Az Ujság, 1909. február/1 (7. évfolyam, 27-38. szám)
1909-02-02 / 27. szám
Kedd, 1909. február 2. AZ ÚJSÁG tételes állami és országos törvények által biztosított jogok ellenére, a görög keleti szerb egyház és a szerb nép történeti múltja és jellegzetes sajátságai, valamint a szerb nép és származás megtagadtatnak s ezáltal a szerb nép leggyöngédebb és legszentebb érzelmei minden alap nélkül kiméletlenül megsértetnek; továbbá, hogy a legerélyesebben tiltakozzanak a vádiratban »merészen odavetett« ama vád ellen, mintha a karlóczai szerb metropólia mint ilyen, valamint annak egyes intézményei és közegei bizonyos, a Horvát-Szlavónországoknak a jelenlegi államjogi kötelékből való erőszakos elszakítására irányuló nagyszerb propaganda szolgálatában állanának. Annak bizonyságául, hogy a szerb felségárulók perének csakugyan nagyon veszedelmes és messze szétágazó összeesküvés szolgált alapjául, a horvát kormányhoz közelálló zágrábi lapok ma több újabb tényt sorolnak fel. Petriniában január tizenkilenczedikén a szerb lakosság az egyházi körmenetről visszajövet ezt kiáltotta : — Éljen Péter király! Éljen Szerbia! Agyon fogjuk taposni ezeket a horvát gazembereket! A polgármesternek késsel fogjuk kivágni a máját! Dragolyovics Zsarko állatorvosnövendék január huszadikán Kosztajniczában egy gyógyszertárban ezer gramm klórkálit vett, amikor megkérdezték, hogy mire való ez, Dragolyovics azt felelte, hogy egy barátjának van rá szüksége, aki robbantó anyagot akar gyártani, a vizsgálóbírónak pedig megvallotta, hogy a barátját Kokanovics Károlynak hívják, Boszniából való és bölcsészettanhallgató a zágrábi egyetemen. Kokanovics azt mondta neki, hogy ezzel a klórkálival úgynevezett Sneiderit robbantó anyagot akar készíteni, amelyből kétszáz grammot már elrejtett Bosznia határán egy barlangban ; mihelyt Boszniából megérkezett volna a hír, hogy a forradalom kitört, ezzel a robbantó anyaggal Zágrábban az összes kincstári épületeket és a Márkus-teret felrobbantotta volna. Dragolyovicsot is, Kokanovicsot is letartóztatták. Az ügyészség ez ügyben szigorú vizsgálatot indított meg. A választójog. A jogállam februári száma érdekes czikket tartalmaz a Választói reformról Némethy Károly miniszteri tanácsosnak, a reformterv kodifikátorának tollából. Melegen emlékszik meg Issekutz Győző választójogi tanulmányáról s részletesen foglalkozik Issekutznak jogászi szempontból tett kifogásaival és a javaslat szerkezetére vonatkozó összes ellenvetéseivel, különösen a szabadságvesztésre ítélt egyének választói jogának kérdéboltba. Gyémánt függőket vettem. Nagy pénzért. Ezer forintért. Elküldtem neki. Levelet írtam hozzá , szeretném a mai estét vele tölteni. Jött a válasz. Jöjjek, színház után a lakásán. Felmentem hozzá. Mielőtt felmentem, átremegett rajtam tizennégy évnek minden vágyódása. Az örömtől és a vágytól beteg és részeg voltam. Amikor csengettem a lakása ajtaján, még dideregtem. Azután bementem, egy szobalány elvette a kabátomat, a kalapomat, a botomat, benyitottam egy ajtón, amelyet mutatott, és ott állott szemközt velem. Mosolygott és kezet nyújtott. A szoba meleg volt és a levegője tele volt nehéz parfümszaggal. A keze, éreztem, hogy kicsi és puha. Selyemruha volt rajta, bő, sárga selyempongyola. A haja szőke volt, de bágyadtabb, mint azelőtt; a sok sütéstől megfakult talán. Az arcza pedig púderes volt. Leültem, mert helylyel kínált. Mondtam valamit. . . hogy óhajtottam vele megismerkedni . . . régi tisztelője vagyok . . . ilyen szamárságot . .. muszáj volt valamit mondani. Mosolygott. Szemben ült velem, egészen közel hozzám, udvarias volt, kedves volt, nagyon kedves volt, a kedvemben akart járni. Egy negyedóra hosszat ültem ott vele szemben, a szoba meleg, parfümös levegője tűrhetetlenné kezdett válni, felkeltem, köszöntem és eljöttem. Álmálkodva nézett utánam. Én is álmélkodva néztem magamba. Miért ? Miért jöttem el ? Mi történt ? A szoba miatt jöttem el ? Az undorítóan meleg, parfümös levegő miatt ? Más szobákat juttatott eszembe ? Mit vártam tőle ? Tudtára, hogy mi, tudtam,, hogy milyen. Eljöttem. Most nézem magamat. Negyvennégy éves vagyok. Megöregedtem. Kihűltem. Elfáradtam. Se dolgozni, se örülni nem tudok többé. Elfáradtam. Miértésével és a közigazgatási bírósághoz intézendő panaszok határidejével. A javaslat — írja végül Némethy — jogtechnikai szempontból megállja helyét. Interpellácziók. A képviselőház szerdai ülésén Bozóky Árpád interpellál Bienerth osztrák miniszterelnök és Baross János Jorcasch-Koch osztrák pénzügyminiszter legutóbbi beszéde miatt. A nemzetiségi párt. Az országgyűlési nemzetiségi párt ma délután négy órakor Mihályi Tivadar elnöklete alatt a válságolhelyzettel foglalkozott s azt állapította meg, hogy a bajt a koalíciónak a paktum végrehajtásában való késedelme okozta. Kijelölte a párt az adójavaslatok részletes vitájának szónokait, ezután a kongrumjavaslatot tárgyalta, amelyet az egyházakra nézve sérelmesnek tart. A debreczeni mandátum. A képviselőház igazoló állandó bizottsága ma délelőtt Bernáth Béla elnöklésével ülést tartott, amelyen megvizsgálta Csanak János debreczeni képviselő megbízó levelét és rendben találta. Wiskede Bécsben. — Andrássy mehet. — Új mozzanatot a vasárnap nem hozott a politikai helyzetbe. Ma, hétfőn reggel Wekerle Sándor miniszterelnök titkárja, Bárczy István dr. kíséretében Bécsbe utazott, hogy holnap délelőtt a királyhoz menjen kihallgatásra, hír szerint azért, hogy a kartelbankra vonatkozólag szombaton hozott minisztertanácsi határozatot a király elé terjeszsze. A királyi kihallgatáson való megjelenésen kívül Wekerlének más feladatai is vannak a mostani bécsi útra. Most kell megállapodnia az osztrák kormánynyal arra nézve, hogy a bankkérdés szakbizottsági tárgyalása, mely napon kezdődjék, Aerenthal báró külügyminiszterrel és Burián István báró közös pénzügyminiszterrel is dolga van ; az utóbbival főleg a bosnyák agrárbank megalapítása tárgyában, amire nézve a magyar kormány, a közös és az osztrák pénzügyminiszterek között nincs nézeteltérés; Aerenthal báróval pedig az annexiós javaslat tárgyában. Mindkét közös minisztert meg is látogatta ma délután Wekerle s hosszabb ideig értekeztek s meg is állapodtak. Wekerle mostani bécsi tartózkodásának — amint félhivatalosan jelentik — nem czélja, hogy a függő kérdések bármelyikét dűlőre juttassa ; a miniszterelnöknek sem legfelső kihallgatása, sem államférfiakkal való tanácskozása nem oly természetű, hogy változás történhetnék a helyzetben ; a miniszterelnöknek mostani bécsi tartózkodása csupán tájékoztató jellegű. Tájékoztatja az uralkodót, hogy Justh Gyula királyi kihallgatása és az a titokzatosság, amelybe az audienczián történteket foglalták, a kormány pártjainál, különösen a függetlenségi párton milyen fogadtatásra talált és hogy e fogadtatást hogyan kell értékelni, jelentést tett arról, hogy a magyar kormány a közös pénzügyminiszterrel a bosnyák agrárbank ügyében teljesen egyetért s hogy az annexiós javaslatnál fölmerült differencziák is megoldást nyertek. A miniszterelnök holnap este tér vissza Budapestre s szerdán a képviselőházban az interpellácziók során fel fog szólalni az osztrák miniszterelnök és az osztrák pénzügyminiszter legutóbbi beszédei miatt. Itthon a kormány környezetében és pártjaiban tovább tart a találgatás : kiemelhetik-e a függetlenségi banklovagok Andrássy grófot a nyeregből és megkaphatják-e azután a kormányt, akár burkolt, akár letagadott függetlenségi pártprogramm alapján. A magyar kormányhoz közelálló bécsi lapok egyike ma, nyilván Andrássy Gyula gróf környezetéből nyert informácziók mellett hosszasan foglalkozik a függetlenségi párt és Andrássy Gyula gróf között uralkodó helyzettel. Megállapítja a czikk, hogy a függetlenségi párt már szabadulni szeretne Andrássytól, mert nem akarja tűrni Andrássy gróf tekintélyét, továbbá azt a visszás helyzetet, hogy többség létére mindig Andrássynak deforáljön ; röstelli, hogy eddig minden tiltakozása és hadakozása oda vezetett, hogy azt az utat kellett követnie, a melyet Andrássy gróf kijelölt; a választójogi reform megfosztja a pártot eddigi választóinak egy tekintélyes hányadától s éppen ezért olyan függetlenségi belügyminiszternek kell jönnie, a ki olyan új választójogi tervet hoz, a mely a függetlenségi párt igényeinek is megfelel. A válság éle teljesen Andrássy ellen irányul, aki alapjában véve többség nélkül kormányoz. A függetlenségi párt Andrássy megbuktatására törekszik, de lássa be mindenki, hogy Andrássyval buknék az egész mai rezsim és végleg elpusztulna a koalíciós elv. »De hogy aztán — írja a czikk — a mai rezsim örökébe csakugyan a függetlenségi párt lépne-e, az nagy kérdés — és akik már ma a függetlenségi párt egyeduralmáról álmodoznak, jól teszik, ha alaposan meggondolják a dolgot, mielőtt erre a kérdésre igennel felelnének. A függetlenségi párt kormányátvételével szemben ma is erősen hangoztatják, különösen az alkotmánypárton, hogy helyes kibontakozásra, szilárd helyzetre csak a fúzió vezethet. Közös keresztet!? alap. (Visszhang Székely István dr. beszédére. Irta Zsilinszky Mihály. A budapesti egyetem tudós rektora a Pázmány Egyesületnek folyó évi január 20-án tartott lakomáján, serleggel kezében olyan beszédet mondott, mely megérdemli a közfigyelmet. A mai zilált korban katolikus dignitáriustól ritkán hallunk ilyen keresztény szellemű és hazafias lelkületű koncziliáns beszédet. Jól esik tudnunk, hogy az ország első tudományos intézetének Rector magnificus székében olyan türelmes és felvilágosodott férfiút tisztelhetünk, aminő Székely István dr. Sajnálom, hogy — a fővárostól távol lévén — csak most jutott kezembe a beszéd, melyre visszhangképpen szabadjon néhány őszinte szóval utólagosan reflektálnom. Beszédéből különösen két eszme ragadta meg figyelmemet: a keresztény vallásosság és a tudományosság eszméje. Mind a kettő közös kincse az emberiségnek és a haladásnak. Ha a vallás és a tudomány igazi szelleme vezérelné az emberek cselekedeteit, akkor ma nem lenne olyan társadalmi és politikai felfordulás, amilyennek naponta tanúi vagyunk. A vallás és tudomány két olyan testvér, akik az emberszeretet nagy eszméjéből születve, hivatva vannak az emberiség állandó boldogítására. A két testvér sohasem jönne ellentétbe egymással, ha nem lennének gonosz emberek, akik önző érdekből összeveszítik őket egymással. A vallásnak és tudománynak éltető eleme a szabadság, mely nem tűr el semmi külső kényszert. Mind a kettő az igazságot keresi Krisztusnak azon utasítása szerint: keressétek az igazságot és az igazság szabadokká teend titeket. Ha nem lennének tridenti zsinatok, melyek átkot szórnak azokra, a kik az igazságot lelkük sugallata szerint más után keresik ; ha nem lennének pápai Syllabusok, melyek büntetést szabnak az úgynevezett eretnekekre, akkor igazán lehetne remélem az igazság keresésének diadalát. Milyen hamar helyreállana a felekezeti béke, mely ma felbomolva, visszaidézi lelkünkben a múltnak szivet-lelket tépő legszomorubb és legrombolóbb jeleneteit. De igaza van Székely István dr.-nak, mikor azt mondja, hogy a történelmet nem csinálhatjuk vissza! Nem szüntethetjük meg a letűnt s immár háromszázados tényeket, de kötelességünk lenne a türelmet és emberszeretetet hirdető evangélium szellemével áthidalni és kiegyenlíteni a vallási ellentéteket. Aranyigazságok ezek, melyeket katolikusnak, protestánsnak és bármely vallásfelekezethez tartozó hazafiaknak különbség nélkül követni kellene. Ebben egyetértünk , de amit a mélyen tisztelt rektor úr a protestantizmusról a hitújítás hibájául felhozott, azt a részrehajlatlan história már nem igazolja. Készséggel elismerjük, hogy Pázmány vallásos és hazafias lelke mélyen fájlalta, hogy akkor, midőn a külső ellenségekkel szemben legnagyobb szükség lett volna a nemzet összetartására , akkor szakította azt kétfelé a hitújítás ! Ennél a mondatnál érdemes kissé gondolkodni és visszaemlékezni a történelmi tények igazságára. Pázmány működése korában a hitújítás hazánkban már száz esztendős volt; az ő korát megelőzőleg a »lutherani comburantur« daczára a hitújítás szabadabb szelleme magával ragadta a magyar főnemesség