Az Ujság, 1907. augusztus (5. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
■ Csütörtök, augusztus 1. AZ ÚJSÁG lap a szentesített költségvetési provizóriumtörvényt.. A horvátok, Supilo Ferencz elemében van. Amint Zágrábból jelentik, folyton hálálkodik, hogy a kormánypártiságból kivetkőzhetett s ellenzéki politikát szolgálhat. Egyúttal nem mulasztja el soha azt a dicsekvést sem, hogy neki és társainak sok mindent ígértek a magyar kormány környezetében a kért és sürgetett leszerelésért, de ők rendületlenül kitartottak. Zagorácz István a saját pártja szervezésével, propagálásával foglalkozik, paktál Luegerrel és nyíltan fenyegeti Supilót és társait. Ebből szinte bizonyossággal reméli Rakodczay bán és környezete, hogy a horvát-szerb koalíció rövid idő alatt megbomlik. Fiuméban tegnap a horvát haditengerészek és az olaszok között majdnem verekedés támadt. A horvát tengerészkatonák horvát dalokat énekeltek, az olaszok körülvették őket, fütyültek, káromkodtak s a rendőrség akasztotta meg közöttük a tettleges összeütközést. Zágrábból táviratoztak. Sustersics reichsrati képviselő az Agramer Zeitung tudósítójának ezeket mondotta: — A fiumei rezoluczió, amely a szlovének meghallgatása nélkül és teljes mellőzésükkel jött létre, mélységes szakadást idézett elő a horvátok és a szlovének között, mivel a szlovének sohasem gravitálhatnak Budapest felé. A fiumei rezoluczió a horvátok részéről végzetes politikai hiba volt, életképtelensége e napokban a legeklatánsabban kitűnt. Ma a fiumei rezoluczió végképp el van temetve és mi, szlovének, örülünk ennek, mert ezzel ismét megtaláltuk a csatlakozást a horvátokhoz. A parlamenti akcióban a szlovének a horvátokkal kezet fogva fognak eljárni, de a vezetést a horvát kérdésben természetesen a horvátoknak engedik át. A miniszterelnök Budapesten. Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel Budapestre érkezett. A miniszterelnök egész délelőtt a pénzügyminisztériumban dolgozott. A miniszterelnök augusztus első három hetében állandóan Budapesten fog időzni, de esténkint kimegy családjához Dánosra és reggel visszautazik a fővárosba. Augusztus huszadika után tiz napra klopodiai birtokára utazik. ■" Az igazságügyi kezelő tisztviselők. A szolnoki törvényszék, járásbíróság és ügyészség kezelő tisztviselői mozgalmat indítottak helyzetük javítására és csatlakozásra hívják fel az ország többi igazságügyi kezelő tisztviselőjét. — Legcsekélyebb kívánságunk lenne — mondják körlevelükben —, hogy az úgynevezett Széll-féle végleges fizetésrendezési törvény megfelelő módosításokkal végre-valahára életbe léptettessék, akként, hogy a tisztviselő minden 4 évben hivatalból előléptetendő, a 8 éves előlépési rendszer feltétlenül megszüntetendő ; 2. hogy a szolgálati pragmatika a tisztviselői függetlenség lehető érvényesítésével életbe léptettessék; 3. hogy a lakbérleti viszonyok megfelelőleg rendezendők, mert a mostani elavult beosztás mellett élvezett lakpénzből már csak a külvárosban kaphatunk lakást, egyébként lakpénzünkre rá kell fizetnünk. E kívánságoknak mielőbbi törvénybe iktatása vetett a szükséges intézkedések megtétele czéljából Írjunk fel az Állami Tisztviselők Országos Szövetségéhez és képviseltessük magunkat az e tárgyban Szegeden megtartandó kongresszuson. Vannak azonban nekünk, igazságügyi tisztviselőknek külön speciális sérelmeink is, melyeknek orvoslása tisztán az igazságügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. Ezekre vonatkozólag jogos kívánságunk: 1. hogy minden igazságügyi írnok 10 évi kifogástalan szolgálat után irodatisztté léptettessék elő ; 2. hogy a segéd telekkönyvvezetők a X. fizetési fokozatba soroztassanak és hogy ez az állás vagy továbbra is hagyassák meg, vagy szüntettessék meg és léptessék elő őket telekkönyvvezetőkké, de az a rendszer, hogy a telekkönyvvezetői és segédtelekkönyvvezetői állások helyére írnoki állások rendszeresíttessenek, feltétlenül megszüntetendő. 3. Minden igazságügyi díjnok 3 évi kifogástalan szolgálat után kinevezendő, ki nem nevezhetés esetén 4 korona napidíjjal díjazandó. E sérelmek orvoslása czéljából tömörülésre hívjuk fel az összes hazai kezelő tisztviselőket, kérvén őket arra, hogy csatlakozásukat és esetleges kívánságaikat velünk tudassák, a budapesti kartársakat pedig egy kongresszus szervezésére és az e tárgyban teendő intézkedések megtételére felkérjük. Kristóffy cáfolata. Egy reggeli kormánylap azt írta, hogy Kristóffy József volt belügyminiszter Ischlben Fejérváry Géza báróval titokban a koalícziós kormány ellen konspirál. A bécsi Neue Freie Presse Kristóffy Józsefhez fordult arra nézve, mi igaz azokból, amik róla megjelentek. Kristóffy azt táviratozta a bécsi lapnak, hogy a hír téves, mert esendben nem is volt, hanem csupán — magánügyekben — Bécsben időzött. A Neues Wiener Tagblatt arra utal, hogy azt állítják, hogy titkos katémák dolgoznak azon, hogy az alkotmánybiztosítékok normális megoldása ne sikerüljön a Wekerle-kormánynak és hogy ezeket a titkos elemeket legyőzni Wekerle nem lesz képes. Erre a leghatározottabban konstatálni lehet, hogy ezek agyrémek. Ischlben ilyesfajta elemek egyáltalában nem érvényesülnek. Feltálalták azt a mesét is, hogy titkos kezek memorana sinello mellett somaro-nak nevezik. Ami kifejtve azt jelenti, hogy teherhordó (roma , teher) állat. Róma vidékén cioccia-nak is hívják (innen a falusi nép : ciocciari), Nápoly körül pedig ciuccio, vagy ciucciarello. Amiből látszik, hogy a magyar »szamár« meg a »csacsi« elnevezés olasz jövevényszó, talán Nagy Lajos idejéből. Ne legyen tehát bántódásom, ha megkockáztatom azt a szerény véleményt, hogy a ló is nagy dolog, nagyon nagy dolog és a büszkeség is az, de sok szegény parasztot kihúzna a bajból nálunk az, ha ő parancsolhatna a szamárnak és nem a szamár ő neki. De van ennek a dolognak egy fordulópontja is. És éppen ezért mondom, hogy a szamár határozottan kulturlény. Mert miért van annyi szamár Olaszországban és miért lehet neki olyan jó hasznát venni ? Azért, mert itt jó utak vannak és így a mi nagyfülű kenyeres pajtásunknak ereje és más jeles képességei könnyen érvényesülnek. Ezért elég az olasznak kettő helyett egy kis fürge ló is. Rossz úthoz a szamár azonban nem való, mert nem olyan szamár a szamár sem, hogy kátyúkban és az úti sárban végezze be amúgy sem nagyon vidám életét. Mindenki láthatja már most, hogy a szamarak tömeges megjelenése mit jelentene Magyarországon ! Jó utakat, édes hazám, jó utakat jelentene ! (Egy kis véglet.) S. Paterniano püspök szent püspök volt. Nevenapján nagy búcsú van Fanóban. A parasztok a környékről bekoczognak az ősrégi nagy templomba és elkezdődik az a valami, amit Ruskin — minden vallásos czérzás nélkül — olasz bálványimádásnak nevez. A szent püspöknek viaszból készített képmását állítják föl az Ő31 templomban. Szakasztott mintha csak most is élne. Finom kék erekkel diszített kezét áldólag nyújtja ki a nép felé. Az olasz hagyománynyal jár, hogy a szépen fölöltöztetett, drágakövekkel telehintett viaszbáb — fiatal és szép is, ötven viaszgyertya ég körülötte , vagy kétszáz popolano térdepel előtte mindig buzgó imádságba elmerülve. A római helyi istenségek kultusza ez még most is, tömjénfüstben, orgonazugásban. S mint minden, amiben hit van, ez a látvány is érdekes, sőt megható. Csakhogy Olaszországban a másik véglet már ott leskelődik az emberre a templomajtó küszöbén kívül, a verőfényben. Nagy hűhóval valami szamaras taligát kísértek át a piazzán. Mindenki nevetett és gúnyolódott. A szamár homlokára a pápa arczképe volt fölragasztva. Amikor vége volt a mulatságnak, tódultak be szent Paterniano viaszképe elé imádkozni. (Mignon.) Augusztus császár ősi kapuja előtt a düledező kőbástyák alatt a gyepön egy sajátszerű karavánkocsi áll. Egylovas taliga, ponyvával födve. A gebe az útszélen legel. Bent a kocsiernyő alatt néhány fogyatékos gúnya, kézi harmonika, mandolin, csörgődob, ládácskák, egy kis útszélen szedett tüzelőfa és egy okosszemű kutyácska. Látnivaló, hogy amolyan vándorló koldus-bajazzo kocsija ez. A gazda napsütötte fiatal férfi. Gyönyörű arcz és gyönyörű testalkat. Kész model. A fiúcskát épp a városba küldte néhány soldóval valamiért. A leányka — egy gyönyörű, angyalnak való apróság — éppen a tüzet rakta. Megszólítottam : — Honnan jöttök kicsikém ? A gyermek fekete fürtjeit félresimította a szeméről és kellemmel válaszolt: — Messziről uram, a hegyeken túlról. Tetszik tudni, ahol még hó van a hegyeken és ott nagyon hideg van. — Hát hogyan mentetek oda ? A gyermek elfogulatlanul válaszolt: — Hát amikor a nagy földrengés volt Calabriában, tetszik tudni. Az anyámat is agyonütötte a ház és az apám felült erre a kocsira ... a kutya is velünk jött, mert az nagyon okos. Ai .• — Mit csináltatok ? — Hát énekeltünk, zenéztünk, ugráltunk ... jól tetszik tudni, az apám nagyon kitűnő bajazzo, de nagyon kitűnő. Egész Itáliában nincs olyan. Csakhogy ott nagyon hideg volt. — És most hova mentek . A gyermek fekete szemei egyszerre felgyulladtak. — Hát hazamegyünk uram, haza, Calabriába, Pisinellóba. — Szép ott ? — Jaj uram, ott nagyon szép. Az egész, világon nincs annál szebb falu, tessék elhinni. Mignon ugrálni, tánczolni kezdett a gyö’pön. Kis kezeit bájosan rázta a levegőben?! mintha csörgődobot verne az ujjaival és valami vidám délvidéki dalt énekelt mellé. ^ ( 3 dumot dolgoztak ki és juttattak a király elé, amelyben kifejtik, hogy ha az Andrássy-féle alkotmánygarancziákból törvény lesz, akkor a vármegyei közigazgatás teljesen megbízhatatlanná válik. Ilyen memorandumot senki sem terjesztett a felség elé. A pátriárka halála. — Saját tudósítónktól. — Brankovics György szerb pátriárka halála, amint Karlóczáról és Újvidékről jelentik, az egyház hívei között nem keltett olyan általános, mély részvétet, aminőt az egyházon kívül levők gondolhatnak. Ennek oka az, hogy a szerb radikálisok még a ravataltól is megtagadják azt a tiszteletet, amelyet a koporsó műveit és kevésbé műveit emberek között egyaránt parancsol. Annál szembeötlőbb az a részvét, amely a pátriárka halála alkalmából a politikai és társadalmi élet notabilitásainak soraiban megnyilvánul. Első helyen áll itt még időrendben is a király kondoleáló távirata. A király — mint Karlóczáról jelentik — tegnap este a kabinetiroda utján meleghangú táviratot intézett a püspöki szinódushoz, valamint a kongresszusi választmányhoz, amelyben részvétének ad kifejezést Brankovics pátriárka elhalálozásán. A részvétlevelek, táviratok garmadával érkeznek és a pátriárkai szék körül máris folyik a korteskedés. Egyelőre csak adminisztrátor kinevezéséről van szó. Az adminisztrátort a magyar kormányelnök előterjesztésére a király nevezi ki. Mindaddig, amíg a király adminisztrátort nem nevez ki, a szerb egyházi szabályok értelmében vallási dolgokban Nikolics Miron pakráczi püspököt, a világi dolgokban pedig Zmejanovics Gábor verseczi püspököt illeti meg az intézkedés joga. Az adminisztrátorság a kánoni jog szabályai szerint Nikolics Miron püspököt illetné meg, aki most külföldi fürdőben időzik, s távollétében Szevics Mitrofán újvidéki püspök helyettesíti. A szerb radikális párt Zmejanovics György verseczi püspöknek akarja az adminisztrátorságot és később a pátriárkátust is juttatni, s korteskedés, torzsalkodás, fenyegetődzés nem is mutatkozik másutt, csak a szerb radikálisok részéről. (A halál krónikásai.) Karlóczán és Újvidéken egyre tartja magát az a szerb radikálisok révén szárnyra bocsátott hír, hogy Brankovics pátriárka nem természetes