Az Ujság, 1908. január/1 (6. évfolyam, 1-13. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Szerda, január 1. AZ ÚJSÁG • A delegáczió. Január huszadikán ül ismét össze Bécsben a delegáczió, amelynek tanácskozásai alatt a képviselőházi ülésezés szünetelni fog. A delegáczió előreláthatólag két hét alatt végez a közös költségvetéssel, noha a tiszti fizetések emelésének kérdése és más hadügyi kiadások fokozása több felszólalásra ad alkalmat. Okolicsányi László, a hadügyi bizottság előadója Bécsben van s a magyar minisztertanácsnak a tiszti fizetések emelésére vonatkozó formuláját tárgyalja a közös hadügyminisztérium egyik osztályfőnökével. Rezsdektek a kiegyezésről. — Saját tudósítónktól. — A magyar kormány rendeleti után életbeléptette a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok iránt Ausztriával kötött szerződést és az ehhez kapcsolt összes megegyezéseket. A kiadott rendeletek, amelyeket a hivatalos lap mai száma közölt, a képviselőház elé terjesztett, de le nem tárgyalt kiegyezési törvényjavaslatokból állanak, amelyeket a rendeletek szó szerint magukba foglalnak. A kormány intézkedését a következő három pont teszi, amely a három tételbe osztott kiegyezési kötéseket tételenként bevezeti. A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, illetőleg ezek kormányai között folyó évi október 8-án a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt kötött szerződés, továbbá a kétszeres megadóztatások elkerülése, valamint az egyenes adók körébe tartozó némely más ügy iránt kötött egyezmény, nemkülönben az államadósságok után a magyar szent korona országai által vállalt évi járulékra vonatkozó egyezményhez kötött pótegyezmény a törvényhozás által jóváhagyatván, az 1907. évi LIV. törvényczikkel nyert fölhatalmazás alapján 1908. évi január hónap 1-től számítandó hatálylyal életbe léptettetnek. Az 1851. évi november hónap 16-án kibocsátott és az 1867. évi XVI, 1878. évi XX., 1878. évi XXIV. és 1899. évi XXX. törvényczikkek rendelkezései által a folyó év végéig érvényben tartott Vasutüzleti Rendtartás az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezésjóváhagyására vonatkozó 1907. évi LIV. törvényczikkel nyert fölhatalmazás alapján az 1908. év első napjától kezdve a törvényhozás további intézkedéséig, a változott viszonyoknak megfelelően módosított szövegben hatályban tartatik. Az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló 1907. évi LIV. törvényczikkel nyert fölhatalmazás alapján a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. évi XX. és 1887. évi XXIV. törvényczikkeknek ama határozatai, melyek a gőzhajókon vagy a gőzvontató erőnek alkalmazása mellett egyéb vizi járműveken eszközölt szállítás használatának megadóztatására vonatkoznak, az 1908. évi január hónap 1-ső napjával hatályon kívül helyeztetnek és ettől a naptól kezdve a gőzhajózási szállítás használata után fizetendő adó megszüntettetik. E három rendelkezés után következik különkülön mindenütt annak a képviselőház elé terjesztett kiegyezési javaslatnak a szövege, amelyre a rendelkezés vonatkozik. Egy sereg miniszteri rendelet következik végül, mégpedig a kereskedelemügyi miniszter rendelete a kiegyezésnek a találmányi szabadalmakat illető végrehajtásáról, a házalási szabályok hatályáról, a földmivelésügyi miniszternek a kereskedelemügyi, pénzügy- és belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott rendelete az állatokkal, állati nyersterményekkel és ragályfogó tárgyakkal való kölcsönös forgalomról; a pénzügyminiszter körrendelete: az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett létrejött egyezmény, továbbá a vendégszereplő művészek, a vásárokat látogató iparosok, kereskedők és vásárosok, valamint a házalást gyakorló iparosok adókötelezettségére vonatkozó megállapodások és végül az értékpapírok kamatainak megadóztatása tárgyában létesült egyezmény végrehajtása iránt idonítanak tavaszi érzelmeket. Pedig megvannak. Megvannak úgy, mint hajdanán. A tavaszom nem múlt el, hanem megfehéredett. És tudom, hogy az öregember tavaszi dalam’ut és utálatos. A leány: Bácsi, maga most is szerelmes ? Az aggastyán: Nem, kislányom, hanem most is van bennem szerelem. Nincs senkim, a ki az egyetlen volna s szeretek mindenkit, a ki szép, a ki szerelmet tud kelteni, éppen mert az az egy nincs meg és nem lehet meg. Az én fehér tavaszom olyan, mint volt a tiéd, a zongoratanár csókja idejében. A leány : Tehát nem múlik el a szerelem ? Az aggastyán : Ez az, amit nem tudok. Nálam nem múlt el. De hátha a többinél elmúlt ? Hátha a többinél igaz, amit én csak mimelek ? Ámbátor rettenetes gyanúm van : mi vének mind képmutatók vagyunk. A leány: Lehetetlen ! Az aggastyán : Talán. De éppen ezért nem mutathatok neked utat a jövőbe. Bele kell élned magad, s ha öreg leszel, akkor tudni fogod, hogy megöregedtél-e, vagy csak megtörtek, száműztek, lehiggult-e a szenvedélyed, vagy csak képmutató vagy. S ha akkor egy ifjú ember mély tisztelettel a korod iránt, úgy ül melletted, mint te most mellettem, s te megfogod kezét, mint én most a tiédet, s megsimogatod öreg, reszkető kézzel az ő ifjú fürtéit s hervadt ajkad érinti az ő friss arczát... A leány (rémülten védekezik): Bácsi, ne nyúljon hozzám ! Az aggastyán : No látod, most már érted, hogy mért kellett búcsúznunk, mielőtt beszéltem. A horvát válság — Rakodczay és Tomasics Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken, január harmadikén, ül ismét össze Zágrábban a horvát nemzeti párt, hogy programjáról és választási készülődéseiről egyaránt határozzon. A választási előkészületek között lesz azoknak a kerületeknek a megállapítása is, amelyekben a nemzeti párt a siker reményével lép a választók elé. A párt irányadó tényezői teljesen meg vannak elégedve a legutóbb történtekkel, mert kevesen hitték, hogy az újjászervezés olyan erős érdeklődésssel találkozik, aminő a párt mostan tartott két gyűlésén tapasztalható volt. Amennyiben január harmadikén az egyes kerületekre nézve a viszonyokhoz képest kedvező jelentések és megállapodások lesznek, valószínű, hogy az országgyűlés összehívása nem marad a törvényszabta határidő utolsó napjára s a választásokat már február elejére kiírják. Rakodczay Sándor horvát bán ma este Budapestre érkezett s holnap jelentést tesz a miniszterelnöknek a legújabb horvát politikai eseményekről. Tomasics Miklós dr. volt miniszter is a fővárosban van s holnap értekezik Wekerle Sándor miniszterelnökkel. (Mit mond Lueger ?) Zágrábból táviratozzék lapunknak. Egy idevaló újság interjút közöl Lueger polgármesterrel, aki a horvát kérdésről a következőket mondotta: — Őszinte barátja vagyok a horvátoknak, ismerem helyzetök súlyos voltát s tudom, hogy a magyarok törekvései miatt sok méltatlanságot kell szenvedniük s igy igen természetes, hogy szivem egész rokonérzése a horvátoké. Ma nehéz e kérdésről bővebben nyilatkoznom, mégis nyíltan kimondom, ami a szívemet nyomja. Valahányszor azután kimondom az igazat, a magyarokat elfogja a düh, mert nem bírják elviselni. A horvátok iránt való minden rokonérzésem mellett is nem hallgathatom el, hogy az utóbbi időben keletkezett fiumei rezoluczió nagyon kellemetlenül lepett meg. Ismerem a magyarok érzelmeit és épen azért csodálkozom, hogy az a rezoluezió létrejött. Egyátalán nem vagyok meg-elégedve azzal a politikával, amelyet egyes horvát politikusok űznek. Mindig az volt a véleményem, hogy Horvátországnak egyetlen barátja Ausztria és azért szükséges, hogy a két állam közeledjék egymáshoz. A horvát delegátusok budapesti szereplése igaz örömöt szerzett nekem. Véleményem szerint minden becsületes horvát embernek kötelessége az új választásokon egyesülni abban a táborban, amely szembeszáll a magyarokkal. Miért ne volna ez lehetséges ? Annyira megromlottak volna a pártviszonyok Horvátországban? Frank látogatása Wekerle miniszterelnöknél nagy meglepetés volt számomra. Én ismerem Frankot, tudom, hogy okos ember s épen azért csodálkozom, hogy felült a magyar miniszterelnöknek. (Josipovich miniszter nyilatkozata.) A nemzetiségi párt újjáalakulásáról beszélgetve Josipovich Géza horvát miniszter ma egyik munkatársunknak ezeket mondotta: " Már maga az a körülmény is igen jelentős eredmény, hogy a horvát unionisták a nemzeti pártiak zágrábi gyűlésén oly nagy számban jelentek meg. Óramutatója ez annak, hogy a horvát közvélemény irányadó köreiben melegen óhajtják, sürgetik már a kibontakozást abból a zűrzavarból, amelybe Horvátországot a rezoluczionisták sodorták. Az unionisták nem mondhatnak le a politikai helyzet szanálásának vezetéséről, az abban való hathatós közreműködésről. Ez esetben a magyar kormány ismét kénytelen volna a rezoluczionistákkal kísérletezni, ez pedig olyan rázkódtatást idézhetne elő, amelyet Horvátország helyzete aligha bírna el. KÜLFÖLD: Nyugalom és rend honol Perzsiában. Ezt a perzsa külügyminiszter mondja folyó hó 29-étől kelt és Perzsia diplomácziai képviselőihez intézett körjegyzékében. A jegyzék szerint sikerült elhárítani a kormány és a nép között fönforgott nézeteltéréseket, minek folytán helyreállott a teljes egyetértés a sah és a nemzeti tanács (országgyűlés) között. Az évek vége természetesen az, hogy Mohammed Ali Riza sah és összes miniszterei már megint (várjon hányadszor?) ünnepies esküt tettek a koránra, hogy Perzsia valamennyi alkotmányos törvényét tiszteletben tartják. Ha a külügyminiszter úr ő excziája igazat mond, úgy az 1907. év jobban végződik Perzsiára nézve, mintsem remélhető volt. A marokkói bonyodalom. Jelentettük, hogy Pichon franczia külügyminiszter a parlamenti szünetet arra fogja fölhasználni, hogy Madridban visszaadja Szalazar spanyol külügyminiszter párisi látogatását. Ma azt sürgönyzik lapunknak Parisból, hogy a marokkói bonyodalom tekintetében nagy politikai fontossággal bír Pichon madridi utazása. A franczia külügyminiszter ugyanis ez alkalommal végleges megállapodásra akar jutni a spanyol kormánynyal arra nézve, hogy a rend helyreállítása után miképpen hajtassanak végre az algezirasi akta rendelkezései. Valóban legfőbb ideje volna már, hogy ezen irányban történjék valami, de hol az a jós, aki meg tudja mondani, hogy Marokkóban mikor áll helyre a rend ? A tagálok parlamentje, Taft amerikai hadügyminiszter, az Egyesült Államok elnökjelöltje, már a Fülöp-szigetek első parlamentjének megnyitásakor azon nézetének adott kifejezést, hogy a tagálok (a Fülöp-szigetek lakosai) még nem érettek meg a parlamentáris életre. Tart, mint lapunknak Bostonból kábelezik, most megismételte imént jelzett nyilatkozatát megtoldván azzal, hogy a Fülöp-szigetek lakosságának következő nemzedéke sem lesz alkalmatos az önkormányzatra. Ha ez az Egyesült Államok vezető férfiainak meggyőződése, úgy nehéz megértenünk, hogy miért adták meg mégis a parlamentáris önkormányzatot a tagároknak ? 3