Az Ujság, 1906. december (4. évfolyam, 345-359. szám)

1906-12-16 / 345. szám

Vasárnap, december 16. AZ ÚJSÁG Intencziónak megfelelni, hogy az ily kivétel tény­leg csak új hajókra vonatkozzék és kizárólag a magyar közgazdaságnak tett szolgálatok fejé­ben legyen igénybevehető. A bizottság a módosí­tást egyhangúlag elfogadta.­­ A harmadik egyetem. A kormány köréből kiszivárgott hírek szerint a harmadik egyetemet Pozsonynak szánták. Apponyi Albert gróf köz­oktatásügyi miniszter volt a kérdés­e megoldásá­nak a főprotektora,­­ a horvát országgyűlés. A horvát ország­gyűlés mai ülésének elején, mint Zágrábból jelen­tik, Starcsevics Milán dr.-t egyhangúlag újra az országgyűlés alelnökévé választották meg. Szar­csevics kijelentette, hogy elfogadja az állást, mert meg van róla győződve, hogy az országgyűlés val­mennyi pártja a nemzet javáért fog küzdeni. Azután folytatták a felirat tárgyalását. Az első szónok Pejacsevich Tivadar gróf horvát bán volt, a ki védelmére kelt a többség feliratának és ismer­tette a kormánynak az 1868. évi kiegyezés alapján álló politikáját. Kijelenti, hogy sohasem vonta ki magát a felelősség alól és kéri, hogy a ház minden pártja mindenkor tartsa felelősségét szem előtt, úgy felfelé, valamint lefelé. Mélyen elszomorí­to­ttt, hogy e testületben oly jelenetek játszódtak le, a­melyek nem igen voltak alkalmasak arra, hogy meggyőzzék arról, hogy eszményei meg fog­nak valósulni. A kisebbség feliratának nem az a czélja, hogy rendeltetési helyére kerüljön, hanem hogy a választóknak szóló kijelentéseket tartal­mazzon. A Szarcsevics-párt felirata azonban ennek a czélnak sem felel meg, mert valótlanságokat tar­talmaz, ámbár sokkal enyhébb, mint e párt eddigi javaslatai, a­melyeket csak azért hoz fel, hogy a népet felizgassa s olyasmit helyez kilátásba, a­mi elérhetetlen és a­mit maga a Szarcsevics-párt se teljesíthetne. A felirat indokolására szolgáló összes beszédekben azt mondják, hogy ma még nem követelik Dalmácziát. A legújabb enuncziáczióik szerint ezt csak akkor fogják követelni, ha Horvát­ország önálló királyság lesz. E szerint tehát a többi államterületekre vonatkozó követeléseik is illuzóriusak. Azt állítják továbbá feliratukban, hogy ne avatkozzunk Magyarország belügyeibe, egyik szónokuk pedig azonnal felszólította a közös országgyűlésre kiküldött képviselőket, hogy lép­jenek a közös országgyűlésen a nemzetiségi kép­viselőkkel érintkezésbe. Nem jelent-e ez Magyar­­ország belügyeibe való beavatkozást ? Végül a felirati vita során hallott egy­es ellenvetéseket c­á­­folja zajos tetszés közepette. Ezután Bilic kép­viselő ajánlja a koalíczió feliratát, utána Pavelic Stare­sevics-párti vitatkozik Bilic-czel. várom, hogy viszontszeressen, s olyan maga­san fölöttem állónak érzem a szenvedésével, a tisztaságában, boldogtalan szerelmével. . . A nő (keserű kac­agással) : Szerelmem­mel ? Azt hiszi, az a négy heti távollét tőle nyomtalanul vonult el fölöttem ? A távol­ból tisztán látom őt s jobban megismertem magamat. Milyen rossznak kellene lennem, ha azt a gonosz embert még szerethetném. A férfi,­ Ha a távolságot fölváltja a közelség, ismét szeretni fogja. A nő: Soha! Higyje el, hogy soha. Megnyalt a szemem és meggyógyultam. Az a szegény doktor örülni fog a sikerült korá­nak, hadd higyje szegény, hogy ő gyógyí­tott meg. A férfi : Ön tehát boldog ? A­ nő: Boldog vagyok, mert ismét a magamé vagyok. A férfi : Boldog, mert egyedül van. Sajátságos. És én boldogtalan vagyok, mert nincs senkim. A nő : Alfréd ! A férfi : Mi ez ? A nő: Semmi. Megijedtem. Ni, szent­jánosbogár csillant meg a fűben. A férfi : Hol ? A nő : Itt, a bokor mögött. A férfi : A nevemen szólított. A nő : Csak úgy kicsúszott a számon. A férfi : Helén ! A nő : Istenem, nem szabad ! A férfi : De igen, ha mindent elmondott, ezt is megmondhatja. Mondja meg, hogy onnan A férfi: Egy csókot, egyetlen árva, koldus csókot, a­mit a madonna sem tagadna meg egy nyomorult lélek váltságául, így, igy .. . Édesem, mindenem ! III. Ebéd után, az erdőben. Előttük egy fes­tett bádogszent, alatta gyűjtőpersely. Ők a padon ülnek, egymás kezét fogva. A férfi : Mindenáron kívánja ? A nő: Ha nem akarja, hogy hitszegő férjem oldalán én nálánál is nyomorultabbnak érezzem magamat, meg fog esküdni. A férfi : Esküszöm. A nő: Hogy a tisztaság, melyet eddig megóvtunk magunknak, továbbra is törvény marad közöttünk. A férfi : ügy legyen. A nő: Hogy sohasem fogja keresni a ta­lálkozást, sőt kerülni fogja. Thoroczkay Viktor báró kifogásolja, hogy Albrecht királyi herczegről Budapesten utczát mertek elnevezni, továbbá, hogy a királyi vén fokán Savoyai Jenő szobra áll. A­miatt interpellál, hogy II. Rákóczi Ferencz emlékét miként akarja a kormány megörökíteni ? Wekerle Sándor miniszterelnök szerint a kő-A férfi : Ha tudom, hogy hol van, kerülni fogom még a várost is. A nő (olvadva) : Köszönöm. És ugyebár, nem fáj magának ? A férfi (egyszerűen) : Fáj, de én csak arra nézek, hogy az ön élete legyen nyugodt. A nő (nagy bensőséggel) : Ne higgye, hogy nekem könnyű. De én nem születtem arra, hogy úgy tegyek, mint mások. Az első bal­lépéstől úgy megbomlanék a lelkem nyugalma, hogy sohasem tudnék ember szemébe tekin­teni. És maga ugy­e nem akarja, hogy az ön angyala, mint nevet, a rossz asszonyok közé sülyedjen, s ott elveszszen a lelkifurdalástól ? A férfi : Inkább hadd sorvadjak el én. A nő : Szegény fiú. De higgye el, pirulva vallom be, hogy én csak addig tudok erős lenni, a­meddig maga erős. Ha ön . . . A férfi (felugrik s forró csókot nyom a nő kezére): Megesküdtem,­­ erős leszek. A nő : ó, köszönöm ! IV. Billet­doux, aláírás nélkül, hazulról, két héttel a válás után : »ön az uramnál is galádabb és alávalóbb, mert az uram legalább nyíltan gazember. De ön alávaló csapodárságát, lelkiismeret­lenségét, melylyel egy szegény beteg nőt elszéditett, a lovagias lemondás és az eskü szentsége mögé rejti. De engem nem téveszt meg. Öli nem lovag, hanem nyomorult!« A nő : És most esküdjék meg. « A karlóczai kongresszus. Wekerle Sándor miniszterelnök ma fogadta a szerbek küldötteit, kik a karlóczai görög-keleti szerb kongresszusra küldendő királyi biztos személyére nézve érte­keztek a kormányelnökkel. Első­sorban Popovics Sándor dr. pénzügyi államtitkár, azután Radi­­vojevits Miklós dr. go­zpicsi főispán és Nikola­­jevits Milán zágrábi kultuszkormánytanácsos a királybiztos-jelölt. gsif3-csup beszédek. — A képviselőház ülése. — Azt mondják, hogy még mindig tárgyalják a kultusz-tárczát. Pedig csip-csup beszédekkel élik az időt. Mára is jutott vagy öt szónok, talán több is. És még interpelláczió is vagy három. Feleletek is interpellácziókra. De mind a tíz és egynéhány beszédben nem volt egy mondat, a­mit érdemes volna ismételni. Ez a kultusztárcza tárgyalása. * A­miről különben itt van a részletes tudó­sítás : Elnök : Justh Gyula, Náray Lajos, Jegyzők : Raisz Aladár, Benedek János, Ráth Endre. (Jelentések.) Nagy György beterjeszti a képviselőház jövő két havi költségvetéséről szóló gazdasági bizott­sági jelentést. Wekerle Sándor miniszterelnök a kereskedelmi miniszter nevében törvényjavaslatot terjeszt be a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok rendezé­séről. Raisz Aladár jelenti, a többek között, hogy Samassa János a vasár- és ünnepnapok megtartása tárgyában interpellácziót terjesztett be »az össz­­kormányhoz« (Felkiáltások : Micsoda bogár ez!) Ugron Gábor : összkormány nincs ! Raisz Aladár : Samassa jegyezte így be az interpellácziós könyvbe. (Derültség.) (A közoktatási költségvetés.) Szabó Károly a református tanítók és lelké­szek fizetésének mielőbb való javítását kéri. Nagy György azt fejtegeti, hogy oda kell hatni, hogy nemzetiségi vidékeken a nép megtanulja a magyar nyelvet és fölvilágosítást nyerjen a magyar nép érzéseiről és gondolkozásáról. Ezért hazafias lapokat kell a kezébe adni. Vlad Aurél: Ott van a Lumina ! Nagy György sürgeti a tanítói és lelkészi fize­tések rendezését. A nemzetiségeket saját embe­reik szipolyozzák. Három oláh állított be egy ügyvédhez, a­kinek együtt egy sajtot hoztak, mire azt mondotta az ügyvéd : Micsoda, három oláh tudja, hogy nem szereti a férjét, mert tudja, hogy . . . A nő : Nem, nem, — megint ott a szent­jánosbogár. (Mintegy menekülve a bokor mögé szö­kik, a férfi utána. Véletlenség, hogy a bokor árnyéka elrejtette őket.) A férfi (karjaiba kapja és az ajkát ke­resi) : Helén, ne tagadja, te is szeretsz engem! A nő : Könyörüljön ... én édesem . . . igen, szeretem, szeretem, de nem szabad . .. én tisztességes asszony akarok maradni, egy sajtot, inkább egy oláh hozzon három sajtot. Az erdélyi unitárius egyháznál az egyházi adóteher könnyítését sürgeti. A költségvetést elfogadja. Sziklay Ottó : Azt sürgeti, hogy az izgató nem­zetiségi lelkészeket és tanítókat távolítsák el állá­sukból. Az elítélt nemzetiségi izgatókat pedig nem államfogházzal, hanem börtönbüntetéssel kell sújtani. (Élénk helyeslés.) A harmadik egyetemet Pozsony részére követeli. Endrey Gyula : Valamost adunk, de egyete­met nem ! Hódy Gyula : így nem lehet nagy kérdéseket eldönteni! Bohus Károly örvend, hogy végre rá kerül a sor az 1848. évi XX. törvény végrehajtására, de gondoskodni kell, hogy olyan pap kongruát ne kaphasson, a­ki a magyar nemzet irányában köte­lességeit nem teljesíti. Az állami szolgálatba át­vett tanítók szolgálati idejébe számítsák be a községi, vagy felekezeti szolgálatban töltött éve­ket is. Csernoch János úgy látja, hogy a kultusz­­miniszter nem egészen olyan határozott a katolikus ügyekben, mint kellene. Ezért nem tudják be­fejezni a kongrua-rendezést sem. A katolikus isko­lákat nem államosítani, hanem javítani kellene. A katolikus középiskolákra legalább annyi befo­lyást kell engedni a katolikus egyháznak, mint a­mekkora befolyást gyakorol a protestáns egyház a protestáns középiskolákra. A tanítóképzők ál­lamosítását nem helyeselné. Elnök a vitát megszakítja, kitűzi a hétfői napi­rendet s áttérnek az interpellácziókra. (Tiszti biztosíték, diurnista pótlék.)­­ Wekerle Sándor miniszterelnök Adamovich István interpellácziójára válaszol a tiszti biztosí­tékok visszafizetése ügyében. A biztosítékokat a törvény szerint építkezésekbe kellett elhelyezni; készpénz csak nagyon kevés van és így a vissza­fizetés csak fokozatosan történhetik meg, úgy hogy 1909-ig fejezik ki a visszafizetést. Legelső sorban a pénzintézetektől kölcsönzött biztosítékokat fize­tik vissza. Ezután Hodzsa Milán interpellácziójára válaszol az állami napidíjasok fizetési pótlékai ügyében. A pótlékok kifizetése azért késik, mert a napidíjasoknak osztályokba sorozása hosszadalmas munka; a­mint ezzel elkészülnek, a pótlékokat azonnal kiutalják. A Ház tudomásul veszi a választ. (Rákóczi-szobor.) 3

Next