Az Ujság, 1906. április (4. évfolyam, 90-104. szám)

1906-04-01 / 90. szám

Vasárnap, április 1. AZ ÚJSÁG ivóit. Széli éppen a legalkalmasabb ember va­lamilyen formulás paktum létrehozására. Két­ségtelen, hogy Bécsbe ment, még most is ott van, de már kevésbé bizonyos, hogy mit csinált. Nem lehet elhinnünk, hogy csakis magánügyei tartják vissza az osztrák fő­városban, de sajnos, akc­iója aligha fog ered­­ménynyel járni. Eddig még a király elé se került és valószínű, hogy el fogja hagyni Bécset, a­nélkül, hogy módjában lett volna a felség elé terjeszteni a maga javaslatait. Í­gy hát az eredmény ugyanaz,­ mint hogyha Széll Kálmán csakis azért utazott volna Bécsbe, hogy jó áron eladja fáját. A mai nap h­írei itt következnek . (Széll Kálmán.) Bécsből telefonálják nekünk, hogy a Neue Freie Presse illetékes helyről kapott felhatalma­zás alapján kijelenti, hogy Széll Kálmánnak nem volt szándékában audiencziát kérni, nem is kért audiencziát, informác­iókat erre vonatkozólag nem szerzett és olyan személyekkel, a­kik e te­kintetben informácziókat adhatnának, nem is érintkezett. Széll Kálmán bécsi útjához e c­áfolattal szemben többféle kombinácziót fűztek azon­ban még ma is. Némelyek éppen a koa­­líczió hangadói közül egész bizonyosan tudni vélik, hogy Széll az audienczia iránt megtette a kellő lépéseket, de fáradozása meghiúsult. Vannak olya­nok is, a­kik ezt a fiaskót a kormánynak tulaj­donít­ják. Egy előkelő állású politikus azonban, a­ki a kormány terveit, ténykedéseit, sőt értesülé­seit is igen jól ismerheti, ma erre azt mondotta egyik tudósítónknak, hogy a kormány nem tudott tízert Kálmán bécsi útjáról, nem is érdeklődött az iránt, hogy »Szell Kálmán Bécsben mi ezeiből fáradozik , de ha valaki komoly kibontakozási étk­ezé­st kezdene, az kétségtelenül támaszt nyer a kormányban is­. (A kormány és az országgyűlés.) A bécsi Zeit értesülése szerint Kristóffy Jó­zsefnek a belügyminiszteri állásától­ való fölmen­tését április negyedikén, szerdán fogja közölni a hivatalos lap, utódának, Rudnay Bélának belügy­miniszteri kinevezésével együtt. Kristóffy e hír szerint fölmentése után azonnal hozzá fog látni az általános választói jog érdekében tervezett akc­iójának megindításához, s be fogja járni az egész országot. Ugyancsak Bécsből jön az a hib­­a, hogy az országgyűlés össze nem hívását megokoló királyi manifesztum kedden, április harmadikén kerül a nyilvánosság elé. A szövetkezeti pártok vezérei ez esetben szerdára adnák ki a vezérek manifesztum­át, a me­lyet Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf fogalmaznak. És mikor ,ezek a hűek szárnyalják végig a politikai korzót. Fejérváry Géza báró mi­niszterelnök Bécsbe készül; a kormány köreiben azt fejtegetik, hogy van olyan törvénymagyará­zat is, a­mely szerint az országgyűlést az év végéig ráérnek összehívni; a belügyminisztériumban vá­lasztási előkészítő munkálatokon serénykednek ; Ferencz Ferdinánd királyi herczeg trónörökös­ről pedig azt jelentik, hogy drezdai látogatása al­kalmával úgy nyilatkozott, hogy az általános választói jog oktrojálása esetén a kormánynak kedvező többség alakulna; a választást csak őszszel koc­káztatnák meg az általános választói jog alapján s addig uj kormány alakulna, a mely­nek talán Héderváry Károly gróf volna a miniszter­elnöke. (A közös ügyek és a kibontakozás.) A Neue Freie Presse a kibontakozásról elmél­kedve a következőket írja : A magyar közvéleménynek fel kell ismernie, hogy a konfliktus forrása ama szeparatisztikus törekvésekben keresendő, melyek első­sorban a hadseregnek közösségét támadták meg és ezzel idegen jogkörbe, az uralkodó és Ausztria jog­körébe nyúltak át. Tudatára kell ébredni Magyar­­országon végre annak, hogy a hadseregek, de a közös ügyek egész komplexumát is a magyar törvények egyoldalú rendelkezési köréből ki kell kapcsolni. Minden kibontakozási tervnek, mely alkalmas volna arra, hogy tartós békét idézzen elő, elengedhetetlen előfeltétele ez. A közös ügyeket az egyoldalú intézkedések alól ki kell venni, ha nem akarják, hogy az út, a­melyre most mind a két részen léptek, olyan érvénybe vezessen, mely még becsesebb javakat nyelne el, mint a­melyek a konfliktusnak már áldozatul estek. Már­pedig ilyen alapon aligha lesz kibonta­kozás ! A közös ügyeket igenis biztosítani kell az egyoldalú intézkedések ellen, de biztosítani Ausz­triával szemben is. (A vidék.) Pest megye új hivatalnokai ma reggel már megkapták a fizetési utalványokat, de fizetésüket egyelőre Rudnay intézkedése folytán nem adták még ki. A királyi biztos Koháry Márton irattári iktatót, a­miért Laszberg Rudolf gróf helyettes főispánt hivatalba lépésekor megsértette, ma hi­vatalvesztésre ítélte. Azokat a megyei tisztviselő­ket, a­kik lemondottak állásukról, az államvas­utak igazgatósága ma arról értesítette, hogy a féláru vasúti jegyre szóló igazolványuk elvesztette érvényességét és fölszólítja őket, hogy az igazol­ványokat azonnal küldjék vissza. Csapó Lóránt alispán a megye központi vá­lasztmányának ülését április 4-ére, délelőtt flórára tűzte ki. Félegyházáról ma küldöttség jelent meg az alispánnál s azt kérte, hogy a tavaszi gazda­sági munkálatok miatt a községi képviselők vá­lasztása ne április elején, hanem később legyen. Az alispán a választást május elejére halasztotta. Zala megye törvényhatóságát Sulyovszky Dezső királyi biztos mára hívta össze Zalaegerszegre. A megyeháza környékét lovas és gyalogos csendőrök, a városi rendőrség és a helyben állomásozó honvéd­­husza­sság két százada szállotta meg, erős kordont vonva, a­melyen át csak a törvényhatósági bizott­sági tagok juthattak a megye székházára. Tíz órakor nem volt a közgyűlési teremben senki, kivéve azt a húsz csendőrt, a­kit a királyi biztos védelmére ide állítottak. Tíz óra után megjelent a karzaton a királyi biztos felesége Takács Gyula belügyminiszteri segédfogalmazó társaságában, néhány pillanat múlva pedig bevonult a közgyűlési terembe Sulyovszky Dezső királyi biztos és kísé­rete : Csiszár Gyula csendőrszázados, Rozsnyói Kálmán csendőrfőhadnagy és Porteleky László, volt zalamegyei kormánybiztos, Schneider Gábor királyi ügyész, a­kit hivatalosan rendeltek ki a köz­gyűlésre és végül a megyebizottsági tagok közül négy ember : Lányi Kálmán főmérnök, Hangai Géza erdőfelügyelő, Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármester és Deák Péter nagykanizsai rendőr­kapitány. Minthogy a vármegye tisztviselői kará­nak egy tagja sem jelent meg, a királyi biztos hivatkozva teljes hatalmára, tiszteleti főjegyzővé kinevezte Széchy József miniszteri segédfogalmazót, a­­ki azonnal letette az esküt és fölolvasta a kor­mány leiratát, a­melyben értesíti a megye közön­ségét a királyi biztos kiküldetéséről. Ezután Sulyovszky Dezső királyi biztos állott föl, üdvö­zölte a közgyűlés tagjait és fölolvasta a kineve­zéséről szóló királyi kéziratot, melynek végeztével fölkérte a jelenlevő négy bizottsági tagot az előre elkészített jegyzőkönyv hitelesítésére. Ekkor a köz­gyűlést berekesztette és kíséretével elhagyta a közgyűlési termet. A közgyűlési teremben jelen volt négy bizottsági tag addig, míg a nép a megye­háza tájáról elvonult, a királyi biztos lakásán maradt. Bár Sulyovszky a mai napon Zala megye autonómiáját felfüggesztette, az április 6-ára hirde­tett rendkívüli közgyűlést a megyebizottsági tagok mégis meg fogják tartani s azon határozatokat is hoznak. A többek között kimondják, hogy a mai közgyűlést törvényesnek el nem ismerik s a föl­olvasott királyi leiratot tudomásul nem veszik­ nyitani. Ha ez az asszony nincs, vagy én vé­letlenül nem találkozom vele, akkor nekem ma két­ gyermekem és kilencz millióm volna, vagy két millióm és kilencz gyermekem, a­mi még jobb. Lippay rápillantva a lehetetlen szalon­­kabátra, elnevette magát. — Az ilyen feltevéseket — felelt — az a természetes emberi gyöngeség sugallja, hogy az ember a maga hibájáért másvalamit vagy másvalakit szeret okolni. A­mi pedig azt illeti, hogy mi volna ? — ezt sohase lehet tudni. A »volna« épp olyan bizonytalan, épp olyan kiszámíthatatlan, mint a »lesz«. De a­ német megmaradt hitében. — Ha én azzal az asszonynyal nem ta­lálkozom, akkor én ma a Boettiger Lot bár barátom helyében volnék, a­kinek két gyer­meke és kilencz milliója van. Mert Bodttiger sohase jutott volna a mai helyzetébe, ha én önként át nem engedem neki a nekem fentar­­tott helyet, és ezt a helyet se ő, se senki, se semmi el nem intrikálta volna tőlem, ha én bolondul magam nem mondok le róla. Azt az asszonyt különben nem akarom vádolni. Az ugyan nem tehet róla, szegény, hogy olyan alaposan megrontotta az életemet , csak esz­köze volt a véletlennek. Áldott, jó lélek , most is lelkesedem érte, és hálásan ismerem el, hogy az életem legszebb óráit köszönhetem neki. • Egypáran érdeklődni kezdtek. — Sohase ismertem kedvesebb teremtést — folytatta — és ráemlékezve, nem tudok más hibát fölfedezni benne, mint hogy egy kögetár.-igazítónak Evett a felesége. De ez a,­csekélységnek látszó körülmény elég volt rá, hogy megrontsa a jövőmet. Ez olyanformán hangzott, mint valami burkolt »felhívás keringére«. Természetesen kértük, hogy beszélje el az esetet. Nem sokáig kérette magát. — Huszonkét éves koromban — kezdte — csinos, daliás, kellemes modorú fiatal ember voltam és úgy öltözködtem, mint egy herczeg. Ezt persze most nem nézik ki belőlem, de így volt és higgyék el, hogy na­gyon tetszettem az asszonyoknak. Ez kissé elkapatott. Nem voltam érzel­gős, nem voltak szenvedélyeim ; elkapatott­­ságból, elbizakodottságból józan, hideg, szá­mító maradtam. Persze, én is élvezetre vágyó voltam, mint minden fiatal ember és nem is tagadtam meg magamtól az élvezeteket ; de tudtam uralkodni magamon és nem voltam rabja még az élvezetre vágyásomnak sem. Tisztában voltam vele, hogy ez a vágy a természetnek legbecsesebb ajándéka, a melyet — okosan — ki kell használnunk és hogy ezt a kincset sem nem azért kaptuk, hogy elprédáljuk, sem nem azért, hogy ne tudjunk vele élni. Tisztában voltam vele, hogy a­ki ezt a kincset odadobja egy ostoba szenve­délynek, a­ki ezt a kincset lerakja egy a­sz­­szony lábához, éppen olyan oktalanságot kö­vet el, mint az a néger, a­ki egy nagy darab gyémántot talált és tudatlanságában a gyé­mántot elvitte a gazdájának, hogy annak hatalma még nagyobb s az ő rabszolgasága még tűrhetetlenebb legyen. Szóval nem vol­tam arra predesztinálva, hogy az asszonyok vagy egy­­ asszony rabjává legyek , és, bár ifjúkoromban igen sokat szerelmeskedtem, el­mondhatom, hogy soha se voltam rabja a szerelmi szenvedélynek. A nagyra vágy­ásnak sem voltam betege, de a legkomolyabb gondolatom mégis az volt : minél előbb és minél nagyobb karriert csinálni! Okos fiú voltam és tudtam, hogy ennek a módja nem az, hogy az ember sokat tudjon, vagy sokat dolgozzék, hanem az, hogy : a társaságban minél kellemesebb je­lenség legyen, minél simább, kedvesebb mo­dorral főzze le embertársait, minél több hasz­nos összeköttetést szerezzen, minél ügyeseb­ben helyezze el a minél tapintatosabb hizel­­gést s a többi, de hisz ezt önök is tudják. Ehhez képest kitűnően indultam neki az életnek s a jövőm fényesnek ígérkezett. Bár semmit sem tanultam, remekül úsztam meg a kereskedelmi iskolát és mert­ a hazulról kapott segítség elég volt rá, hogy a gavallért játszhassam, azonnal alkalmazást találtam egy nagyobb kereskedőháznál. Itt nem sokáig haboztam, hanem hamarosan megkísértettem az első nagy coup-t. A főnököm felesége már jól túljárt a negyvenen, de még szeretett mu­latni. Udvarolni kezdtem neki, apró figyel­mességeim fölkeltették benne a hálaérzetet és néhány hónapi kitartásomat teljes siker koronázta. Nem volt nagyon szép asszony, de úgy gondolkoztam, hogy : az, a­ki előre akar menni, ne legyen nagyon válogatós. Ez a vállalkozásom — a­melyről külön­ben, nem akarván elveszíteni az önök szíves érdeklődését, meg kell jegyeznem, hogy ha nem is volt ment minden nagyravágyó számítás-­ tól, a kicsinyes haszonleséstől egészen menti .

Next