Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 193-208. szám)

1906-07-16 / 193. szám

2 Hétfő, július 16. AZ ÚJSÁG a jegyzéket, a­mely jegyzékben. Auszt­ria-Magyar­­ország felsorolja azokat az indokokat, a­melyek­nél fogva nincs megelégedve az utolsó szerb jegy­zékkel. Mindezideig azonban a szerb kormány erre az osztrák-magyar jegyzékre nem válaszolt. — Választások. A Szederkényi Nándor fő­­ispáni kinevezése következtében megüresedett egri kerületben vasárnap volt a képviselőválasz­tás. Babocsay Sándor kormánypártit 281 szó­többséggel Csutorás László függetlenségi pártival szemben képviselővé választották. A budapesti hetedik kerületi kormánypárt vasárnap meghívta Kossuth Ferencz kereskedelmi és Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert a kormány jelöltjének, Barabás Bélá­nak a tiszteletére tervezett keddi pártvacsorára. Kossuth és Apponyi megígérte, hogy a párt­­vacsorán megjelenik. Kossuth ama reményének kifejezésével korteskedett, hogy Barabás Béla zászlója, melyre a »függetlenségi« elvek vannak felírva, újból győzedelmeskedni fog, mert jelenlegi ellenjelöltje nem »függetlenségi«, mert ha az volna, akkor a kormánypárthoz tartoznék. Hétfőn We­­kerle Sándor miniszterelnököt is meghívják a pártvacsorára. A függetlenségi párt a király-utczai Wassermann-féle vendéglőben értekezett, Eötvös Károlyt ünnepelve.­­ «» TÁVIRATOK. A szerb szkupstina. Belgrád, július 15. Az igazoló­bizottság jelen­tésének felolvasása után a képviselők letették az esküt, mire a szkupstina elnökségét megalakították. Az elnökválasztás előtt Vuics követ jelent meg az ülésteremben, a­kit minden oldalról igen szívé­­lyesen üdvözöltek. Vuics a czentrumban az ó- és az ifjú radikálisok között foglal helyet. A szkupstina elnökévé Aca Sztojanovicsot választották, al­­elnökökké pedig Gyurics Milánt és Pracsinacsot. Török garázdaság­.­ ­ Konstantinápoly, július 15. Szerdán éjjel erős görög banda elfogott hét kerk­orai (Karaseria kerület) kuezooláli pásztort. A banda a foglyokat a Bistricza kastélyig magával harczolta. Itt hatot a foglyok közül megöltek, egy elmenekült. A meg­gyilkolt foglyok holttesteit a folyóba vetették. Háború Amerikában,­ ­ New­ York, július 15. San­ salvadori táv­iratok szerint Honduras köztársaság háborút üzent Guatemalának. Az orosz forrongás, Pétervár, július 15. A peterhofi parkban tegnap a sétáló közönség szeme láttára egy jól öltözött férfi Koslov tábornokot három re­volverlövéssel leterítette. A közönség a merénylőt üldözőbe vette, ki menekülése közben még háromszor lőtt üldözőb­e. A merénylőt végül elfogták. Pétervár, július 15. A meggyilkolt Kozlov tábornok politikai élettől teljesen távol állott. Azt állítják, hogy Kozlov, a­ki igen hasonlított Trepov tábornokhoz, félreértés áldozata. A gyilkos, egy huszonhat éves fiatal­ember, azt hitte, hogy Trepovval áll szemben. Pétervár, július 15. A sajtó a birodalmi ta­­nácsnak a Goremykin kormány iránt táplált bizalmatlanságát látja abban a tényben, hogy a­ birodalmi tanács tegnapi ülésén elhatározta, hogy az éhínség enyhítésére a kormány által kért 50 millió rubelnyi hitelt megtagadja és hozzá­járul a duma által elfogadott törvényjavaslathoz, fc?-­ Pétervár, július 15. A P. T. U. jelentése szerint teljesen alaptalan a lapoknak az a jelentése, a­mely szerint az orosz kormány a külföldön újabb kölcsönt szándékoznék felvenni. E hírek való­színűleg a pénzügyminiszter ama kijelentésének rossz értelmezése folytán keletkeztek, a­mely szerint az ínséges lakosság segélyezésére nagyobb összegre lesz szükség. Ezeket a pénzösszegeket a kormány külföldi bankok igénybevétele nélkül fogja megszerezni. Pétervár, július 15. A kormányválság még egyre tart, tekintve hogy a koalíc­iós mi­­nisztérium megalakulása elé nagy nehézségek gördülnek. A hivatalban levő miniszterek le­mondására és új miniszterek kinevezésére vonatkozó hírek alaptalanok. Kisenev, július 15. Zsidók ellen elkövetett kegyetlenkedések miatt ma négy rendőrt letar­tóztattak. Szebasztopol, július 15. Csuknin tábornokot tegnap temették a Vladimir székesegyházban, a­hol Nakimov, valamint a krími háború több hőse nyugszik. Nikolajevszk, július 15. Egy czukorgyár igaz­gatóját tegnap, útban a bank felé, felfegyverzett egyének megtámadták és harminczezer rubelnyi összeget raboltak el tőle. A rablók egyikét letar­tóztatták. Egyet megöltek, a többiek elmene­kültek. A köztársaság ünnepe. Páris, július 15. A város képe igen élénk. A szabadban népünnepélyeket rendeztek, a­melye­ken óriási közönség vett részt. A középületek pazarul fel vannak díszítve és kivilágítva. Éhező­ sztrájk. — Saját tudósítónktól. — A váczi állam fogházból, a­melynek jó idő óta rossz hire van az országban, megdöbbentő újságot jelentenek nekünk. A fogházban elzárt szoczialisták —­ négyen vannak ez idő szerint az államfogházban — szombat reggel óta a leg­­kétségbeesettebb fegyverhez nyúltak, hogy bor­zalmas helyzetükön segítsenek. A fegyverek — az éhezés és koplalás. Negyvennyolcz órája se nem esznek, se nem isznak és azzal a szán­dékkal vannak, ha panaszaikat meg nem hall­gatják és nem orvosolják, inkább éhen veszejtik el magukat, semhogy tovább tűrjenek. Nem ismerjük apróra az államfogház foglyainak panaszait, mert a foglyokat annyira elzárják a külvilágtól, hogy se levélben, se szóval senkivel se közölhetik panaszaikat és bajaikat. De bizonyosnak látszik, hogy nem holmi apró panaszok és sérelmek azok, a­melyek négy intelligens, fiatal, életerős em­bert arra a borzalmas elhatározásra bírtak, hogy inkább agyonéheztetve magukat elszen­vedik e legborzasztóbb kínokat, semhogy tovább tűrjenek. Magyarországon még sohase volt hasonló eset. Csak az orosz börtönökből jött néha­­néha a szomorú hír, hogy a politikai rabok a legvégső, a legrettenetesebb fegyvert válasz­tották a szabadulásra, önmaguk agyonéhez­­tetését. Ha lehet az igazságügyminiszterrel szen­vedő emberek érdekében beszélni, kérjük őt, olvassa el ezt a tudósítást és siessen az orvoslással. * Mindazt, a­mit sikerült a váczi esetről megtudnunk, a következőkben mondjuk el. (Az első hír.) Ladányi Ármin doktor budapesti ügyvéd, az ismeretes szoczialista védő és Tarcsay Lajosnak, az államfogházra ítélt bögötei tanítónak a védője magánúton azt az értesítést kapta, hogy a váczi államfogházban elzárt szoczialisták közt rettene­tes az elkeseredés a rossz és embertelenül szigorú és durva bánásmód miatt. Az államfoglyok minden utat-módot megkí­sértettek, hogy panaszaikat megismertessék a külső világgal, de egyetlen kísérletük se sikerült. Panaszaikat nem terjesztették föl, leveleiket nem továbbították, rokonaikat, ismerőseiket nem bo­csátják hozzájuk. Ekkor végső kétségbeesésükben a múlt héten arra határozták el magukat, hogy éhező­ sztrájkot kezdenek. Addig koplalnak, a­míg vagy kórházba kerülnek, vagy egyikük-másikuk éhen hal és a halála révén kitudódik a váczi államfogház titka. Az említett ügyvéd, a­mikor ma a borzalmas hírről tudomást szerzett, a délutáni vonattal azonnal Váczra utazott, hogy közelebbi adatokat szerezzen. (Beszélgetés az igazgatóval.) Az államfogházban nem bocsátották Ladányi doktort a foglyokhoz, még akkor se, a­mikor ügyvédi meghatalmazással igazolta, hogy Tarcsay Lajosnak a védője, a­kinek az anyja és öcscse is megbízást adott neki, hogy a foglyokkal érint­kezzék. Végre, hosszas huza­vona után Gedeon fog­házigazgató elé került az ügyvéd, a váczi állam­fogház új igazgatója elé, a­ki csak nemrég fog­lalta el az öngyilkossá lett Balkay helyét. Az ügyvéd megmondotta, mi járatban van. Megmondotta azt is, hogy milyen híreket hallott. — Ez belső ügy — felelte az igazgató. — Ehhez senkinek semmi köze. Az ügyvéd legalább arra nézve kért felvilá­gosítást, vájjon igaz-e az éh­sztrájk kitöréséről szóló hír. — Tudok róla — felelt az igazgató. — Persze, hogy tudok róla és jelentést is tettem az igazságügy - miniszternek. A­míg további utasításokat nem kapok, semmiféle felvilágosítást ebben a dolog­ban nem adok. Csak hosszas könyörgés és rábeszélés után, az okmányok és megbízatások alapján engedte meg az igazgató, hogy Ladányi doktor a saját védenczével beszélhessen. De minő feltételek mel­lett? Ezeket csak orosz börtönigazgató eszel­hette ki. Tehát: Az igazgató és örök jelenlétében beszélhet az ügyvéd védenczével. Illetőleg kérdéseket intéz­het hozzá, de csakis olyanokat, a­minőkre igen­nel vagy nemmel lehet felelni. A­mint a védő , vagy a rab egy szóval is túllép ezen az engedel­­men, azonnal vége szakad a beszélgetésnek. (Az egyik éhező.) Bevezették a közös fogadó szobába Tarcsay Lajost, a bögötei tanítót, a­kit a papok és mág­nások ellen mondott beszédéért két hónapi állam­­fogházra ítéltek. A fogoly sápadt, a szeme be­esett, csak nehezen áll a lábán. És megkezdődött a beszélgetés, a­miben csak igen és nem tehetett a felelet. — Igaz-e, hogy ti szoczialisták foglyok éhe­zéssel sztrájkoltok ? — Igen. — Szombat reggel óta tart a sztrájk ? — Igen. — Azóta se nem ettetek, se nem ittatok semmit ? — Nem. — A szoczialisták mind részt vesznek a sztrájkban ? — Igen. — Úgy tudom, négyen vagytok most a bör­tönben. Te, Tarcsay Lajos, azután : Pataki József, Simkó György és Ádám György, a­kik sajtóvét­ségért kerültek ide ? — Igen. — Mind a négyen koplaltok és szomjaztok ? — Igen. Az ügyvédből most önkéntelenül kitört a fő­kérdés : — És miért ? Mi a panaszotok ? — Az igazgató erre hirtelen közbelépett: — Ez a kérdés a megállapodás ellenére van. Megtiltom a kérdést és feleletet. És azonnal elvezettette a foglyot. "

Next