Az Ujság, 1907. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-01 / 28. szám
2 _____________ a gazdasági hatalmi eszközöket, hogy az állam szilárd bizalommal tekinthessen a jövendő fejlődés elé. Ez nekünk szól a magyaroknak, mégpedig a gazdasági kiegyezésről. Az osztrák kormány egyik vezérlapja rögtön meg is értette s szinte brutális nyíltsággal meg is magyarázza jelentőségét. Választási csatakiáltást hall ki belőle, mégpedig ellenünk, magyarok ellen. Ez a kiáltás, szerinte, népies kifejezésben így formulázható : »nem tűrünk tovább !« Hogy mit jelent ez a »nem tűrünk tovább«, azok után, amiket osztrák részről az utóbbi időben a magyaroknak tett engedményekről hallottunk, fölösleges bővebben magyarázni. Ők úgy mondják, hogy nem tűrik tovább a magyarok iránt tanúsított engedékenységet, de úgy érzik, hogy nem engedik a paritás becsületes végrehajtását, mely évtizedeken át bitorolt előnyöktől fosztaná meg őket. Beck báró, hisz tetszik rá emlékezni, azzal a programmal jött, hogy Magyarország túlkapásainak gátat vet. Ma, mikor új parlamentet vár az ország választóitól, emlékeztet erre, homályos czélzással, de a hozzá közel álló sajtó brutális kommentárjával. Mi egyéb lenne érthető a készen tartott hatalmi eszközök alatt, mint a kiegyezésnek oly perfektuálása, amely az osztrák érdeknek felel meg ? Tehát vagy a kiegyezés oly revíziója, amelyben a Széll—Körberféle kiegyezés magyar vívmányai visszazsaroltatnak, vagy egy hosszúlejáratú szerződés, mely Magyarország önálló gazdasági berendezkedését húsz esztendőre lehetetlenné teszi. Ez a lényege az osztrák kormány választási felhívásának s a gazdasági érdekek homloktérbe tolása egyenesen az új parlament előzetes lekötése Magyarország ellen. Most is, mint mindig, a régi és bevált osztrák taktika: a veszekedő, egymást gyűlölő osztrák népeket egyesíteni a magyarok ellen. Ezért enged Beck báró felhívása tág teret a belső politika alakulatainak. A férj megunta nyilván napi foglalatosságát, miután teleszívta magát pénzzel mint a kullancs vérrel és magától megérett, lehullt, pihenni tért. Hirtelen megvénült, nem vágyott el többé hazulról és ott lábatlankodott, köztük. Gábor eltűnődött rajta, hogy : miért ? Az emberi időrőlön számítva hány hete, hány hónapja volt még hátha az asszonynak ? Három hét, vagy három hónap ? Ezt a kis időt szerette volna ünneppé avatni, afféle csöndes lelki ünneppé, hogy az asszony ne érezzen az élet brutalitásaiból semmit és párnát párna mellé, álmot álom mellé sorozva csöndesen szenderedjék át az ismeretlenbe, amely nem vonz és nem visszataszító. És ezeket a gyöngéd számításait egyszerre áthúzta az élet. A férj nem elégedett meg azzal, hogy az élet ostobaságát némán és megadóan képviselje, hanem barátkozni, közeledni próbált ahhoz az érdekes párhoz, amely messze fölötte állt. Nyilván nagyon unatkozott és mint afféle üzletétől visszavonult ember egyszerre szerette volna kiüríteni a finomabb élvezetek kelyhét, amelytől az élet messze sodorta. Az asszony tanagráit, káméáit, kis bronzszobrait, exotikus ritkaságait össze-vissza tapogatta vaskos, gyűrűs, művészethez nem értő kézzel. Nekik ez úgy esett, mintha legféltettebb emlékeiket gúnyolná, karikírozná. Egyegy firenzei, római, athéni vagy szmirnai út bűbájos képeit idézték fel az apró klenódiumok, amiket Gábor szeretettel és műértelemmel teljesen gyűjtött össze az asszony számára. Igen keveset érdekli, vájjon az új parlament kissé radikálisabb, vagy sokkal klerikálisabb irányba tereli-e őt. Ő kész az egyik irányba épp úgy menni, mint a másikba. De a magyarokkal szemben, mire a parlamentbe jönnek az új pártok, készen akarja tartani a gazdasági hatalmi eszközöket. Talán azt reméli, hogy az új parlament egybeüléséig már kivívott diadalra utalhat s a kiegyezést valami formában készen prezentálhatja az új képviselőknek. Hogy itt súlyos számítási hibára bukkanhat Beck báró, több mint valószínű. Mert reményeit csak arra építheti, hogy a magyar kormányt sikerül valami módon becsapni. Hiszen, ha csupán a mostani kormánytól függne a dolog, nem mernék kezünket a tűzbe tenni. Akik annyi galibát idéztek fel maguknak és az országnak könnyelműen, szükségtelenül, egérlyukon is szeretnének kiszabadulni a kényszerhelyzetből, ha tudnának. Csakhogy a kiegyezés kérdésében az egész ország talpon áll Ausztriával szemben. Millió szem figyeli, millió kéz utána számítja a tárgyalások és megegyezések számadásait s azért nem sikerülhet semmi kijátszás, semmi becsapás, sem Beck báró, de még a Wekerlekormány részéről sem. Az új osztrák parlament hozhat az osztrák kormánynak minden jót, vagy minden rosszat; egyet nem hozhat és nem szerezhet neki: diadalt a magyarok fölött. AZ ÚJSÁG Péntek, február 1. BELFOLB» — A képviselőhöz ülése. A képviselőház holnap, pénteken, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre van tűzve a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának folytatása, továbbá a koronaértékre vonatkozó törvényjavaslat módosítása és a kérvények három sorozata. Pártértekezletek. A függetlenségi port holnap, pénteken, este 6 órakor értekezletet tart, a honvédelmi miniszter javaslatai tárgyában. Az alkotmánypárt szombat este értekezik. A férj csak annyit tudott, hogy ő viselte az asszony útiköltségeit és csodálkozott, hogy annyit tudott megspórolni. Szegény feje nem tehetett róla, de nem tudott más lenni, mint brutális. Gábor ezalatt látszólag többet szenvedett, mint az asszony. Néha csaknem gyilkos undora támadt a kis kövér együgyű emberrel szemben és azon gondolkodott, hogyan tudná megszabadítani az asszonyt ettől a mind válságosabb tehertől. Igazán csak az asszony szenvedett. Némán átérezte Gábor minden fájdalmát, tépelődését, tehetetlen vergődését és rettenetesen kínlódott a nevetségesen szörnyű helyzetben. — Az élet... — kezdte egyszer és nem tudta folytatni. — Az élet hazug ? Az élet együgyü ! Az élet csak fájdalom ? Nem lehetett tudni, mit akar mondani és csak mosolygott. Ez a mosoly elárulta Gábor előtt, hogy valaki készül a halálra. Bátran, engedelmesen, magasztosan, tele szerelemmel. . . És a tél kedvezett nekik. A jégvirágok leolvadtak az ablakról. Betűzött a hideg, előkelő napsugár és rámosolygott finoman minden apró kis tárgyra. Firenzei virágok nyíltak köröskörül, a szmirnai szőnyeg rózsái is mintha illatoztak volna, nagy szerelmek, nagy lemondások vonaglottak köröskörül... a férj egy napra utazni ment. . . távol volt... és az asszony szólt: — Utánam jösz-e ? És a halál mint egy fájdalmas szűz lázasan, pirulva ölelte őket össze. Magyar ügyek és az osztrák miniszterelnök. Bécsi tudósítónk telefonálja, hogy az osztrák miniszterelnökség eddig fennállott három ügyosztályához egy negyediket létesítettek, amelynek feladata lesz a Magyarországgal való viszonyra vonatkozó és közvetlenül az osztrák miniszterelnökség hatáskörébe tartozó ügyek elintézése. Az új ügyosztály vezetésével Zolger Iván eht. miniszteri titkárt bízták meg. Az elnöki osztály vezetőjét, Sieghart Rudolf dr. osztályfőnököt, a ki a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapta, e hatásköre alól fölmentették s a miniszterelnökség összes ügyosztályait alája rendelték. Az elnöki osztály vezetője Klimm dr. osztály, tanácsos lesz. — A karlóczai kongresszus. A görög keleti szerb egyházi kongresszus mai ülésén is Gyurgyevics elnökölt, mivel Brankovics pátriárka gyöngélkedik. A nemzeti tanács tagjaivá megválasztottak Klicsin Döme, Milovanovics Kuzmán, Nedeljkovics Milán, Mitin Pál, Musiczki Döme dr. és Babics Milivoj dr., a metropolitai egyháztanács tagjaivá pedig Mihalcsics István, Popovics Boldizsár és Magarasevics János egyházi és Miladinovics dr., Roknics dr. és Manojlovics dr. világi képviselők. A választás ellen az önálló párt óvást emelt, mert nem vett részt a szavazásban s a megkívánt 42 szavazat helyett csak 38 adatott be. A radikálisok és az önállópártiak között erre nagy veszekedés támadt, amelyet csak nehezen tudtak lecsillapítani. Ezután áttértek a napirendre. A főügy mellékletei. — A képviselőház ülése. — Komikus, de bizony igy van : az ország dolga csak unalmas melléklete lett a Polónyiügynek. Álmosan letárgyalták. Csak Juriga Nándornak volt hozzá szava és Vajda Sándornak. Szerencsére a tót Jurigától az elnök megvonta a szót. Különben még esetleg komolyan tárgyalták volna a költségvetési javaslatot. Ezek a nemzetiségiek minden hazafiatlanságra képesek. * A mai ülés lefolyásáról a következő tudósítást adjuk : Elnök: Justh Gyula; Jegyzők: Ráth Endre, Raisz Aladár, Egry Béla. (Jelentések.) Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után jelenti, hogy a napirend előtt az igazságügyminiszter és Hoitsy Pál kér szót, s az engedélyt ő erre megadta. (Az ülés e részét más helyen közöljük.) Bemutatja ezután az összeférhetlenségi bizottság döntését Burdia Szilárd ügyében. Lázár Zuárd beterjeszti a mentelmi bizottsági jelentéseket. (Az appropriáczió.) Juriga Nándor bejelenti, hogy egy hivatalnok, akinek két-háromezer korona fizetése van, csak kétszázalékos adót fizet, a szegény gazdaember, vagy kiskereskedő pedig, akinek hasonló a jövedelme, tíz százalék adót is fizet. Mózesnek azt a törvényét kellene életre kelteni, amelyben elrendelte, hogy a birtokviszonyokat minden ötven évben revideálni kell. A föld birtokolása nem lehet abszolút, hanem csak relatív jog, amely korlátozható. Meg kellene állapítani a földbirtokmaximumot, hogy minél több ember juthasson földhöz s minél kevesebb legyen a proletár. Polónyi igazságügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy nem bízik az esküdtszékekben, márványkőbe kellene vésni; ő ezt már régen nagyon jól tudja , kimondja nyíltan, hogy a bíróságoktól csak osztályitélkezést és nemzetiségi politikai ítélkezést várhatunk. (Ellentmondások.) Elnök figyelmezteti, hogy a bíróságokat így megrágalmazni nem szabad, s ha ezt a témát folytatja, akkor megvonja tőle a szót. (Nagy zaj a nemzetiségi padokban, élénk tetszés a baloldalon.) Juriga Nándor : Alkalmazzanak minden faluban hites tolmácsot, aki a hivatalos iratokat a magyarul nem értőknek megmagyarázza. A nemzetiségeknek nincsen szükségük izgatókra; tíz Juriga nem ébreszthette volna úgy föl a tót