Az Ujság, 1905. augusztus/1 (3. évfolyam, 212-226. szám)

1905-08-01 / 212. szám

. Ha tehát Bánffy a békés kibontako­zás útját keresi, a hatvanhetes pártok­ban, a szabadelvű pártot is beleértve, sehol nem talál ebben a törekvésében akadályra. És bizonyos, hogy a béke­­akc­ió már holnap pozitív formát ve­hetne föl, ha Bánffy Dezső d­eési beszé­dét épp oly hajlandósággal hallgatnák a 48-asok, mint a mivel a hatvanhetes pártok és töredékek hallgatták. Több mint alapos azonban az a föltevés, hogy Bánffy kibontakozási programmja mind­addig csak testetlen eszme marad, a­míg ahhoz a maga szövetségestársainak nem beleegyezését, — mert ez abszurdum volna — hanem alkotmányszem türel­mét meg nem nyeri. Vagy pedig el nem tudja vágni azokat a köteleket, a me­lyekkel magát és pártját az idegen iste­neknek lenyűgözte. Maga a kibontalítozás útja, a melyet beszédében igen széles általánosságok­ban törekszik kicsövekelni, általában véve helyes. Nagyjából megfelel annak, a­melyet ez idő szerint a könnyelműen koczkára vetett hatvanhetes alap min­den híve elméjében forgat. A király és nemzet közötti összhang helyreállítása meg éppen országos kívánság. Szintúgy az is, hogy a megegyezés alapja ne legyen ideig-óráig tartó, hanem a jövendő századok haladásának biztos alapja legyen. Maga a szabadelvű párt sem jutott volna mostani helyzetébe, ha ez a törekvés nem vezette volna. A beszédnek a hatvanhetes alapra vonatkozó részei is helytállanak ma­gukért. Csodálkozva látjuk Bánffyt Deák művének magasztalásában. Akárha csak semmi sem történt volna időköz­ben. Sőt szívesen halljuk azt is, hogy az új párt czélja a »meglevő keret­ben« továbbépíteni az egységes magyar nemzeti államot. De hogy miért kellett ezért egy új pártot szervezni és ezzel is előmozdítani a »meglevő alap« szétlazí­­tását, holott ebben a czélban minden hatvanhetes politikus egyetértett: ez titok. Ma oly titok, a­melyet tovább­feszegetni nem érdemes, mert hiszen nem az akc­ió kifolyásából születik és azt előre nem viszi. Minden szónak dinamikus erőt kell magában rejteni, mely a cselekményt előre tolja. A drámairónak úgy kell ismerni alakjait, hogy mikor ő bemutatja őket nekünk, azonnal érezzük, hogy az író sokat tud alak­jairól, de nem mond el mindent róluk, csak a szükségeseket, a többit pedig sejteti. Az a sejtetés a drámairás titka, levegője, lélekzete, mert ez által lesz a néző bekapcsolva a drámába és ez által jő a néző fantáziája is munkába, mely munka egyenirányu a drámával. Strindberg mondja: A modern színpad egy biblia, melynek élnek a lapjai. Élnek, előttünk életre kelnek és bennünk a velük rokon emberi vonást életre keltik. De ez csak akkor sikerül, ha az alakok ki vannak raj­zolva. Romantikus vagy lírai darabban az alakok kirajzolása csak egy irányban szüksé­ges, hogy úgy mondjam, ezek a profil rajzok, a­melyek aztán egy romantikus vagy lírai színnel lesznek bevonva. Az analitikai dara­boknál azonban az alakok minden oldalról kirajzolandók, hogy emberi voltuk teljességé­ben álljanak előttünk, az írónak itt teljesen el kell tűnni , csak az általa megalkotott alaknak szabad látszani, mert a­mely pilla­natban egy­­tettével, egy-egy szavával el­árulja a színpadi alak, hogy ő benne, ő általa tulajdonképpen egy más személy — a szerző — beszél, cselekszik, abban a pillanatban, midőn a színpadi alak ily értelemben tuda­tossá válik, meghalt, mert többé nem élő nem rekriminácziókról, hanem a kibon­takozás tervéről van szó. A részletezésben Bánffy belpolitikai programmja nem új. Kivéve az általá­nos választási jogot, de ez már a leve­gőben van. Az Ausztriával való viszo­nyunkban fenforgó viszályos kérdések pedig Bánffy beszédében nincsenek kiéle­­sítve. Az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank fix pont gyanánt szerepel ugyan, de ez a kérdés egymaga nem lenne akadálya a hatvanhetes alapon álló pártok és frakc­iók tömörülésének. A­mióta ez a kérdés tisztán gazdasági­nak van elismerve, vita és czélszerűség dolga. Elhalasztása vagy gyors érvénye­sülése egyképpen megfér a hatvanhetes alapon. Hiszen maga Deák is így al­kotta meg. A­mi most már a magyar vezény­szót illeti, — hic Rhodus! — kénytele­nek vagyunk bevallani, hogy ebben Bánffy kifejtése koncziliáns. Számot vet a nemzeti törekvéssel, de elismeri, hogy e kérdést ő felségének alkotmányos, azaz törvényhozás útján gyakorlandó jogai­val egybehangzóan kell megoldani. Magán a terminológián sem akadunk fenn, egészen elég egyelőre, ha ebben a kényes pontban Bánffy formulája gyakorlati lehetetlenséget nem tartalmaz. Vagy legalább a hatvanhetes pártok tömörítésének komoly kísérletét nem zárja ki. A­mi az udvartartás és a külügyek­ben való paritás dolgait illeti, ezek meg­oldása hatvanhetes alapon szintén helyt foghat. Tehát általában egyetlen oly pontja sincs a decsi kifejtésnek, a­me­lyet hatvanhetes alapon komolyan tár­gyalni ne lehetne. Természetesen más kérdés az, hogy az egyes pontoknál milyen lenne a korona álláspontja, a­mivel számolni most még föltétlenül korai volna. Tárgyi nehézségeket tehát indulatos­ság nélkül bajos volna Bánffy decsi ki­fejtésében hatvanhetes szempontból ta­lálni. Ha Bánffy ellen már ma teljes erejükből kivonulnak a ' 48-asok, ez is elég világosan mutatja, hogy ennek a lény, csak egy kartonfigura, melyből, hogy olcsó hasonlattal éljünk, egy ügyes has­beszélő szól hozzánk s az élet helyett egy mesteri kézzel vezetett bábjáték jelenik meg előttünk. A modern dráma tulajdonképpen a legfőbb erejét a dialógban leli, ha a cselekmény hát­térbe szorul is, mint a min­en-rajz daraboknál; a dialógban folyton élet kell hogy legyen, sőt kétszeresen erős élet, hogy el tudja ve­lünk feledtetni az akc­ió hiányát. A dialóg szövése, csiszoltsága adja a dráma szövetét, melynek finomsága, bonyolult szövete egyben a drámairó kalibere is. Pár szóban, minél tömörebben, mennyi akc­iót tud elhelyezni, mily mélyen tud az alakokba lemenni és mit tud mondani? Ez a dialóg mértéke, súlyra, értékre, életre nézve. A drámaírás maga tulajdonképpen lénye­gében nem más, mint játék egy új dimenzió­val, a­mely dimenzió, a tér és idő mellett, az alakok bensejébe, lelke mélyére irányul. Mily mélyre tud­ az író alakjai lelkébe, ben­­sejébe behatolni, mögéje tud-e menni a lélek­nek és ki tudja-e hámozni szereplői lelkét? Drámaíró tehát csak az, a­ki oly alakokat tud színpadra vinni, kiknél mi megtaláljuk a mi közös emberi vonásunkat, elhiszszük neki, a­miket mond és természetszerűnek tartjuk, a­miket cselekszik, mert Írsz a drámának csak egy szabálya van, az élet. Ennek kell benne lenni a cselekményben, az alakokban és a dialóg minden egyes sorában. békeakc­iónak az igazi akadályát nem a szabadelvilpártban, hanem a koalíc­ió­­ban kell keresni. És ha a kirajzolt ki­bontakozás meghiúsul, annak egyedül az a megbocsáthatatlanul nagy hiba az oka, a­melyet röviden koalíc­iónak ne­vezünk. Az eszmecsere persze most tovább fog folyni. Egyelőre plátói téren. De az már bizonyos, hogy senki se akarja komolyan a hatvanhetes alapon való kibontakozást, — maga Bánffy sem — ha ennek föltételéül azt köti ki, hogy a szabadelvű párt is lépjen be a koa­­liczióba. Hogyan lehessen az, hogy ez a nagy párt — az egyedüli még, a­melynek szabad keze van — azon kezdje a »meglevő alap« megmentését, hogy ő is adja oda kezét-lábát, hogy azt is a koaliczió bilincseibe verjék? AZ ÚJSÁG Kedd, augusztus 1. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Ma elkészült a nagy munka. A vezérlő­­bizottság hatos albizottsága, mely a passzív rezisztenc­ia továbbszervezésén minkált, mai ülésén véglegesen nyélbe ütötte a törvény­­hatóságok ellentállásának egyöntetűvé tételére szolgáló előterjesztését. A haditerv az augusz­tus tizedikén egybeülő vezérlő-bizottság elé kerül, mely előreláthatóan jóváhagyja albizott­ságának propoziczióit. Egyéb jelentősebb föl­jegyezni való ma kevés akadt. Apponyi Albert gróf már régóta nem nyilatkozott, — nála két hét ilyen szem­pontból örökkévalóság — igy tehát ma mód­ját ejtette annak, hogy a sajtó képviselőinek elmondja két hét óta felgyülemlett nézeteit. A mai nap dolgairól tudósítóink a követ­kezőket jelentik: (A miniszterelnök Karlsbadban.) Fejérváry Géza báró tegnap délelőtt tizedfél órakor a busztehrádi vasúton Karlsbadba érkezett. Az államvasutak központi pályaudvarán szalon­­koncsi áll Fejérváry báró rendelkezésére, hogy szükség esetében azonnal elutazhassék. Gautsch báró osztrák miniszterelnök a mint Bécsből jelentik — tegnap Karlsbadban találkozott Fejér­váry báróval. A két miniszterelnök hosszabb sétát tett együtt. A miniszterelnök a szövetkezett ellenzék so­raiban elterjedt hírek szerint Karlsbadban talál­kozni fog Kossuth Ferenczc­el is, a­ki augusztus tizenegyedikén orvosi tanácsra Karlsbadba utazik. Augusztus hó közepén Vörös László kereske­delemügyi miniszter is tölt néhány napot a cseh fürdőhelyen. (Az ellenkormány.) A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának kiküldött albizottsága ma délután öt órakor a függetlenségi párt helyiségében ülést tartott. Az ülésen résztvettek: Gulner Gyula, Holló Lajos, Hadik János gróf és Hammersberg László. Az al­bizottság ülésén megjelent Apponyi Albert gróf és Bernáth Béla is. A bizottság üléséről a következő hivatalos kommünikét adták ki: A bizottság beható tanácskozás után meg­állapította a vezérlő­ bizottsághoz intézendő előter­jesztés szövegét. Az előterjesztést szét fogják osztani a tagok között és a vezérlő-bizottság leg­közelebbi ülésén veszik tárgyalás alá. Az albizott­ság ülésén Apponyi Albert gróf több fontos kér­désre hivta fel a bizottság figyelmét. Bernáth Béla zemplén megyei viszonyok dolgában tett elő­terjesztést. Gulner Gyula albizottsági elnök leg­közelebb külföldre utazik s az albizottság helyet­tes elnökül Hadik János grófot választotta meg és elhatározta, hogy tekintettel a felmerülő ügyek fontosságára, az albizottság kiegészítését fogja a vezérlő­bizottságtól kérni.

Next