Az Ujság, 1907. július (5. évfolyam, 156-181. szám)

1907-07-02 / 156. szám

a gróf, vagy Wekerle Sándor a képviselőház révén adhassa tudtul a nemzetnek a régóta várt szenzá­­cziót. A kormányelnöknél tanácskozás volt. Ennek kapcsán azt a hírt terjesztették, hogy Andrássy Gyula gróf még a mai nap folyamán beterjeszti a sokat emlegetett törvényjavaslatokat. Andrássy Gyula gróf azonban a tanácskozás után távozott a Házból s igy az interpelláczióhoz való előzetes beleegyezést nem kérhették ki tőle, a mi pedig a miniszteri értekezletet illeti, ezen — a mi értesülé­sünk szerint — az alkotmánybiztositékok kér­dése szóba se került. A nagy port vert hír alap­jául egyébként az a körülmény szolgált, hogy a közigazgatási bíróság ha­táskörének kiterjesztésé­ről szóló törvénytervezetet a király előzetesen jóváhagyta s erről ma délelőtt telefonon értesí­tették a belügyminisztert. A törvénytervezet a kivételes kormányzati intézkedések lehetetlenné tétele, vagy megnehezítése czéljából a királyi biztosok, kormánybiztosok, kivételes jogkörrel fel­ruházott főispánok delegáltatását is meg akarta akadályozni, de a király az erre vonatkozólag tervbe vett rendelkezésekhez nem járult hozzá. A törvényjavaslatot Andrássy Gyula gróf még a nyári szünet előtt a képviselőház elé akarja ter­jeszteni, a­mennyiben a mai telefonüzenet ala­posnak bizonyul, s a törvényjavaslat csakugyan megkapta az előzetes szankc­iót. Az est folyamán a kormány közzététette, hogy a törvényjavaslat leérkeztéről szóló hír nem felel meg a valóságnak.­­ Küldöttségek: Zenta város küldöttsége tisztelgett ma délelőtt a képviselőházban Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternél, a­kit arra kértek, hogy a Zentán építendő vasútra adjon előmunkálati és építési engedélyt. Kossuth Ferencz jóindulatú elintézésről biztosította a küldöttséget. Ezután Hadik János gróf belügyi államtitkárnál tisztelgett a küldöttség, a­kitől azon kérelmük támogatását kérték, hogy a város által tervbe vett közkórházat az állam vegye át és építse a saját költségén, vagy ha az állam erre nem hajlandó, akkor emelje fel a kórházi ápolási díjat napi két koronára. Az államtitkár az utóbbi kérelem telje­sítését kilátásba helyezte. Ujverbász községe ma délelőtt küldöttségileg tisztelgett a képviselőházban Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A küldött­ség szónoka Wagner Adolf ujverbászi református lelkész volt, a­ki előadta, hogy az ujverbászi algimnázium a jövő évben üli meg százéves jubi­leumát és ez alkalomból arra kérik a minisztert, hogy engedje meg a gimnáziumnak fokozatosan főgimnáziummá való fejlesztését és ehhez egy­úttal állami támogatást kérnek. Apponyi Albert gróf válaszában hangsúlyozta, hogy a délvidéki nemzetiség mindenkor hazafias érzelmű volt és az ilyen intézet alapítása még jobban mozdíthatja elő a magyar hazához való szilárd ragaszkodá­sukat. Ezért, a­mennyiben az állam pénzügyi helyzete megengedi, készséggel járul hozzá annak teljesítéséhez. A nyugdíjas tanítók küldöttsége is tisztelgett Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszternél. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy azoknak a szegény, öreg tanítóknak, a­kik a magyar nép­­nevelés előőrsei voltak és a­kiknek nyugdíja 4—800 korona között v­ltakozik, nyugdíjsegélyt adjon. A miniszter megígérte, hogy a kérést méltányos módon intézi el. Szond és Apatin községek küldöttsége Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternél tisztelgett. A szondiak legelőit a víz teljesen tönkretette, az apatiniaknak pedig a Duna mentén fekvő földeit szintén árvíz fenyegeti. Ezért arra kérték a minisz­tert, hogy Apatinban téli kikötőt állítson fel, továbbá a partokat erősíttesse meg. Darányi Ignácz megemlítette, hogy mihelyt a pénzügy­­miniszterrel megállapodásra jut, az árvízvédelem tárgyában törvényjavaslatot szándékozik beter­jeszteni.­­ A kvóta. A közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítására kiküldött magyar országos bizottság jelentését ma terjesz­tették a Ház elé. — A bizottság — mondja a jelentés — a fenforgó körülmények között nem tartja ezét­ ________AZ PJSAQ________ Kedd, július 2. szerűnek, hogy a kvóta-kiszámításnál eddig hasz­nált kulcsosal szemben új alapot ajánljon. Mivel nem akarja a módszer tárgyalásával az egyezség létrejövetelét koc­káztatni, mivel továbbá tudja, hogy annyi idő óta létező állapotok megváltoz­tatása nagyon nehéz , mivel az utolsó megállapítás óta a viszonyok lényegesen nem változtak, az eddigi számítási módot, tudniillik 34.4 : 65.6, a határőrvidéki preczipitum beszámításával, ajánlja elfogadásra. Az osztrákok azonban 42.4 : 57.6-et javasolnak. A két bizottság álláspontjának ily jelentékeny eltérése mellett a megegyezés lehető­sége teljesen ki lévén zárva, a magyar országos bizottság működését befejezettnek­­nyilvánít­ott­a.­­ Törvényjavaslat az árvízveszedelemről. A földmivelésügyi és pénzügyi miniszterek között most folynak a tárgyalások egy árvízvédelmi tör­vényjavaslat előkészítése czéljából.­­ Árpád megye, Kelemen Béla dr., Szeged városa és Csongrád megye főispánja felterjesztést intézett Wekerle Sándor dr. miniszterelnökhöz, hogy az Árpád milleniumi törvény­javaslatba ve­gye fel egy új megye szervezését Szeged szék­hellyel Pusztaszer­ vagy Árpád vármegye elneve­zéssel. A megyealakítás nem irányul a mai Csongrád vármegye ellen, hanem csak Szeged város magya­rosító erejét közigazgatási kapcsolattal szándé­kozik átvinni a szomszédos nemzetiségi vidékre is.­­ Barabás Béla a helyzetről. Aradról telefo­nálja tudósítónk , Barabás Béla országgyűlési kép­viselő a nevéről elnevezett asztaltársaság tegnap esti összejövetelén beszédet mondott, a­melyben a többek közt a politikai helyzetről a következőleg nyilatkozott: — Én, a­ki odafenn meglehetősen benfentes vagyok a politikai viszonyokban, nem vagyok arra utalva, hogy politikai nyilatkozatokat tegyek , mert ha politikai nyilatkozatot akarnék tenni, csak két szót mondanék . Bizony, bizony, nagyon komiszul állunk. És ezzel elmondtam mindent. Tudom azt, hogy mindaddig, a­míg a bécsi lég­körben megrozsdásodott eszme ránehezedik a magyar glóbuszra, addig nem tudunk boldogulni, addig Magyarország fiai kénytelenek lehajtani fejüket, kénytelenek tűrni a mai megszégyenítő helyzetet. Arad városában minden társaságban szabad így beszélnem, de odafenn más a szerepem, mint itt. Önök csak érezzenek; ezt az érteést ne fojtsák el; érezzék, hogy a magyar gondolkodás soha sem fog meghajolni a császári akarat előtt, nem fog soha sem meghajolni az előtt a tétlenség előtt, a­mely rabigában, lánczba kötött kezekkel akarja ezt a nemzetet látni. A horvát obstrukczió. Alkalmazzák« a házszabályt.­­ (Saját tudósítónktól.) A horvátok tovább technikáztak s bár a képviselőház elnöksége a kormány inten­­cziójához képest nagyon »alkalmazta« a ház­szabályokat, egymás után hallgattatta el a felszólalókat, ma se jutottak tovább a prag­matika czíménél. A függetlenségi párt egy része nagyon türelmetlenül nézi ezt a régi »jó« időkre em­lékeztető háborút és a horvát országgyűlés feloszlatását követeli, de a kormány tudja, hogy ezzel az obstrukc­iót le nem szerelheti. Az összes bizalma abban van, hogy a hor­vátok a horvátországi politikai helyzet miatt nem obstruálnak tovább az ötödik szakasznál s így a szólásjog mentős gyakoribb elvonásá­nak segítségével, Kossuth környezetéből jövő hírek szerint, már július közepéig tető alá hozat­hatja a javaslatot. Horvátországban tovább kapizálják a ma­gyar koalíczió hadakozását. Kimondották, hogy a bán támogatása hazaárulás és az uj­bán — úgy látszik — csak hivatalnok-kormányt alakít­hat, mert politikusokat nem kap maga mellé. (Az új rend.) A képviselőházban ma délelőtt az elnöki­­ szobában tanácskozás volt, a­melyben Wekerle Sándor miniszterelnök, Justh Gyula elnök s Ra­­kovszky István, meg Návay Lajos alelnökök vettek­­ részt. Az elnökség a Ház tanácskozásának rend­jéről, a házszabályok szigorúbb alkalmazásáról, a horvát szóáradat elfojtásáról tárgyalt a miniszter­elnökkel. Később Wekerle Sándor miniszterelnök, And­rássy Gyula gróf, Kossuth Ferencz, Josipovich Géza miniszterek s Szterényi József államtitkár a miniszterelnök szobájába mentek s majdnem más­fél óra hosszat tanácskoztak a horvát válságról. Megállapodás történt, hogy az elnökség a ház­szabályokat s különösen a szólásjog megszorítását a legnagyobb energiával és szigorúsággal alkalmazza. A kormány köreiben azt is beszélték, hogy a pragmatika c­ímének letárgyalása után egy­szerre fogják megszavaztatni az egész javaslat összes szakaszait, s hogy e végből az első szakasz elé egy pótszakaszt tesznek be, a­mely az egész törvényjavaslat elfogadását tartalmazza. (A külföldi befolyás.) A horvátok szombaton nagyon tiltakoztak az ellen, hogy nekik a Magyarországgal való kapcsolaton kívül más törekvéseik is vannak s hangoztatták, hogy ezt a d­olgot a Ház mai ülésén szóvá is teszik. Mára meggondolták a dolgot s a tiltakozást elhalasztották, mert a Szarcsevics­­párttal és a szerb radikálisokkal könnyen kollizióba kerültek volna a »tiltakozás« révén. (Bánffy báró és a helyzet.)­­ A szegedi ujpárt tegnap este — a­mint Szeged­ről jelentik — társaslakomát adott, a­melyen Bánffy Dezső báró beszédet mondott. Kifejtette, hogy a helyzet ma nehezebb, mint negyvennyolc­­­ban volt. Politikai, társadalmi és gazdasági katasztrófa előtt állunk. Nem látja az uralmon lévő politikai tényezők erejét, melylyel elkerül­­hetnők a katasztrófát. A kiegyezés, választójog és véderő ügye két éven belül alig lesz megold­ható, mert az ellentétek oly nagyok, hogy a ki­bontakozás majdnem lehetetlen. A horvát kérdés­ről beszélt ezután, a többek között ezeket mondva: A horvát kérdés a kiegyezés óta parlamen­tarizmusunk legnagyobb krízise, a­melyből a kibontakozás majdnem lehetetlen. Mindig kifogá­solta a fiumei rezoluczionistákkal való tárgyalást, mert abban a horvát-szlavón széthúzó törekvések javára szolgáló engedményt látott. A nemzeti­ségieknek adott engedmények a magyar állami terület egységét veszedelembe sodorják, akár a horvátok legyenek azok, akár az ország szűkebb határán belül lakó nemzetiségek. Már maga az a tény, hogy a vezérlő­ bizottság tárgyalásba bocsátkozott a horvátokkal, engedmény volt s ígéretet tartalmazott. Magyar hazafinak a rezo­­luczionisták támogatását elfogadnia nem lett volna szabad. Horvátországban, nemzedékek nőttek fel, a­melyek a törvénynyel és a történelmi fejlődéssel ellentétben, horvát-szlavon-dalmát önálló állam létét hiszik és hirdetik s velünk a szövetséget csak egyelőre fogadják el, törekvésük pedig államiságunkkal és nemzeti politikánkkal homlok­­egyenest ellenkezik. Nem reméli, hogy Rakodczay­­val és a rezoluczionisták táborába hajtott embe­rekkel a megzavart egyensúlyt helyreállítani lehet, nem reméli ezt Wekerle energikus képviselőházi kijelentése után sem, a­mely éppen a lényeget hagyta burkolt homályban. A­míg a bánban a korona viczekirályt akar látni, addig a magyar állami egységnek megfelelő kibontakozás lehetetlen. Beláthatatlan az a következmény, a­mibe a ve­zérlő­bizottság sodorta az országot, akkor, a­mikor a rezoluczionistákkal szóba állott. A képviselő­házban nem lett volna szabad a horvát esküt és a horvát beszédet megengedni, mert az az állami tekintély és méltóság rovására ment, úgy elnö­kölni, hogy az elnöki szék mögött súgó álljon, nem lehet. Messze van még az az idő, a­mikor komoly politikai kormányzat fog diadalmaskodni, de hiszi, hogy a kijózanodás elkövetkezik. Ritkán beszél a képviselőházban, mert ott ma nem tűrnek ellentmondást vagy ellenkező véleményt. Egy ideig kitart még, de eljön az az idő, mikor mint kivert szarvas, szorongó szívvel félrevonul. (Ideiglenes osztályfőnökök.) •­ Rakodczay dr. horvát bán ideiglenesen Jak­­sics dr. báni tanácsosra és Smodics osztályfőnökökre bízta az osztályok vezetését. Turkovics főispán teg­nap beadta lemondását. Mihálovics Antal főispán Zágrábba utazott, hogy lemondását bejelentse a

Next