Az Ujság, 1905. december/1 (3. évfolyam, 334-348. szám)

1905-12-01 / 334. szám

Péntek, deczember 1. AZ ÚJSÁG BELFÖLD. — Választási mozgalom. Déváról Írják: Hollaky Artour, a vajdahunyadi kerület képviselő­­jelöltjének minap tartott programmbeszédét a fő­városi lapok tévesen közölték. Mint megbízható forrásból értesülünk, a katonai követelésekre nézve a következőket mondotta: A magyar ve­zényszó a nemzetnek jogos óhajtása, a­melynek megvalósítására kedvező idő és alkalom szüksé­ges, mert a hatalmi erőpróba nem vezet czélhez, ha a mérkőzésben a nemzet vesztes lehet. A nemzet és korona egyetértésével kell a kérdést kedvező alkalommal megoldani. Jelenleg a ki­bontakozást a jelvénykérdésnek a paritás alapján való megoldásával,­ valamint a katonai oktatás és nevelés terén a magyar nyelv érvényesülésével kell akképp létrehozni, hogy a parlamentáris alkotmány, a korona és nemzet közötti összhang a hatvanhetes alapon mielőbb helyreállittassék. A miniszterelnök Bécsben. — Saját tudósítónktól. — Alig néhány napja, szombaton volt Fejér­­váry Géza báró királyi kihallgatáson. Ma ismét Bécsbe utazott és holnap délelőtt újból meg­jelenik a felség dolgozószobájában. A múltkori audiencziáról félhivatalosan azt jelentették, hogy csakis informatív jellege volt. A holnapi kihallgatás czéljának pedig azt mondják, hogy a miniszterelnök jelentést tesz a királynak. Valami örvendetes jelenteni valója nem lesz. Félhivatalosan ugyan éppen a minap ujjongtak azon, hogy az eszme hódít, de valósággal az a helyzet, hogy a haladópárt még mindig oly csenevész, mint megalakulása napján, a vármegyék ellentállása pedig napról­­napra élesebbé válik. Ha Fejérváry báró őszinte lesz a királylyal szemben, csakis ezt jelentheti neki az új kormányprogramm eddigi hódítá­sairól. Mi azonban úgy tudjuk, hogy a miniszter­elnök holnapi audiencziájának még egyéb és fontosabb czélja is van. Holnap mutatja be a miniszterelnök annak a manifesztumnak ter­vezetét, melylyel a királynak fel kellene osz­latnia az országgyűlést. Valószínűnek látszik, hogy a király jóváhagyja a manifesztum szö­vegét. A mai napon történtekről tudósításaink itt következnek . A miniszterelnök édes naivitással vere­gette meg a revolver vállát: — Isten mentsen meg. Látja fiatal bará­tom, nekem sokféle gondom van. Nálam ezek a becses dolgok nem volnának jó helyen. Az olyan hű és becsületes ember, mint ön, sokkal jobban meg tudja őrzeni, mint én. Csak őrizze tovább is barátom, csak őrizze. Isten önnel. Ezzel sarkon fordult és otthagyta a revol­vert. Talán még ma is őrzi azokat a leveleket. Egy kis szívesség. Mindjárt jó lesz a másik oldalról is el­beszélni valamit. Egyik meglehetősen eladósodott előkelő gavallérunk (mandátuma is van, de ebből nem lehet kitalálni) rászorult egy méltán közbecsü­­lésben álló s a mellett kedves humorú hírlap­író kollégánk szívességére. Megtette neki szó nélkül, mint annyi más ezernek, méltatlanabbaknak, mint ő maga. A gavallér képviselő, a hírlapírókról járó ssz­i ,hirek után igazodva, igy köszönte meg rónek — Nagyon köszönöm .­­." Mivel tartozom ? A mi kedves kollégánk még ezért a bruta­litásért sem tudott megharagudni. Vidáman fölkaczagott : — Mivel tartozik a gróf úr ! Hát honnan tudjam én azt ? Menjen el az ügyvédjéhez, az talán tudja — valamennyi hitelezőjét. A miséi Venus. Az államférfiak, a mikor beszédet mon­danak, az arról való gyorsírói lapokat, mihe­lyest azok rendes írásra vannak átkopogtatva, kijavítják. Némelyik told is bele. Elvenni be­lőle valamennyi elvesz. Egyazon dolog más mondva és megint más olvasva. Egyik nagynevű államférfiunk, a­ki mi­niszter is volt, a fővárostól távol mondott beszédét másnap, hazafelé utazva, csúnyán megcsonkítva olvasta a budapesti reggeli la­pokban. Fölboszankodott és maga elé hivatta a fő-főgyorsiróját: — No kedves barátom, maga szépen el­bánt velem. Az országban ma mindenki azt beszéli, hogy micsoda hülyeségeket mondot­tam én tegnap. Olyan utálatos a beszédem, mint egy romlott fogsor. Itt hiányzik egy fog, amott csorba egy másik, lukas egy harmadik és igy tovább, így megcsonkítani! A fő-főgyorsiró, a ki szellemes ember s azonfelül jól ismerte a kegyelmes urat, fö­lénynyel mosolygott: — Romlott fogsor ? Hogyan mondhat ilyent exczellencziád ? Azt megengedem, hogy az én kezemen át a beszéd megcsorbult. Hiába, sietni kell ilyenkor és a távirati stílus is ront. De a­mi a beszédet illeti, az nem rom­lott fogsorhoz, hanem egy antik görög szobor­hoz hasonlít. Például a milói Venushoz. Hiány­zik a karja, az egyik nagy­ lábaujja is ; az orra is csorba egy kicsit, a füle is , de a­ki nézi, mégis fölismeri és csodálja benne a művészeti remeket. Éppen így .. . — Hallja, kedves barátom, vigye el ma­gát az ördög, hogy ilyeneket kitalál. De végre is igazsága lehet. De máskor vigyázzon,jobban. (Fejérváry báró a királynál.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma dél­után az 5 óra 15 perczkor induló rendes bécsi gyorsvonaton a nyugati pályaudvarról Skerlecz Iván báró miniszteri titkár kíséretében Bécsbe utazott. Fejérváry Géza báró miniszterelnök el­utazása előtt Daróczy Rezső felügyelővel, a nyu­gati pályaudvar főnökével beszélgetett hossza­sabban, míg Lányi Bertalan igazságügyminisz­ter érkezett meg, a­kivel a miniszterelnök a vo­nat indulásáig visszavonult a miniszteri váró­terembe. A miniszterelnök 9 óra 15 perczkor érkezett Bécsbe a Staats­bahnhof pályaudvarán, a­hon­nan a bankgassei magyar miniszteri palotába hajtatott. A király Fejérváry Géza báró minisz­terelnököt holnap külön kihallgatáson fogadja. Mint félhivatalosan jelentik, a miniszter­­elnök azért utazott Bécsbe, hogy jelentést te­gyen a királynak. A­mint mi értesülünk, Fejérváry báró azt a manifesztumtervezetet vitte magával, a­melylyel az országgyűlés feloszlatása történnék. A mani­fesztum tervezetét Lányi Bertalan igazságügy­miniszter szövegezte meg s a tegnapi minisz­tertanács változatlanul elfogadta. Eszmecserére csak a feloszlatás időpontja szolgáltatott alapot. (Bomlás vagy: kibontakozás.) Kossuth Ferencz ma feltűnést keltő czikket írt az általános titkos választójogról a független­ségi párt félhivatalosába. A czikk során ezeket írja Kossuth Ferencz : — Magyarországon felforgatják az állam rend­jét, tönkreteszik az alkotmányt, koc­káztatják a dinasztikus érzelmet, az anarchiával szövetkez­nek a társadalmi rend ellen egyetlenegy­ezérért, azért, hogy a hadsereg németségével szemben ennek magyar kiegészítő részében, a magyarság ne érvényesülhessen és hogy e­­zek­ elérhessék, az általános titkos szavazati jog jelszavát tolják előtérbe ; Ausztriában pedig ugyanezzel a jelszóval a németség háttérbe szorítását idézik elő. Értse meg ezt minden józanul gondolkodó ember! De bármiképpen legyen is ez, bármilyen mélységes eszmezavart és tökéletes képtelenséget árul is el ez a tény a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll az a minden más tekintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek ; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az ural­kodó által felajánlott jogot. Azonban feltétlenül szükséges az, hogy ne jogtalanságból szülessék meg a népjog és hogy ne az alkotmánysértések egész lánczolatának le­gyen eredménye, hanem rendes törvényhozási alko­tással jussanak a nép széles rétegei a király által felajánlott politikai joghoz. Ha tehát a király valóban akarja az általá­nos titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kor­mányt, mely az országgyűlés működését és törvény­hozási képességét megakadályozza és a­mely min­den tettével csak széles­íti az űrt, mely a nem­zet és királya közt támadt és minden cselekede­tével úgyis megnehezíti a válság békés megoldá­sának lehetőségét. Emlékeztetem azokat, kik esetleg elfelejtet­ték, hogy a nagy függetlenségi párt annak ide­jén egy hosszú obstrukc­iót szüntetett meg cse­rében azért a kötelezettségért, a­melyet a Tisza­­kormány elvállalt, hogy a választói jog széles körben kiterjesztessék, a választókerületek igaz­ságosabban osztassanak be s a községenkénti sza­vazás behozassák stb. A megkötött béke alatt azonban a Tisza­­kormány nem tett eleget elvállalt kötelezettségé­nek és nem nyújtott be a képviselőháznak semmi javaslatot a választási jog reformjára vonatkozó­lag, hanem jobbnak látta kiugrani az ugrói le­véllel s a parlamenti jogrend erőszakos eltiprá­­sának terére lépni. E szomorú tény után is, mely mindannak a számtalan veszélynek és bajnak a kiindulási pontja, mely most az országot fenyegeti, az akkor már szövetségesen működő pártok felajánlották Tisza István grófnak Andrássy Gyula gróf ut­ján a házszabályok széleskörű megszigorítását azon feltétel alatt, hogy előbb keresztülvitessék a választói reform, melylyel a választók száma nem nagyon különbözött volna attól a számtól, melyet most a Kristóffy-féle szemfényvesztés ígér. Az ajánlatot visszautasította Tisza István, a több­ség elvére hivatkozva, a­mely többség, — az or­szág többsége — (mint a­hogy csakhamar bebizo­nyult) nem volt már vele. Szükségesnek vélem a közvéleményt emlékez­tetni e tényekre azért, hogy azt a következte­tést vonjam le, hogy a koalíc­iós pártok tényke­désével nem ellentétes a választási reform eszméje. Még most is módjában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremthessen és ha meggyőződött affelől, a­mit Perathower bozeni polgármesternek mondott, hogy »az ál­talános választójog behozatala feltétlenül szük­séges és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl« , akkor tegye lehetővé azt, hogy a­mit ő mint király feltétlenül szükséges­nek tart, azt egy rendes, alkotmányos, a parla­menti többség támogatására számítható kormány valósítsa meg.­ ­ (Mit mond a kormány?) A kormány szócsöve, a Magyar Nemzet tg czikkre válaszolva a többek között ezeket írja: — Szívesen látjuk, hogy Kossuth Ferencz saját magán kezdi a kapac­itácziót, mert őt kapac­itálható embernek ismerjük. S reméljük, hogy noha az egészsége nem olyan szilárd, mint a­milyennek az országban mindenki kívánná, mégis alá fogja magát vetni annak a fáradság­nak, hogy elvtársait és fegyverbarátait is meg­győzze arról, a­mire saját magát ime kapac­itálja. Egyelőre attól kell tartanunk, hogy ez a munka sok nehézséggel fog járni. Mert hiszen a nyilvá­nosság még nem feledte el azt a fontos felvilágo­sítást, a­melyet Polónyi Gézától kapott az általá­nos választói jogra a koalíc­ióban váró sors dol­gában. E felvilágosítás óta köztudomású, hogy az általános szavazati jogról a függetlenségi párt Andrássyék kedvéért lemondott, e lemondását a pártbecsü­let oltalma alá helyezte s kötelezettsé­get vállalt arra, hogy be fogja érni a választói jog­nak valamelyes mértékű kiterjesztésével. S az is köztudomású azóta, hogy az általános szavazati joghoz a függetlenségi párt csakis akkor térhetne vissza, ha erre a koalíc­ió egyéb elemeitől az enge­­delmet megkapná. A különbség tehát ő felségének kormánya és Kossuth Ferencz között az, hogy a kabinet ő felségétől már megkapta az engedélyt az általános szavazati jognak a kormányprogrammba iktatá­sára, ellenben Kossuth Ferencz Andrássy Gyula gróftól még nem kapta meg az engedélyt arra, hogy ismét követelhesse azt, a mit a választások előtt pártjával együtt követelt. Ő felsége továbbá feltétlenül szükségesnek s többé fel nem tartóz­­tathatónak mondja az általános választói jogát, de meg is tesz mindent, hogy ez a meggyőződése

Next