Az Ujság, 1905. december/1 (3. évfolyam, 334-348. szám)
1905-12-01 / 334. szám
Péntek, deczember 1. AZ ÚJSÁG BELFÖLD. — Választási mozgalom. Déváról Írják: Hollaky Artour, a vajdahunyadi kerület képviselőjelöltjének minap tartott programmbeszédét a fővárosi lapok tévesen közölték. Mint megbízható forrásból értesülünk, a katonai követelésekre nézve a következőket mondotta: A magyar vezényszó a nemzetnek jogos óhajtása, amelynek megvalósítására kedvező idő és alkalom szükséges, mert a hatalmi erőpróba nem vezet czélhez, ha a mérkőzésben a nemzet vesztes lehet. A nemzet és korona egyetértésével kell a kérdést kedvező alkalommal megoldani. Jelenleg a kibontakozást a jelvénykérdésnek a paritás alapján való megoldásával, valamint a katonai oktatás és nevelés terén a magyar nyelv érvényesülésével kell akképp létrehozni, hogy a parlamentáris alkotmány, a korona és nemzet közötti összhang a hatvanhetes alapon mielőbb helyreállittassék. A miniszterelnök Bécsben. — Saját tudósítónktól. — Alig néhány napja, szombaton volt Fejérváry Géza báró királyi kihallgatáson. Ma ismét Bécsbe utazott és holnap délelőtt újból megjelenik a felség dolgozószobájában. A múltkori audiencziáról félhivatalosan azt jelentették, hogy csakis informatív jellege volt. A holnapi kihallgatás czéljának pedig azt mondják, hogy a miniszterelnök jelentést tesz a királynak. Valami örvendetes jelenteni valója nem lesz. Félhivatalosan ugyan éppen a minap ujjongtak azon, hogy az eszme hódít, de valósággal az a helyzet, hogy a haladópárt még mindig oly csenevész, mint megalakulása napján, a vármegyék ellentállása pedig naprólnapra élesebbé válik. Ha Fejérváry báró őszinte lesz a királylyal szemben, csakis ezt jelentheti neki az új kormányprogramm eddigi hódításairól. Mi azonban úgy tudjuk, hogy a miniszterelnök holnapi audiencziájának még egyéb és fontosabb czélja is van. Holnap mutatja be a miniszterelnök annak a manifesztumnak tervezetét, melylyel a királynak fel kellene oszlatnia az országgyűlést. Valószínűnek látszik, hogy a király jóváhagyja a manifesztum szövegét. A mai napon történtekről tudósításaink itt következnek . A miniszterelnök édes naivitással veregette meg a revolver vállát: — Isten mentsen meg. Látja fiatal barátom, nekem sokféle gondom van. Nálam ezek a becses dolgok nem volnának jó helyen. Az olyan hű és becsületes ember, mint ön, sokkal jobban meg tudja őrzeni, mint én. Csak őrizze tovább is barátom, csak őrizze. Isten önnel. Ezzel sarkon fordult és otthagyta a revolvert. Talán még ma is őrzi azokat a leveleket. Egy kis szívesség. Mindjárt jó lesz a másik oldalról is elbeszélni valamit. Egyik meglehetősen eladósodott előkelő gavallérunk (mandátuma is van, de ebből nem lehet kitalálni) rászorult egy méltán közbecsülésben álló s a mellett kedves humorú hírlapíró kollégánk szívességére. Megtette neki szó nélkül, mint annyi más ezernek, méltatlanabbaknak, mint ő maga. A gavallér képviselő, a hírlapírókról járó sszi ,hirek után igazodva, igy köszönte meg rónek — Nagyon köszönöm .." Mivel tartozom ? A mi kedves kollégánk még ezért a brutalitásért sem tudott megharagudni. Vidáman fölkaczagott : — Mivel tartozik a gróf úr ! Hát honnan tudjam én azt ? Menjen el az ügyvédjéhez, az talán tudja — valamennyi hitelezőjét. A miséi Venus. Az államférfiak, a mikor beszédet mondanak, az arról való gyorsírói lapokat, mihelyest azok rendes írásra vannak átkopogtatva, kijavítják. Némelyik told is bele. Elvenni belőle valamennyi elvesz. Egyazon dolog más mondva és megint más olvasva. Egyik nagynevű államférfiunk, aki miniszter is volt, a fővárostól távol mondott beszédét másnap, hazafelé utazva, csúnyán megcsonkítva olvasta a budapesti reggeli lapokban. Fölboszankodott és maga elé hivatta a fő-főgyorsiróját: — No kedves barátom, maga szépen elbánt velem. Az országban ma mindenki azt beszéli, hogy micsoda hülyeségeket mondottam én tegnap. Olyan utálatos a beszédem, mint egy romlott fogsor. Itt hiányzik egy fog, amott csorba egy másik, lukas egy harmadik és igy tovább, így megcsonkítani! A fő-főgyorsiró, a ki szellemes ember s azonfelül jól ismerte a kegyelmes urat, fölénynyel mosolygott: — Romlott fogsor ? Hogyan mondhat ilyent exczellencziád ? Azt megengedem, hogy az én kezemen át a beszéd megcsorbult. Hiába, sietni kell ilyenkor és a távirati stílus is ront. De ami a beszédet illeti, az nem romlott fogsorhoz, hanem egy antik görög szoborhoz hasonlít. Például a milói Venushoz. Hiányzik a karja, az egyik nagy lábaujja is ; az orra is csorba egy kicsit, a füle is , de aki nézi, mégis fölismeri és csodálja benne a művészeti remeket. Éppen így .. . — Hallja, kedves barátom, vigye el magát az ördög, hogy ilyeneket kitalál. De végre is igazsága lehet. De máskor vigyázzon,jobban. (Fejérváry báró a királynál.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma délután az 5 óra 15 perczkor induló rendes bécsi gyorsvonaton a nyugati pályaudvarról Skerlecz Iván báró miniszteri titkár kíséretében Bécsbe utazott. Fejérváry Géza báró miniszterelnök elutazása előtt Daróczy Rezső felügyelővel, a nyugati pályaudvar főnökével beszélgetett hosszasabban, míg Lányi Bertalan igazságügyminiszter érkezett meg, akivel a miniszterelnök a vonat indulásáig visszavonult a miniszteri váróterembe. A miniszterelnök 9 óra 15 perczkor érkezett Bécsbe a Staatsbahnhof pályaudvarán, ahonnan a bankgassei magyar miniszteri palotába hajtatott. A király Fejérváry Géza báró miniszterelnököt holnap külön kihallgatáson fogadja. Mint félhivatalosan jelentik, a miniszterelnök azért utazott Bécsbe, hogy jelentést tegyen a királynak. Amint mi értesülünk, Fejérváry báró azt a manifesztumtervezetet vitte magával, amelylyel az országgyűlés feloszlatása történnék. A manifesztum tervezetét Lányi Bertalan igazságügyminiszter szövegezte meg s a tegnapi minisztertanács változatlanul elfogadta. Eszmecserére csak a feloszlatás időpontja szolgáltatott alapot. (Bomlás vagy: kibontakozás.) Kossuth Ferencz ma feltűnést keltő czikket írt az általános titkos választójogról a függetlenségi párt félhivatalosába. A czikk során ezeket írja Kossuth Ferencz : — Magyarországon felforgatják az állam rendjét, tönkreteszik az alkotmányt, kockáztatják a dinasztikus érzelmet, az anarchiával szövetkeznek a társadalmi rend ellen egyetlenegyezérért, azért, hogy a hadsereg németségével szemben ennek magyar kiegészítő részében, a magyarság ne érvényesülhessen és hogy ezek elérhessék, az általános titkos szavazati jog jelszavát tolják előtérbe ; Ausztriában pedig ugyanezzel a jelszóval a németség háttérbe szorítását idézik elő. Értse meg ezt minden józanul gondolkodó ember! De bármiképpen legyen is ez, bármilyen mélységes eszmezavart és tökéletes képtelenséget árul is el ez a tény a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll az a minden más tekintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek ; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által felajánlott jogot. Azonban feltétlenül szükséges az, hogy ne jogtalanságból szülessék meg a népjog és hogy ne az alkotmánysértések egész lánczolatának legyen eredménye, hanem rendes törvényhozási alkotással jussanak a nép széles rétegei a király által felajánlott politikai joghoz. Ha tehát a király valóban akarja az általános titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kormányt, mely az országgyűlés működését és törvényhozási képességét megakadályozza és amely minden tettével csak szélesíti az űrt, mely a nemzet és királya közt támadt és minden cselekedetével úgyis megnehezíti a válság békés megoldásának lehetőségét. Emlékeztetem azokat, kik esetleg elfelejtették, hogy a nagy függetlenségi párt annak idején egy hosszú obstrukciót szüntetett meg cserében azért a kötelezettségért, amelyet a Tiszakormány elvállalt, hogy a választói jog széles körben kiterjesztessék, a választókerületek igazságosabban osztassanak be s a községenkénti szavazás behozassák stb. A megkötött béke alatt azonban a Tiszakormány nem tett eleget elvállalt kötelezettségének és nem nyújtott be a képviselőháznak semmi javaslatot a választási jog reformjára vonatkozólag, hanem jobbnak látta kiugrani az ugrói levéllel s a parlamenti jogrend erőszakos eltiprásának terére lépni. E szomorú tény után is, mely mindannak a számtalan veszélynek és bajnak a kiindulási pontja, mely most az országot fenyegeti, az akkor már szövetségesen működő pártok felajánlották Tisza István grófnak Andrássy Gyula gróf utján a házszabályok széleskörű megszigorítását azon feltétel alatt, hogy előbb keresztülvitessék a választói reform, melylyel a választók száma nem nagyon különbözött volna attól a számtól, melyet most a Kristóffy-féle szemfényvesztés ígér. Az ajánlatot visszautasította Tisza István, a többség elvére hivatkozva, amely többség, — az ország többsége — (mint ahogy csakhamar bebizonyult) nem volt már vele. Szükségesnek vélem a közvéleményt emlékeztetni e tényekre azért, hogy azt a következtetést vonjam le, hogy a koalíciós pártok ténykedésével nem ellentétes a választási reform eszméje. Még most is módjában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremthessen és ha meggyőződött affelől, amit Perathower bozeni polgármesternek mondott, hogy »az általános választójog behozatala feltétlenül szükséges és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl« , akkor tegye lehetővé azt, hogy amit ő mint király feltétlenül szükségesnek tart, azt egy rendes, alkotmányos, a parlamenti többség támogatására számítható kormány valósítsa meg. (Mit mond a kormány?) A kormány szócsöve, a Magyar Nemzet tg czikkre válaszolva a többek között ezeket írja: — Szívesen látjuk, hogy Kossuth Ferencz saját magán kezdi a kapacitácziót, mert őt kapacitálható embernek ismerjük. S reméljük, hogy noha az egészsége nem olyan szilárd, mint amilyennek az országban mindenki kívánná, mégis alá fogja magát vetni annak a fáradságnak, hogy elvtársait és fegyverbarátait is meggyőzze arról, amire saját magát ime kapacitálja. Egyelőre attól kell tartanunk, hogy ez a munka sok nehézséggel fog járni. Mert hiszen a nyilvánosság még nem feledte el azt a fontos felvilágosítást, amelyet Polónyi Gézától kapott az általános választói jogra a koalícióban váró sors dolgában. E felvilágosítás óta köztudomású, hogy az általános szavazati jogról a függetlenségi párt Andrássyék kedvéért lemondott, e lemondását a pártbecsület oltalma alá helyezte s kötelezettséget vállalt arra, hogy be fogja érni a választói jognak valamelyes mértékű kiterjesztésével. S az is köztudomású azóta, hogy az általános szavazati joghoz a függetlenségi párt csakis akkor térhetne vissza, ha erre a koalíció egyéb elemeitől az engedelmet megkapná. A különbség tehát ő felségének kormánya és Kossuth Ferencz között az, hogy a kabinet ő felségétől már megkapta az engedélyt az általános szavazati jognak a kormányprogrammba iktatására, ellenben Kossuth Ferencz Andrássy Gyula gróftól még nem kapta meg az engedélyt arra, hogy ismét követelhesse azt, a mit a választások előtt pártjával együtt követelt. Ő felsége továbbá feltétlenül szükségesnek s többé fel nem tartóztathatónak mondja az általános választói jogát, de meg is tesz mindent, hogy ez a meggyőződése