Az Ujság, 1907. november (5. évfolyam, 259-271. szám)
1907-11-01 / 259. szám
4 politikájával egyetértenek. (Úgy van ! Úgy van / kiáltják a függetlenségi párton.) Jövendőnk azon fordul meg, hogy ki tudjuk-e építeni az egységes magyar nemzeti államot, mert poliglott államnak jövője nincs. Az a politika, amely a szívét veri, de az iskolákban a nemzeti szinti zászló s a nemzeti czimer ellen izgat, nem lehet hazafias. Lukács László : Ez ferdítés ! Valótlanság. Rakovszky elnök : Fölhívom Lukácsit . . . (Felkiáltások : Lukács ! Lukács !)... Lukács képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Bánffy Dezső báró : Nem zavar, mert tudom, hogy amit én mondok, az igaz. Ha nem is hisz politikai föltámadásában, de abban hisz, hogy politikájának a nemzetiségiekre vonatkozó része föltámad és tovább él. Lukács László sokáig ült Szegeden a csillagbörtönben a memorandum-per folytán. Nem az ő idejében ítélték el, hanem az első Wekerle-kormány idejében. Wekerle Sándor : Ez igaz. (Bánffyra mutat): De ő megkegyelmezett neki. (Zajos derültség.) Bánffy Dezső : Igaz, hogy királyi kegyelmet kapott, mert hiszen nem az volt a czél, hogy évekig ott éljön, hanem hogy az állam megtorló akarata érvényesüljön. Nem tartja helyesnek, ha a nemzetiségi kérdést napról-napra bolygatják. Elég szomorú, hogy itt mind több és több jogokat követelnek. Ez ellen nem tehetünk mást, mint itt tiltakozunk ellene, kint pedig érvényesítjük a magyar nemzeti érdeket. Lukács László : Testvériesen ! Bánffy Dezső báró . A nemzetiségiek fölizgatják a külföldet állítólagos sérelmeikkel, holott ők sokkal jobb helyzetben vannak itt, mint külföldön az egyes országok nemzetiségei. A horvát kérdésben beismeri, hogy ő e kérdésben nem volt olyan energikus, mint amilyennek lennie kellett volna. De azért a mostani kormánynak sem adná oda a babért. A horvát autonómit, sajnos, tiszteletben kell tartanunk. De azt nem szabad megengednünk, hogy Horvátország a külfölddel szemben önállóan jelentkezzék, mint az a Széll-kormány alatt, az útlevél-kérdésben történt. Az előző kormányok és az ő kormányának gyöngeségén is vérszemet kaptak a horvátok. Ennek tulajdonítja, hogy a magyar zászló Horvátországban jogaiban korlátoztatott. Nagy hiba, hogy a koalíczió a horvátokkal egyezkedett, mert a nemzetiségiek nem olyan veszedelmesek, velük le lehet számolni, mint a horvátok, akik mindig barátságot mutatnak, de mindig követeléseik érvényesítésén törik a fejüket. Mikor ő miniszterelnök volt, mindig abban a hiszemben volt, hogy Khuen-Héderváry odalent rendet tart. Rendet is tartott gyakorlatban, de nem gátolta eléggé azoknak a téveszméknek a terjedését, hogy Horvátország és Magyarország között ugyanaz a viszony van, ami Magyarország és Ausztria között. Ha a horvátok elveiket meg tudják valósítani, az a magyar állam szétdarabolására vezetne. Ez a politika nem lehet még a dinasztia érdeke sem, amely az osztrák széthúzó törekésekkel szemben erős, egységes Magyarországot követel. A magyar nemzeti politika és a dinsztia érdeke ebben tökéletesen azonos. (Zajos helyeslés a függetlenségi oldalon.) Elismeri azt a jogot, hogy itt a horvátok horvátul beszélhetnek, de ahhoz nincs joguk, hogy obstrukciót rendezzenek. Örömmel vette Supilo magyar beszédét; a magyar nyelv használata a horvátok részéről mindenesetre elősegíti a további ellentétek kiküszöbölését. Miniszterelnök korában a király előtt memorandumban fejtette ki a horvát helyzet tarthatatlanságát s Khuen-Héderváry helyett, aki akkor beteges volt, más bánt akart kineveztetni. Tisztában volt azzal, hogy a bán nem lehet, mint Supiló mondotta, alkirály, vagy valami miniszterelnök, hanem csak a magyar állam és a magyar kormány politikájának személyesítője. Rakodczay törekvését becsületesnek tartja, de nem hiszi, hogy helyes magyar politikát csinálhasson. Supilo Ferencz : Horvát politikát kell csinálnia! Elnök figyelmezteti Supilót, hogy nincs joga téves politikai eszméket hirdetni. (Zaj a horvátok csoportjában.) Bánffy Dezső báró : Ha a horvátok nem ismerik el az egységes magyar államot, akkor Horvátországot előbb-utóbb forradalmi területnek kell nyilvánítani a radikális eszközökkel kell rendet teremteni. Ha meghalt, akkor a sírból kiáltja, hogy a magyar nemzeti állam egységét minden körülmények között meg kell őrizni, mert e nélkül ,a magyar államnak jelene lehet ugyan, de jövője nincsen. (Zajos éljenzés a függetleségi oldalon.) Lukács László személyes megtámadtatás czimén szól, s fejtegeti, hogy Bánffy megtestesíti azt az igazságot, hogy bizonyos körök a románok ellen agresszív politikát igyekeznek érvényesíteni. (Nagy zaj. Felkiáltások. Ez nem személyes kérdés !) Azt akarja kijelenteni, hogy efféle támadások hazafias érzésében nem fogják megtántorítani. (Nagy zaj.) A nemzeti zászlót... Elnök : A nemzeti zászló nem a képviselő úr személyes kérdése. (Nagy zaj.) Lukács László : Azt hiszi, őt vádolták azzal, hogy a magyar zászló ellen izgatott. (Hosszantartó zaj.) Bánffy egész beszédet tartott ellene, neki nincs joga felszólalnia? (Tartós zaj.) Elnök : A vita során mindenki csak egyszer szólalhat föl, hacsak formaszerinti indítványt nem adott be. Egyébként csak a Ház engedelmével térhet el a tárgytól. (A Ház nagy többsége megadja az engedelmet.) Lukács László: Bölényesen a román választási helyiségre kitűzték a magyar nemzeti zászlót. Aki megtámadja, pap lévén, nem hívhatja ki párbajra, de kihívja tudományos vitára, hogy a memorandum szövegében van-e izgatás, hazaárulás? (Felkiáltások: ítélt már a bíróság!) Ők nem mentek a császárhoz, hanem az uralkodóhoz ; memorandumuk megszólítása, czímzése olyan volt, mint a képviselőház feliratáé. De ha Bécsben voltak is, hát Kossuth Ferencz miért járt Bécsben? (Hosszas zaj.) A királyi kegyelmet nem Bánffynak köszönik. Bánffy, a visszatérő gonosz lélek (Derültség.) itt olyan politikát hirdet, amely a béke megbontására vezet. (Nagy zaj.) Bánffy Dezső báró: Személyes megtámadtatás czimén kijelenti, hogy őt sovén magyar politikájában nem fogják megtántorítani. (Éljenzés a függetlenségi párton.) A király a Bánffy-kormány előterjesztésére adott kegyelmet Lukácsnak, így Lukács nemcsak az uralkodónak, hanem a Bánffykormánynak is köszönettel tartozik. (Helyeslés.) (Még egy indemnitási szónok.) Bozóky Árpád fejtegeti, hogy Bánffy báró nemzeti politikája nem bukott el, e tekintetben Bánffy bárónak hívei vannak a parlamentben, s azt hiszi, hogy a függetlenségi párt, ha kiszabadul a koalícziós kötelékből, Bánffy Dezső báró sovén nemzeti politikáját fogja követni. A kormány iránt különösen a belkormányzati politika miatt nincs bizalma és az indemnitást nem szavazza meg. Elnök az ülést két órakor bezárja. AZ ÚJSÁG Péntek, november 1. ..................................... ... .... ............ ........... -■ .... .. -"T»" A kiegyezés a pénzügyi bizottságban — Saját tudósítónktól. — ~ A képviselőház pénzügyi bizottsága Széll Kálmán elnöklete alatt ma délután folytatta a kiegyezési törvényjavaslatok tárgyalását és hosszabb vita után általánosságban el is fogadta az osztrák és a magyarkormány között kötött kiegyezés beczikkelyezését. Mikor kihirdették a döntést, amelyet a kérdés világos föltevése nem előzött meg, Polónyi Géza odafordult az elnökhöz : — Én nem szavaztam meg. — Tudom, — mondotta Széll Kálmán —■ azért konstatálom a megállapodást olyképpen, hogy a bizottság nagy többséggel hozta meg határozatát. Az ülés lefolyása egyébként a következő volt : Holló Lajos nyitotta meg a vitát. Elmondotta, hogy ő a kiegyezést, amelyről több-kevesebb okkal sok rosszat mondanak, bizalmi kérdésnek tekinti, s azok iránt, akik a kiegyezést megkötötték, bizalommal viseltetik. A javaslatok legnagyobb becsét abban látja, hogy már Ausztriában is köztudatba ment az a gondolat, hogy 1917-ben elválunk Ausztriától. A közjogi vívmányok között legnagyobb jelentősége van az autonóm vámtarifa beczikkelyezésének. Nem kicsinyelhető a választott bíróság behozatala, az állami önállóság tekintetében való közjogi kitételek sem. Hátrányos a kiegyezésben az, hogy a bankszabadalom meghosszabbításától tétetett függővé a magyar papíroknak pupilláris biztosítékok gyanánt való elfogadása; hátrányos a diszázsió kérdésének bekapcsolása is. Szükségesnek tartaná annak törvényhozási deklarálását, hogy a két állam fizetése e tekintetben egyforma elbírálás alá esik. Kérdi a kormányt, hogy az 1350 milliós kölcsön visszafizetésével lesz-e diszázsió is fizetve? Sérelmesnek tartja, hogy az országnak a konverzióban való kooperatív részesedés, illetve intézkedés joga nincs kifejezetten biztosítva. A konverzióra a most elkövetkező tíz esztendőt nem tartja alkalmasnak. A kvóta felemelését illetőleg attól tart, hogy Ausztriában nem jön létre a kiegyezés, de a felemelt kvóta ránk nézve mégis kötelező marad. Azért ragaszkodik az önálló bank felállításához, mert minden országnak saját magának kell hitelélete berendezése fölött diszponálnia és ennek legelső feltétele az önálló bank felállítása. Sághy Gyula megengedi, hogy a szerződés gazdasági és pénzügyi szempontból Ausztriára talán előnyösebb, de azt hangsúlyozza, hogy a Széll—Körber-féle egyezséget kivéve, az eddig kötött kiegyezéseknél előnyösebb. Bizony Ákos a bankkérdést nem tekinti politikai kérdésnek, hanem csak gazdaságinak és biztosíttatni akarja magát is, a függetlenségi pártot is a felől, hogy vájjon ez a kiegyezés nem jelenti-e a függetlenségi pártra nézve a közjogi harc abbanhagyását, mert ő ebbe bele nem megy és a függetlenségi pártnak ki kell kötnie, hogy ha új választás esetén az új függetlenségi többség az államjogi alakulást meg akarja változtatni, a kvótafelemelés nem lesz kötelező. Polónyi Géza azt látja, hogy az osztrákok bele akarnak avatkozni a mi belügyeinkbe; éppen ezért aggódik azon, hogy a választott bíróságról szóló törvényben felsorolt enumerácziók között nincs felvéve az, hogy például ha a tőzsdereformot nem találná az osztrák kormány megfelelőnek, nem viheti-e kifogásait a választott bíróság elé, ami már direkt beleavatkozás volna belső ügyeinkbe. Wekerle Sándor : Ez a kérdés fel sem merülhet, mert mi a tőzsdereformnak elfogadására nem vállalunk kötelezettséget, csak a javaslat beterjesztésére. Nagy Ferencz az alkotmánypárt részéről kijelenti, hogy a kiegyezést elfogadja. A Széll— Körber-félét annak idején szívesen megszavazták volna, de akkor azok, akik most azt dicsérik, nem szavazták volna meg. Holló Lajos: Nem mi buktattuk meg, Ausztriában buktatták meg! Sághy Gyula : Én nem elleneztem ! Nagy Ferencz : Természetes, hiszen akkor együtt voltunk. (Felkiáltások: A szabadelvűpártban !) A 67-esek honorálják azokat az aggodalmakat is, amelyeket a függetlenségi párt tagjai a kvóta felemelése miatt felhoztak, de a kormánynak ez iránt vállalt kötelezettsége nem érinti a kvótabizottságok hatáskörét. Buzáth Ferencz üdvözli a függetlenségi pártot abból az alkalomból, hogy ez végre a meddő közjogi háborúskodás helyett a gazdasági térre viszi tevékenységét. 1917-ig teljesen fel kell készülnünk az önálló berendezkedésre. Az egyezség megkötése szükséges a pénzügyi krízis megszüntetése czéljából és a javaslatokat elfogadja. Holló Lajos tiltakozik minden olyan feltevés ellen, amely a függetlenségi párt irányváltozására vonatkozik. Minden becsületes függetlenségi politikusnak tovább kell küzdenie a párt programmjáért. Egyébként kérdezi, hogy az 1.350.000 millió korona" tőke visszafizetése arányban történik-e ? Ezt nem tartaná az országra előnyösnek. Polónyi Géza is ezen a nézeten van s kijelenti, hogy ő még a magyar vezényszót is követelni fogja, de kérdezi Buzáth Ferenczet, hogy a néppárt szükségtelenül tovább fogja-e sürgetni az egyházpolitikai reformok revízióját ? Széll Kálmán elmondja a közte és Körber között kötött megegyezést, s megemlíti, hogy az az egyezség, amelyet Körberrel kötött, kedvezőbb volt már azért is, mert kvótaemelés nélkül kötötték, de létre nem jött, mert Ausztriában 1906 június 3-án visszavonatott. A jelen egyezség abból a szempontból bírálandó meg, hogy jobb volt-e ezt a kiegyezést létesíteni, mint Ausztriával szakítani. Legyen bár a Széll—Körber-féle egyezség az előnyösebb, az igazság érdekében kijelenti, hogy ez a kormány nehezebb viszonyok között tárgyalt, mert ennek a kormánynak a keze a külföldi szerződések miatt kötve volt. Előtte is állott annak idején nehézség, az ischli klauzula, de ezt a kérdést az osztrákokkal rendbe hozta. Polónyi Géza : Csakhogy a mostani kiegyezésben is benne van ám az ischli klauzula. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hol? Polónyi Géza : Majd ki fogom annak idején mutatni! (Nagy mozgás.) Wekerle Sándor miniszterelnök most válaszol a vita során felhozottakra, különösen Polónyinak a választott bíróság tekintetében tett észrevételére s kijelenti, hogy itt komplikációk nem lehetnek. A bankkérdésről konstatálja, hogy a kormány