Az Ujság, 1907. június (5. évfolyam, 130-142. szám)
1907-06-01 / 130. szám
Szombat, június 1. az újság — Batthyány Tivadar gróf lemondása. Gróf Batthyány Tivadar, a függetlenségi párt alelnöke, — hir szerint — lemondott erről a tisztéről. A lemondólevelet a múlt héten eljuttatta Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszterhez, mint a függetlenségi párt elnökéhez. Kossuth azonban még nem terjesztette a lemondást a párt elé. A lemondás egyrészt a miatt az elutasítás miatt történt, amelyben a párt a bécsi pozsonyi villamos vasút tervét részesítette, másrészt a miatt, hogy a vasúti pragmatika dolgában Batthyány gróf ellentétbe került a pártelnökkel, Kossuth Ferenczczel. Batthyány gróf nagy elfoglaltságára hivatkozva, ismét kérte Kossuthot, hogy azelnökségtől való fölmentését siettesse. Egy történeti példa. Baráti kézből kapjuk a következő sorokat : Mac Donagh hírneves munkáját olvasom ,az angol parlamentről«. Aktuálisnak tartom belőle czitálni, mit tartott lord Beaconsfield a koalíczióról. Szó szerint idézem : »1852-ben az alsóház ülésén, amelyen Derby lord első minisztériuma — amelyben Disraeli a kincstár kanczellárja tisztjét viselte — megbukott Gladstone egy módosítása következtében, amelyet egy költségvetési tételhez nyújtott be a whigek, radikálisok és peelisták támogatásával, Disraeli (lord Beaconsfield) a szavazás előtt harczias beszédében ezeket mondta : »Tudom, hogy egy koalícióval állok szemközt. A kombináczió sikerülhet, efféle kombinácziók már azelőtt is sikerültek, de a koalícziók, ha sikeresek voltak is, mindig azt tapasztalták, hogy diadaluk csak rövid ideig tart. Azt az egyet tudom, hogy Angolország nem szereti a koalícziókat.« A szóban forgó koalíczió Abercromby és Russel lordok vezetése alatt csakugyan nem is volt sikeres. »Minden koalicziós kormány nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a tagjai egyetértsenek« — monda sir Bulwer Lytton Edward. Ebben az esetben nézeteik messze szétágaztak.« Zichy Aladár gróf szövetkezetei. Híre járt ma, hogy Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter bizonyos hitel- és fogyasztási szövetkezeteknél érdekelve van és hogy ezek érdekében állami segélyt akar közvetíteni. A kormány ezt a hírt ma este megczáfoltatta. A Kossuth és a kisiparosok. A budapesti ipari szövetkezetek elnökei értekezletet tartottak a kisiparosok küldöttsége és a kereskedelmi miniszter között tegnapelőtt fölmerült affér tárgyában. Ezután testületileg tisztelegtek Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél. A tisztelgőket Thék Endre vezette s a küldöttségben voltak: Gelléri Mór, Horváth János dr. és Soltész Adolf dr., Bartolffy János, az asztalos-, Bittner János, a hentes-, Baross Soma, a bádogos-, Breitner Lipót, az aranyműves-, Damjanovics Ödön, a czipész-, Fock Géza, a mázoló-, Germán Gyula, az órás-, Glattfelder Jakab, a kovács-, Hermán Ödön, a kárpitos-, Hlatky István, a kádár-, Jakabfy Ferencz, az építő-, Juszt Péter, a fodrász-, Melkó Bertalan, a szíjgyártóipartestület elnöke, Prindl Ede, Sekunda V. József, a pesti, Feti János a budai vegyes ipartestület elnöke, Spolarics György, a sütő-, Stoll Nándor, a női szabó-, Stück Ferencz, a cukrászipartestület elnöke, Vikár Béla, a budapesti szabóiparosok szövetségének elnöke. Thék Endre előadta, hogy mindannyian megbotránkozással vették tudomásul azt az incidenst, amely a miniszter és a kisiparosok nevében nálajárt küldöttség között történt és sajnálkoznak a történtek felett. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter elmondotta, hogy semmi fontosságot sem tulajdonít annak a kellemetlen incidensnek, ami tegnapelőtt történt, mert meg van arról győződve, hogy azok az emberek, akik előtte megjelentek, nem saját értesüléseik folytán fejezték ki véleményüket, melynek sértő módon adtak kifejezést, hanem föl voltak bújtogatva, s fölbujtogatta őket az, amit olvashatni is sok helyen és nagyon is gyakran. Igaz, hogy az első percben zokon vette azt, hogy éppen kisiparosok fogták föl úgy a dolgot, hogy érdekekben semmit sem tesz. Hogy mindazt, amit tenni akar, még nem tehette meg, azt ő maga tudja legjobb. De vegyék figyelembe, hogy mindössze csak egy éve van a kereskedelmi kormány élén, amely idő alatt a kereskedelmi tárca különböző ágaiban kellett igen nagy feladatokat megoldania. Végül hálásan köszöni, hogy nála a kisiparosok e küldöttsége megjelent, hogy a kormányt bizalmáról biztosítsa. A szoczialista párt a választói jogért. A szocziáldemokrata párt erélyes mozgalmat indított az általános választói jog érdekében. Vasárnap kétszáz népgyűlés volt az ország minden részében, ma pedig röpiratot adtak ki 20.000 példányban. A röpirat czime: Jogot a népnek. Ezt a röpiratot az agitácziós röpiratok egész sorozata fogja követni. A vasutasok törvényei. A koalíció holnap, szombaton délután öt órakor közös érekezletet tart a vasutasok fizetéséről és a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatok dolgában. A képviselőház közlekedési bizottsága ma délután Andrássy Géza gróf elnöklésével ülést tartott, amelyen a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Sümegi Vilmos kérte, hogy az alkalmazottak sorából azokat, akik legalább tíz éve végeznek vasúti szolgálatot, a vasúti tisztképző tanfolyamot elvégezték és jogi kvalifikációval is bírnak, a vasúti igazgatósághoz nevezzék ki. Szterényi József államtitkár kijelenti, hogy a kérést a végrehajtási utasításba felveszik. A többi szakaszt a bizottság Lázár Pál, Batthyány Tivadar gróf, Szász József felszólalásai, Szterényi József államtitkár felvilágosításai után elfogadta. Mentelmi ügyek. A képviselőim mentelmi bizottsága ma délelőtt Gál Sándor elöklésével tartott ülésében Hédervári Lehel dr. előadó javaslata alapján felfüggesztette mentelmi jogát Török Ferencz dr. képviselőnek becsületsértési, Blahó Pál kihágási, Ivánka Milán nemzetiség elleni izgatási ügyében, maga az élet, melynek összes czélja itt van, itt, ahol épp mi vagyunk. Küzdelem az élet. Czélja és öröme egy és ugyanaz. Azonban alig hogy rájöttünk e gondolatra, észre veszszük, hogy mögöttünk még hatalmasabb zaj morajlik, melyet épp mi hagytunk hátra. Csodálatos! A mi saját életdalunkat, melyet az imént zúgtunk, most úgy halljuk, mintha más valaki zengené. Kissé magunkhoz térünk, sárgásbarna örvényt vetve a felszínre. Valóban elvesztettünk-e valamit ? Nem ! Ez lehetetlen. S nyugtalan felszíni forgatagban sziszegő tajtékot verünk széjjel, kitágítva medrünket, amennyire lehetséges. De a moraj erősödik, egyre erősödik. Ez tehát nem a mi életünk volt. Kivehetjük, hogy előttünk van és megfigyeljük. Távoli zúgásra vált és rajta kívül egy újabb világnak hangja hallatszik: mintha valami kőfejsze csattogna a parti szíkeken. Mi jön tehát most ? Mi történt ? Előbbi egységünk felbomlik. Hite sincs a patak vizének, megszűnt minden régibb irány és út. Mindnyájan összekeveredtünk, végtelen tömeg apró én ! Előre, tovább ! — gondoljuk mindannyian és széles, sebes, mély áramlat gyanánt előre ömlünk simán, zajtalanul. Szédítő a vágtatás, de egyenletes és tökéletes, sehol a legcsekélyebb forgatag. Nem, ez nem a régi sors ! A part égerfáinak legalsó ágai békésen hajolnak a víz tükrére és leveleik szinte simogatják a habokat. Karcsú nyírfák kacsintanak át az égerfák fölött, csodálkozva rohamukon, mintha annak czéljáról tanakodnának. Kedvünk volna megállapodni. Kissé szégyeneljük, hogy így sietünk a nagy tömeggel, anélkül, hogy tudnák : hová, miért ? Mindnyájan ugyanezt érezhettük, mert vágtatásunk egyszerre megcsillapult s hirtelen megszabadultunk a feszültségtől, melyben voltunk, s lassan elszéledtünk tágas medrünkben idestova. Mindnyájunk előtt világos lett, hogy az élet felfogásában tökéletesen tévedtünk. Mind az az óriás küzködés, melyet véghez vittünk, nem vitt közelebb minket a boldogsághoz. Csupán egyre többet vesztettünk el a reményből, hogy valaha megvalósíthassuk külön vágyainkat. Feloldhatatlan egységben vagyunk és akaratunk nélkül megszabott utat végezünk. Folyásunk csöndesedtével és medrünk szélesedésével a szél az imént fölszántott földek illatát hozta felénk, s mig mi némán valánk, a viz színén ez a suttogás surrant tova : »Nincs neked külön czélod, szegény viz. Esőként hullottál le, megnedvesitetted a földet, azután ér gyanánt csörgedezve megindultál, szennyet szállítottál, apró kőport gyűjtöttél egybe, homokká őrled a zuhogóban s áramoddal az eke alá terítetted őt. Életed olyan, hogy semmit sem ér saját czéljaid hajszolása. Sohasem jutsz oda, ahová törekszel. Nincs külön boldogság. Már ideszállítottad a homokodat, megtetted kötelességedet. Menj békében.« Folyásunk csöndesedten csöndesedett. Elhagytuk az utolsó homokszemecskét is, megtisztultunk és elcsöndesedtünk. — Iránytalanul elszéledtünk. Szemmel láthatólag közeledik az élet vége. « Többé nem tudom egybetartani a társakat, kikkel vándoroltam. Nem bírom szemmel tartani , hol vagyunk, hová megyünk. Nem értem a múltat, nem látom be a jövőt. Elmaradnak a halászó helyek, az unalmas hínárok és vízi növények indái. A partok alacsony vonalakká válnak az éghatár szélén. A közeli és távoli tájak lassan-lassan egybefolynak. Nem érzünk talajt alattunk. Előttünk köd és szürkeség. Többé nem változtatjuk egymáshoz való helyzetünket. Talán nem is mozgunk már. Néha úgy vagyok, mintha én nem is létezném, hanem csak a többiek, máskor meg úgy érzem, hogy egyedül én maradtam meg, a többiek pedig valahová elmentek, ahová én nem követhetem őket . . . Minden csöndes. Mindennek vége , semmi mozgás sincs többé. Ez volt tehát minden ! Mintha örök álomba szédülnék. De mi ez ? Különös ringatást érzek, mely fölemel, majd lebocsát : föl-le, föl-le . . . Nem alszom. Csak mindentől megszabadulok. Ringatózunk, ringatózunk ... Ekkor bensőm megremeg, kéjes remegés jár át. Élek! Én vagyok én, egymagamban. Ismét tündökölhetek, mint a tükör, s az ég színeit szemlélhetem magamon. A nyugvó nap fényében végigsuhanhatok a part kövein és játszadozhatom a kis homokszemek között. De egyszersmind körülölelem a földkerekséget, több világrész partjait moshatom egyszerre. A nevem : világtenger. Nagy és szabad az én utam. Szebbről víz még nem álmodhatott. S legnagyobb örömet okoz az a tudat, hogy minden, aminek neve víz, én belém ömöl, a hogy egyetlen csepp sem veszik el. Azokat, melyek a föld mélyébe szivárognak, a forrás tisztán hozza vissza a napvilágra, a patak a folyamba, a folyamon belém siet. S a mely cseppeket a forgatag a part köveire dob, melyeket a nap fölszárit, azok felhőkbe szállnak s ismét lehullanak és velem egyesülnek. Mert én magam küldöm őket köd alakjában a föld fölé, s ők visszatérnek hozzám és ők bennem élnek s én ő bennük- 3 . A dijnokok mozgalma. Az Állami Dijnokok Országos Szövetsége a dijnokok jobb megéhetésére és jövőjük biztosítására vonatkozó törvénytervezetet készített, melynek érdekében országos mozgalmat indítanak. Május hó 28-án a szövetség védnöke, Batthyány Tivadar gróf jelenlétében értekezletet tartottak a dijnokok. Az ülés megnyitása után Adorján alelnök üdvözölte Batthyány grófot. Majd Havasi szövetségi titkár vázolta az állami dijnokok végtelenül sanyarú helyzetét. A titkár szavaira Batthyány gróf reflektált. Helyeselte, hogy a dijnokság szervezkedéssel igyekszik állapotán javítani. Hellenreiner, Németh, Schlachte, Kobold és Világhy választmányi tagok hozzászólása után