Az Ujság, 1909. január/1 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1909-01-02 / 1. szám

­­ irtatta a törvénysértések és a társadalmi rend fölforgatására irányított törekvések által össze­­halmozott romokat és helyreállította a fölzakla­tott nemzet­­é­s királya között a bizalomteljes viszonyt, a­mely nélkül nem tekinthetünk megnyugvással a jelenre, sem bizalommal a jövőbe, s kedves köte­lességem megállapítani, hogy ez hála Istennek annyira sikerült, hogy nehéz helyzetekben a nem­zet a legjobb indulatot éppen ott találja, a­hol ez a legbecsesebb: magánál az ősz királynál. (Fölkiáltások : Éljen a király !) Nem sorolom föl azt, hogy a koalíczió kor­mányzása alatt mit és mennyit alkotott, a­minek maradandó értéke van és jó hatása lesz a nemzet életében. Ez alkotásokban részt vettetek ti is, még­pedig nem passzív helyesléssel, hanem aktív bírálással és a­hol azt tanácsosnak véltétek, módosításokkal is. Nem térhetek ki azonban az elől, hogy rá ne mutassak arra, hogy két oly nagy kérdés tolult előtérbe, a­melyekről azt hittük, hogy a jövő parlament lesz hivatva azokat meg­oldani. A mostani parlamentnek élete azonban az előre látottnál hosszabbra terjedt, a­mit meg­nyugvással és örömmel látok, mert a jelen parla­ment politikai érettségének és bölcseségének nagy jeleit adta s azt a higgadtságot és azt az erős elhatározást tanusította, a­melyre ilyen körülmények között a kormánynak számítania kell. Az általános európai helyzet a védőerő kérdését állította elő,­­ midőn mi elismerjük a védőerő erősítésének szükségét, számítanunk kell arra, hogy a védőerő terén nemzeti vágyódásaink egy­ jelentékeny része megvalósul. (Helyeslés.) Tud­juk, hogy a nemzet összessége ezt követeli és a kormány, a m­int hogy ez alkotmányos köteles­sége is, egyetért a nemzettel és meg van győ­ződve arról, hogy ha a hadseregbe bevitetik a nemzeti szellem, ennek ereje nem csökken, de fokozódik, mert az utóbbi hadjáratok bizonyít­ják, hogy oly hadserege, a­mely csak gép, bár­milyen vitéz legyen is, törékeny. A bankkérdés megoldásának idejét a törvény szabta meg. E kérdésben ismeretes az én álláspontom (Felkiáltá­sok: Éljen Kossuth Ferencz!), a­mely az ország nagy többségének felfogását fejezi ki. E kérdés­ben azonban annyi tényező előítélet nélküli és jóindulatú­­közreműködését kell megnyerni, ha simán és rázkódtatások nélkül akarjuk megoldani a kérdést, hogy ez idő szerint tüzetesebben nem lehet nyilatkoznom. Remélem, sőt hiszem, hogy a kormánynál is a kellő időben meglesz a teljes egyöntetűség és létrejön e kérdésben is az össz­hang, a parlamenti többség és a kormány között. Fel kell itt tételeznem azt is, hogy Ausztria tekin­tetbe fogja venni, hogy Magyarország tőle éven­ként közel egy milliárdért árut vásárol és így józan felfogással semmi körülmények között nem lehet érdeke az, hogy legnagyobb vevőjét meg­károsítani, vagy ha bírná, tönk­re tenni akarja. A bankkérdés sima megoldhatására, a nemzet akarata irányában, idő kell. Ezt az időt én egyéni­leg is kérem tőletek, mert idő nélkül a kérdés megoldását megkísérelni nem lehetne. Annyi idő mindenesetre fog maradni, hogy a nemzet a kép­viselőház útján érvényesíthesse a saját akaratát, de időre van­ szükség azért is, hogy komoly kísérlet legyen tehető a barátságos megegyezésre. Van még a koalícziónak egy elvállalt s minden­esetre teljesítendő feladata : az új választási tör­vény megalkotása, a­melyet a nemzettel a nemzetért kell megalkotnunk. Isten mentett meg attól, hogy e kérdést nem oldhatta meg a nemzet ellen, a nemzet ellenségeivel szövetkezve, a hírhedt tör­­vénytipró kormány. Meg vagyok győződve, hogy e kérdésben is kialakul majd az egyöntetű fölfogás a haza érdekében. Lesz még a jelen parlamentnek ideje meghozni más fontos törvényeket is. Az egyik ilyen alkotás az, a melyet Apponyi Albert gróf kedves barátom (Éljenzés.) szándékozik létrehozni és a mely rendkívül fontos azért, mert a mi czé­­lünk, hogy utánunk ne vallási villongások marad­janak, hanem vallási béke uralkodjék. Föltétlenül szükséges továbbá a sztrájk­jog szabályozása és a munka szabadságának megvédése a durva és zsar­nok erőszak ellen, mert erre, ha ipart akarunk fejleszteni, elkerülhetetlen szükség van. Kívánatos alkotások még egy demokratikus adóreform meg­hozatala, a tisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotása és még más, a­mire kitérnem fölös­leges, mert ez túlmenne feladatomon és mert meg vagyok győződve, hogy ha olyan törvényjavas­latokkal állunk elő, a­melyekből világosan kisugár­zik az a nemzeti érzés, a­mely lelkünkben honol, mindig számíthatunk a ti támogatástokra. Én számítok is arra és hiszem, hogy hátralévő minn­kánkban segítségünkre lesz az a kölcsönös bizalom, a­mely erőnket képezi. Ne inogjon meg soha az a baráti szeretet, a­mely minket összecsatol. Legyen az Isten áldása rajtatok és hazánkon ! Éljenzés következett. A miniszter elbeszél­getett egy ideig párthiveivel a napi kérdésekről. (Az alkotmánypárt.) Az alkotmánypárt nevében Széll Kálmán elnök táviratban üdvözölte a párt vezérét, Andrássy Gyula grófot. — Mi úgy véljük, — mondja a Széll Kálmán távirata — hogy az általad javasolt megoldás, a­mely a választói jogot bizonyos nélkülözhetetlen korrektívum­okkal általánosítja, a nemzet igazi érdekeinek megfelel. Egész erőnkből támogatni fogunk ezen reform megalkotásában. Elveinkhez szilárdan ragaszkodunk és fokozott bizalommal követünk téged, mert mi benned találjuk a nem­zeti politika azon nyugodt szellemben haladó irá­nyának személyesítőjét, a­mely úgy közjogi és közgazdasági téren nem koc­kázatos és bizony­talan változatokban, hanem a nemzet állandó, folytonos fejlődésének biztosításában keresi az ország javát. Nem titkoljuk, hogy nehéznek lát­juk a helyzetet, de bízunk abban, hogy sikerülni fog a tornyosuló nehézségeket legyőzni. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter az üd­vözlésre a következő táviratban válaszolt Széll Kálmánnak : — Fogadjátok forró köszönetemet azon me­leghangú üdvözletért, a­melyet hozzám intézni szívesek voltatok. Bizalmatokra sohasem volt nagyobb szükségem, mint van a jelenlegi perem­­ben. Az a kötelesség jutott részemül, hogy a nem­zet életének alapját érintő törvényjavaslatot ter­­jeszszek a képviselőház elé. Helyesen mondjátok, hogy az egyaránt veszedelmes túlzások közepett javaslatomban a középutat kerestem. A nemzet haladását kívántam vele biztosítani, a­nélkül, hogy a múlttal meghasonlanék. Munkám alap­gondolatát és czéljait, legalább erre mutat min­den jel, a nemzet értelmiségének túlnyomó nagy része helyesli. De azért természetesen sokan elé­gedetlenek vele. Ellenzik a­zok, a­kik a magyar állam történelmi jellegét s azok, a­kik az eddigi vezető rétegek befolyását egy csapásra akarják megsemmisíteni. E táboron kívü­l ellenzik olyanok is, a­kik sokalják azt, a­mit nyújt, s azok, a­kik a czélt helyeslik ugyan, de más módon kívánják elérni, így nagy küzdelemre van kilátás, ebben pedig meggyőződésből fakadó támogatás­ok becses és nélkülözhetetlen kelléke a sikernek. Kétségtelen, hogy sok nehézség áll a békés és fokozatos haladás útjába ér. Közös c­élunk az, hogy kipróbált elveink alapján összeegyeztessük a nemzet jogos vágyait, a nemzeti önérzet nemes fölbuzdulását politikai és anyagi érdekeinkkel, a­melyek békét és állam­­­szilárdító nagy alkotásokat követelnek tőlünk. Az alkotmánypárt egyetlen c­élja: a haza java. Nektek szóló jó kívánataimat a legjobban akként fejezem ki, ha erővel teljes, nyugodt fejlődést kívánok szeretett hazánknak. Andrássy Gyula. Széll Kálmánnak, az alkotmánypárt elnöké­nek, a párt nevében Nagy Ferencz alelnök küldött üdvözlő táviratot Rá­tótra s Széli igy válaszolt: — Melegen érzett igaz köszönetet mondok a barátságnak és a szeretetteljes ragaszkodásnak azon megnyilvánulásáért, a melylyel a mai napon megtiszteltetek. Szavaitokban jól esett megtalál­nom, hogy tántoríthatatlan a bizalmatok elveink igazában és hogy teljes egyetértéssel támogattak benn­ünket. Csak így lehet reményünk arra, hogy sikerül az ország javára teljesíteni kötelességein­ket. Nem tagadom, hogy bizonyos aggodalommal nézek a jövő elé s az ország politikai helyzetét nehéz­nek ítélem. Számos oly kérdés van függőben, a­mely a nemzet jövőjére döntő hatással lehet. Remén­yeinket abba vetjük, hogy a törvényhozás bölcs belátással, az ország igazi érdekeinek föl­ismerésével s minden egyéb tekintetek mellőzésé­vel, egyedül a közérdeket h­elyezve mindenek fölé, lesz képes ezen föladatokat megoldani. Fogadjátok az újév alkalmából őszinte szerencsekivánataimat. Adjon Isten elég erőt kötelességeink teljesítésére! Hazafias üdvözlettel Széll Kálmán. (A néppárt.) A néppárt délben Zichy Nándor gróf párt­vezért üdvözölte. Simonyi-Semadam Sándor beszélt a párt nevében. Elmondotta, hogy a néppárt oly ki­látástalan viszonyok között indult meg, hogy igazán alig volt igazhivő ember, a­ki e párt jövőjébe némi bizalmat helyezhetett volna. És a sok üldöz­tetés után megmutatta a párt, hogy volt és van olyan hazafias, mint bármelyik párt ebben az országban. És mikor hazánk jogairól, alkotmá­nyunk veszélyéről volt szó, nem félt annyit a veszélytől, mint a nagyobb pártok féltek. A nép­párt egyik főhivatása a dekrisztianizálódás ellené­ben ezt áldani a parlamentben. Ezt a feladatot a pártok szövetségében is teljesítette. A pártot bizonyos különállásra kötelezi az ő feladata. De ez a különállás a jövőben sem fog talán odáig menni, hogy a koalíc­iót megbontsa, de ez a feladat nagyobb, hosszabb életű, semhogy pillanatnyi szükséges­ségért arról lemondhasson. A párt szívesen látja a fúziót a koalíc­ió másik két pártjánál és örömmel látja, ha a viszonyok konszolidálását a fúzió elősegíti. Ezért is szívesen támogatják a fúziót. A mai politikai helyzet nem jogosít fel egy pártot sem a szeparác­ióra, legkevésbé kívánja ezt a néppárt, a­mely nem adott fel semmit, nem is ad fel semmit abból, a­mit zászlajára irt. Zichy Nándor gróf azt felelte, hogy a beszéd­hez sem hozzáadni valója, sem abból elvenni valója nincs, örül, hálát ad Istennek, hogy a katolikusok öntudata erősbödött. A jövőre nézve szükségesnek és helyesnek találja mindazt, a­mit Simonja mondott. Végül azon való örömét fejezte ki, hogy a párt együtt érez s összetart. A párt tagjai a Bécsben időző Zichy Aladár gróf minisztert táviratban üdvözölték s Zichy Aladár gróf Molnár Jánoshoz intézett táviratban üdvözölte a néppártot. Táviratilag üdvözölték Rakovszky Istvánt, a Ház alelnökét is. (A balpárt.) A balpárt Szappanos Istvánt üdvözölte. Pilisy István beszélt a párt nevében, mire Szappanos a többi között ezeket mondotta : — Kis csapatunknak jutott a keserves fel­adat, hogy élőbről kezdje a verejtékes munkát. A csalódott, elfásult nemzetben újra éleszteni a függetlenségi vágynak és a Kossuth Lajos igazaiba vetett hitnek mesterségesen lelohasztott lángját, nehéz és kétséges vállalkozás. Az államosított ingyenes népoktatás. (Ez megelőzőleg a tanító­képzés államosítása, a közegészség, közlekedés európai színvonalra emelése, helyesen értelmezett magyar szoc­iális politika az, a­mire ez a párt elsősorban törekszik. A többségi pártok egybeolvadása, bármily erkölcstelenségnek tart­juk is az ellentétes nézetű és törekvésű emberek hatalmi szövetkezését, hozzá fog járulni a helyzet tisztázásához. A fúzió után senki sem kételked­­hetik többé abban, hogy a Kossuth-, Apponyi-, Andrássy-féle kikapcsolás semmiben sem külön­bözik a Tisza Kálmán-féle szegreakasztástól. (A Ház elnökénél.) A képviselőháznak bármik­cz-negyven tagja tisztelgett ma délben Justh Gyula képviselőházi elnöknél, a­kit a megjelentek nevében Nagy Dezső üdvözölt. Kevesen tudták, hogy Justh Gyula Buda­pesten v­an, mert ő maga jelezte három nappal ez­előtt, hogy újév napjára elutazik a fővárosból. Üdvözlése el is maradt volna, ha Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter nem figyelmezteti a nála járt függetlenségieket, hogy a Ház elnöke Buda­­pesten van, menjenek, köszöntsék meg azt is. Justh Gyula megköszönte a váratlan üdvözlést, majd ezeket mondta: — Meggyőződésem, hogy h­a a pártnak és a koalíc­iónak minden egyes tagja helyt fog állni a mellett, a­mit lelke sugal, a nagy nemzeti kérdések Magy­aror­szág javára és dicsőségére fognak meg­oldatni. Sikert azonban csak úgy érünk el, ha meg­győződését lelkiismeretesen követi s a pillanatnyi­lag kedvező konstelláczió biztosítása c­éljából nem ejti el a nagy elveket. A mi álláspontunk mindig ez volt s ez is marad. Ha a nemzet jól fölfogott érdekében valamit szükségesnek tartunk, akkor azt nemcsak hirdetni fogjuk, de a­mikor a megvaló­sításra kerül a sor, helyt is állunk mellette mind, a­kik ez elvekkel élünk és halunk. A déli órákban megjelentek Justh Gyulánál Apponyi Albert gróf és Günther Antal dr. minisz­terek, hogy a kabinet képviseletében tolmácsolják az újévi üdvözlést. AZ ÚJSÁG______ Szombat, január 2.

Next