Az Ujság, 1907. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-01 / 28. szám

2 _____________ a gazdasági hatalmi eszközöket, hogy az állam szilárd bizalommal tekinthessen a jövendő fejlődés elé. Ez nekünk szól a magyaroknak, még­pedig a gazdasági kiegyezésről. Az osztrák kormány egyik vezérlapja rögtön meg is értette s szinte brutális nyíltsággal meg is magyarázza jelentőségét. Válasz­tási csatakiáltást hall ki belőle, még­pedig ellenünk, magyarok ellen. Ez a kiáltás, szerinte, népies kifejezésben így formulázható : »nem tűrünk tovább !« Hogy mit jelent ez a »nem tűrünk tovább«, azok után, a­miket osztrák részről az utóbbi időben a magyaroknak tett engedményekről hallottunk, fölös­leges bővebben magyarázni. Ők úgy mondják, hogy nem tűrik tovább a magyarok iránt tanúsított engedékeny­séget, de úgy érzik, hogy nem engedik a paritás becsületes végrehajtását, mely évtizedeken át bitorolt előnyöktől fosz­taná meg őket. Beck báró, hisz tetszik rá emlékezni, azzal a programmal jött, hogy Magyarország túl­kapásainak gátat vet. Ma, mikor új parlamentet vár az ország választóitól, emlékeztet erre, ho­mályos czélzással, de a hozzá közel álló sajtó brutális kommentárjával. Mi egyéb lenne érthető a készen tartott hatalmi eszközök alatt, mint a kiegyezésnek oly perfektuálása, a­mely az osztrák érdek­nek felel meg ? Tehát vagy a kiegyezés oly revíziója, a­melyben a Széll—Körber­­féle kiegyezés magyar vívmányai vissza­­zsaroltatnak, vagy egy hosszúlejáratú szerződés, mely Magyarország önálló gaz­dasági berendezkedését húsz esztendőre lehetetlenné teszi. Ez a lényege az osztrák kormány választási felhívásának s a gazdasági érdekek homloktérbe tolása egyenesen az új par­lament előzetes lekötése Magyar­­ország ellen. Most is, mint mindig, a régi és bevált osztrák taktika: a vesze­kedő, egymást gyűlölő osztrák népeket egyesíteni a magyarok ellen. Ezért enged Beck báró felhívása tág teret a belső politika alakulatainak. A férj megunta nyilván napi foglalatos­ságát, miután teleszívta magát pénzzel mint a kullancs vérrel és magától megérett, lehullt, pihenni tért. Hirtelen megvénült, nem vágyott el többé hazulról és ott lábatlankodott, köztük. Gábor eltűnődött rajta, hogy : miért ? Az emberi idő­rőlön számítva hány hete, hány hónapja volt még hátha az asszonynak ? Három hét, vagy három hónap ? Ezt a kis időt szerette volna ünneppé avatni, afféle csöndes lelki ünneppé, hogy az asszony ne érezzen az élet brutalitásaiból semmit és párnát párna mellé, álmot álom mellé sorozva csöndesen szenderedjék át az ismeretlenbe, a­mely nem vonz és nem visszataszító. És ezeket a gyöngéd számításait egyszerre áthúzta az­­ élet. A férj nem elégedett meg azzal, hogy az élet ostobaságát némán és megadóan kép­viselje, hanem barátkozni, közeledni próbált ahhoz az érdekes párhoz, a­mely messze fölötte állt. Nyilván nagyon unatkozott és mint afféle üzletétől visszavonult ember egy­szerre szerette volna kiüríteni a finomabb élvezetek kelyhét, a­melytől az élet messze sodorta. Az asszony tanagráit, káméáit, kis bronz­szobrait, exotikus ritkaságait össze-vissza ta­pogatta vaskos, gyűrűs, művészethez nem értő kézzel. Nekik ez úgy esett, mintha legfél­tettebb emlékeiket gúnyolná, karikírozná. Egy­­egy firenzei, római, athéni vagy szmirnai út bűbájos képeit idézték fel az apró klenódiumok, a­miket Gábor szeretettel és műértelemmel teljesen gyűjtött össze az asszony számára. Igen keveset érdekli, vájjon az új parla­ment kissé radikálisabb, vagy sokkal klerikálisabb irányba tereli-e őt. Ő kész az egyik irányba épp úgy menni, mint a másikba. De a magyarokkal szemben, mire a parlamentbe jönnek az új pártok, készen akarja tartani a gazdasági ha­talmi eszközöket. Talán azt reméli, hogy az új parlament egybeüléséig már ki­vívott diadalra utalhat s a kiegyezést valami formában készen prezentálhatja az új képviselőknek. Hogy itt súlyos számítási hibára bukkanhat Beck báró, több mint való­színű. Mert reményeit csak arra építheti, hogy a magyar kormányt sikerül valami módon becsapni. Hiszen, ha csupán a mostani kormánytól függne a dolog, nem mernék kezünket a tűzbe tenni. A­kik annyi galibát idéztek fel maguknak és az országnak könnyelműen, szükség­telenül, egérlyukon is szeretnének ki­szabadulni a kényszerhelyzetből, ha tud­nának. Csakhogy a kiegyezés kérdésé­ben az egész ország talpon áll Ausztriá­val szemben. Millió szem figyeli, millió kéz utána számítja a tárgyalások és megegyezések számadásait s azért nem sikerülhet semmi kijátszás, semmi be­csapás, sem Beck báró, de még a Wekerle­­kormány részéről sem. Az új osztrák parlament hozhat az osztrák kormánynak minden jót, vagy minden rosszat; egyet nem hozhat és nem szerezhet neki: diadalt a magyarok fölött. AZ ÚJSÁG Péntek, február 1.­ BELFOLB» — A képviselőhöz ülése. A képviselőház hol­nap, pénteken, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napi­rendre van tűzve a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának folytatása, továbbá a koronaértékre vonatkozó törvényjavaslat módosítása és a kér­vények három sorozata.­­ Pártértekezl­etek. A függetlenségi port hol­nap, pénteken, este 6 órakor értekezletet tart, a honvédelmi miniszter javaslatai tárgyában.­­ Az alkotmánypárt szombat este értekezik. A férj csak annyit tudott, hogy ő viselte az asszony útiköltségeit és csodálkozott, hogy annyit tudott­­ megspórolni. Szegény feje nem tehetett róla, de nem tudott más lenni, mint brutális. Gábor ezalatt látszólag többet szenvedett, mint az asszony. Néha csaknem gyilkos undora támadt a kis kövér együgyű emberrel szem­ben és azon gondolkodott, hogyan tudná meg­szabadítani az asszonyt ettől a mind válsá­gosabb tehertől. Igazán csak az asszony szen­vedett. Némán átérezte Gábor minden fáj­dalmát, tépelődését, tehetetlen vergődését és rettenetesen kínlódott a nevetségesen szörnyű helyzetben. — Az élet... — kezdte egyszer és nem tudta folytatni. — Az élet hazug ? Az élet együgyü ! Az élet csak fájdalom ? Nem lehe­tett tudni, mit akar mondani és csak mosoly­gott. Ez a mosoly elárulta Gábor előtt, hogy valaki készül a halálra. Bátran, engedelmesen, magasztosan, tele szerelemmel. . . És a tél kedvezett nekik. A jégvirágok leolvadtak az ablakról. Betűzött a hideg, elő­kelő napsugár és rámosolygott finoman min­den apró kis tárgyra. Firenzei virágok nyíltak köröskörül, a szmirnai szőnyeg rózsái is mintha illatoztak volna, nagy szerelmek, nagy lemon­dások vonaglottak köröskörül... a férj egy napra utazni ment. . . távol volt... és az asszony szólt: — Utánam jösz-e ? És a halál mint egy fájdalmas szűz láza­san, pirulva ölelte őket össze.­­ Magyar ügyek és az osztrák miniszterelnök. Bécsi tudósítónk telefonálja, hogy az osztrák miniszterelnökség eddig fennállott három ügy­osztályához egy negyediket létesítettek, a­mely­nek feladata lesz a Magyarországgal való viszonyra vonatkozó és közvetlenül az osztrák miniszter­­elnökség hatáskörébe tartozó ügyek elintézése. Az új ügyosztály vezetésével Zolger Iván eht. mi­niszteri titkárt bízták meg. Az elnöki osztály ve­zetőjét, Sieghart Rudolf dr. osztályfőnököt, a ki a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapta, e hatásköre alól fölmentették s a miniszter­elnökség összes ügyosztályait alája rendelték. Az elnöki osztály vezetője Klimm dr. osztály, tanácsos lesz. — A karlóczai kongresszus. A görög keleti szerb egyházi kongresszus mai ülésén is Gyurgye­­vics elnökölt, mivel Brankovics pátriárka gyön­gélkedik. A nemzeti tanács tagjaivá megválasz­tottak Klicsin Döme, Milovanovics Kuzmán, Ne­­deljkovics Milán, Mitin Pál, Musiczki Döme dr. és Babics Milivoj dr., a metropolitai egyháztanács tagjaivá pedig Mihalcsics István, Popovics Bol­dizsár és Magarasevics János egyházi és Miladino­­vics dr., Roknics dr. és Manojlovics dr. világi kép­viselők. A választás ellen az önálló párt óvást emelt, mert nem vett részt a szavazásban s a meg­kívánt 42 szavazat helyett csak 38 adatott be. A radikálisok és az önállópártiak között erre nagy veszekedés támadt, a­melyet csak nehezen tudtak lecsillapítani. Ezután áttértek a napirendre. A főügy mellékletei. — A képviselőház ülése. — Komikus, de bizony igy van : az ország dolga csak unalmas melléklete lett a Polónyi­­ü­gynek. Álmosan letárgyalták. Csak Juriga Nándornak volt hozzá szava és Vajda Sándor­nak. Szerencsére a tót Jurigától az elnök meg­vonta a szót. Különben még esetleg komolyan tárgyalták volna a költségvetési javaslatot. Ezek a nemzetiségiek minden hazafiatlan­­ságra képesek. * A mai ülés lefolyásáról a következő tudó­sítást adjuk : Elnök: Justh Gyula; Jegyzők: Ráth Endre, Raisz Aladár, Egry Béla. (Jelentések.) Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után jelenti, hogy a napirend előtt az igazságügyminiszter és Hoitsy Pál kér szót, s az engedélyt ő erre megadta. (Az ülés e részét más helyen közöljük.) Bemutatja ezután az összeférhetlenségi bizottság döntését Burdia Szilárd ügyében. Lázár Zuárd beterjeszti a mentelmi bizott­sági jelentéseket. (Az appropriáczió.) Juriga Nándor bejelenti, hogy egy hivatal­nok, a­kinek két-háromezer korona fizetése van, csak kétszázalékos adót fizet, a szegény gazda­ember, vagy kiskereskedő pedig, a­kinek hasonló a jövedelme, tíz százalék adót is fizet. Mózesnek azt a törvényét kellene életre kelteni, a­melyben elrendelte, hogy a birtokviszonyokat minden öt­ven évben revideálni kell. A föld birtokolása nem lehet abszolút, hanem csak relatív jog, a­mely korlátozható. Meg kellene állapítani a földbirtok­maximumot, hogy minél több ember juthasson földhöz s minél kevesebb legyen a proletár. Po­­lónyi igazságügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy nem bízik az esküdtszékekben, márvány­­kőbe kellene vésni; ő ezt már régen nagyon jól tudja , kimondja nyíltan, hogy a bíróságoktól csak osztályitélkezést és nemzetiségi politikai ítélkezést várhatunk. (Ellentmondások.) Elnök figyelmezteti, hogy a bíróságokat így megrágalmazni nem szabad, s ha ezt a témát folytatja, akkor megvonja tőle a szót. (Nagy zaj a nemzetiségi padokban, élénk tetszés a balol­dalon.) Juriga Nándor : Alkalmazzanak minden falu­ban hites tolmácsot, a­ki a hivatalos iratokat a magyarul nem értőknek megmagyarázza. A nemzetiségeknek nincsen szükségük izgatókra; tíz Juriga nem ébreszthette volna úgy föl a tót

Next