Az Ujság, 1907. augusztus (5. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

■ Csütörtök, augusztus 1. AZ ÚJSÁG lap a szentesített költségvetési provizórium­törvényt.­­. A horvátok, Supilo Ferencz elemében van. A­mint Zágrábból jelentik, folyton hálálkodik, hogy a kormánypártiságból kivetkőzhetett s ellenzéki politikát szolgálhat. Egyúttal nem mulasztja el soha azt a dicsekvést sem, hogy neki és társainak sok mindent ígértek a magyar kormány környeze­tében a kért és sürgetett leszerelésért, de ők ren­dületlenül kitartottak. Zagorácz István a saját pártja szervezésével, propagálásával foglalkozik, paktál Luegerrel és nyíltan fenyegeti Supilót és tár­sait. Ebből szinte bizonyossággal reméli Rakodczay bán és környezete, hogy a horvát-szerb koalíc­ió rövid idő alatt megbomlik. Fiuméban tegnap a h­or­­vát haditengerészek és az olaszok között majdnem verekedés támadt. A horvát tengerészkatonák horvát dalokat énekeltek, az olaszok körülvették őket, fütyültek, káromkodtak s a rendőrség akasz­totta meg közöttük a tettleges összeütközést. Zágrábból táviratoztak. Sustersics reichs­rati képviselő az Agramer Zeitung tudósítójának ezeket mondotta: — A fiumei rezoluczió, a­mely a szlovének meghallgatása nélkül és teljes mellőzésükkel jött létre, mélységes szakadást idézett elő a horvátok és a szlovének között, mivel a szlovének sohasem gravitálhatnak Budapest felé. A fiumei rezoluczió a horvátok részéről végzetes politikai hiba volt, életképtelensége e napokban a legeklatánsabban kitűnt. Ma a fiumei rezoluczió végképp el van te­metve és mi, szlovének, örülünk ennek, mert ezzel ismét megtaláltuk a csatlakozást a horvátokhoz. A parlamenti akc­ióban a szlovének a horvátok­­kal kezet fogva fognak eljárni, de a vezetést a hor­vát kérdésben természetesen a horvátoknak en­gedik át.­­ A miniszterelnök Budapesten. Wekerle Sán­dor miniszterelnök ma reggel Budapestre érkezett. A miniszterelnök egész délelőtt a pénzügyminisz­tériumban dolgozott. A miniszterelnök augusztus első három hetében állandóan Budapesten fog időzni, de esténkint kimegy családjához Dánosra és reggel visszautazik a fővárosba. Augusztus huszadika után tiz napra klopodiai birtokára utazik. ■"­­ Az igazságügyi kezelő tisztviselők. A szol­noki törvényszék, járásbíróság és ügyészség kezelő tisztviselői mozgalmat indítottak helyzetük javí­tására és csatlakozásra hívják fel az ország többi igazságügyi kezelő tisztviselőjét. — Legcsekélyebb kívánságunk lenne — mondják körlevelükben —­­, hogy az úgynevezett Széll-féle végleges fizetés­rendezési törvény megfelelő módosításokkal végre-vala­­hára életbe léptettessék, akként, hogy a tisztviselő minden 4 évben hivatalból előléptetendő, a 8 éves előlépési rend­szer feltétlenül megszüntetendő ; 2. hogy a szolgálati pragmatika a tisztviselői függetlenség lehető érvényesí­tésével életbe léptettessék; 3. hogy a lakbérleti viszonyok megfelelőleg rendezendők, mert a mostani elavult be­osztás mellett élvezett lakpénzből már csak a külváros­ban kaphatunk lakást, egyébként lakpénzünkre rá kell fizetnünk. E kívánságoknak mielőbbi törvénybe iktatása vetett a szükséges intézkedések megtétele czéljából Írjunk fel az Állami Tisztviselők Országos Szövetségé­hez és képviseltessük magunkat az e tárgyban Szegeden megtartandó kongresszuson. Vannak azonban nekünk, igazságügyi­­ tisztviselőknek külön spec­iális sérelmeink is, melyeknek orvoslása tisztán az igazságügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. Ezekre vonatkozólag jogos kívánságunk: 1. hogy minden igazságügyi írnok 10 évi kifogástalan szolgálat után irodatisztté léptettessék elő ; 2. hogy a segéd telekkönyvvezetők a X. fizetési fokozatba soroztassanak és hogy ez az állás vagy to­vábbra is hagyassák meg, vagy szüntettessék meg és léptessék elő őket telekkönyvvezetőkké, de az a rendszer, hogy a telekkönyvvezetői és segédtelekkönyvvezetői állások helyére írnoki állások rendszeresíttessenek, fel­tétlenül megszüntetendő. 3. Minden igazságügyi díjnok 3 évi kifogástalan szolgálat után kinevezendő, ki nem nevezhetés esetén 4 korona napidíjjal díjazandó. E sérelmek orvoslása czéljából tömörülésre hívjuk fel az összes hazai kezelő tisztviselőket, kérvén őket arra, hogy csatlakozásukat és esetleges kívánságaikat velünk tudassák, a budapesti kartársakat pedig egy kongresszus szervezésére és az e tárgyban teendő intéz­kedések megtételére felkérjük.­­ Kristóffy c­áfolata. Egy reggeli kormány­lap azt írta, hogy Kristóffy József volt belügy­miniszter Ischlben Fejérváry Géza báróval titok­ban a koalícziós kormány ellen konspirál. A bécsi Neue Freie Presse Kristóffy Józsefhez fordult arra nézve, mi igaz azokból, a­mik róla megjelen­tek. Kristóffy azt táviratozta a bécsi lapnak, hogy a hír téves, mert esendben nem is volt, hanem csupán — magánügyekben — Bécsben időzött. A Neues Wiener Tagblatt arra utal, hogy azt állítják, hogy titkos katém­ák dolgoznak azon, hogy az alkotmánybiztosítékok normális meg­oldása ne sikerüljön a Wekerle-kormánynak és hogy ezeket a titkos elemeket legyőzni Wekerle nem lesz képes. Erre a leghatározottabban konsta­tálni lehet, hogy ezek agyrémek. Ischlben ilyes­fajta elemek egyáltalában nem­ érvényesülnek. Fel­tálalták azt a mesét is, hogy titkos kezek memoran­a sinello mellett­ somaro-nak­ nevezik. A­mi kifejtve azt jelenti, hogy teherhordó (roma , teher) állat. Róma vidékén cioccia-nak is hív­ják (innen a falusi nép : ciocciari), Nápoly körül pedig ciuccio, vagy ciucciarello. A­miből látszik, hogy a magyar »szamár« meg a »csacsi« elnevezés olasz jövevény­szó, talán Nagy Lajos idejéből. Ne legyen tehát bántódásom, ha meg­­koc­káztatom azt a szerény véleményt, hogy a ló is nagy dolog, nagyon nagy dolog és a büszkeség is az, de sok szegény parasztot ki­húzna a bajból nálunk az, ha ő parancsol­hatna a szamárnak és nem a szamár ő neki.­­ De van ennek a dolognak egy forduló­pontja is. És éppen ezért mondom, hogy a szamár határozottan kulturlény. Mert miért van annyi szamár Olasz­országban és miért lehet neki olyan jó hasznát venni ? Azért, mert itt jó utak vannak és így a mi nagyfülű kenyeres pajtásunknak ereje és más jeles képességei könnyen érvényesülnek. Ezért elég az olasznak kettő helyett egy kis fürge ló is. Rossz úthoz a szamár azonban nem való, mert nem olyan szamár a szamár sem, hogy kátyúkban és az úti sárban vé­gezze be amúgy sem nagyon vidám életét. Mindenki láthatja már most, hogy a sza­marak tömeges megjelenése mit jelentene Ma­gyarországon ! Jó utakat, édes hazám, jó uta­kat jelentene ! (Egy kis véglet.)­ ­ S. Paterniano püspök szent püspök volt. Nevenapján nagy búcsú van Fanóban. A pa­rasztok a környékről bekoczognak az ősrégi nagy templomba és elkezdődik az a valami, a­mit Ruskin — minden vallásos czérzás nél­kül — olasz bálványimádásnak nevez. A szent püspöknek viaszból készített kép­mását állítják föl az Ő31 templomban. Szakasz­tott mintha csak most is élne. Finom kék erek­kel diszített kezét áldólag nyújtja ki a nép felé. Az olasz hagyománynyal jár, hogy a szé­pen fölöltöztetett, drágakövekkel telehintett viaszbáb — fiatal és szép is, ötven viaszgyertya ég körülötte , vagy kétszáz popolano térdepel előtte mindig buzgó imádságba elmerülve. A római helyi isten­ségek kultusza ez még most is, tömjénfüstben, orgonazugásban. S mint minden, a­miben hit van, ez a lát­vány is érdekes, sőt megható. Csakhogy Olaszországban a másik véglet már ott leskelődik az emberre a templomajtó küszöbén kívül, a verőfényben. Nagy hűhóval valami szamaras taligát kísértek át a piazzán. Mindenki nevetett és gúnyolódott. A szamár homlokára a pápa arczképe volt fölragasztva. A­mikor vége volt a mulatságnak, tódul­tak be szent Paterniano viaszképe elé imád­kozni. (Mignon.) Augusztus császár ősi kapuja előtt a düle­­dező kőbástyák alatt a gyepön egy sajátszerű karaván­kocsi áll. Egylovas taliga, ponyvával födve. A gebe az útszélen legel. Bent a kocsi­ernyő alatt néhány fogyatékos gúnya, kézi harmonika, mandolin, csörgődob, ládácskák, egy kis útszélen szedett tüzelőfa és egy okos­­szemű kutyácska. Látnivaló, hogy amolyan vándorló koldus-bajazzo kocsija ez. A gazda napsütötte fiatal férfi. Gyönyörű arcz és gyönyörű testalkat. Kész model. A fiúcskát épp a városba küldte néhány soldóval valamiért. A leányka — egy gyönyörű, angyal­nak való apróság — éppen a tüzet rakta. Meg­szólítottam : — Honnan jöttök kicsikém ? A gyermek fekete fürtjeit félresimította a szeméről és kellemmel válaszolt: — Messziről uram, a hegyeken túlról. Tetszik tudni, a­hol még hó van a hegyeken és ott nagyon hideg van.­­ — Hát hogyan mentetek oda ? A gyermek elfogulatlanul válaszolt:­­ — Hát a­mikor a nagy földrengés volt Calabriában, tetszik tudni. Az anyámat is agyonütötte a ház és az apám felült erre a kocsira ... a kutya is velünk jött, mert az nagyon okos. Ai .• — Mit csináltatok ? — Hát énekeltünk, zenéztünk, ugráltunk ... jól tetszik tudni, az apám nagyon kitűnő bajazzo, de nagyon kitűnő. Egész Itáliában nincs olyan. Csakhogy ott nagyon hideg volt. — És most hova mentek­­ . A gyermek fekete szemei egyszerre fel­gyulladtak. — Hát hazamegyünk uram, haza, Calab­­riába, Pisinellóba. — Szép ott ? — Jaj uram, ott nagyon szép. Az egész, világon nincs annál szebb falu, tessék elhinni.­ Mignon ugrálni, tánczol­ni kezdett a gyö­’­pön. Kis kezeit bájosan rázta a levegőben?! mintha csörgő­dobot verne az ujjaival és valami­ vidám délvidéki dalt énekelt mellé. ^ ( 3 dumot dolgoztak ki és juttattak a király elé, a­melyben kifejtik, hogy ha az Andrássy-féle alkot­­mánygarancziákból törvény lesz, akkor a vármegyei közigazgatás teljesen megbízhatatlanná válik. Ilyen memorandumot senki sem terjesztett a felség elé. A pátriárka halála. — Saját tudósítónktól. — Brankovics György szerb pátriárka halála, a­mint Karlóczáról és Újvidékről jelentik, az egyház hívei között nem keltett olyan álta­lános, mély részvétet, a­minőt az egyházon kívül levők gondolhatnak. Ennek oka az, hogy a szerb radikálisok még a ravataltól is meg­tagadják azt a tiszteletet, a­melyet a koporsó műveit és kevésbé műveit emberek között egyaránt parancsol. Annál szembeötlőbb az a részvét, a­mely a pátriárka halála alkalmából a politikai és társadalmi élet notabilitásainak soraiban megnyilvánul. Első helyen áll itt még időrendben is a király kondoleáló táv­irata. A király — mint Karlóczáról jelentik —­ tegnap este a kabinetiroda utján meleghangú táviratot intézett a püspöki szinódushoz, vala­mint a kongresszusi választmányhoz, a­mely­ben részvétének ad kifejezést Brankovics pát­riárka elhalálozásán. A részvétlevelek, táviratok garmadával érkeznek és a pátriárkai szék körül máris folyik a korteskedés. Egyelőre csak ad­minisztrátor kinevezéséről van szó. Az admi­nisztrátort a magyar kormányelnök előterjesz­tésére a király nevezi ki. Mindaddig, a­míg a király adminisztrátort nem nevez ki, a szerb egyházi szabályok ér­telmében vallási dolgokban Nikolics Miron pakráczi püspököt, a világi dolgokban pedig Zmejanovics Gábor verseczi püspököt illeti meg az intézkedés joga. Az adminisztrátorság a kánoni jog szabályai szerint Nikolics Miron püspököt illetné meg, a­ki most külföldi fürdő­ben időzik, s távollétében Szevics Mitrofán újvidéki püspök helyettesíti. A szerb radikális párt Zmejanovics György verseczi püspöknek akarja az adminisztrátor­­­ságot és később a pátriárkátust is juttatni, s korteskedés, torzsalkodás, fenyegetődzés nem is mutatkozik másutt, csak a szerb radikálisok részéről. (A halál krónikásai.) Karlóczán és Újvidéken egyre tartja magát az a szerb radikálisok révén szárnyra bocsátott hír, hogy Brankovics pátriárka nem természetes

Next