Az Ujság, 1906. november (4. évfolyam, 315-329. szám)

1906-11-16 / 315. szám

Péntek, november 16. AZ ÚJSÁG politikai czélzat, hogy most ezzel a bud­­get-rongygyal félmillió intelligens és hasznos állampolgár legalább a válasz­tásokig tartó hálára kötelezve érezze magát. BELFÖLD.­ ­ A miniszterelnök Bécsben. Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett. Utazását szombatra jelezték s Bécsbe érkezése — a­mint onnan jelentik — bizonyos meglepetést keltett. A délelőttöt a miniszterelnök otthon töltötte, majd rövid látogatást tett a kabinetirodában és tizenegy órakor kihallgatáson jelent meg a király­nál. Valószínű, hogy a miniszterelnök a kihallga­táson a delegácziók tárgyalásáról, továbbá a trón­­beszédről tett jelentést. A király tegnap fogadta Beck bárót, az osztrák miniszterelnököt, ugyan­csak a trónbeszéd megállapítása tárgyában. A delegácziók dolgán kívül valószínűleg jelentést tett Wekerle a napi politika egyéb aktuális kér­déseiről is. W­ekerle a mai nap folyamán Beck osztrák miniszterelnökkel is tanácskozott. Este visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök a jövő héten a középeurópai gazdasági egyesület értekezletére ismét Bécsbe utazik, a­mely alka­lommal Aerenthal báró külügyminiszterrel is, a­ki ma még távol volt Bécstől, előreláthatólag találkozni fog.­­ Két törvényjavaslat. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter ma két törvényjavas­latot terjesztett a képviselőház elé. Az egyik Ráth György hagyatékának átvételéről szól s e szerint a törvényhozás a gyűjteményt »Országos Ráth György-múzeum« elnevezés alatt az Ipar­művészeti Múzeum igazgatójának igazgatása és őrizete alá helyezi és a háromszázötvenezer koro­náért megvásárolt Városligeti fasor 10. házszám alatt levő épületben tartatja fenn, mint nemzeti közintézményt. A másik törvényjavaslat pedig arra hatalmazza fel a kormányt, hogy a Lotz Károly művészi hagyatékában maradt festmé­nyeket, tanulmányokat, vázlatokat, kartonokat és kézrajzokat háromszázezer korona vételárban vásárolja meg.­­ Mandátum-vizsgálat. A képviselőház nyol­­c­adik bíráló-bizottsága ma délelőtt Bizony Ákos elnöklésével ülést tartott, a­melyen végleg igazolta Tóth János mandátumát. Nyáry Béla országgyűlési képviselő — a­mint Resiczáról jelentik — a kérvénynyel megtámadott nagyterlenczi mandátum ügyében megkezdte a vizsgálatot. Hetven tanút idéztek be kihallgatásra. A kérvényezők részéről Petrovics képviselő és Rosenthal dr. lugosi ügyvéd vannak jelen, legrövidebb idő alatt meg kell oldani. A közoktatás­­ügyi miniszter be is jelentette a bizottságnak, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat készülő­ben van s igen rövid idő alatt abban a helyzetben lesz, hogy azt a képviselőházhoz benyújtsa. El kell készülni arra is, hogy az államvasúti alkalma­zottak egy részének jogos igényeit teljesíteni kell, hogy különösen az alsóbbfokú alkalmazottak javadalmazása, a­mit ennyire az ország pénzügyi ereje megengedi, emeltessék. De nem hunyhatunk szemet a bírák és bírósági alkalmazottak jogos igényeinek figyelembe vétele előtt sem. Erre vo­natkozólag bejelentette az igazságügyminiszter, hogy egy törvényjavaslatot fog még a jövő esz­tendő folyamán a képviselőházhoz benyújtani. Mindez ismét sok millióval fogja terhelni az ország költségvetését. Ez a jelentés rövid foglalatja. A független­ségi párt hétfői­ délután öt órakor tárgyalja a költségvetést. A többi párt csak ezután veszi tárgyalás alá a budgetet, mert a kormány minden párt értekezletén meg akar jelenni. — A tápéi választás. Kelemen Béla főispán volt kerületében, Tápén, ma volt a képviselő­­választás. Rock Iván és Fodor Miklós mérkőzött. Mind a kettő függetlenségi. A képviselőválasz­táson Rock Iván műszaki tanácsos 400 szótöbb­séggel függetlenségi Kossuth-programmal a szin­tén függetlenségi Fodor Miklós volt horgosi segédjegyző ellenében képviselővé választatott.­­ A párdányi mandátum. Módosról távira­tozzék, hogy a függetlenségi választópolgárok nagy tömege ismét Kiszely Kálmánt, a volt kép­viselőt jelölte.­­ Az állami anyakönyvek módosításáról szóló 1904. évi XXXVI. törvényczikk életbe­léptetése tárgyában kiadott 118.339. számú bel­ügyi és igazságügyi miniszteri rendelet ma jelent meg a Budapesti Közlöny­ben és az Igazságügyi Közlöny­ben. Az új törvényt a miniszterek 1907 január elsején léptetik életbe. Ezzel egyben mind a két miniszter külön organikus rendeletet­­ bocsájtott ki. A belügyminiszter 118.340. szám alatt az ország összes törvényhatóságainak meg­küldte a maga terjedelmes organikus rendeletét. Az igazságügyminiszter 20.000. szám alatt adta ki a házasságokról szóló organikus rendeletet, 21.000. szám alatt pedig külön eljárási rendelet­tel szabályozta a szükséges bírói eljárásokat. Továbbá a belügyminiszter 80.001. szám alatt a polgári közintézetekben előforduló születések és halálozások bejelentésénél követendő eljárást, az igazságügyminiszter 41.818. szám alatt az állami tisztviselői minősítéssel bíró anyakönyv­vezetők fegyelmi eljárását, az egész minisztérium 2800. számú rendelete pedig a diplomác­iai sze­mélyek anyakönyvi eljárását, ugyanannak 2700. számú rendelete a katonai egyének anyakönyvi eseteinek nyilvántartását, végül ugyanannak 2600. számú rendelete a tengeri utasok anyakönyvi eseteinek nyilvántartását szabályozza. Ezek a rendelet­ törvények szétküldettek az érdekelt hatóságoknak s tekintve, hogy újévig csak másfél hónap áll rendelkezésre, kemény munkát fognak adni az anyakönyvi személyzetnek.­­ A pénzügyi bizottság jelentése: Hoitsy Pál, a pénzügyi bizottság előadója — a­mint jeleztük is — ma terjesztette a képviselőház elé a bizottságnak a jövő évi budgetre vonatkozó jelentését. A jelentés kiemeli, hogy a hivatali személy­zet rendkívül nagy, továbbá, hogy a most preli­­minált 15,634.000 koronás emelkedéssel a személyi járadóságok és az állami alkalmazottak fizetése 219,384.000 koronába kerül, bele nem értve a honvédelmi minisztériumot, még annak polgári tisztviselőit sem. Ehhez jönnek még a nyugdíjak, a­melyek teljes összegükben 26,142.000 koronát tesznek ki. Oly rendkívül terhes összegek ezek, — mondja a jelentés — a­melyek kell, hogy foglalkoztassa mind­azokat, a­kik a magyar államháztartás pénzügyei­nek rendezett voltát szívükön viselik. Pedig az államnak személyes természetű kiadásai ennél az összegnél voltaképp sokkal nagyobbak.Vannak oly igények, melyek elől elzárkóznunk majdnem le­hetetlenség. Itt van első­sorban a tanítók fizetésé­nek rendezése. Mindenki, a­ki ismeri azt a nagy nemzeti feladatot, a­mely a tanítók kezére bízva van, be kell hogy lássa, hogy a kérdést a tehető­s Beszámoló, Benedek János november tizen­nyolc­adikán Hajdúböszörményben beszámoló beszédet mond. » Tisza Kálmán és a nepotizmus. Deák Ferenczről irt I. czikkünkben a czikk írója Radvánszky Béla bárónak nevét is fölemlíti. Ekként írván : »Hogy Tisza Kálmán veje, Radvánszky Béla báró, a történetiró, Zólyomban főispán lett, erre az a megjegyzésem, miszerint Radvánszky Béla, ha azt ambiczionálta, minden rendszerben elérhette a zólyomi főispánságot.« A czikk eme megjegyzésére azt közlik velünk, hogy Radvánszky 1882-ben lett főispán. Tisza Kálmán leányát, Tisza Paulinát pedig három évvel­ ­ utóbb, 1885-ben vette nőül. Kineveztetésekor tehát nem volt veje Tisza Kálmánnak. Kiemeljük utólag is ezt a tényt, bár a czikknek e részbeni egész érvelése a leghatározottabban éppen az ellen az igaztalan vádaskodás ellen foglal állást, hogy Tisza nepotizmust űzött.­­ A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tizenegy órakor Návay Lajos elnöklésé­vel formális ülést tartott. A múlt ülés jegyző­könyvének hitelesítése után Apponyi Albert gróf kultuszminiszter két törvényjavaslatot nyújtott be, Hoitsy Pál pedig beterjesztette a pénzügyi bi­zottságnak a jövő évi költségvetésről való jelen­tését. Apponyi Albert gróf ekkor a távollevő Wekerle Sándor miniszterelnök nevében javasolta, hogy a Ház a jövő csütörtökig ne tartson ülést s a csütörtöki ülés napirendjére a költségvetés tárgyalását tűzze le. A Ház igy határozott. " A képviselőház munkásügyi bizottságának mára kitűzött ülését szombatra halasztották. Diszlakoma Kossuth Ferenci tiszteletére. — Saját tudósítónktól. — A kereskedelemügyi minisztérium tisztikara díszes lakomát rendezett ma este nyolcz órakor a Royal-szálló nagytermében Kossuth Ferencz születésének hatvanötödik évfordulója alkalmából. A lakomán részt vett a kereskedelemügyi minisz­térium egész tisztikara, valamint az annak alá­rendelt hatóságok személyzete. Az asztalfőnél Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter fog­lalt helyet, Szterényi József államtitkár és Lud­­vigh Gyula, a Máv­ igazgatója között. A harmadik fogásnál Szterényi József keres­kedelemügyi államtitkár a kereskedelemügyi mi­nisztérium tisztikarának nevében köszöntötte fel Kossuth Ferenczet. — Szemtől-szembe látom — úgymond — azt a személyzetet, a­melyet a sors munkatársaiddá rendelt. Engedd meg, hogy azt kegyességedbe, további szeretetedbe ajánljam és hogy e személy­zet hódolatát és őszinte szerencsekivánatait előt­ted tolmácsoljam. (Lelkes éljenzés és taps.) Kiált­suk szívből : Isten éltesse a mi gazdánkat soká ! soká ! (Lelkes éljenzés és taps.) Szterényi József államtitkárnak nagy tetszés­sel fogadott szavaira Kossuth Ferencz a követ­kező beszéddel válaszolt: Tisztelt uraim, munkatársaim és — hogy úgy szólítsam — tisztelt barátaim ! Ragaszkodá­suknak és szeretetüknek azt a megnyilatkozását, a­melylyel most megtiszteltek, nem mint minisz­ter, hanem mint ember köszönöm meg elsősorban. (Éljenzés.) Egész életemben mindig többet vártam az érzelmi világ hatalmától, mint az anyagi hatalomtól. (Éljenzés.) A külföldön nagy vállala­tok élén nagy személyzettel és nagy munkás­­tömegeket vezetve munkálkodtam egész más té­ren, mint most és mindenütt, a­hol személyesen megismertek, mélységesen megszerettek. Ha ez így volt a külföldön, remélem, hogy így lesz önök között! (Felkiáltások : így van ! Lelkes éljenzés.) Tisztelt uraim ! Messze előre jutottam már azon az útón, a­melynek vége a természet tör­vényei szerint olyan nagyon messze nem lehet (Lelkes éljenzés.) s hálát adok az Istennek azért, hogy elérhettem azt, hogy igyekezhetem meg­valósítani legalább egynémelyikét azon eszmék­nek, a­melyeknek megvalósításával erős meggyő­ződésem szerint ki fog virágozni, ki fog sugározni a magyar jólét és a magyar gazdagság. Remélem, hogy összetartással, egymás fogyatkozásainak ki­egészítésével, azzal a jóindulattal, a­melylyel egy­más iránt tartó­unk s a önök részéről azzal a meggyőződéssel, hogy bennem nem annyira a minisztert, mint inkább — a­mint beszédem elején mondottam — az embert találják meg, a­ki megérti embertársát és méltányol minden igazi szolgálatot, remélem, hogy így összetartva, hazánk sorsát tényleg előre fogjuk vinni. (Lelkes éljenzés és taps.) Az én kedves barátom és első munkatársam, Szterényi József (Lelkes éljenzés és taps.), a­kiről nem szólhatok elég elismeréssel és szeretettel, felemlítette, hogy néhány nap múlva tizenkét éve lesz annak, hogy hosszú hontalanságból haza-

Next