Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 52-64. szám)

1907-03-01 / 52. szám

Péntek, márczius 1. AZ ÚTJSÁG Mérey Lajosé, a­mely azt czélozza, hogy a kér­vényt minden reakc­iós tartalmával együtt pár­­tolólag adják ki a kormánynak és Zakariás Jánosé, mely szerint a kérvényt azzal adják ki a kor­mánynak, hogy az abban foglalt észrevételeket, panaszokat tegye mérlegelés tárgyává. Justh Gyula csak a Zakariás-féle javaslatot tartja elfoga­­dandónak, s azt hiszi, hogy mikor a párt hír­nevéről van szó, a kisebbség a maga intenczióit alárendeli a többség véleményének. Bethlen István gróf azt mondja, hogy a gazdák érdekében tenni kellene valamit, az örökös ígérgetések helyett utasítsák a kormányt, hogy intézkedjék. Lacimé Hugó bizonyos kényszerűséggel járul Zakariás indítványához, de ezt módosítani sze­retné oly irányban, hogy a kormány utasíttassék a kérvényben érintett kérdések sürgős meg­oldására. Nagy Emil is ezt óhajtaná. Justh Gyula az utasítást most fölösleges­nek tartja. Bozóky Árpád azt akarja, hogy a sajtó ellen semmiféle rendszabályt ne hozzanak s már ezért is ellenzi a kérvény támogatását. Günther Antal hangoztatja, hogy az ő állás­pontja a sajtó ügyében ismeretes, az esküdt­székről is elmondta már véleményét. Április elseje és tizenkettedike között ankétet szándékozik összehívni, a sajtó hivatott képviselőinek be­vonásával. Több felszólalás volt ezeken kívül, azzal a tendencziával, hogy óvakodjék a párt minden reakczionárius színezettől, mert ez ma kétszeres súlylyal esnék mérlegbe a függetlenségi párt ellen. Végül egyhangúlag Zakariás módosítványa mellé állottak, a­mit azután a Ház nyílt ülésében az alkotmánypárt részéről is elfogadtak. A »liberalizmus« és a reakc­ió lovagias ügye így befejezést is nyert volna, ha Günther Antal és Andrássy Gyula gróf föl nem szólal és szembe nem helyezkedik egy és más ponton a koalíczió konzervatív rétegeivel. Zajos tetszés honorálta a beszédeket, különö­sen Andrássy grófét. A függetlenségi párt és az alkotmánypárt egy része valósággal tüntetett Andrássy gróf mellett. A néppárt padjaiból is fel­hangzott néhány éljenkiáltás. De a perifériák igen egykedvűen s meglehetős hideg nyugalommal üldö­géltek. És a perifériák tömöttek voltak. Némelyek azt mondják, hogy Andrássy Gyula gróf ma sorakozót tútt az esetleges indulásra. Mások meg azt, hogy a koaliczió megtépázott presztízsét védelmezte, mikor a liberalizmus hur­jait pengette s egy csöpp rózsa-olajat öntött a koaliczió mosdóvizébe. De csak éppen egy csöppet.­­ Polónyi Géza és a birósági aljegyzők. A volt igazságügyminiszter ominózus hagya­tékában nem utolsó a bírósági aljegyzők mély­séges fölháborodása sem. A Polónyi-féle mézes ígéretekkel senki sem járt olyan rosszul, mint ők. A Szegeden keletkezett bírósági függet­lenségi mozgalom leszerelésére ugyanis Polónyi kiváltképpen őket használta föl. A joggyakor­nokok és aljegyzők nála járt deputácziójának mindent beígért, sőt arról is biztosította őket, hogy többet fognak kapni, mint a­mennyit ők maguk is kérnek. Erre ráduplázott a kép­viselőházban egyik beszédében, a­hol azt ígérte be, hogy az 1907. évi budget elfogadása után valamennyi birói vizsgálatot tett aljegyző jegyzővé fog előlépni, s a későbbiek is azonnal előlépnek, mihelyest a birói vizsgálatot lete­szik. Ennek annál inkább örültek az aljegyzők, mivel 7—8 éves aljegyzők is vannak köztük sokan és ezek közt is bőven olyanok, a­kik már 3—4 év óta letették a birói vizsgálatot. És mi lett az eredmény ? Az, hogy a Polónyi által visszahagyott kinevezési lis­tán — 112 al­jegyző lépett elő. Ha meggondoljuk, hogy a mintegy 700 fejből álló aljegyzői státusból úgy 500 van birtokában a birói képesítésnek , látni­való, hogy a Polónyi-féle nagy ígéret még negyedében sem teljesült. Az elkeseredés annál nagyobb, mivel most már — közhit szerint — 4—5 esztendőre vége van a méltányos rendezésnek. Ez pedig nagyon sokakra lesújtó. Meg kell gondolni, hogy a birói szukreszcrenczia aljegyzői állapotában 26—28 éves fiatal emberek is sokan vannak, a­kik így megérik a 30 évet is a­nélkül, hogy csak jegyzők is lehetnének. És továbbkínlód­­nak a XI. fizetési osztályban magas kvalifiká­­cziójukkal, holott az adminisztratív szakokban már 22—24 éves korú segédfogalmazók is bő­ven vannak, teljes 1000 koronával magasabb alapfizetéssel. — Hogy ez a metódus milyen hatással lesz a birói kar szelekcziójára is, könnyű belátni. Polónyi rövid minisztersége mindenesetre »mély nyomokat« hagyott maga után a magyar igazságügy mezején.­­ Állami végrehajtók mozgalma. A szegedi pénzügyigazgatóság állami végrehajtói emlékirat­tal fordultak a pénzügyminisztériumhoz s kör­iratban hasonló eljárásra szólították fel összes kartársaikat. Emlékiratukban említést tesznek arról, hogy míg kineveztetésük középiskolai érett­ségihez van kötve a munkakörük bármelyik fo­galmazó munkakörével egyenlő, addig ők csak XI. és X. fizetési osztályba vannak sorozva. Mivel még a kezelő­személyzet is előnyösebb helyzetben van, az állami végrehajtók mostani helyzetük javítását, előhaladásuknak a többi egyenlő képesítéssel bíró tisztviselők előhaladásá­­val egyenlő módon való biztosítását és a végre­hajtói czím eltörlését kérelmezték, kedvesek és előzékenyek, olykor önfeláldozók ebben a mi időnkben. Természetesen a kis dolgokban. Hogy belsőleg is olyanok legyenek, nem lényeges. Elég ha ilyeneknek látszanak. Ebbe az elegancziába tartozik az az úr is, a­kinek mindig fenomenális szivartárczája van; benne finom nyakravalós szivarok és aranyos végű egyiptomi czigarettek. Imponál vele. A­hol elegáns akar lenni, ebből kínálja az ismerőseit. Sértés, ha a megkínált egyén a tüneményes szivartárczát meg nem bámulja. Az egyik jó ismerősöm pedig meséli: — Volt nekem egy elegáns jó emberem, a­ki csak úgy olvadozott az előzékenységtől és a szívességtől. Mesés szivartárczái voltak. Egyszer valami különös, Gloriosus nevű szivar­ral kínált meg belőle. Nagyon dicsértem a szivart, a­mire ő előzékenyen folytatta : — Ugy­e pompás ? Ha ízlik önnek, a napokban küldök száz darabot. Csak én tudom a forrást. El voltam bájolva, de nem is tiltakoztam nagyon, mivel én ennek az urnak nemrég valami igen jó szolgálatot tettem. Az a be­nyomásom volt, hogy most diszkrét módon iparkodik nekem valami revanche-ot adni. Valóban, néhány nap múlva meg is kap­tam egy szintén előkelő szivarközvetítő ezég­­től a száz darab Gloriosus-sziv­art. Annak rendje szerint alá is írtam a szállító ezég átvételi jegyét és levélben meg is köszöntem elegáns ismerősömnek az illatos küldeményt. Néhány hétig azután volt mit szagolni a környezetemnek, mivel a szivarok csak­ugyan pompásak voltak. Már a szagukról is megfeledkeztem, a­mikor úgy új esztendő után számlát kapok a czégtől, hogy fizessek 196 korona 40 fillért száz darab Gloriosus-szivarért. Tér inget­tét, itt hiba van. Elmegyek a czéghez, de ott az általam aláírt átvételi jegyet mutatják fel. Ez ellen nem lehet szólni. Élénken tudakozódtam elegáns jóemberem után, de erre diszkréten mosolyogtak : — Igen, igen ! Több száz korona szivar­­számlája van neki is, de már hónapok óta külföldre költözött. Azt hiszszük, nem hagyott vissza mást Budapesten, csak adósságot. Megcsikorítottam a fogamat, kivettem a pénztárc­ámat, kifizettem a 196 korona 40 fillért és megfogadtam magamban, hogy soha sem szívok többé Gloriosus-szivart. (Jóslat.) Legyen az utolsó eset is egy kis Panama. De ez még régebben történt. Ak­kor, a­mi­kor még nem volt az, a­mi most van, de az volt, a­mi nem lesz soha többé. Olyantól tudom, a­ki ott volt. Az 1873-ik évben is tele volt Panamákkal a levegő. De azoknak akkor még nem volt olyan szép nevük. Egyszerűen »lopásoknak« hívták, a­mi kőkorszakbeli elnevezés volt. A Deák-korszak alkonyodott. * Az alkot­mány mézes esztendei megsavanyodtak. A nemzetközi piaczon a Krach előszelét lehetett érezni. Az országban dúlt a szabad uzsora. A föld mozgott. Az ország maga is uzsoraköl­­csönökből élt, de a vasútépítésnél »minden­féle« dühöngött. A képviselőház tanácskozása merő gyanúsításokból állott. Szóval kutya idők voltak. A­ki nálunk a hetvenes évek történetét egyszer meg fogja írni, azzal fogja végezni, hogy ennek a mi nemzetünknek csakugyan van külön gond­viselése. Egy csomó aggódó képviselő a késő esti órákig nyugtalankodott a deák-párti klubban. Tele voltak félelemmel és aggodalommal. Mi lesz az országból, ha ez így megy tovább ? Mert akkor még voltak olyan bölények is, a­kik igazán tudtak aggódni. A társaság együtt ment azután az »Ist­­ván«-ba vacsorázni, de útközben még mindig az ország vagyonában történt harácsolásokról és az öldöklő gyanúkról beszélgettek. Wahrmann Móricz is velük volt, a­ki mint pénzember többet látott a többinél, de ő is tele volt nyugtalansággal. Az egyik öreg képviselő, a­ki a »nagy kort« még közelről látta, elkeseredve sóhaj­tott föl : — Édes istenem , ilyen időkről fogalmunk sem volt nekünk akkor. Csak azt szeretném még tudni halálom előtt, hogy ugyan utánunk is így fog-e menni minden ? Akkor is meg­­lesznek-e ezek a harácsolások, lopások, pro­víziók, meg mindenfélék. Nem , nem hihetem. Wahrmann Móricz megállt. — Hát tudod mit. Én fiatalabb vagyok náladnál, de ezekből a dolgokból többet lát­tam, és tudom, a­mit tudok. Nohát, az utá­nunk következő nemzedék ki fog minket ne­vetni, hogy milyen tudatlan, naiv szamarak voltunk mi ebben a korban. Ha valakinek kedve tartja, hát nevessen. 3 . A tűzrendészeti törvényjavaslatot ma foly­tatólagosan tárgyalták a belügyminisztériumban. Az értekezleten Bölcs Gyula tanácsos elnöklete alatt Óvári Ferencz dr. országgyűlési képviselő, Lukács Gyula és Szily József dr. vettek részt. A mai tárgyalás főpontja az önkéntes tűzoltói intézménynek a törvényjavaslatba való beillesz­tése volt, a­mi­rvári dr. által kidolgozott terve­zet alapján sikerült is.­­ A horvát országgyűlés. Ma a horvát ország­gyűlés kevesebb inc­idenssel tanácskozott, mint rendesen. Az ülésen — a­mint Zágrábból jelentik — a napirend előtt személyes kérdésben Biester Nán­dor kért szót Supilónak a pángermanizmus ellen való tegnapi fejtegetései miatt. Kijelenti, hogy a németek Horvátországnak épp oly­an fiai, mint a horvátok és a szerbek. Ha valahol kitűzik a vörös-fekete-aranyszínű zászlót, az nem a pán­germanizmus jele, hanem csak annyit jelent, hogy ott németek vannak. Ez a zászló nem állami zászló. Elegovics dr. : Le a német zászlóval! Le a szerb zászlóval! Miért vette le ön a horvát zászlót ? Riester esküszik, hogy ő ezt nem tette, s hogy ilyet ő rá senki sem bizonyíthat. A bánra hivat­kozik, a­ki minden nemzetiség szabad fejlődését megígérte. A Ház azután áttér a költségvetés részletes tárgyalására. Kulmer Miroszláv gróf Percsics József képviselő legutóbbi fejtegetéseivel foglal­kozik. Elegovics képviselő nem fogadja el a költ­ségvetés tárgyalás alatt levő pontját, mert a kon nolens volens a magyarok akaratát kénytelen keresztülvinni. A horvát nemzet erejétől elvárja, hogy nem engedi meg azt, hogy a pangermaniz­­mus lábra kapjon. A koalíc­ió boszo­ politikát űz a volt osztályfőnökökkel szemben. Gyalázat, ha valaki Boszniáról úgy beszél, a­mint Supilo kép­viselő tette. Bosznia kérdésében a horvát nemzet ereje fog dönteni. Frank dr. a tegnap történtekkel foglalkozva ismétli, hogy Supilo Boszniáról mondott beszé­

Next