Az Ujság, 1907. március (5. évfolyam, 52-64. szám)
1907-03-01 / 52. szám
Péntek, márczius 1. AZ ÚTJSÁG Mérey Lajosé, amely azt czélozza, hogy a kérvényt minden reakciós tartalmával együtt pártolólag adják ki a kormánynak és Zakariás Jánosé, mely szerint a kérvényt azzal adják ki a kormánynak, hogy az abban foglalt észrevételeket, panaszokat tegye mérlegelés tárgyává. Justh Gyula csak a Zakariás-féle javaslatot tartja elfogadandónak, s azt hiszi, hogy mikor a párt hírnevéről van szó, a kisebbség a maga intenczióit alárendeli a többség véleményének. Bethlen István gróf azt mondja, hogy a gazdák érdekében tenni kellene valamit, az örökös ígérgetések helyett utasítsák a kormányt, hogy intézkedjék. Lacimé Hugó bizonyos kényszerűséggel járul Zakariás indítványához, de ezt módosítani szeretné oly irányban, hogy a kormány utasíttassék a kérvényben érintett kérdések sürgős megoldására. Nagy Emil is ezt óhajtaná. Justh Gyula az utasítást most fölöslegesnek tartja. Bozóky Árpád azt akarja, hogy a sajtó ellen semmiféle rendszabályt ne hozzanak s már ezért is ellenzi a kérvény támogatását. Günther Antal hangoztatja, hogy az ő álláspontja a sajtó ügyében ismeretes, az esküdtszékről is elmondta már véleményét. Április elseje és tizenkettedike között ankétet szándékozik összehívni, a sajtó hivatott képviselőinek bevonásával. Több felszólalás volt ezeken kívül, azzal a tendencziával, hogy óvakodjék a párt minden reakczionárius színezettől, mert ez ma kétszeres súlylyal esnék mérlegbe a függetlenségi párt ellen. Végül egyhangúlag Zakariás módosítványa mellé állottak, amit azután a Ház nyílt ülésében az alkotmánypárt részéről is elfogadtak. A »liberalizmus« és a reakció lovagias ügye így befejezést is nyert volna, ha Günther Antal és Andrássy Gyula gróf föl nem szólal és szembe nem helyezkedik egy és más ponton a koalíczió konzervatív rétegeivel. Zajos tetszés honorálta a beszédeket, különösen Andrássy grófét. A függetlenségi párt és az alkotmánypárt egy része valósággal tüntetett Andrássy gróf mellett. A néppárt padjaiból is felhangzott néhány éljenkiáltás. De a perifériák igen egykedvűen s meglehetős hideg nyugalommal üldögéltek. És a perifériák tömöttek voltak. Némelyek azt mondják, hogy Andrássy Gyula gróf ma sorakozót tútt az esetleges indulásra. Mások meg azt, hogy a koaliczió megtépázott presztízsét védelmezte, mikor a liberalizmus hurjait pengette s egy csöpp rózsa-olajat öntött a koaliczió mosdóvizébe. De csak éppen egy csöppet. Polónyi Géza és a birósági aljegyzők. A volt igazságügyminiszter ominózus hagyatékában nem utolsó a bírósági aljegyzők mélységes fölháborodása sem. A Polónyi-féle mézes ígéretekkel senki sem járt olyan rosszul, mint ők. A Szegeden keletkezett bírósági függetlenségi mozgalom leszerelésére ugyanis Polónyi kiváltképpen őket használta föl. A joggyakornokok és aljegyzők nála járt deputácziójának mindent beígért, sőt arról is biztosította őket, hogy többet fognak kapni, mint amennyit ők maguk is kérnek. Erre ráduplázott a képviselőházban egyik beszédében, ahol azt ígérte be, hogy az 1907. évi budget elfogadása után valamennyi birói vizsgálatot tett aljegyző jegyzővé fog előlépni, s a későbbiek is azonnal előlépnek, mihelyest a birói vizsgálatot leteszik. Ennek annál inkább örültek az aljegyzők, mivel 7—8 éves aljegyzők is vannak köztük sokan és ezek közt is bőven olyanok, akik már 3—4 év óta letették a birói vizsgálatot. És mi lett az eredmény ? Az, hogy a Polónyi által visszahagyott kinevezési listán — 112 aljegyző lépett elő. Ha meggondoljuk, hogy a mintegy 700 fejből álló aljegyzői státusból úgy 500 van birtokában a birói képesítésnek , látnivaló, hogy a Polónyi-féle nagy ígéret még negyedében sem teljesült. Az elkeseredés annál nagyobb, mivel most már — közhit szerint — 4—5 esztendőre vége van a méltányos rendezésnek. Ez pedig nagyon sokakra lesújtó. Meg kell gondolni, hogy a birói szukreszcrenczia aljegyzői állapotában 26—28 éves fiatal emberek is sokan vannak, akik így megérik a 30 évet is anélkül, hogy csak jegyzők is lehetnének. És továbbkínlódnak a XI. fizetési osztályban magas kvalifikácziójukkal, holott az adminisztratív szakokban már 22—24 éves korú segédfogalmazók is bőven vannak, teljes 1000 koronával magasabb alapfizetéssel. — Hogy ez a metódus milyen hatással lesz a birói kar szelekcziójára is, könnyű belátni. Polónyi rövid minisztersége mindenesetre »mély nyomokat« hagyott maga után a magyar igazságügy mezején. Állami végrehajtók mozgalma. A szegedi pénzügyigazgatóság állami végrehajtói emlékirattal fordultak a pénzügyminisztériumhoz s köriratban hasonló eljárásra szólították fel összes kartársaikat. Emlékiratukban említést tesznek arról, hogy míg kineveztetésük középiskolai érettségihez van kötve a munkakörük bármelyik fogalmazó munkakörével egyenlő, addig ők csak XI. és X. fizetési osztályba vannak sorozva. Mivel még a kezelőszemélyzet is előnyösebb helyzetben van, az állami végrehajtók mostani helyzetük javítását, előhaladásuknak a többi egyenlő képesítéssel bíró tisztviselők előhaladásával egyenlő módon való biztosítását és a végrehajtói czím eltörlését kérelmezték, kedvesek és előzékenyek, olykor önfeláldozók ebben a mi időnkben. Természetesen a kis dolgokban. Hogy belsőleg is olyanok legyenek, nem lényeges. Elég ha ilyeneknek látszanak. Ebbe az elegancziába tartozik az az úr is, akinek mindig fenomenális szivartárczája van; benne finom nyakravalós szivarok és aranyos végű egyiptomi czigarettek. Imponál vele. Ahol elegáns akar lenni, ebből kínálja az ismerőseit. Sértés, ha a megkínált egyén a tüneményes szivartárczát meg nem bámulja. Az egyik jó ismerősöm pedig meséli: — Volt nekem egy elegáns jó emberem, aki csak úgy olvadozott az előzékenységtől és a szívességtől. Mesés szivartárczái voltak. Egyszer valami különös, Gloriosus nevű szivarral kínált meg belőle. Nagyon dicsértem a szivart, amire ő előzékenyen folytatta : — Ugye pompás ? Ha ízlik önnek, a napokban küldök száz darabot. Csak én tudom a forrást. El voltam bájolva, de nem is tiltakoztam nagyon, mivel én ennek az urnak nemrég valami igen jó szolgálatot tettem. Az a benyomásom volt, hogy most diszkrét módon iparkodik nekem valami revanche-ot adni. Valóban, néhány nap múlva meg is kaptam egy szintén előkelő szivarközvetítő ezégtől a száz darab Gloriosus-szivart. Annak rendje szerint alá is írtam a szállító ezég átvételi jegyét és levélben meg is köszöntem elegáns ismerősömnek az illatos küldeményt. Néhány hétig azután volt mit szagolni a környezetemnek, mivel a szivarok csakugyan pompásak voltak. Már a szagukról is megfeledkeztem, amikor úgy új esztendő után számlát kapok a czégtől, hogy fizessek 196 korona 40 fillért száz darab Gloriosus-szivarért. Tér ingettét, itt hiba van. Elmegyek a czéghez, de ott az általam aláírt átvételi jegyet mutatják fel. Ez ellen nem lehet szólni. Élénken tudakozódtam elegáns jóemberem után, de erre diszkréten mosolyogtak : — Igen, igen ! Több száz korona szivarszámlája van neki is, de már hónapok óta külföldre költözött. Azt hiszszük, nem hagyott vissza mást Budapesten, csak adósságot. Megcsikorítottam a fogamat, kivettem a pénztárcámat, kifizettem a 196 korona 40 fillért és megfogadtam magamban, hogy soha sem szívok többé Gloriosus-szivart. (Jóslat.) Legyen az utolsó eset is egy kis Panama. De ez még régebben történt. Akkor, amikor még nem volt az, ami most van, de az volt, ami nem lesz soha többé. Olyantól tudom, aki ott volt. Az 1873-ik évben is tele volt Panamákkal a levegő. De azoknak akkor még nem volt olyan szép nevük. Egyszerűen »lopásoknak« hívták, ami kőkorszakbeli elnevezés volt. A Deák-korszak alkonyodott. * Az alkotmány mézes esztendei megsavanyodtak. A nemzetközi piaczon a Krach előszelét lehetett érezni. Az országban dúlt a szabad uzsora. A föld mozgott. Az ország maga is uzsorakölcsönökből élt, de a vasútépítésnél »mindenféle« dühöngött. A képviselőház tanácskozása merő gyanúsításokból állott. Szóval kutya idők voltak. Aki nálunk a hetvenes évek történetét egyszer meg fogja írni, azzal fogja végezni, hogy ennek a mi nemzetünknek csakugyan van külön gondviselése. Egy csomó aggódó képviselő a késő esti órákig nyugtalankodott a deák-párti klubban. Tele voltak félelemmel és aggodalommal. Mi lesz az országból, ha ez így megy tovább ? Mert akkor még voltak olyan bölények is, akik igazán tudtak aggódni. A társaság együtt ment azután az »István«-ba vacsorázni, de útközben még mindig az ország vagyonában történt harácsolásokról és az öldöklő gyanúkról beszélgettek. Wahrmann Móricz is velük volt, aki mint pénzember többet látott a többinél, de ő is tele volt nyugtalansággal. Az egyik öreg képviselő, aki a »nagy kort« még közelről látta, elkeseredve sóhajtott föl : — Édes istenem , ilyen időkről fogalmunk sem volt nekünk akkor. Csak azt szeretném még tudni halálom előtt, hogy ugyan utánunk is így fog-e menni minden ? Akkor is meglesznek-e ezek a harácsolások, lopások, províziók, meg mindenfélék. Nem , nem hihetem. Wahrmann Móricz megállt. — Hát tudod mit. Én fiatalabb vagyok náladnál, de ezekből a dolgokból többet láttam, és tudom, amit tudok. Nohát, az utánunk következő nemzedék ki fog minket nevetni, hogy milyen tudatlan, naiv szamarak voltunk mi ebben a korban. Ha valakinek kedve tartja, hát nevessen. 3 . A tűzrendészeti törvényjavaslatot ma folytatólagosan tárgyalták a belügyminisztériumban. Az értekezleten Bölcs Gyula tanácsos elnöklete alatt Óvári Ferencz dr. országgyűlési képviselő, Lukács Gyula és Szily József dr. vettek részt. A mai tárgyalás főpontja az önkéntes tűzoltói intézménynek a törvényjavaslatba való beillesztése volt, amirvári dr. által kidolgozott tervezet alapján sikerült is. A horvát országgyűlés. Ma a horvát országgyűlés kevesebb incidenssel tanácskozott, mint rendesen. Az ülésen — amint Zágrábból jelentik — a napirend előtt személyes kérdésben Biester Nándor kért szót Supilónak a pángermanizmus ellen való tegnapi fejtegetései miatt. Kijelenti, hogy a németek Horvátországnak épp olyan fiai, mint a horvátok és a szerbek. Ha valahol kitűzik a vörös-fekete-aranyszínű zászlót, az nem a pángermanizmus jele, hanem csak annyit jelent, hogy ott németek vannak. Ez a zászló nem állami zászló. Elegovics dr. : Le a német zászlóval! Le a szerb zászlóval! Miért vette le ön a horvát zászlót ? Riester esküszik, hogy ő ezt nem tette, s hogy ilyet ő rá senki sem bizonyíthat. A bánra hivatkozik, aki minden nemzetiség szabad fejlődését megígérte. A Ház azután áttér a költségvetés részletes tárgyalására. Kulmer Miroszláv gróf Percsics József képviselő legutóbbi fejtegetéseivel foglalkozik. Elegovics képviselő nem fogadja el a költségvetés tárgyalás alatt levő pontját, mert a kon nolens volens a magyarok akaratát kénytelen keresztülvinni. A horvát nemzet erejétől elvárja, hogy nem engedi meg azt, hogy a pangermanizmus lábra kapjon. A koalíció boszo politikát űz a volt osztályfőnökökkel szemben. Gyalázat, ha valaki Boszniáról úgy beszél, amint Supilo képviselő tette. Bosznia kérdésében a horvát nemzet ereje fog dönteni. Frank dr. a tegnap történtekkel foglalkozva ismétli, hogy Supilo Boszniáról mondott beszé