Az Ujság, 1907. június (5. évfolyam, 143-155. szám)

1907-06-16 / 143. szám

_ _________AZ ÚJSÁG Vasárnap, június 16.­ képviselőházba. A legeltetés kérdésében hajlandó megvizsgáltatni a helyszint egy erdész és gyakor­lati gazda által, a ki az állattenyésztés érdekeit is szemügyre veszi s a­kik jelentést tesznek arról, hogy micsoda területeket kellene a legeltetés czél­­jaira átengedni. Felkérte Mezőssy Béla államtitkárt, hogy a Székelyföldön személyesen győződjék meg a viszonyokról. Hangoztatta végül azt is, hogy olyan időben, a­midőn a székelyekről senki sem beszélt, létesítette a székelyföldi akc­iót. Orbán Ottó báró megköszönte a miniszter érdeklődését a székelyföldi dolgok iránt s ezután Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél tisz­telgett a küldöttség. Kossuth Ferencz legnagyobb örömének adott kifejezést afelett, hogy maga körül láthatja a szé­kelyeket, a kik iránt gyermekkora óta mindig a legnagyobb rokonszenvet viseltetett és a­kik abban az időben, midőn Erdély volt a magyar független államiság utolsó védbástyája, a bástya­ormokon vitéz katonák voltak. Szivén viseli a székelyek anyagi érdekeit is és reméli, hogy tevé­kenysége, h­a nem is a közel jövőben, de minden­esetre megtermi áldásos gyümölcseit. P* A képviselők ezután a küldöttség számos tag­ját mutatták be a miniszternek, ki kezet szorított s beszélgetésbe elegyedett velük. Egy idős paraszt­­gazda elsárgult papírlapot húzott elő zsebéből: Kossuth Lajos egy levelét, melyet a székelyekhez intézett. A székelyek végül föltelepedtek a képviselő­ház karzatára, de hamar elunták a gyönyörűséget, mert csak horvát szót hallottak. A székely küldöttség tagjai délután a József főherczeg-szállóban értekezletet tartottak, a­melyen Orbán Ottó báró, Betegh Pál lapszerkesztő, Nagy György és Sümegi Vilmos országgyűlési képviselők nagy részletességgel felvilágosították a küldöttség tagjait azon nyilatkozatok jelentőségéről, a­me­lyeket ma délelőtt Kossuth Ferencz kereskedelem­ügyi és Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter adott a küldöttségnek. — Az alkotmánybiztositékok ellen. Prágából telefonálják lapunknak, hogy Czernin Ottokár gróf, volt reichsrathi képviselő a »Bohemia« mai számában hosszabb czikket közöl, a melyben a magyar alkotmánybiztositékok kérdésével fog­lalkozik. Czernin gróf élesen tiltakozik az ellen, nekem már csak egy szélem van : az, hogy végrehajthassam ezt az elhatározásomat! Tu­dom, hogy ezt a szért lesve, nem szabad el­árulnom magamat, nem szabad sejtetnem a szándékomat, mert az ostobák őrültnek tart­hatnának és meghiúsíthatnák a tervem végre­hajtását. Meglátod, óvatosabb leszel­, mint valaha és senki se fog gyanítani semmit, addig a pillanatig, a­mikor : gyere elé parabellám, beléje mind a hatvannégy golyót! ... S a szemében valami iszonyú fény égett. Azt már nem tudom, hogyan kerültem ki a szobából. Azt se volnék képes elmondani, micsoda lelki küzködésen mentem át. Csak azzal számolhatok be, hogy mikép­pen alkudtam meg a lelkiismeretemmel. Nem mertem elárulni a beszélgetésünket, csak annyit mondtam a legközelebbi rokonai­nak, hogy figyeljék meg Richárd bácsit. Hivat­koztam arra, hogy furcsákat beszél, néha összefüggéstelenül . . . aztán valami sajátságos fényt látok a szemében . . . figyeljék meg és figyeltessék meg orvossal, de nagyon óvato­san . . . mert hiszen vannak ravasz őrültek is, a­kik semmivel se árulják el magukat, a­míg a rögeszméjük nem kerül szóba.­­ Megfigyelték, megfigyeltették és nem vet­tek észre rajta semmit, a­mit a legkevésbé is gyanúsnak találhattak volna. A családban elvégezték, hogy hallucziná­­lok és hogy egyelőre semmi ok sincs a szana­tóriumi kezelésre. Ha csakugyan mutatkozni fog valami gyanús jelenség, azt még ideje­korán, igen hamar észre fogják venni — a hivatalában. De ott se vettek észre semmit. És engem még jó sokáig gyötört a halálos aggodalom : ha egyszer lelő valakit az utczán hogy a korong Magyarországnak még további enged­ményeket tegyen. Érvelése abban csúcsosodik ki, hogy az alkotmánybiztosíték Magyarország részére nem önczél, hanem csupán eszköz arra, hogy ennek védelme alatt az uralkodó jogait csorbítsa és a koronát a 48-as diktatúra jármába hajtsa. A czikkíró ezután a korona és a parlament harczát két hadvezér küzdelméhez hasonlítja, a­melynek során az egyik arra akarja hinni ellenfelét, hogy sánczokat emeljen neki, a­melyek mögül azután fedve annál inkább támadhassa őt. Adandó körül­mények között még megismétlődhetik a Fejérváry­­korszak a maga királyi biztosaival. Ezt a végső fegyvert nem szabad kiadni a kézből. Mert­ ha ezt tenné a korona, akkor magát is, minden utódját is alternatíva elé állítaná : vagy alá kell vetnie magát a parlament diktatúrájának, vagy be kell hoznia a katonai diktatúrát.­­ Tisza István gróf és Bihar megye. Nagy­várasról telefonálja tudósítónk . Bihar vármegye első (politikai) szakosztálya ma délelőtt 10 órakor ülést tartott, a­melyen mintegy hatvan bizottsági tag vett részt. Az ülést Glatz Antal főispán nyitotta meg s üdvözölve a résztvevőket, bejelentette, hogy az I. szakosztály elnökévé Tisza István grófot jelöli. A bizottsági tagok nagy lelkesedéssel fogad­ták e kijelentést s Tisza István grófot egyhangúlag megválasztották. Az elnöki széket ezután, arra való tekintettel, hogy Tisza gróf csak hétfőn érkezik Nagyváradra, Sahlenberg Károly foglalta el. A napirend legérdekesebb pontja volt Szatmár vár­megye­­ átirata a kormány üdvözlése tárgyában. Az előadói javaslat azt ajánlja, hogy az átiratot egyszerűen vegyék tudomásul. A vármegye ez állás­­foglalását Miskolczy Ferencz alispán okolta meg, kifejtve, hogy a kormány ténykedésében a somogy­­ megyei bizalomkérő átirat elvetése óta sem állott be változás. Glatz főispán e szavaknál tagadólag int. A bizottsági tagok az előadói javaslatot egy­hangúlag elfogadták.­­ Bizottsági ülések. A képviselőház igazság­ügyi bizottsága kedden, június 18-án délután öt órakor az országház IV. számú termében ülést és az ártatlan ember halálának én leszek az oka ! . .. Hanem azért esztendőkig nem mertem kivallani a beszélgetésünket. A­mikor végre mégis csak nekifohászkodtam és elmondtam egy másik nagybátyámnak, ez azt felelte : — Vagy álmodtál, vagy Richárd veled szemben valami kegyetlen tréfát engedett meg magának, a­mi különben éppen nem hasonlít hozzá. Kezdtem azt hinni, hogy igaza lehet. Kértem, ne áruljon el Richárd bácsi előtt , nem is árult el. Elég az hozzá, Richárd bácsi sohase haj­totta végre rettenetes tervét, a hatvannégy golyót sohase röpítette bele senkinek a gyom­rába. Hanem e helyett mi történt ? A rám nézve oly emlékezetes naptól fogva Richárd bácsit mintha kicserélték volna. Mialatt folyton kereste az utczán azt az em­bert, a­ki a legjobban megérdemli, hogy la­­koljon a többiért, a föllépése nagyon meg­változott. A­milyen türelmes és jámbor volt addig, olyan türelmetlenné, követelőzővé és erélyessé vált. Mindenkivel szemben akkora támadó kedvet és ellentmondást nem tűrő harezra készséget tanúsított, hogy általánosan tisztelni kezdték. Része van-e benne annak is, hogy a szeme néha igazán félelmetes volt ? . . . nem tudom, de az bizonyos, hogy tíz év alatt épp olyan gyors karriert csinált, mint a­milyen lassan haladt addig. Csak egy pár éve, hogy meghalt, de ekkor már régóta curiai tanács­elnök volt. Az utczán érte a szélütés s a parabellumot ott találták a kabátja zsebében. tart. Tárgy: A curiai bíráskodásról szóló tör­vényjavaslat. A képviselőház közgazdasági bizottsága csü­törtökön, június 20-án délután öt órakor az ország­ház I. számú termében ülést tart. Tárgysorozata : 1. Az autonóm vámtarifáról és a pozsonyi ország­határszéli h. ,é. villamos vasút engedélyezéséről, a kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatairól szóló jelentések hitelesítése. 2. A német biroda­lommal 1891. évi deczember hó 6-án kötött keres­kedelmi és vámszerződéshez tartozó, 1905. évi január hó 25-én kötött pótszerződés és az ennek életbeléptetésére vonatkozó »nyilatkozat« beczik­­kelyezéséről szóló törvényjavaslat. 3. Az Olasz­országgal 1906. évi február hó 12-én kötött keres­kedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. 4. A Belgiummal 1906. évi február hó 12-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. 5. Az Oroszországgal 1906. évi február hó 15-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczik­kelyezéséről szóló törvényjavaslat. 6. Az Ethio­­piával 1905. évi márczius hó 21-én kötött keres­kedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslat. 7. Az Olaszországgal az ingó- és ingatlan javak megszerzése és birtoklása tár­gyában 1906. évi február hó 11-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. 8. A föld­­mivelésügyi miniszter törvényjavaslata a német birodalommal 1605. évi január hó 25-én kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről. 9. A földmivelésügyi miniszter törvényjavaslata az Olaszországgal 1906. évi február hó 11-én kötött állategészségügyi egyezmény beczikkelyezéséről. 10. A kereskedelemügyi miniszter jelentése a határszéli községek ipari és kereskedelmi üzle­teire vonatkozó kivételes vasárnapi munkaszüneti szabályoknak Petrozsény, Vulkány és Lupény, hunyadvármegyei határszéli községek területére nézve történt hatályon kívül helyezéséről. 11. A kereskedelemügyi miniszter jelentése a m. kár. iparfelügyelők 1905. évi ipari tevékenységéről. 12. A kereskedelemügyi miniszter jelentése Fiume város és Susák község vasárnapi munkaszünete tárgyában. — A vármegyei tisztviselők hitelviszonyai. Popovics Sándor államtitkárnál a Vármegyei Tiszt­viselők Országos Egyesületének felkérése követ­keztében ma délelőtt képviselőkből álló küldöttség tisztelgett, arra kérve az államtitkárt, hogy az országos egyesületnek azt a kérését, mely a vár­megyei tisztviselők hitelviszonyainak rendezését czélozza és a­melyre vonatkozólag Wekerle Sándor dr. miniszterelnök a múlt héten kedvező ígéretet tett, a maga részéről, is támogassa és elintézését sürgesse meg. Popovics államtitkár kijelentette a küldöttségnek, hogy már arra való tekintettel is, hogy az országos egyesület kérelméhez kétszáznál több országgyűlési képviselő járult hozzá, a ké­relmet rövidesen áttanulmányozza és a miniszter­­elnök intencziója szerint hozza meg a döntést. A küldöttség, melyben résztvettek Szivák Imre, Zichy Vladimir gróf, Czobor László, Horváth­ József (marosujvári) és Rudnyánszky György országgyűlési képviselők, az államtitkár válaszát megnyugvással fogadta. Komédiázás. — A képviselőház ülése. — Mi csinálta a törvényhozásban az indít­ványozás komédiáját ? Az elsőket szülte a megrendelés. Egy csomót szült a szereplési viszketeg. Némelyiket szülte a komoly meg­győződés. Sőt olyan is van, a­mely valójában szemrehányást jelent. Elsikkasztott, eldugult ígéreteket, be nem váltott kötelességeket. Hát persze, hogy ilyeténképp a kormány azon van, hogy inkább egy indítvány se ke­rüljön sorra, csakhogy azokat eltemethesse, a­mik neki kellemetlenek. Halaszszuk el őszre. Ez volt ma a ki­adott jelszó. És szépen elhalasztják őszre. Semmi egyéb nem marad az egész indítványháborúból, csak egy bevert fej. Minek is mondott igazat ? Persze, hogy megint horvát szó töltötte be a Házat. A karzaton ült va­gy száz derék székely ember. Csak hallgatták, csak hallgat­­j­­ák egy ideig, hogyan intézik az ország sorsát s odalenn a törvényhozó uras­ágok. Azután el-

Next