Az Ujság, 1908. április/2 (6. évfolyam, 93-105. szám)

1908-04-16 / 93. szám

Csütörtök, április 16. AZ ÚJSÁG • Németek a nemzetiségi pártban. A magyar­­országi nemzetiségi párt eddig három főcsoport­ból állott: a románok, a tótok és a szerbek cso­portjából. A szászok és a magyarországi németek állhatatosan vonakodtak attól, hogy a nemzeti­ségi pártba belépjenek. Mint Újvidékről jelentik, Hodzsa Milán országgyűlési képviselő mostanában utazza be a kölpényi választókerületet, melynek több községében elmondotta beszámoló beszé­dét. Ez alkalommal történt, hogy Bulkesz, Ökör és Ujsóvó községek németajkú választói, kik azelőtt távol tartották magukat a szerb és a tót választóktól, most szintén csatlakoztak a nemzeti­ségi párthoz, sőt írásbeli nyyatkozatot is írtak alá, melyben bizalmukat fejezik ki Hodzsa Milán­nak és a nemzetiségi párt programmjához való csatlakozásukat bejelentik. A bulkesziekről és a szomszédos községek német lakosságáról pán­­germán üzelmeik révén már ismételten volt szó. Mostani szereplésük új irányú akc­iónak kezde­tét jelenti, melynek az a czélja, hogy az elégület­­len németséget a nemzetiségi politikához köze­lebb hozzák. A mozgalom élén Bolté, Klein és Richter kereskedők és Dietrich ókori bíró állanak. * Kulin-tanyára. Miklós a kocsit már az ország­úton megállította. — Nem vagyunk vendégek — mondta. Gyalog mentünk fel a házba. A verandán ott találtuk Annuskát. — Eljöttem Annuska, — mondta Miklós. — Igen, Miklós — mondta Annuska. Ekkor jött Kulin Mihály. Barátságosan fogadott bennünket. Leültetett. És hogy miért jöttünk ? Miklós igen röviden elmondta. — Három évvel ezelőtt abban állapod­tunk meg Annuskával, hogy én három év múlva eljövök érte. Most eljöttem érte és magammal viszem. Kulin Mihály dühbe akart jönni. — Nekem — mondta Miklós nyugodtan — igen kellemes volna, ha ez az ön beleegyezé­sével történhetnék meg. Ha ön belátná, hogy ennek így kell lennie. De mindenesetre meg­történik az ön beleegyezése nélkül is. Kulin Mihály haragudott, Miklós mondott még egy pár megnyugtató szót neki, azután odaszólt Annuskának : — Öltözködj, Annuska. Annuska leakasztott a veranda fogasáról egy vászonköpönyeget, egy olcsó porköpönye­get, feltett a fejére egy pár hatos értékű szalmakalapot és a porköpönyegben és a szalmakalapban eljött velünk. Három percz múlva hajtottunk hazafelé. Én tudom, hogy ennek a dolognak sok ága-boga van. Másképpen is történhetett volna ez. De így történt. És mert így történt és mert a világ legboldogabb házassága, a vitág legszebb családja így lett meg, joggal gyűlö­löm a felhördüléseket és az arczrángásokat, mindent, a mi boszüm ölés, öngyilkosság, min­dent, a mi szerelmi tragédia. — A képviselőház elé kerül. — A Fejérváry-korm­ány megyei tisztviselőinek királyi kegydíjban való részesülése, úgy látszik, napról-napra fokozottabb izgalmat kelt a kor­mánypárton. Már a dolognak a képviselőház elé juttatásáról is gondoskodnak. A Ház összehivatá­­sának terve elesett azon a czímen, hogy az ország­­gyűlé­s legközelebbi ülésnapja királyi leirattal van meghatározva, de segítenek a »bajon« interpellá­­cziókkal, a­melyekre máris készülnek. (Ráczkeve, vagy Bécs ?) Praksa ráczkevei uradalmi intézet megkér­dezte egy hírlapíró, nem kapott-e már utasítást a kegydíj kiadására. — Hivatalos tudomásunk nincs arról, hogy az ajándékozás megtörtént — mondotta Praksa. — Arról sem tudok, hogy Gräffl Hugó, a budapesti intézőségi főtitkár, kapott volna e tárgyban ren­delkezést. Az igen fizetéseket a bécsi uradalmi igazgatóság útján szokták teljesíteni és valószínű, hogy ez így fog történni most is. A kegydíj három csoportba osztja az érde­kelteket. Az első csoportba tartoznak azok a tiszt­viselők, a­kik a Fejérváry-kormány előtt oly hosszú ideig voltak megyei szolgálatban, hogy már akkor igényük volt nyugdíjra , ezek a király magánpénz­­tárából teljes fizetésüket kapják azzal a lakáspénz­zel együtt, a­melynek élvezetében az előbbi kor­mány idejében voltak, mindaddig, a­míg megfelelő állami vagy megyei állást nem nyernek; ha idő­közben az ilyen tisztviselő máshonnan nyugdíjat kap, akkor ennek a nyugdíjnak összegét a most biztosított ületményekből levonják. A második csoportba azok a tisztviselők tartoznak, a­kik a Fejérváry-kormány előtt álltak ugyan közszolgá­latban, de nyugdíjigényre még nem emelkedtek; ezek a tisztviselők megfelelő állami vagy megyei újabb alkalmaztatásuk idejéig fizetésük és lakás­pénzük ötven százalékát kapják; a kiszámítás alapjául a Fejérváry-kormány idejében élvezett fize­tés szolgál. A harmadik csoportba azok tartoznak, a­kiket a Fejérváry-kormány alatt neveztek ki; ezek a király magánpénztárából egyszer s minden­korra egy évi teljes fizetésüket kapják. Főispánokra, királyi biztosokra e rendelkezések nem vonatkoz­nak, csupán a megyei tisztviselőkre. (Április 11.) A negyvennyolc­adiki törvények szentesítése napjának, április tizenegyedikének évfordulóján a képviselőházon nem lengett az ünnepi zászló. A főrendiház és más közhivatal kitűzte a nemzeti lobogót, mert a törvény ezt a napot országos ün­neppé tette, a képviselőházban azonban mellőzték e rendelkezést. Az elnökség e »feledékenysége«, hír szerint, a kegydíjakkal volt kapcsolatban. A király idevágó felfogásáról és elhatározásáról ugyanis a Ház elnökségének egyik tagját magánúton jóval előbb értesítették, mint a dolog publikáczióra került. (Hang a függetlenségi pártból.) A kormány függetlenségi pártjának főellenőre, Ugrón Gábor, nyilatkozik az esetről. — Kellemetlen, — írja lapjában Ugrón Gábor — hogy politikai konzekvencziákat hordó cselekede­tek az alkotmányon kívül megtörténhetnek. A­mi felelős miniszter ellenjegyzése nélkül politikában történik, az kívül marad az alkotmányon. Veszé­lyes, hogy a király és a nemzet, minden törvényesen közbevetett tényező hiányában, maguk álljanak szemben­­ érzelmeikben. Az alkotmányosság iránt való hűség érzelmeinek fentartásában a király­nak nincsen kisebb érdeke, mint a nemzetnek magának. Ezt kisebbíti le a darabontok jutalma­zása. Politikai balfogás volt azon néhány hónapi abszolutizmus kísérletei, mondjuk ki, ha lettek volna, sikerei fejében gyengíteni Ferencz József királyunknak ritka népszerűségét Magyarorszá­gon. A béke első óráiban már láthatóvá lett, hogy a legnagyobb veszteség e népszerűséget érheti, mert az időt szorgalommal, a pénzt takarékosság­gal, az illúziókat új reményekkel pótolni lehet, hanem gyengült népszerűség nem regenerálja ön­magát hirtelen, hanem lassan, hosszú időre és fáj­dalmak közepette. Mintha a jubaeumi esztendő, melyet Ausztria ünnepelni készül, nem a tanul­ságok esztendejének indulna, hanem a múlt téve­­ n olyan sötétnek, mint a­milyen eddig volt. Rauch Pál bárót körültekintő, ügyes és tapasztalt politikus­nak tartom. Horvátországnak ő többet is fog hasz­nálni, mint a­mennyit a horvát-szerb koalíc­ió tagjai együttvéve. Ezekről az urakról egyébként nem akarok szólni. Túlságosan jelentéktelenek. Rauch báró a népiskolák számának szaporí­tására társadalmi kezdeményezést tervez. E tárgy­ban tegnap értekezlet is volt a bánnál, a­mely a bán indítványát teljesen magáévá tette. A gondo­lat a horvát közvéleményben, nem találkozik ellen­vetéssel, mert olyan színben tűnik fel, mintha a Julián-egyesület és az államvasút magyar népisko­lái ellen irányulna.­­ A szerb egyházból, Karlóczáról jelentik : A szerb metropóliai egyházi tanács mai ülésén felolvasták a Bogdánovics püspök adminisztrátor­­ságáról Szóló királyi leiratot s a tanács ezt hódolat­tal vette tudomásul. Ezután Bogdánovics átvette az elnöklést. A tanács másfél év óta nem tartott ülést és így a felhalmozódott ügyek több napi tár­gyalást igényelnek.­déseiben szeretne megújhodni. Minden hibáját meg­ismételve, a régi szerencsétlenséget színre játszva, új kínokat, nyomorúságokat és csapásokat a régi­ekre halmozva, megtanítani a viágot, hogy van­nak, fájdalom, még mindig vannak, »a kik nem tanulnak és nem felednek«. A nagyszerb propaganda körül. — Felelet a bánnak. — (Saját tudósitónktól.) Aerenthal báró budapesti útja már kép­viselőházi témává lett. Interpellácziót intéznek miatta a miniszterelnökhöz. Addig azonban még eltelik vagy három hét és a függetlenségi párt sajtója az alkotmánypárt orgánumával vállvetve iparkodik, hogy a dolgot az inter­vallumban napirenden tartsa. Ebben, úgy lát­szik, a véletlen is segítségükre siet, hol valami híreszteléssel, hol komoly faktummal. (Felelnek a bánnak.) Zágrábból jelentik, hogy a szerb önálló párt képviselő-tagjai tegnap este értekezletet tartot­tak, a­melyen elhatározták, hogy a bánnak a párt nyitt levelére tett kijelentésére a következő választ adják : »E hó negyediki nyitt levelünkkel felszólí­tottuk Rauch Pál bárót, Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia királyságok bánját, hogy e levélben felsorolt konkrét állításait, a­melyekben pártun­kat antidinasztikus és hazaáruló magatartással vádolja és a­mely vádakat az ország alapjaiból fizetett sajtó átvett és elterjesztett, bizonyítsa be. E levélre Rauch Pál báró a hivatalos lap április 11-iki számában megjelent nyilatkozattal vála­szolt, a­melyből kitűnik, hogy rágalmazásait nem tudja bizonyítani. Erre való tekintettel konstatál­juk, hogy Rauch báró bán nagy állásából tuda­tosan és rosszakaratúl­g hazudott, rágalmazott és denuncziált. Zágráb, 1908 április 15. (Következik a párt tizennyolcz képviselőjének aláírása.) (Az interpelláczió.) Nagy György képviselő ma jegyezte be inter­­pelláczióját a Ház interpellácziós könyvébe és a képviselőház első ülésének egyikén elő is adja. Kérdeni fogja a miniszterelnököt : kik azon a politikai ágensek, a­kik egyes képviselőiekel, sőt egyes pártárnyalatokkal is összeköttetésben van­nak ; kik ezek a képviselők, melyek ezek a politi­kai pártárnyalatok; nem egyszerű rágalom volt-e Aerenthal báró idevágó észrevétele és ha az volt, maradhat-e Aerenthal báró tovább is külügy­miniszter. (Sajtóháború.) Holló Lajos lapja ismét követeli az ágensek megnevezését, de ezúttal erős védelmébe veszi a szerbeket és a szerb radikális pártot. Azt kérdezi, miért éppen a nagyszerb propagandáról van szó ? Hiszen van Magyarországon dákoromán, tót pán­szláv, pángermán és nagyhorvát propaganda is. Ezek nem olyan veszedelmesek, mint a nagyszerb propaganda ? A magyarországi szerbség egy része közeledett a függetlenségi párthoz és ez a párt a támogatást nem tagadhatta meg. Az alkotmánypárt lapja, a­mely a kérdést kiélezte, ma a következőket írja: A magunk részéről, különösen a sajtó­kommentárokkal szemben, egy és más megjegyzést kell tennünk. Az általunk előadott tényállás teljes elcsavarásával, rosszhiszeműen elferdített közreadásával, némely lap oly színben tünteti föl a dolgot, mintha mi a politikai élet tényezőire vagy éppen a függetlenségi párt egyes tagjaira akartunk volna czélozni közleményünkkel. A­ki czikkünket elolvasta, az előtt viágos, hogy a­ki ezt akarja ebből kimagyarázni, hazudik és rágal­maz. Mi egész érthetően s azt hiszszük, még a politikai ellenfelekben is jóhiszeműséget feltéte­lezve, félremagyarázhatatlanul megírtuk, »hogy az ágensek nem a képviselőház padsoraiban van keresendők«, sőt túlmentünk e negatívumon s megállapítottuk, hogy e kétes egyének, a­kiket személyükben egyenesen »jelentékteleneknek« mon­dottunk, »a politikai élet extra volánjaiban« for­dulnak meg. Személyüknek e jelentéktelensége én

Next