Az Ujság, 1907. december (5. évfolyam, 298-309. szám)
1907-12-17 / 298. szám
, az ilyen házsártos vendég nem tetszik s a kissé neveletlen bécsi suszterinas beveri az ilyennek az ablakait. Tavaly május óta bizonyára új ablakokat tétettek a bevertek helyébe a magyar házban, s nyugodtak vagyunk, az idén nem lesz ablakbeverés. Sőt tán barátságos és előzékeny is lesz a fogadtatás Lueger városában. Judeo-magyar ide, judeo-magyár oda, aki pénzt és ajándékot hoz Bécsnek, mosolygó ábrázatokra számíthat. Kuruczaink pedig az idén sok minden jót visznek. Előre küldték az osztráknak tetsző kiegyezést, a magyar bioknál gavallérosan koncredált száz milliós borravalót, a dalmát vasutat s egyéb jókat, s most viszik magukkal a két százalékkal magasabb kvótát, csekélyke évi hat millió koronát. Ha még ezért sem dukál egy kis barátságos vendéglátás, akkor igazán telhetetlen a bécsi zseb. És mit fognak csinálni Bécsben kuruczaink ? Valami olyat, a mi a negyven esztendős rabszolgaság idejében nem volt ? A mitől nemzeti önállóságunk egyszerre világismertté lesz s a mitől közös terheink csökkennek ? Barabás vagy Holló, Batthyány vagy Koltsy, ez utóvégre is a szokás kérdése. De micsoda hódításra viszik Bécsbe kuruczaikat ? Ez már érdekelné kissé az országot. Ugye az lenne a fontos, hogy a közös kormányzat gazdálkodását megvizsgálják, ellenőrizzék és irányítsák. Végre is zsebkérdésről van szó, tömérdekű ,az idén már tetézett milliókról, amiket a közösség fentartásáért fizetünk. Tizet egy ellen, hogy megint csak a hadseregszállítások körül fognak rágódni, amit már rég elintézett a számukra Tisza István. De a hadsereg s a haditengerészet költségei, hitelei és póthitelei épp oly szentség lesz nekik az idén, mint volt a hazaáruló 67-eseknek negyven esztendőn, s nekik két éven át. Az ágyukért csak úgy megszavazzák a milliókat, s az F és H torpedónaszádok és czirkálók nyugodtan épülhetnek tovább a pólai kikötőben. Egy fillérrel sem fogják megrövidíteni a hadügyminiszter urat, s Magyarország a közös költségekben csak annyiban érzi meg a pénzügyi haladást, hogy többet, sokkal többet fog fizetni. Tán külpolitikai demarche-ot reméljünk a kuruczoktól ? Oh, a hármas szövetség békén alhatik. A kuruczok, akik új szövetségről, a franczia-oroszról harsogtak honboldogító frázisokat, azóta keresztül mentek a horvát kalandon s a nemzetiségi barátkozáson. S nagyon megégették a kezüket. Az idén talán szóba sem merik hozni már a szláv szövetséget, amelytől Magyarország új s Európa térképét fenyegető külpolitikáját remélték. Aerenthal báró, akit Goluchowski helyébe kaptak, olyan német-olasz barátokká hódítja meg őket, hogy akár megfésülheti oroszlánsörényüket. Maradnak a katonai dolgok. Szerencsére, a koaliczió szerencséjére, ezek ki vannak kapcsolva s a szent paktum védelme alatt állanak. Magyar vezényszóról, katonai létszámemelésről tehát ne várjunk filippikákat. De arra csak kiváncsiak lehetnének, mi lett a kilenczes bizottság programmjából ? Hisz az már megállapított, megszerzett vívmány volt: hatalmas étappe a magyarság érvényesülésére s kidomborítására a hadseregben. Vájjon hová sikkadtak el ezek a pontok ? Ezeket is elnyelte a paktum örvénye s nem maradt egyéb belőlük, csak a czipőtalpra ragasztott czimer- és zászlókérdés ? Hiú kérdések, meddő találgatások. A függetlenségi delegáczió egy lépéssel sem viszi előbbre közjogunkat, egy fillérrel sem csökkenti közös terheinket s egy czentiméterrel sem változtatja meg Európa térképét. Talán mitoroszlánkodik még s plékorditásával az erő és indulat látszatát kelti lefelé, de bizonyos, hogy suba alatt leveszi a maskarát s a nagyméltóságu közös miniszter urakat barátságos mosolylyal meg fogja nyugtatni: — Ne tessék félni, én csak Zuboly vagyok, a takács mindeneknél drágább tüzet, ha csak látszólag is, kialudni hagyták, és vádat emelhetnek azok ellen, akik ma is távollétük által tündökölnek ez irodalmi ünnepen. De én nem vádolok senkit, mert nem magyar lélek az, ki a mai súlyos viszonyok közepette vádaskodással mérgesíti el az amúgy, is minden oldalról visszavonásra hajló pártos elemeket. Csak panaszosan kérdem, mi értelme van annak, hogy elvitatni akarjuk valakitől az érdemet, melyet ő becsülettel megszerzett. Oh botor kislelkűség, mely azt képzeli, hogy több rész jut neki a hitből és dicsőségből, ha másvalakinek jogos részét elvitatja, letagadja. Hát nem tanulták meg a történelemből, hogy a babér, melylyel vetélytársunkat megrövidíteni akarjuk, kétszeresen térül meg neki az idők folyamán; hát nem látják, hogy éppen az a koszorú, melyet Kiss József ma valahonnan nem kap, éppen az az ő legszebb, legfényesebb koszorúja. .Ezért ne is panaszkodjunk tovább egy pillanatig sem, hanem örvendjünk inkább e szép pillanat harmóniájának, gyönyörködjünk az egységes lélekben, melyre a társulatunk mindenik tagját áthatja, mert csakis ez az egységes lélek az, mely bennünk sí Petőfi lángszellemének méltó hagyományosává tehet. És mondjunk köszönetet társulatunk nobilis gondolkozást, elnökének, valamint bölcs vezetőségének, hogy az általános züllékenység riasztó tünetei közepett tervszerűen egy magasabb czél szolgálatában egyesíti erőinket, ilyen fényes alkalmat nyújtva nekünk leróni egy régi, tartozásunkat és megadni a költőnek, ami őt már oly régen megilleti , belemerülvén az ő életművének esztétikai taglalásába. Mondom, kétféle szellem az, melyet Kiss József egy lélekben egyesíteni, egymásba ömleszteni immár négy évtizedre terjedő költői munkásságban iparkodik. Ott van az ő gondviselésszerű helye, ahol nemzeti szellemünk egyik mellékfolyója beleszakad nemzeti művelődésünk főfolyamába. Ott, ahol fajilag különböző lelkek és évezredes hagyományok omlanak át egymásba , ott buzog Kiss József költészetének éltető forrása. És a történelem ezernyi példája azt tanítja, hogy ahol a különböző fajták lelke egymással ölelkezik, ott rendszerint újszerű, eladdig ismeretlen szellemi jelenségek állanak elő. Kiss József költészete nem is egyéb, mint egy káprázatos fénytünemény, melyet kétféle szellemnek elektromos vonzódása és egymásba való szikrázó utalcsattanása hozott létre. Hogy az ilyen szellemi fénytünemény egészen új és eredeti jellegű valami, azt, nemde, szükségtelen bizonyítgatni. Kiss Józsefnek voltaképpen nincsen elődje irodalmunkban és ha jól meggondolom, igazi utódja sem lehet. Mert csak egyszer történhetik meg az, hogy egy folyó a másikba szakad és kétszeri torkolatnak a természet rendje szerint sem szüksége, sem lehetősége nem forog fenn, így hát ő egy különálló, páratlan jelensége költészetünknek, ki olyan helyet tölt be, melyet senki más a legkisebb mértékben sem tudna betölteni. Amivé ő lett, azzá ő maga tette önmagát , hiszen még a feladatot is, melyet ő magára vállalt, ő fedezte föl, elannyira, hogy ez a feladat ő előtte még nem is létezett és így annál kevésbé nyerhetett volna másvalaki által költői megoldást. Az ő szívében találkozott össze két különböző hagyomány és érzésrendszer és ő próbálta összeemelni azt a kétféle szívverést, mely még azelőtt sohasem iímelődött egymással, így ő igazán egymagában álló irodalmi tünemény és én nem csodálnám, ha olyan öntudatos lélek, mint a Kiss Józsefé, ezzel teljesen tisztában is volna. Meg is vagyok győződve, hogy az a mélyen melankolikus árnyék, mely költészetén végig borong, ennek a tudatnak forrásából ered. Nem lehet könnyű szivadalos madár az, a ki érzi, hogy első és utolsó példánya a maga nemének, így fogván fel Kiss József költői egyéniségét, az a nevezetes kérdés támád, hogy a kétféle szellemi komponens, melyből az ő életműve összetevődik, miképpen nyilatkozik meg alkotásaiban, miképpen isméerhető fel egyes költeményeiben ? Első tekintetre az ilyen elemzést keresztülvinni és a kétféle szellemet, mely Kiss József egyéniségében oly sajátosan összeforrott, külön-külön felmutatni, szinte lehetetlenségnek látszik ; de aki gondosan tanulmányozza költeményeinek egészen egyénies kompozíczióját, az olyan megfigyeléseket tehet, melyek könnyű szerrel rávezetnek a látszólag oly nehéz probléma megoldására. Kiss József ugyanis egyrészt vérbeli epikus, másrészt pedig ugyancsak vérbeli lírai költő, vagyis művészi lényében ő olyan szélsőséges tényezőket egyesít, melyek ebben az összetételben semelyik hazai, de merem mondani, hogy semelyik idegen poétában sem találhatók. Nem tudok rá példát, hogy költő ugyanabban az egy költeményben egyik pillanatban tisztára epikusnak, a másikban merően lírai költőnek tűnjék föl. Epikája révén költészete Arany Jánoséval, lírája révén pedig a zsoltárokkal lép kapcsolatba. Mint epikai költő a szó legszorosabb értelmében érzéki realistának mondható, mint lírai költő ellenben vallásos érzése által eszményies magaslatokra ragadtatja magát. Így ölelkezik benne két ellenkező tartalmú világ, s ami a legcsodálatosabb ebben a szellemi kémiában : az, hogy a kétféle tartalomnak kétféle művészi meg- Kedd, deczember 17. AZ ÚJSÁG felfeld. : A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, kedden, délelőtt folytatja a kvótaemelés tárgyalását. Ezt a kormány nemcsak a delegáczió bécsi ülésezése alatt, hanem a karácsony két napja kivételével a karácsony hetében is folytattatni akarja. · A főrendiház ülése. A főrendiház deczember tizennyolcadikán, szerdán, délelőtt tíz órakor ülést tart. Delegátusokat választ s ezután az egyszakaszos javaslatot és a tarifát tárgyalja. · A delegáczió. Vasárnap a hivatalos lap a következő királyi kéziratokat közölte : Kedves báró Aehrenthal! A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés részéről az 1867. évi XII. törvényczikk értelmében az 1907. évre kiküldendő és a birodalmi tanács, által az 1867. évi deczember 21-én kelt törvény alapján az 1907. évre választandó bizottságokat, másolatban idezárt kézirataimmal, folyó évi deczember 20-ára Bécsbe egybehívtam és megbízom Önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1907. évi deczember 13-án. Ferencz József s. k., Aehrenthal s. k. Kedves ifr. Wekerle! A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés részéről az 1867. évi XII. törvényczikk értelmében az 1907. évre kiküldendő bizottságot, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember 21-én kelt törvény alapján az 1907. évre megválasztandó bizottságot, a részekre törvényileg meghatározott teendők elintézése végett, folyó évi december 20-ára Bécsbe ezennel egybehívom. Midőn ehhez képest egyúttal közös minisztériumaimat alkotmányszerű előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom Önt, hogy a magyar országgyűlés bizottságának kiküldése s e bizottság tagjainak egybehivása iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1907. évi deczember 13-án. Ferencz Józsefe,, k., Wekerle Sándor s. k. Egy harmadik királyi kézirat is jött, ez Beck báró osztrák miniszterelnöknek szólott teljesen