágal­mazó kifejezés összefüggésben volt-e a per anya­gával, mert ez esetben kereset nem indítható. Kálosy József előadó: Világos, hogy a bi­zottság legelőször is ezt a kérdést tisztázta; két­ségtelen, hogy a jelen esetben a panasznak van törvényes jogosultsága, ha a sértő kifejezést Len­gyel csakugyan használta, de alapos az a föltevés is, hogy Lengyel a sértő kifejezést nem hasz­nálta, s éppen ezért kell az iratokat kiegészíteni. Károlyi György grófot párviadal vétsége miatt való büntetésre kérik ki s a bizottság a men­telmi jog felfüggesztését javasolja. Kaas Ivor bá­rót rágalmazással vádolja Bokányi Dezső szoczia­­lista vezér s a bizottság a kiadatást javasolja. Bartha Ignácz képviselőt hatóságilag tudomásul nem vett népgyűlés tartásával és rágalmazással vádolják. A bizottság csak a második esetben függesztené föl Bartha mentelmi jogát. A Ház a bizottsági jelentések értelmében ha­tározott. (A programmbeszéd és a közigazgatás.) Kálosy József: Bottka Béla képviselő men­telmi jogának felfüggesztését a­miatt kérik, mert a közigazgatási hatóság tudomásul vétele s enge­­delme nélkül rendezett népgyűlést és tartott pro­­grammbeszédet. A bizottság nem talált okot a mentelmi jog felfüggesztésére. Visontai Soma kifogásolja a czímet, mert gyűlések megtartásához és programmbeszéd elmon­dásához nem kell engedelem, csak az, hogy a ha­tóság tudomásul vegye a gyűlés bejelentését. Tisza István gróf miniszterelnök : Igen rövi­den szólalok fel azért, mert valóban nagy köz­érdeket látok abban, hogy ez az igen fontos kér­dés lehetőleg tisztázódhassák és itt félreértés ne merüljön fel. Természetes dolog, abban mindnyá­jan egyetértünk, hogy a gyűlések megtartásakor engedély kérésének nincsen helye (Általános he­lyeslés.), hanem bejelentetik a gyűlés megtartása. És így az a hatóság, a­melynél a bejelentés tör­tént, nem engedélyt ad, hanem a bejelentést veszi tudomásul. Ebből azonban — és itt nagyon ké­rem a tisztelt Ház becses figyelmét — nem kö­vetkeztetik az, hogy a hatóság minden körülmé­nyek között tartozik tudomásul venni a be­jelentést. Lehetnek olyan esetek, a­hol a közrend (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) fentartása szempontjából a hatóság igenis meg kell hogy tegye azt, hogy a bejelentést tudomásul ne vegye. Ezt máskor, mint valóban szükség által indokolt esetekben megtenni a hatóság részéről, hiba volna. Mindig ezen az állásponton voltam, igyekeztem is ezt érvényesíteni, tettem is intézkedéseket olyan értelemben­, midőn gyűlések megtartása kellő alap nélkül nem vétetett tudomásul. De méltóztassanak csak azt az esetet megfontolni, hogy választási, küzdelem izgalmai közepette jelentsen be két párt gyűlést ugyanarra az órára, ugyanarra a helyre, ha a rendet a hatóság fenn akarja tartani, ter­mészetszerűleg nem fogja a második bejelentést tudomásul venni azon okból, mert ez a hely már le van foglalva. (Felkiáltások balfelől: Ez termé­szetes !) Hát én csak azt óhajtottam felszólalásommal elérni, hogy itt a kérdés teljesen tisztába hozas­sák, tisztába hozassák abban az irányban, hogy itt nem engedélykérésnek, de bejelentésnek van helye és hogy a bejelentés tudomásulvételének megtagadása csak parancsoló szükség esetében in­dokolt. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal­oldalon.) Remélem, hogy ebben csakugyan pártkülönb­ség nélkül egyetérthetünk. Különben pedig a mentelmi bizottság javaslatához hozzájárulok. (He­lyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor megtoldja ezt azzal, hogy a gyűlés bejelentését tudomásul kell venni s a be­jelentés nem lehet ürügy arra, hogy a gyűlést megtiltsák. (Helyeslés.) Tisza István gróf miniszterelnök: Csak rövi­den annyit jegyzek meg — és azt hiszem, felfo­gásomat itt csakugyan kellőleg dokumentálta el­járásom az egész választási küzdelem alatt, — hogy különösen képviselőválasztási mozgalmaknál, hogy úgy fejezzem ki magam, csakis a force majeure esetei azok, a­hol a gyülekezési szabad­ságot korlátozásoknak lehet alávetni. (Mozgás és nyugtalanság balfelől.) De, bocsánatot kérek, abban az esetben, ha a bejelentett népgyűlés olyan kö­rülmények között, olyan időpontra és olyan helyre jelentetik be, a­hol a hatóságnak a rend fentar­­tására szükséges intézkedéseket lehetetlen meg­tennie, a hatóság nem veheti tudomásul azt a bejelentést, vagy pedig nem tarthatja fenn a rendet. És méltóztassanak megengedni — és ezt jó lesz éppen az erdélyi képviselő uraknak megfon­­tolniok — méltóztassanak csak venni azt a hely­zetet, hogy lehet egyszer képviselőválasztási moz­galom, a­melynél a nemzetiségi agitác­ió még na­gyobb hullámokat fog fölverni, mint most. Kér­dem, hogy akkor aztán a magyarságnak Erdély­ben lesz-e tényleg gyülekezési szabadsága, ha a hatóság nem tilthatja meg, hogy ugyanarra a helyre, ugyanarra az órára, mondjuk, román gyű­lés is hirdettessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Különösen, a­hol a magyarság kisebbségben van, kérdem, lesz-e ott annak tényleg gyülekezési sza­badsága ily körülmények között. Azért hát ne méltóztassék ad absurdum akarni venni a dol­gokat. Én azt tartom, hogy a választási küzde­lemben csak force majeure eseteiben szabad sza­bályozni a gyülekezési szabadságot, de ilyenkor meg kell ezt tenni, ilyenkor a hatóság igenis él­jen a hatalmával, megfontoltan, bölcsen, a törvény szellemében bár, de ha szükséges, éljen vele és ne kunyeráljon, hanem rendelkezzék és intézked­jék, mert azért van ott, azért felelős. (Helyeslés a jobboldalon.) A Ház a bizottság javaslatát elfogadja. Kálosy József, Török Ferencz képviselőt jog­talan gyűléstartással vádolták, a bíró azzal a kér­déssel fordult a Házhoz, hogy a keresetet megin­­díthatja-e Török ellen, a­ki a kihágás elkövetése­kor még nem volt képviselő? Mivel a bizottság nem adhat felvilágosítást, vagy kitanítást, az ira­tokat egyszerűen vissza kell utasítani. Sümegi Vilmos arra hivatkozik, hogy e gyű­lés-betiltások Csík vármegyében történtek, a­hol a közigazgatási hatóságok folyton erőszakoskodtak a gyűlések ügyében. Tisza István gróf miniszterelnök : T. Ház! Nem kívánok e tekintetben most vitába elegyedni, de jeleznem kell azt, hogy én igenis minden konkrét panaszra nézve intézkedtem, de természe­tesen intézkedtem úgy, hogy az illető felelősség mellett eljáró hatóságot az ügyben való eljárásra utasítottam és tőle jelentést kértem. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy Csík vármegyéből nagyon sok panaszt kaptam. Kaptam egyet vagy kettőt olyat, hogy egy-egy népgyűlés megtartása tudo­másul nem vétetett, de kaptam százával és ezré­vel olyanokat, hogy az ott folyó terrorizmus miatt az élet- és vagyonbiztonság a legnagyobb vesze­delemben forog. (Úgy van­ jobbfelöl. Derültség balfelöl és felkiáltások. Litografice gyártották a szolgabirák.) Erre is tekintettel voltam tehát az eljárásnál. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) A Ház elfogadja a bizottsági javaslatot. (A húsvéti szünet.) Elnök ezután indítványozza, hogy a Ház május harmadikéig ne tartson ülést. Kaas Ivor báró: Mikor exlex állapotban van az ország, akkor a Házat elnapolni nem szabad. A most következő hétfőn és kedden a fölirati javaslatot le lehetne tárgyalni. (Nagy zaj a bal­oldalon.) Elég volna, ha csak a húsvét utáni szerdáig vagy csütörtökig tartana a szünet s a szünet után nem a semmittevést kell újra kez­deni, hanem a föliratot kell tárgyalni. (Egy hang: Helyes!) A Ház az elnök indítványát fogadja el s végül hitelesíti a jegyzőkönyvet. AZ ÚJSÁG .......­­..Vasárnap, április 16. Perczel Rezső nyugdija. — Okiratok a Ház előtt. — Tisza István gróf miniszterelnök ma ala­posan meglepte az úgynevezett ellenzéket, be se várva a Ház »határozatát«, beterjesztette a Perczel ügyre vonatkozó aktákat, úgy hogy az e végből beadott indítvány egyszerre fölös­legessé vált. A meglepetés azonban csak akkor kulmi­nált, a­mikor az iratcsomó az elnöki emel­vény körül kézről-kézre járva kellő világí­tásba helyezte az ügyet még azok előtt is, a­kik behunyt szemmel keresték a világosságot. Az aktacsomóban három okirat van: Perczel Dezsőnek február huszonnegyedikén kell felségfolyamodványa, az erre vonatkozó minisztertanácsi határozat s végül a kérdés érdemét és az előbbi két irat tartalmát is összefoglaló kormányelnöki fölterjesztés. (A felségfolyamodvány.) Perczel Dezső felségfolyamodványa a kö­vetkező : Császári és Apostoli Királyi Felség! Leg­kegyelmesebb Ur! Mély hódolattal alulirt, midőn 1899 február 27-én megszűnt miniszter lenni, tekintettel arra, hogy rögtön márczius 2-án a képviselőház elnö­kévé választatott és így az elnöki tiszteletdíj él­vezetében volt, nem tartotta magára nézve meg­engedhetőnek, hogy nyugdíjaztatásánál a koráb­­ban megyei közigazgatási szolgálatban eltöltött évei beszámítását kérelmezze. Most azonban, midőn nem vagyok a Ház el­­­nöke, nagyszámú családom fentartása kötelessé­gemmé teszi, hogy mély hódolattal kérjem Felsé­gedet, miszerint 1868. évi augusztus 17-étől 1887 október 4-éig terjedő vármegyei szolgálatomnak, melyet a csatolt bizonyitványok szerint részint Baranya, részint Tolna vármegyében teljesítettem, nyugdijam újabb kiszabásánál leendő beszámítását legkegyelmesebben megengedni és a miniszteri és vármegyei szolgálatom közti megszakítástól, mely­nek 1887 október 4-től 1895 január 15-én tör­tént kineveztetésemig terjedő egész ideje alatt folytonosan mint megválasztott képviselő működ­tem az országgyűlésen, kegyelemből eltekinteni méltóztassék. Alázatos kérelmem támogatására vagyok bá­tor fölhozni, hogy az Ég nagy családdal áldotta meg, négy fiam és egy leányom van, kik közül háromnak neveltetési költségei még több­ évre há­­­rulnak reára, hogy szerény vagyonomra több sú­lyos csapás és a mostoha gazdasági évek folytáni jelentékeny terhek súlyosodnak; végre, hogy a­ megszakítást képező évek alatt a képviselőház­ fontos bizottságaiban előadói és elnöki minőségben voltam tevékeny és két ülésszakban a Ház al­­elnökeként is működtem. Alázatos kérelmemet Felséged legmagasabb kegyeibe ajánlva, a legmélyebb hódolattal vagyok Császári és Apostoli Királyi Felségednek Budapesten, 1905. február 24-én legalázatosabb szolgája Perczel Dezső s. k. nyugalmazott miniszter. (Minisztertanácsi határozat.) A minisztertanács márczius tizennyolcza­­dikán foglalkozott a dologgal s hitelesített jegyzőkönyvének idevágó pontja, a melyet a minisztertanács a belügyminiszternek adott ki, a következőleg szól. A miniszterelnök úr, mint a belügym­iniszté­­rium vezetője előterjesztette, hogy Perczel Dezső, jelenleg országgyűlési képviselő azt a kérést ter­jesztette elő, hogy a belügyminiszterré történt ki.

Next