Az Ujság, 1908. április/2 (6. évfolyam, 93-105. szám)
1908-04-16 / 93. szám
Csütörtök, április 16. AZ ÚJSÁG • Németek a nemzetiségi pártban. A magyarországi nemzetiségi párt eddig három főcsoportból állott: a románok, a tótok és a szerbek csoportjából. A szászok és a magyarországi németek állhatatosan vonakodtak attól, hogy a nemzetiségi pártba belépjenek. Mint Újvidékről jelentik, Hodzsa Milán országgyűlési képviselő mostanában utazza be a kölpényi választókerületet, melynek több községében elmondotta beszámoló beszédét. Ez alkalommal történt, hogy Bulkesz, Ökör és Ujsóvó községek németajkú választói, kik azelőtt távol tartották magukat a szerb és a tót választóktól, most szintén csatlakoztak a nemzetiségi párthoz, sőt írásbeli nyyatkozatot is írtak alá, melyben bizalmukat fejezik ki Hodzsa Milánnak és a nemzetiségi párt programmjához való csatlakozásukat bejelentik. A bulkesziekről és a szomszédos községek német lakosságáról pángermán üzelmeik révén már ismételten volt szó. Mostani szereplésük új irányú akciónak kezdetét jelenti, melynek az a czélja, hogy az elégületlen németséget a nemzetiségi politikához közelebb hozzák. A mozgalom élén Bolté, Klein és Richter kereskedők és Dietrich ókori bíró állanak. * Kulin-tanyára. Miklós a kocsit már az országúton megállította. — Nem vagyunk vendégek — mondta. Gyalog mentünk fel a házba. A verandán ott találtuk Annuskát. — Eljöttem Annuska, — mondta Miklós. — Igen, Miklós — mondta Annuska. Ekkor jött Kulin Mihály. Barátságosan fogadott bennünket. Leültetett. És hogy miért jöttünk ? Miklós igen röviden elmondta. — Három évvel ezelőtt abban állapodtunk meg Annuskával, hogy én három év múlva eljövök érte. Most eljöttem érte és magammal viszem. Kulin Mihály dühbe akart jönni. — Nekem — mondta Miklós nyugodtan — igen kellemes volna, ha ez az ön beleegyezésével történhetnék meg. Ha ön belátná, hogy ennek így kell lennie. De mindenesetre megtörténik az ön beleegyezése nélkül is. Kulin Mihály haragudott, Miklós mondott még egy pár megnyugtató szót neki, azután odaszólt Annuskának : — Öltözködj, Annuska. Annuska leakasztott a veranda fogasáról egy vászonköpönyeget, egy olcsó porköpönyeget, feltett a fejére egy pár hatos értékű szalmakalapot és a porköpönyegben és a szalmakalapban eljött velünk. Három percz múlva hajtottunk hazafelé. Én tudom, hogy ennek a dolognak sok ága-boga van. Másképpen is történhetett volna ez. De így történt. És mert így történt és mert a világ legboldogabb házassága, a vitág legszebb családja így lett meg, joggal gyűlölöm a felhördüléseket és az arczrángásokat, mindent, a mi boszüm ölés, öngyilkosság, mindent, a mi szerelmi tragédia. — A képviselőház elé kerül. — A Fejérváry-kormány megyei tisztviselőinek királyi kegydíjban való részesülése, úgy látszik, napról-napra fokozottabb izgalmat kelt a kormánypárton. Már a dolognak a képviselőház elé juttatásáról is gondoskodnak. A Ház összehivatásának terve elesett azon a czímen, hogy az országgyűlés legközelebbi ülésnapja királyi leirattal van meghatározva, de segítenek a »bajon« interpellácziókkal, amelyekre máris készülnek. (Ráczkeve, vagy Bécs ?) Praksa ráczkevei uradalmi intézet megkérdezte egy hírlapíró, nem kapott-e már utasítást a kegydíj kiadására. — Hivatalos tudomásunk nincs arról, hogy az ajándékozás megtörtént — mondotta Praksa. — Arról sem tudok, hogy Gräffl Hugó, a budapesti intézőségi főtitkár, kapott volna e tárgyban rendelkezést. Az igen fizetéseket a bécsi uradalmi igazgatóság útján szokták teljesíteni és valószínű, hogy ez így fog történni most is. A kegydíj három csoportba osztja az érdekelteket. Az első csoportba tartoznak azok a tisztviselők, akik a Fejérváry-kormány előtt oly hosszú ideig voltak megyei szolgálatban, hogy már akkor igényük volt nyugdíjra , ezek a király magánpénztárából teljes fizetésüket kapják azzal a lakáspénzzel együtt, amelynek élvezetében az előbbi kormány idejében voltak, mindaddig, amíg megfelelő állami vagy megyei állást nem nyernek; ha időközben az ilyen tisztviselő máshonnan nyugdíjat kap, akkor ennek a nyugdíjnak összegét a most biztosított ületményekből levonják. A második csoportba azok a tisztviselők tartoznak, akik a Fejérváry-kormány előtt álltak ugyan közszolgálatban, de nyugdíjigényre még nem emelkedtek; ezek a tisztviselők megfelelő állami vagy megyei újabb alkalmaztatásuk idejéig fizetésük és lakáspénzük ötven százalékát kapják; a kiszámítás alapjául a Fejérváry-kormány idejében élvezett fizetés szolgál. A harmadik csoportba azok tartoznak, akiket a Fejérváry-kormány alatt neveztek ki; ezek a király magánpénztárából egyszer s mindenkorra egy évi teljes fizetésüket kapják. Főispánokra, királyi biztosokra e rendelkezések nem vonatkoznak, csupán a megyei tisztviselőkre. (Április 11.) A negyvennyolcadiki törvények szentesítése napjának, április tizenegyedikének évfordulóján a képviselőházon nem lengett az ünnepi zászló. A főrendiház és más közhivatal kitűzte a nemzeti lobogót, mert a törvény ezt a napot országos ünneppé tette, a képviselőházban azonban mellőzték e rendelkezést. Az elnökség e »feledékenysége«, hír szerint, a kegydíjakkal volt kapcsolatban. A király idevágó felfogásáról és elhatározásáról ugyanis a Ház elnökségének egyik tagját magánúton jóval előbb értesítették, mint a dolog publikáczióra került. (Hang a függetlenségi pártból.) A kormány függetlenségi pártjának főellenőre, Ugrón Gábor, nyilatkozik az esetről. — Kellemetlen, — írja lapjában Ugrón Gábor — hogy politikai konzekvencziákat hordó cselekedetek az alkotmányon kívül megtörténhetnek. Ami felelős miniszter ellenjegyzése nélkül politikában történik, az kívül marad az alkotmányon. Veszélyes, hogy a király és a nemzet, minden törvényesen közbevetett tényező hiányában, maguk álljanak szemben érzelmeikben. Az alkotmányosság iránt való hűség érzelmeinek fentartásában a királynak nincsen kisebb érdeke, mint a nemzetnek magának. Ezt kisebbíti le a darabontok jutalmazása. Politikai balfogás volt azon néhány hónapi abszolutizmus kísérletei, mondjuk ki, ha lettek volna, sikerei fejében gyengíteni Ferencz József királyunknak ritka népszerűségét Magyarországon. A béke első óráiban már láthatóvá lett, hogy a legnagyobb veszteség e népszerűséget érheti, mert az időt szorgalommal, a pénzt takarékossággal, az illúziókat új reményekkel pótolni lehet, hanem gyengült népszerűség nem regenerálja önmagát hirtelen, hanem lassan, hosszú időre és fájdalmak közepette. Mintha a jubaeumi esztendő, melyet Ausztria ünnepelni készül, nem a tanulságok esztendejének indulna, hanem a múlt téve n olyan sötétnek, mint amilyen eddig volt. Rauch Pál bárót körültekintő, ügyes és tapasztalt politikusnak tartom. Horvátországnak ő többet is fog használni, mint amennyit a horvát-szerb koalíció tagjai együttvéve. Ezekről az urakról egyébként nem akarok szólni. Túlságosan jelentéktelenek. Rauch báró a népiskolák számának szaporítására társadalmi kezdeményezést tervez. E tárgyban tegnap értekezlet is volt a bánnál, amely a bán indítványát teljesen magáévá tette. A gondolat a horvát közvéleményben, nem találkozik ellenvetéssel, mert olyan színben tűnik fel, mintha a Julián-egyesület és az államvasút magyar népiskolái ellen irányulna. A szerb egyházból, Karlóczáról jelentik : A szerb metropóliai egyházi tanács mai ülésén felolvasták a Bogdánovics püspök adminisztrátorságáról Szóló királyi leiratot s a tanács ezt hódolattal vette tudomásul. Ezután Bogdánovics átvette az elnöklést. A tanács másfél év óta nem tartott ülést és így a felhalmozódott ügyek több napi tárgyalást igényelnek.déseiben szeretne megújhodni. Minden hibáját megismételve, a régi szerencsétlenséget színre játszva, új kínokat, nyomorúságokat és csapásokat a régiekre halmozva, megtanítani a viágot, hogy vannak, fájdalom, még mindig vannak, »a kik nem tanulnak és nem felednek«. A nagyszerb propaganda körül. — Felelet a bánnak. — (Saját tudósitónktól.) Aerenthal báró budapesti útja már képviselőházi témává lett. Interpellácziót intéznek miatta a miniszterelnökhöz. Addig azonban még eltelik vagy három hét és a függetlenségi párt sajtója az alkotmánypárt orgánumával vállvetve iparkodik, hogy a dolgot az intervallumban napirenden tartsa. Ebben, úgy látszik, a véletlen is segítségükre siet, hol valami híreszteléssel, hol komoly faktummal. (Felelnek a bánnak.) Zágrábból jelentik, hogy a szerb önálló párt képviselő-tagjai tegnap este értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy a bánnak a párt nyitt levelére tett kijelentésére a következő választ adják : »E hó negyediki nyitt levelünkkel felszólítottuk Rauch Pál bárót, Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia királyságok bánját, hogy e levélben felsorolt konkrét állításait, amelyekben pártunkat antidinasztikus és hazaáruló magatartással vádolja és amely vádakat az ország alapjaiból fizetett sajtó átvett és elterjesztett, bizonyítsa be. E levélre Rauch Pál báró a hivatalos lap április 11-iki számában megjelent nyilatkozattal válaszolt, amelyből kitűnik, hogy rágalmazásait nem tudja bizonyítani. Erre való tekintettel konstatáljuk, hogy Rauch báró bán nagy állásából tudatosan és rosszakaratúlg hazudott, rágalmazott és denuncziált. Zágráb, 1908 április 15. (Következik a párt tizennyolcz képviselőjének aláírása.) (Az interpelláczió.) Nagy György képviselő ma jegyezte be interpelláczióját a Ház interpellácziós könyvébe és a képviselőház első ülésének egyikén elő is adja. Kérdeni fogja a miniszterelnököt : kik azon a politikai ágensek, akik egyes képviselőiekel, sőt egyes pártárnyalatokkal is összeköttetésben vannak ; kik ezek a képviselők, melyek ezek a politikai pártárnyalatok; nem egyszerű rágalom volt-e Aerenthal báró idevágó észrevétele és ha az volt, maradhat-e Aerenthal báró tovább is külügyminiszter. (Sajtóháború.) Holló Lajos lapja ismét követeli az ágensek megnevezését, de ezúttal erős védelmébe veszi a szerbeket és a szerb radikális pártot. Azt kérdezi, miért éppen a nagyszerb propagandáról van szó ? Hiszen van Magyarországon dákoromán, tót pánszláv, pángermán és nagyhorvát propaganda is. Ezek nem olyan veszedelmesek, mint a nagyszerb propaganda ? A magyarországi szerbség egy része közeledett a függetlenségi párthoz és ez a párt a támogatást nem tagadhatta meg. Az alkotmánypárt lapja, amely a kérdést kiélezte, ma a következőket írja: A magunk részéről, különösen a sajtókommentárokkal szemben, egy és más megjegyzést kell tennünk. Az általunk előadott tényállás teljes elcsavarásával, rosszhiszeműen elferdített közreadásával, némely lap oly színben tünteti föl a dolgot, mintha mi a politikai élet tényezőire vagy éppen a függetlenségi párt egyes tagjaira akartunk volna czélozni közleményünkkel. Aki czikkünket elolvasta, az előtt viágos, hogy aki ezt akarja ebből kimagyarázni, hazudik és rágalmaz. Mi egész érthetően s azt hiszszük, még a politikai ellenfelekben is jóhiszeműséget feltételezve, félremagyarázhatatlanul megírtuk, »hogy az ágensek nem a képviselőház padsoraiban van keresendők«, sőt túlmentünk e negatívumon s megállapítottuk, hogy e kétes egyének, akiket személyükben egyenesen »jelentékteleneknek« mondottunk, »a politikai élet extra volánjaiban« fordulnak meg. Személyüknek e jelentéktelensége én