Az Ujság, 1908. április/1 (6. évfolyam, 80-92. szám)
1908-04-01 / 80. szám
Szerda, április 1. AZ ÚJSÁG lehetősen valószínű, hogy fölvetődik az audienczián a függetlenségi párt egy részétől folyton siettetett az a törekvés is, hogy a kormányzatot a függetlenségi párt vegye át. A delegácziók és a tiszti fizetés. Egy esti lap nyomán mi is közöltük, hogy a delegácziókat a tiszti fizetés kérdése miatt őszre halasztják és hogy ebben a Reichsrath pártviszonyaira való tekintettel az osztrák miniszterelnök is közreműködik. Ma ezt a hírt félhivatalosan megcáfolják. A delegácziók május végén ülnek össze a tiszti fizetésemelés, illetőleg az idei közös költségek tárgyalására, megszavazására. Hogy akkorra a mi állami költségvetésünk tető alá kerül-e, az még nem bizonyos. A balpárt és a függetlenségi párt. A főváros hetedik kerületi függetlenségi pártjának vasárnapi értekezletéről a kormány félhivatalosai részletes tudósítást közöltek, amelyből a dolog érdemi részét mi is regisztráltuk. Tausig Gyula magánhivatalnok ma ezzel a tudósítással szemben nyilatkozatot tesz közzé; ebben a többek között ezeket mondja : »Nem igaz, hogy a termet zsúfolásig megtöltötte a közgyűlésen megjelent tagok tömege, mert összesen 54 tag volt jelen. A lelkesedés a pártkör iránt oly nagy, hogy 958 állítólagos tag közül csak 54 tag volt kapacitálható a megjelenésre. Nem igaz, hogy én az indítványomat, akár a balpárt, akár Lengyel Zoltán képviselő úr biztatására, vagy tudtával nyújtottam be. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik. Nem igaz, hogy én kénytelen voltam az izgatott hangulat és fenyegetések elől távozni. Már 1007 november 16-án bejelentettem a pártkörből való kilépésemet, az elnökség azonban erre a bejelentésre épp úgy nem válaszolt, mint nem válaszolt több mint háromszáz, kilépését bejelentő más, volt pártagnak ; engem a közgyűlésre meghívtak, ott megjelentem, a szóban forgó indítványokat megtettem és egy interpellácziót benyújtottam. Mikor a kör titkárától azt hallottam, hogy nem vagyok már köztag, eltávoztam, mert mint idegennek, nincs keresnivalóm a körben , de nem szökve, hanem nyíltan. Félnivalóm nem volt, mert sokkal jobban ismerem e kör műharagját, semhogy félnék tőle. Ez a pártkor két évig, a két országgyűlési választás és községi választás alatt Lengyel Zoltán képviselő urat úgy erkölcsileg, mint anyagilag kizsákmányolta ; két évig ő volt az, akinek nevével az országos pártot beházalták és két évig az ő nevével és az ő ajánló leveleivel akart Földiák úr mandátumhoz jutni ; arról azonban Lengyel Zoltán nem tehet, hogy Földiák urat jobban ismerik az országban, mint saját pártkörében. Még két kérdésem van: 1. A vasárnapi hűhó akar talán a kapott tízezer koronának a nyugtája lenni? 2. Hol voltak a közgyűlésen szónokló képviselő urak a második Barabás-választásnál, vagy akkor a párthűség őket nem kötelezte, mikor alelnökük és pártjuk becsületéről volt szó? Egyelőre elég ennyi, ha azonban kívánják, többet is szolgálhatok.« Tausig Gyula magánhivatalnok kérdése nyomán azonban már más kérdés is felmerül : kitől kapta a kör a tízezer koronát és miért kapta? — A húsvéti szünet. A Nagy Emil-féle indítvány első pontja feletti vitában a balpárt részéről még Szappanos István és Hoffmann Ottó fognak felszólalni, a nemzetiségiek részéről pedig Petrovics István és Damján Vazul. Tekintve a beadott módosítványok számát, előrelátható, hogy már a kérdés feltevése körül is nagy vita lesz. A balpárt tagjai azt mondják, hogy a névszerinti szavazáshoz szükséges aláírásokra a nemzetiségi pártiak támogatását semmi esetre sem akarják igénybe venni. Inkább lemondanak a névszerinti szavazás kéréséről. A nemzetiségi pártiak szintén csak a maguk erejére akarnak támaszkodni. A házszabályrevízió sorsa és ezzel kapcsolatban a nemzetiségi párt képviselőházi magatartása ma Wekerle Sándor miniszterelnököt is foglalkoztatta, ki az ülés bezárása előtt tanácskozott Justh Gyulával a Ház ünnepi szünete dolgában. Ha a vita az eddigi mederben folyik, akkor — a kormány terve szerint — a Ház húsvéti szünete csak nagycsütörtöktől húsvét hétfőig tart. A horvátok. Egy zágrábi híradás úgy szólott, hogy a horvátok Budapestre jönnek és a nemzetiségiekkel együtt megobstruálják a revíziót. A Budapesten időző horvát képviselők ma a Ház folyosóján megcáfolták e híresztelést és kijelentették, hogy társaik nem jönnek most Budapestre. Nikolics Vladimir volt osztályfőnök ma nyilatkozik egy zágrábi lapban, s kijelenti, hogy Bécsben magándolgai miatt járt, nem politikai kérdésekben. Az Obzor holnapi száma fentartja azt a Imsét, hogy akkor, amikor Nikolics Vladimir Bécsben időzött, Josipovich Imre volt miniszter szintén Bécsben volt és emlékiratot adott át a nemzeti párt részéről a kü herezegnek. A választásokat megelőzőleg a parasztpárt vezérét, Radics Istvánt, a programmbeszédében foglalt izgatás miatt letartóztatták és ellene bűnvádi eljárást indítottak. Radics megválasztatása után az Egyetem térre pártgyűlést hívott össze, melyet azonban a rendőrség betiltott. Ennélfogva egy sörcsarnokban gyűltek össze, ahol Radics azt bizonyítgatta, hogy a harctban Horvátország sokkal erősebb, mint Magyarország, mert a horvátok testvéreikkel, a szerbekkel, 15 millió lelket számlálnak a 9 milliónyi magyarsággal szemben. Mert ő törvényhozó, annak pedig mostanában nem kötelessége a törvényt ismernie. Az összeférhetetlenségi bizottság egyebet nem tehet, mint hogy megfosztatja mandátumától. Csak egy esetben tehet mást, ha Szokoly Tamás bebizonyítja tudatlanságát, az inkompatibilitási törvényben való járatlanságát. Ez esetben nyolc napot adhatnak neki a megyei tisztség és a mandátum között való választásra. .. Március 15. és április 11. Nagy György hatpárti képviselő ma a képviselőházban indítványt jegyzett elő az iránt, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy terjeszszen elő törvényjavaslatot, amely az április 11-ikét nemzeti ünneppé nyilvánító 1895: V. törvényczikket eltörli és márczius 15-ikét avatja nemzeti ünneppé. előadást. A Rondella a Régi posta-utcza Duna felőli végén állt, a Hacker-terem pedig a Király és Dob-utcza közötti házak egyikében. Szüleim is, mint minden szépnek pártolói, hűségesen látogatták az előadásokat, s olykor nekem is kijutott a szerencse. (Néném akkor már férjnél, testvéreim pedig kicsik voltak. Azért emlegetem csak magamat.) A magánéletben is láthattam színészeket, mert szüleim meghívták ebédre az ismerősöket: Murányit, Murányinét (született Lefébvre-leány, franczia eredetű), Kantomét, Dérynét, Udvarhelyit, ennek nejét, meg Benke Józsefet (Jókainé atyját) s Tóth Istvánt. — Ah, Benke, Benke ! Mért hozott maga minket Magyarországra ? (Benke volt tudniillik az, aki az Erdélyből való kijövetelre buzdítá őket.) — Mi rosszat tettem hát ezzel ? — zúgolódott Benke. — Rosszat, nagyon rosszat! Mert Erdélyben többé meg nem elégszünk ! — válaszolt a mindig elmés és nagyon szép Murányiné.« Teréz néninek annyira tetszett a szép Murányiné, hogy mindenáron hasonlítani akart hozzá. Ha egyebekben nem, legalább neki is legyen olyan szép íves szemöldöke, mint Murányinénak, s egyszer, titokban, a tükör előtt, remegve az izgatottságtól, dús, széles szemöldökét ollóval kezdte .Murányi-félére nyírni. Az egyikkel el is készült, mikor aztán a mama meglepte, s büntetésül nem engedte a másikat utána nyírni, hanem kétféle szemöldökkel kellett szégyenkeznie hetekig, míg a másik annak rendje és módja szerint utána nem nőtt. Hja, a primadonnák már akkor is sok bajt csináltak. Ebbe az időbe esik az első magyar szépirodalmi almanach megjelenése Pesten. 1822-ben Trattner Tamás kiadónál megjelent az Auróra, Kisfaludy Károly korszakot alkotó szerkesztése alatt. A hatás nem maradt el. Lelkes felbuzdulás és egy egész raj fűzfapoéta. Nem volt az a literátus ifjú, aki ne irt volna egy-két verset, hogy azzal imádottját ostromolja, vagy a varrókosarába csempészsze. A szerelem kezdett megrimesedni. Prózai udvarlókat már nem is láttak szívesen. Társas összejövetelek alkalmával a magyar családokban verseket olvastak fel, és ha ezek meg voltak zenésitve, el is énekelték azokat, együttesen. Ebből az időből való a »Szép Lenka vár a part felett . . .« zenéje s a »Szép fiad, ha él-e, Hol van s merre tért ? . . .« Melyet annyiszor hallottam a kert almafái alatt, vagy gitárkisérettel anyám házában magam is. A »Képeddel alszom el.. .« is ebben az időben lett népszerű. »Ki ver fel súlyos álmomból. . . s az »Ott, hol a Mátra ölén epedőn szól gyakran a pásztori síp .. .« Egyáltalán, a szerenádok kezdtek divatba jönni, s a mostani Károlyikerttel szemben lakó öreg táblabíró arra a rémítő zenelármára ébredett egy este, hogy valami amoroso az ablak alatt fújta Schubert »Ständchen«-jét : Leise flehen meine Lieder . .. s éktelen haragra gyuladva, leöntött az ablakból, utána kiáltva a zengőnek, hogy : — Mizerabler Kerl . . . Werd ich dir geben singen Svájneráj für manne Tochter von Leisen und Flöhen! Hogy az irodalmi szereplés nem volt valami nehéz dolog ebben az időben, arra példa a Teréz néni esete, aki egyszer egy rejtvényt csinált nagy titokban, de valaki elorozta a fiókjából s elvitte a »Hasznos Mulatságok« (a Kulcsár István lapjának szépliteraturai melléklete) szerkesztőségébe, ahol is nagy büszkén kiadták. »És ime, — mond Teréz néni — mintha valami jeles munka került volna ki elmémből, valaki érte egy tömjénző verset csúsztatott emlékkönyvembe, a »Hazai Tudósítások« (Kulcsár lapja) pedig köszöntő verset írt hozzám. Az én koromban ily kevés kellett a dicsőséghez .. .« Már 1825-ben Vörösmarty e versét énekelték székében : »Nyugszik a szél, csendes a hab, De szivemben zaj vagyon...« Fáy Andrástól pedig, a Karacs Teréz példájára, ezt: »No sírj, lánykám, hogy a végzés Elválaszt minket...« Milyen nagyokat sírtak anyáink és nagyanyáink ezen zöngedezések mellett! Nagyon csekély okokra könybe lábadtak a szemek. Könnyen meginduló kor volt az, de jól mondja a Romeo-beli szolga : »Ha könnyen fölindulsz, könnyen el is szaladsz !« Nem is volt tartós a lelkesedés, s ha olyan hivatott emberek nem őrizték volna a német Pest egyes zugaiban a magyarság vesztatüzét, kialudt voksa az rövid időn. A Fáyék háza volt az egyik erős mentsvára a magyarságnak. Fáy András a József-utczában vett magának házat. Akkor Tavasz-utczának hivták. Abban a házban ünnepelték az Andrásnapokat, melyekre a pesti magyarság eleje és az akkori írói világ egészben hivatalos volt. Teréz nénénk 1825-ről ezt írja jegyzeteiben: Mandátum és megyei tisztség. Biharmegye főispánja legutóbb Halász Lajos és Szokoly Tamás képviselőket kinevezte megyei tiszteletben főügyészekké. Ez nem fér össze a képviselői mandátummal, s Halász Lajos rögtön le is mondott a megyei tisztségről. Szokoly Tamás azonban elfogadta a kinevezést, a hivatalos esküt is letette. 3 . A földmivelésügyi minisztérium új államtitkára. A hivatalos lap holnapi száma közli, hogy a király a földmivelésügyi minisztérium adminisztratív államtitkárául Ottlyk Iván miniszteri tanácsost nevezte ki. Ottlyk Iván 1881 óta áll állami szolgálatban, amikor az Andrássy-kabinet pénzügyminisztere és a későbbi miniszterelnök, Lónyay Menyhért gróf titkárául alkalmazta. Rövid időre ezután Kemény Gábor báró, akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter miniszteri fogalmazóvá nevezte ki és ebben a minőségében a minisztérium több osztályában szolgált. 1889-ben miniszteri titkár, 1893-ban osztálytanácsos lett. Mint főtisztviselő előbb az állategészségügyi, majd a közgazdasági osztályt vezette, de tevékenységének legnagyobb része 1890 óta a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra esett. Ő volt a földmivelésügyi miniszter megbízottja a kiegyezési és a kereskedelmi szerződési tárgyalásokban. 1901 júliusában lett czímzetes miniszteri tanácsos, 1904 februárjában valóságos miniszteri tanácsos. Az 1905-ben Rómában tartott nemzetközi kongresszuson, mely a római mezőgazdasági intézet felállítására vezetett, ő volt a magyar kormány egyik képviselője. Részt vett a legújabb kiegyezés előkészítésében is. A Széll-Kürber-féle kiegyezés megkötése alkalmából a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1906 áprilisában a Ferencz József-rend csillagos középkeresztjét kapta. Érdekes, hogy az új államtitkár kitűnő gyorsíró is. Szerb püspöki konferenczia. A szerb püspöki konferenczián — amint Karlóczáról jelentik — Gruics Mihály károlyvárosi püspök a konferenczia beleegyezését kérte ahhoz, hogy mivel Brankovics pátriárka nem nevezett ki helyettest, ő, Gruics, mint a metropóliai tanács legidősebb püspöke és alelnöke, azzal hívhassa össze a metropóliai tanácsot, hogy abban csupán a kongresszus összehívása határoztassék el. A püspöki konferenczia ezt az indítványt nem fogadta el, hanem kimondotta, hogy a metropóliai tanács, ha egybehívják, valamennyi folyó ügyet intézze el. A püspöki konferenczia Wekerle Sándor miniszterelnöknél táviratilag sürgeti a korábbi konferencziák határozatainak elintézését. A legközelebbi