Az Ujság, 1908. január/1 (6. évfolyam, 1-13. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Szerda, január 1. AZ ÚJSÁG • A delegáczió. Január huszadikán ül is­mét össze Bécsben a delegáczió, a­melynek ta­nácskozásai alatt a képviselőházi ülésezés szü­netelni fog. A delegáczió előreláthatólag két hét alatt végez a közös költségvetéssel, noha a tiszti fizetések emelésének kérdése és más had­ügyi kiadások fokozása több felszólalásra ad alkalmat. Okolicsányi László, a hadügyi bizott­ság előadója Bécsben van s a magyar minisz­ter­tanácsnak a tiszti fizetések emelésére vonat­kozó formuláját tárgyalja a közös hadügyminisz­térium egyik osztályfőnökével. Rezsdektek a kiegyezésről. — Saját tudósítónktól. — A magyar kormány rendeleti után életbe­léptette a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok iránt Ausztriával kötött szerződést és az ehhez kapcsolt összes megegyezéseket. A kiadott rendeletek, a­melyeket a hivatalos lap mai száma közölt, a képviselőház elé ter­­jesztett, de le nem tárgyalt kiegyezési törvény­­javaslatokból állanak, a­melyeket a rendeletek szó szerint magukba foglalnak. A kormány intéz­kedését a következő három pont teszi, a­mely a három tételbe osztott kiegyezési kötéseket tételenként bevezeti. A magyar szent korona országai és a biro­dalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gok, illetőleg ezek kormányai között folyó évi október 8-án a kölcsönös kereskedelmi és for­galmi viszonyok szabályozása iránt kötött szer­ződés, továbbá a kétszeres megadóztatások el­kerülése, valamint az egyenes adók körébe tar­tozó némely más ügy iránt kötött egyezmény, nemkülönben az államadósságok után a magyar szent korona országai által vállalt évi járulékra vonatkozó egyezményhez kötött pótegyezmény a törvényhozás által jóváhagyatván, az 1907. évi LIV. törvényczikkel nyert fölhatalmazás alap­ján 1908. évi január hónap 1-től számítandó hatálylyal életbe léptettetnek. Az 1851. évi november hónap 16-án kibo­csátott és az 1867. évi XVI, 1878. évi XX., 1878. évi XXIV. és 1899. évi XXX. tör­­vényczikkek rendelkezései által a folyó év végéig érvényben tartott Vasutüzleti Rend­tartás az Ausztriával kötött némely gazda­sági és pénzügyi megegyezés­­jóváhagyására vo­natkozó 1907. évi LIV. törvényczikkel nyert fölhatalmazás alapján az 1908. év első napjától kezdve a törvényhozás további intézkedéséig, a változott viszonyoknak megfelelően módosított szövegben hatályban tartatik. Az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló 1907. évi LIV. törvényczikkel nyert fölhatalmazás alapján a vasúti és gőzhajózási szállítás hasz­nálatának megadóztatásáról szóló 1875. évi XX. és 1887. évi XXIV. törvényczikkeknek ama határozatai, melyek a gőzhajókon vagy a gőz­­vontató erőnek alkalmazása mellett egyéb vizi járműveken eszközölt szállítás használatának megadóztatására vonatkoznak, az 1908. évi ja­nuár hónap 1-ső napjával hatályon kívül helyez­tetnek és ettől a naptól kezdve a gőzhajózási szállítás használata után fizetendő adó megszün­­tettetik. E három rendelkezés után következik külön­­külön mindenütt annak a képviselőház elé ter­jesztett kiegyezési javaslatnak a szövege, a­melyre a rendelkezés vonatkozik. Egy sereg mi­niszteri rendelet következik végül, még­pedig a kereskedelemügyi miniszter rendelete a kiegye­zésnek a találmányi szabadalmakat illető végre­hajtásáról, a házalási szabályok hatályáról, a földmivelésügyi miniszternek a kereskedelemügyi, pénzügy- és belügyminiszterrel egyetértőleg ki­adott rendelete az állatokkal, állati nyerstermé­nyekkel és ragályfogó tárgyakkal való kölcsönös forgalomról; a pénzügyminiszter körrendelete: az üzletüket mindkét államra kiterjesztő válla­latok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett létrejött egyezmény, továbbá a vendég­szereplő művészek, a vásárokat látogató iparosok, kereskedők és vásárosok, valamint a házalást gyakorló iparosok adókötelezettségére vonatkozó megállapodások és végül az értékpapírok kama­tainak megadóztatása tárgyában létesült egyez­mény végrehajtása iránt i­donítanak tavaszi érzelmeket. Pedig megvan­nak. Megvannak úgy, mint hajdanán. A ta­vaszom nem múlt el, hanem megfehéredett. És tudom, hogy az öreg­ember tavaszi dala­m’ut és utálatos. A leány: Bácsi, maga most is szerelmes ? Az aggastyán: Nem, kislányom, hanem most is van bennem szerelem. Nincs senkim, a ki az egyetlen volna s szeretek mindenkit, a ki szép, a ki szerelmet tud kelteni, éppen mert az az egy nincs meg és nem lehet meg. Az én fehér tavaszom olyan, mint volt a tiéd, a zongoratanár csókja idejében. A leány : Tehát nem múlik el a szerelem ? Az aggastyán : Ez az, a­mit nem tudok. Nálam nem múlt el. De hátha a többinél el­múlt ? Hátha a többinél igaz, a­mit én csak mimelek ? Ámbátor rettenetes gyanúm van : mi vének mind képmutatók vagyunk. A leány: Lehetetlen ! Az aggastyán : Talán. De éppen ezért nem mutathatok neked utat a jövőbe. Bele kell élned magad, s ha öreg leszel, akkor tudni fogod, hogy megöregedtél-e, vagy csak meg­törtek, száműztek, lehiggult-e a szenvedélyed, vagy csak képmutató vagy. S ha akkor egy ifjú ember mély tisztelettel a korod iránt, úgy ül melletted, mint te most mellettem, s te meg­fogod kezét, mint én most a tiédet, s meg­simogatod öreg, reszkető kézzel az ő ifjú fürtéit s hervadt ajkad érinti az ő friss arczát... A leány (rémülten védekezik): Bácsi, ne nyúljon hozzám ! Az aggastyán : No látod, most már érted, hogy mért kellett búcsúznunk, mielőtt be­széltem. A horvát válság­ — Rakodczay és Tomasics Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken, január harmadikén, ül ismét össze Zágrábban a horvát nemzeti párt, hogy pro­gram­járól és választási készülődéseiről egyaránt határozzon. A választási előkészületek között lesz azoknak a kerületeknek a megállapítása is, a­melyekben a nemzeti párt a siker reményével lép a választók elé. A párt irányadó tényezői teljesen meg vannak elégedve a legutóbb tör­téntekkel, mert kevesen hitték, hogy az újjá­szervezés olyan erős érdeklődésssel találkozik, a­minő a párt mostan tartott két gyűlésén tapasz­talható volt. A­mennyiben január harmadikén az egyes kerületekre nézve a viszonyokhoz képest kedvező jelentések és megállapodások lesznek, valószínű, hogy az országgyűlés összehívása nem marad a törvényszabta határidő utolsó napjára s a választásokat már február elejére kiírják. Rakodczay Sándor horvát bán ma este Budapestre érkezett s holnap jelentést tesz a miniszterelnöknek a legújabb horvát politikai eseményekről. Tomasics Miklós dr. volt minisz­ter is a fővárosban van s holnap értekezik Wekerle Sándor miniszterelnökkel. (Mit mond Lueger ?) Zágrábból táviratozzék lapunknak. Egy idevaló újság inter­jút közöl Lueger polgár­­mesterrel, a­ki a horvát kérdésről a követke­zőket mondotta: — Őszinte barátja vagyok a horvátoknak, ismerem helyzetök súlyos voltát s tudom, hogy a magyarok törekvései miatt sok méltatlansá­got kell szenvedniük s igy igen természetes, hogy szivem egész rokonérzése a horvátoké. Ma nehéz e kérdésről bővebben nyilatkoznom, mégis nyíl­tan kimondom, a­mi a szívemet nyomja. Vala­hányszor azután kimondom az igazat, a magya­rokat elfogja a düh, mert nem bírják elviselni. A horvátok iránt való minden rokonérzésem mellett is nem hallgathatom el, hogy az utóbbi időben keletkezett fiumei rezoluczió nagyon kel­lemetlenül lepett meg. Ismerem a magyarok érzelmeit és épen azért csodálkozom, hogy az a rezoluezió létrejött. Egyátalán nem vagyok meg-­­­elégedve azzal a politikával, a­melyet egyes hor­vát politikusok űznek. Mindig az volt a véle­ményem, hogy Horvátországnak egyetlen barátja Ausztria és azért szükséges, hogy a két állam közeledjék egymáshoz. A horvát delegátusok budapesti szereplése igaz örömöt szerzett nekem. Véleményem szerint minden becsületes horvát embernek kötelessége az új választásokon egye­sülni abban a táborban, a­mely szembeszáll a magyarokkal. Miért ne volna ez lehetséges ? Annyira megromlottak volna a pártviszonyok Horvátországban? Frank látogatása Wekerle miniszterelnöknél nagy meglepetés volt számomra. Én ismerem Frankot, tudom, hogy okos ember s épen azért csodálkozom, hogy felült a magyar miniszterelnöknek. (Josipovich miniszter nyilatkozata.) A nemzetiségi párt újjáalakulásáról be­szélgetve Josipovich Géza horvát miniszter ma egyik munkatársunknak ezeket mondotta: " Már maga az a körülmény is igen jelentős eredmény, hogy a horvát unionisták a nemzeti pártiak zágrábi gyűlésén oly nagy számban jelentek meg. Óramutatója ez annak, hogy a horvát közvélemény irányadó köreiben melegen óhajtják, sürgetik már a kibonta­kozást abból a zűrzavarból, a­melybe Horvát­országot a rezoluczionisták sodorták. Az unio­nisták nem mondhatnak le a politikai helyzet szanálásának vezetéséről, az abban való hat­hatós közreműködésről. Ez esetben a magyar kormány ismét kénytelen volna a rezoluczionis­­tákkal kísérletezni, ez pedig olyan rázkódtatást idézhetne elő, a­melyet Horvátország helyzete aligha bírna el. KÜLFÖLD: Nyugalom és rend honol Perzsiában. Ezt a perzsa külügyminiszter mondja folyó hó 29-étől kelt és Perzsia diplomácziai képviselőihez intézett kör­jegyzékében. A jegyzék szerint sikerült elhárí­tani a kormány és a nép között fönforgott nézet­­eltéréseket, minek folytán helyreállott a teljes egyetértés a sah és a nemzeti tanács (országgyűlés) között. Az évek vége természetesen az, hogy Mohammed Ali Riza sah és összes miniszterei már megint (várjon hányadszor?) ünnepies esküt tettek a koránra, hogy Perzsia valamennyi alkot­mányos törvényét tiszteletben tartják. Ha a külügyminiszter úr ő excziája igazat mond, úgy az 1907. év jobban végződik Perzsiára nézve, mintsem remélhető volt. A marokkói bonyodalom. Jelentettük, hogy Pichon franczia külügyminiszter a parlamenti szü­netet arra fogja fölhasználni, hogy Madridban visszaadja Szalazar spanyol külügyminiszter párisi látogatását. Ma azt sürgönyzik lapunknak Paris­ból, hogy a marokkói bonyodalom tekintetében nagy politikai fontossággal bír Pichon madridi utazása. A franczia külügyminiszter ugyanis ez alkalommal végleges megállapodásra akar jutni a spanyol kormánynyal arra nézve, hogy a rend helyreállítása után miképpen hajtassanak végre az algezirasi akta rendelkezései. Valóban legfőbb ideje volna már, hogy ezen irányban történjék valami, de hol az a jós, a­ki meg tudja mondani, hogy Marokkóban mikor áll helyre a rend ? A tagálok parlamentje, Taft amerikai hadügy­miniszter, az Egyesült­ Államok elnökjelölt­je, már a Fülöp-szigetek első parlamentjének megnyitása­­kor azon nézetének adott kifejezést, hogy a tagálok (a Fülöp-szigetek lakosai) még nem érettek meg a parlamentáris életre. Tart, mint lapunknak Bostonból kábelezik, most megismételte imént jelzett nyilatkozatát megtoldván azzal, hogy a Fülöp-szigetek lakosságának következő nemzedéke sem lesz alkalmatos az önkormányzatra. Ha ez az Egyesült­ Államok vezető férfiainak meggyőző­dése, úgy nehéz megértenünk, hogy miért adták meg mégis a parlamentáris önkormányzatot a tagároknak ? 3

Next