Az Ujság, 1906. augusztus (4. évfolyam, 209-238. szám)

1906-08-01 / 209. szám

i politika arra vezetett, hogy a huligánok össze­­veszítették az ostoba embereket. A zsidókérdésben nem akarunk ugyan túlságosan vérmes reménye­ket kelteni, minthogy azonban az oroszországi zsidók legnagyobb része az elégedetlenek közül való, ez azt bizonyítja, hogyha zsidókra vonat­kozó törvényhozás hiányos és javításra szorul. A­mint ezekből újólag látjuk, Szolypin­­nek igen nemes szándékai vannak. Hanem ezek csak szavak, a­melyek elröpü­lnek. A vi­lág azonban az orosz kormány cselekedeteit várja, mert ezek fogják megmutatni, hogy a sötétségnek vagy a világosságnak-e gyermeke ? (A Szolypin-kormány.) Pétervár, július 31. A Novoje Vremja egész határozottsággal je­lenti, hogy az új kormány elvben már megalakult. Az új minisztériumban öt volt képviselő kap tár­­czát. A kereskedelmi tárc­át Gucskov, a föld­­mivelésit Lvov, a kereskedelmit Saratov veszi át. A birodalmi ellenőr tárczájára Heyden gróf vál­lalkozott. A zsinat főprokurátora ezentúl nem lesz a kabinet tagja. Moszkva, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) "­ Szolypin miniszterelnöknek arra irányuló tár­gyalásai, hogy Lipovot és a két Lvov fivért a ka­binetjébe való belépésnek megnyerje, teljesen meg­hiúsultak. A miniszterelnök hajlandó volt ugyanis arra, hogy a vele közlött feltételeket elfogadja, de a­mikor azt kívánták, hogy kormánynyilatkozatban ígérje meg az óhajtott reformok megvalósítását, ezt megtagadta, azzal a megokolással, hogy ez a forradalmároknak tett engedmény jellegével bírna és csorbítaná a kormány tekintélyét. — Önök nem akarnak velünk)­tartani, e sze­rint önök a forradalmárokkal tartanak, — jegyezte meg malicziózusan Szolypin miniszterelnök. Lvov herczeg erre mérgesen felugrott s han­goztatva, mennyire képtelen e felfogás, azt mon­dotta : — Sohasem fogunk a forradalmárokhoz csat­lakozni, de ennek a kormánynak sem leszünk soha hívei. Ezzel a kifakadással végképp megszakadtak a tárgyalások.­­ (A duma föloszlatása.)­­ London, július 31. Pétervárról jelentik, hogy a föloszlatott biro­dalmi dumának szoczialista pártja fölhívást intézett a hadsereghez, a­melyben fölszólítja, hogy ne enge­delmeskedjék a kormánynak, a­mely nem hajtotta végre a nép által választott képviselők határo­zatait. A fölhívásban ráutalnak a Rosszijá­nak­ a beavatkozásra szóló hírére, s már azért is kíván­ják, hogy a katonák ne engedelmeskedjenek a czárnak, mert ez Németországgal és Magyarország- Ausztriával megegyezett abban, hogy csapatokat küldjenek Oroszországba. A fölhívást több nyom­dában titokban nyomták és furfangos módon csempészték be a kaszárnyába. Pétervár, július 31. Az államügyészség megindította a bírói eljá­rást azon képviselők ellen, a­kik Vyborgban a pol­gársághoz intézett felhívást készítették. Pétervár, július 31. A duma feloszlatása alkalmából rendezett hálaadó istentiszteletek a vidék számos templomá­ban tegnap a legnagyobb nyugalomban és a lakos­ság óriási részvétele mellett folytak le. ( Merénylet.) Varsó, július 31. Boragot, Szahacsov kerület kapitányát agyon­lőtték. A tettes elmenekült. (Miképpen készül a pogrom ?) Berlin, július 31. A Lokalanzeiger tudósítója jelenti Varsóból: Tegnap este hét órakor egy ismerősömnek a Nikoláj­ utcza 14. számú házában levő lakásán vol­tam, a­mely a szász­ kerttel határos. A lakás ablakai a kertre nyílnak, a­melyben, szombat lévén, sok zsidó sétált. Egyszerre lövés dördült fel. Az ablak­hoz léptem és láttam, a­mint a közönség, bár nyug­talankodva, de szépen rendben a kert kijárója felé , haladt. Egy ideig csend volt, de öt percz múlva gyorsan egymásután négy-öt­ lövés hallatszott s ezután szinte ijesztő gyorsasággal következtek a lövések egymásután s most azt láttam, hogy asszonyok, férfiak és gyermekek vad futásban menekültek a Nikolás-utcza felé. Ezalatt a rendőrök szakadatlanul tüzeltek. Lesiettem s a kapualjában egy harminczhat évesnek látszó férfiút találtam, a­kinek a feje keresztül volt lőve ; az udvarban egy fiatal ember feküdt, a­kinek c­ombja volt keresz­tüllőve. Az önkéntes mentőknek telefonoztam, a­kik tíz perc­ múlva megjelentek. Azt hallom, hogy még öten sebesültek meg, a­kik közül ketten már meghaltak. A rendőrség jelentése néhány lövés­ről tesz említést, a­melyet ismeretlen emberek tettek és nem mondja meg, hogy a rendőrök lőttek. Mint szemtanú megállapítom, hogy a rendőrök voltak azok, a­kik lőttek és a­kik a Nikolás­ utcza 14. számú háza előtt egy embert agyonlőttek és egy másik embert megsebesítettek. Általánosan azt hiszik, hogy az első lövést egy provokátor tette, és pedig azért, hogy pogromot idézzen elő. (Anarchia a Kaukázusban.) Jelizabethpol, július 31. A távirati összeköttetés öt napi szünetelése után jelentik, hogy az örmények és tatárok közötti küzdelmek még egyre folynak. Susában, a­hol sok ember életét vesztette, helyreállt a nyugalom. A békét a hatóságok és a városi képviselőtestület közvetítette. (Ég a livádiai czári kastély.) Páris, július 31. A Matin jelenti Odesszából: A livádiai czári kastély, a­melyben a czári család minden esztendő őszén néhány hetet szokott tölteni, lángban áll. Ezt a hírt más oldalról még nem erősítették meg. A czári család az idén a rendesnél korábban akart Livádiába átköltözni, mert ott nagyobb biztonság­ban vélte magát. Trepov ezelőtt néhány nappal járt Krimiában, hogy előkészületeket tegyen a czári család ott tartózkodására. (Sztrájk.) Jekaterinoszlav, július 31. Egy franczia társaság és a Rocsinkov-, Karpov- és Lidhev-társaság tulajdonát képező tizenöt szén­bánya munkásai, számra mintegy 6000-en sztrájkba léptek. A főkormányzó a sztrájkterületre utazott. Csapatok is indultak oda. A sztrájk okai gazda­sági természetűek. Odessza, julius 31. Hétszáz munkás, a­ki már hat hét óta sztráj­kol, tegnap a Sándor-parkban gyűlést tartott. Egyszerre rendőrök és katonák vették őket körül s fölszólították őket, hogy aláírásukkal kötelezzék magukat arra, hogy holnap ismét munkába áll­nak. Százötven munkást, a­ki vonakodott ezt meg­tenni, letartóztattak s holnap mindnyájukat ki­utasítják a városból. Kalkutta, julius 31. A keleti vasutak alkalmazottai sztrájkba lép­tek. A sztrájkolók a vasúti gátat szét akarták rombolni, ebben azonban az alkalmazottak azon része, mely nem csatlakozott a sztrájkólókhoz, megakadályozta őket. A sztrájkolók tegnap gyű­lést tartottak, a­melyen mintegy kétezren vettek részt. A gyűlésen több szónok arra szólította fel az alkalmazottakat, hogy tartsanak ki a sztrájkban. ■■■ . ~ , Stockholm, julius 31. A Nia Daglid Allahanda újság helsingforsi jelentése szerint Stveaborg erődön az elmúlt éjjel zendülés tört ki. Nagy puska- és ágyutüzelés, to­vábbá kiáltások voltak hallhatók. Sebesülteket csónakokon szállítottak el az erődből. Hír szerint a zendülők hatalmukba kerítették az erődöt. A tisztek családjait a városokba telepí­tik át. " - Pétervár, július 31. (Saját tudósítónk­­távirata.) A novgorodi helyőrség fellázadt. Moszkvából sürgősen csapatok mentek Novgorodba, a­mely a lázadók kezén van. Hir szerint a lázadók a bazárokat kezdték kirabolni. A hir még nincs- e megerősítve. Stockholm, julius 31. A Svenska Telegrammbureau helsingforsi je­­­lentése szerint az elmúlt éjjel Sveaborg erődön zen­dülés tört ki. A tüzérség is a zendülők pártjára állott, míg a gyalogság hű maradt a kormányhoz.­ A zendülők ágyukkal is lőttek. Hir szerint a halot­tak és sebesültek száma meghaladja az ötszázat. Az erőd legnagyobb része a zendülők kezében van. Skattundenben is zendülés tört ki; a tiszte­ket elfogták , a zendülők vezéreket választottak. Egy tisztet megöltek, egyet megsebesítettek. A »Rinn« czirkáló őrködik az erőd felett. (Zendülő hadsereg.) AZ ÚJSÁG Szerda, augusztus 1, C© 6» KÜLFÖLD. Ollivier Emil a franczia-olasz-osztrák szövet­ségről. A római Giornale d’Italia a minap közzétett egy levelet, a­melyet Viktor Emánuel olasz király intézett III. Napóleon franczia császárhoz. Ebben a levélben az olasz király azt az eszmét vetette föl, hogy franczia-olasz-osztrák hármas­ szövetséget kellene létesíteni. III. Napóleonnak abban az idő­ben Ollivier Emil volt a miniszterelnöke, a­ki tudvalévően még ma is él Parisban. A Magyar Nemzet párisi munkatársa felkereste az agg állam­­férfiút és megkérdezte, vájjon miért nem jött létre az olasz király levelében megpendített szövetség ! Ollivier ezeket válaszolta : — Sok olyan dolog van ez ügy körül, a­mit senki sem tud, a­mit senki sem irt meg és nem is fog megírni, de a­mit szívesen elmondok önnek.. Tudja meg a közvélemény a teljes igazságot. Ha az olaszok csak azt követelték volna, a­mi II. Vik­tor­ Emánuel levelében feltételül van szabva, mi okvet­lenül megkötöttük volna a szövetséget, de Itália mást is kívánt. Az olasz király a pápai terület ki­ürítését követelte; a miniszterek azt kívánták, hogy a császári kormány kötelezze magát arra, hogy nem interveniál Olaszországba,­ ha bármi is történik az egyházi állammal, a­mi annyit jelen­tett, hogy Itália akár el is foglalhatja Rómát. Azt állították annak idején, hogy Eugénia császárné keze van a dologban. De ez nem áll. A császárné­nak csodálatos politikai intelligenc­iája volt, nem avatkozott az élerbe, a császár maga utasította vissza ezt a feltételt, melyet nem tartott össze­­egyeztethetőnek a franczia becsülettel. A császár nem hagyhatta így cserben a pápát. Ez gyávaság lett volna. Hiszen a pápa keresztapja volt a császár fiának, tehát az olasz feltétel abszurd volt. A három uralkodó leveleket váltott egymással, melyeknek lényege az volt, hogy veszély esetén egymást fegy­veresen támogatják. Becsületszavukra mondották ezt s mikor a franczia-német háború kitört, III. Napóleon emlékeztette k is őket ígéretükre. Levelek vannak kezemben, a melyekben I. Ferencz József császár és II. Vik­tor Emánuel király kijelentik, hogy hajlandók a segítség megadására, de mert hadseregük békeállományban van, idő szükséges arra, hogy hadilábra helyezkedjék. De elkövetkez­tek az első vereségek ; a császár elbukott s vele a szövetség csirájában elpusztult. Ha a császárság megmarad, meg vagyok győződve róla, hogy akár katonailag, akár diplomácziailag beavatkoztak volna s nem engedték volna meg, hogy Franczia­­ország területi egységét megcsorbítsák, de a fran­czia nemzetnek nem mentek segítségére. Ők a császárnak mint nemes embernek kötelezték magu­kat erre, s III. Napóleon császárságának megszűn­tével ez a kötelességük meg is szűnt, vagyis a franczia respublika Francziaországnak Elszász- Loth­aringiába került. Uralkodók találkozása. Páriából jelentik, hogy a Figaro pétervári tudósítója arról ér­,­tesült, hogy a czárnak és a német császárnak a nyár folyamán való találkozása befejezett dolog. A czár nem megy el Németországba, hanem a találkozás a Finn-tengeren, Björkö sziget közelé­ben augusztus hónapban fog megtörténni. A talál­kozás napját még nem állapították­ meg. Vilmos császár ezelőtt két héttel, július 16-án, a czárnak táviratot küldött, a­melyben találkozásra hívta meg. A czár azonnal elfogadta a meghívást, de arra kérte Vilmos császárt, hogy­ a Pétervárott készülődő és július 26-ika óta ismeretes­­esemé­nyekre való tekintettel halaszsza el a találkozást.

Next